Gergely Orsolya
Mennyi az annyi? A székelyföldi család méretének alakulásáról, statisztikai adatok tükrében
Ha a család méretéről beszélünk, akkor szociológiai értelemben az egyéni és társadalmi szinten is megvizsgálhatjuk azt. Az egyéni (mikro) szint a családi háttérnek egy vonatkozása, amely potenciális hatással van a családtagok fejlődésére (híres emberek életét olvasva például mindig fontos információ, hogy milyen típusú családban nőtt fel, a család hogyan élt, mekkora volt stb.). Ugyanakkor társadalmi (makro) szinten is fontos a család méretéről beszélni: a család mérete ugyanis a társadalmi struktúra fontos mutatója, amely változik az idők folyamán (Ambrus-Gergely 2009: 56), hiszen a család működését jelentősen befolyásolja, meghatározza a gazdasági-társadalmiszociális környezet. Jelen írás arra vállalkozik, hogy áttekintse a család méretét befolyásoló tényezőket, illetve alaposabban megvizsgálja a jelenlegi romániai, azon belül is a székelyföldi családot meghatározó jegyeket, különös hangsúlyt fektetve a nagycsalád1 kérdésére, a gyerekszám szempontjából. Ahhoz, hogy nagycsaládról beszélhessünk, a család méretéből kell kiindulnunk. A családszociológusok szerint a család mérete mint fogalom két összetevőből áll: a gyermekek száma és a felnőttek száma egy háztartásban, a család méretének változása az egyik vagy másik összetevőnek tulajdonítható. Vagyis ha nagycsaládról beszélünk, akkor azt jelenti, hogy sok felnőtt és/vagy gyerek él egy családon belül, egy háztartáson belül. Egyes kutatók szerint fontos meghatározó a testvérek száma, vagyis az egyén származási családjának a mérete (Blake 1989, id. Ambrus-Gergely 2009: 65). A családdal foglalkozó társadalomkutatók már a XIX. század végén kezdtek foglalkozni a család „összezsugorodásának” jelenségével, ennek történeti tendenciájával. Azaz a sokszor tíznél is több tagot számláló hagyományos család fokozatosan kisebb és kisebb lett, az átlagos háztartásnagyság lényegesen csökkent. Magyarországon például míg a XX. század elején egy háztartásban átlagosan 5,28 személy élt, 1960-ra ez az átlag 3,10-re, 2001-re pedig 2,57-re csökkent, azaz száz év alatt több mint felére csökkent (Andorka 2006. 406). Ez nem azt jelenti természetesen, hogy minden háztartásban 2-3 személy él, viszont azt jelenti, hogy amennyiben vannak is nagyobb létszámú családok, az 1-3 fős háztartások száma nagyon nagy arányú, így átlagosan számolva 2,57 személyesek a háztartások. Romániában is hasonló tendencia érhető tetten: az 1992-es népszámláláskor 3,07 volt az egy háztartásban lakók átlaga (Ghebrea 2000), 2011-es népszámlálás értelmében 2,66 a romániai háztartásokban lakók átlaga (INS 2012)2 . A család összezsugorodása nemcsak Magyarországot, Romániát, Kelet-Közép Europát érinti és érintette: hasonló demográfiai tendenciák zajlottak a fejlett nyugati országok mindenikében, az eltérés csak időbeli (nagyon kis mértékben számbeli), azaz nem egy egy időben voltak tapasztalhatók a jelenségek. Az Egyesült Királyságban is például egy friss kutatás azt bizonyítja, hogy milyen alacsonyak az egy háztartásra számítható személyszám, illetve gyerekszám is, ugyanúgy: míg 2003-ban a kisgyereket nevelő háztartások 16 százaléka három vagy annál több gyerekkel rendelkezett, 2013-ra ezen családok aránya 14 százalékra csökkent. Mindez úgy tűnik az egygyerekes családok javára, hiszen ugyanúgy csökkent a 2 gyerekes családok száma is, de 1 Magyarországon jogi értelmezése is van ennek a kérdésnek, Romániában nincs. Viszont a jogi szabályozástól eltekintve ma már egyre inkább elfogadott az a nézet, hogy nem a három gyereknél többel rendelkező családot tekintjük nagycsaládnak, hanem már a három gyerek is nagycsaládnak számít – amennyiben a gyerekek számát tekintjük fő mutatónak. Így mi is így járunk el, enyhén elkülönítve a három, illetve az ennél több családokat, statisztikai mutatók mentén. 2 Országos Statisztikai Hivatal, Románia, a2011-es népszámlálás adatai. (Institutul National de Statistică) Forrás: http://www.recensamantromania.ro/wp-content/uploads/2012/08/TS2.pdf 1 jelentősen megnőtt az egygyerekes családok aránya (l. 1. ábra). 1. ábra: A családok összezsugorodása Forrás: Nemzeti Statisztikai Hivatal, Egyesült Királyság, 2013. (Statistical Buletin. Families and Households, 2013.) A harmincas és a negyvenes években például két- és háromgyermekes családokat alapítottak szívesebben Nyugat-Europában és az Amerikai Egyesült Államokban, a második világháborút követő időszakban három- és négygyermekes családok váltak ideálissá, de már a hatvanas évek vége felé a preferenciák visszatértek a két- és háromgyermekes családra (Steel 2000. 971 id. Ambrus-Gergely 2009: 57). Minden társadalomban és-történelmi korban kérdés, hogy a család méretét milyen tényezők befolyásolhatják? Kérdés ez családdal foglalkozó kutatók, demográfusok számára, de családpolitikával foglalkozó szakemberek, akár politikusok számára is. Easterlin szerint a család méretének időbeni változásai az egyének gazdasági erőforrásainak és törekvéseinek függvényében történnek (Steel 2000. 972.). Vagyis kedvezőbb gazdasági helyzetben nő a születések száma, a családon belül a gyerekek száma. Ha viszont ez egy időben magasabb törekvésekkel párosul, akkor már a kedvező gazdasági erőforrások sem hoznak családméret növekedést. A második világháború utáni baby boom (születésszám robbanásszerű emelkedése) például a fejlődő gazdaság nyújtotta lehetőségeknek és a viszonylag alacsony anyagi törekvéseknek tulajdonítható. Viszont a baby boom generációnak a munkahelyért folyó növekvő versengéssel kellett szembenéznie, amely magasabb anyagi törekvésekkel is párosult. Így ez a gazdasági helyzet a születések számának látványos visszaeséséhez, ami a hetvenes és nyolcvanas években volt tapasztalható (Ambrus-Gergely 2009: 57). Számos elméleti megközelítés és empirikus kutatás azt igazolja, hogy a termékenység visszaesése a nők munkavállalásával magyarázható: vagyis a nők jelentősebb munkaerő-piaci szerepe akadályozta meg, illetve tette lehetetlenné a több gyerek vállalást. Így a döntést – ezen megközelítések értelmében – kevésbé lehet tudatos döntésnek tulajdonítani (Viszont ez is összefüggésbe hozható a gazdasági helyzettel és törekvésekkel: a nők munkaerő-piaci szerepük jelentős anyagi stabilitás által motivált). A kutatások azt igazolták, hogy a nőknek a munkaerő- piacon való részvétele és a termékenység között erős negatív korreláció van, valamint a nők jövedelmi rátája meghatározó tényező a termékenységben mutatkozó változások magyarázatában (Steel 2000: 972). Azaz minél jelentősebb a munkaerő-piacon való jelenlét, annál kisebb a termékenység. A fejlődő országokban végzett vizsgálatok a család méretét meghatározó tényezők közé sorolják a modernizáció, fogamzásgátlók használata és családtervezési programok, kulturális attitűdök és értékek halmazát, mint meghatározó szociokulturális és gazdasági tényezőket. Egyéni szinten a kutatások a termékenység és a család mérete változásának mértékét próbálták felderíteni az egyén családi háttere, szociális és pszichológiai jellemzői vagy gazdasági státusa függvényében. A társadalmi osztály és a család mérete között fordított kapcsolatot mutattak ki, azaz a nagyobb családból származó egyének édesapja nagyobb valószínűséggel alacsonyabb műveltséggel és 2 alacsonyabb státusú foglalkozással rendelkezik. Ugyanakkor a vidéki (falusi) háttér is összefügg a nagyobb családmérettel (Blake 1989, id. Ambrus-Gergely 2009: 57). A szülők testvéreinek száma egy másik olyan tényező, amely meghatározhatja a család méretét: az elemzések értelmében nagyobb valószínűséggel alapítanak nagyobb családot azok a nők és férfiak, akik nagyobb családból származnak. Vagyis akinek testvére, több testvére volt, azok nagyobb valószínűséggel szeretnének maguk is több gyereket. Az elméleten túl meg kell vizsgálnunk, hogy a tapasztalat mit mutat. Romániában hogyan néz ki a gyermekszám alakulása, mit tudunk elmondani az országos demográfiai mutatók mentén a nagyobb gyermekszámú családokról. Továbblépve és szűkítve: milyen empirikus kép rajzolható ki Székelyföld esetében? Romániában a nők termékenysége (vagyis fertilitása „szaknyelven”) jelentősen csökkent az elmúlt évtizedben. Az alábbi ábra szemlélteti, hogy 2000 óta 15 év alatt milyen módon alakult ez a szám. Ez azt jelenti, hogy a 15-49 éves női populációra számítva egy nő élete során 2,31 gyereket szül. Mivel nagyon sokaknak még nincs gyereke, vagy egyáltalán nincs gyereke, de van, aki 1 vagy 2 gyereket szül, ezért ebben benne van azok aránya is, akik több gyereket szülnek. De mennyi lehet azok száma? 2. ábra: Termékenységi arányszám alakulása Romániában 2000-20143 között Forrás: Eurostat (Lanzieri 2013: 4)4 . Egyes országokban (Dánia, Finnország, Svédország, Belgium, Franciaország, Luxemburg, Málta) az 1,70-et is eléri ez az arány (Lanzieri 2013: 4). Az adatok alapján egyértelműnek az is, hogy a munkaerő-piaci jelenlét valóban „nehezíti” a gyerekvállalást, hiszen a termékenységi arány jelentősen alacsonyabb azon romániai nők körében, akik aktívak a munkaerőpiacon (alkalmazotti státusban vannak), mint azok körében, akik inaktívak (nem alkalmazottak). Időben mindkét kategória esetében csökkenő tendenciát mutat az érték. 2008 és 2009 egy „termékenyebb” éveknek mutatkoznak az időskálát tekintve. 1.táblázat: Termékenységi arányszámok a munkaerő-piaci aktivitás szempontjából kategorizálva 3 A 2014-es adat természetesen becsült érték, mivel 2014. december 31. után lehet valós adatokkal számolni, de itt most a szemléltetés célját szolgálja a nem teljesen valós, de valósan becsült érték használata is. 4 A Lanzieri tanulmányában csak 2011-ig vannak az adatok. A többi adat szintén Eurostat statisztikákból származnak. 3 Forrás: Eurostat (Lanzieri 2013: 10). Azt is kiolvashatjuk az adatokból, hogy az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező nők körében magasabb termékenységi mutatók tapasztalhatók, mint a középfokú végzettséggel rendelkező nők körében. Legalacsonyabb értékek a középfokú végzettségű nők esetében láthatóak, legmagasabb az legalacsonyabb iskolai végzettségűek esetében (általános, legfeljebb szakiskola, inasiskola). 2. táblázat: Termékenységi arányszámok az iskolai végzettség szempontjából kategorizálva Forrás: Eurostat (Lanzieri 2013: 11). Ha jobban szemügyre vesszük a számokat, azt látjuk, hogy 2008-ban jelentősen megnőtt a felsőfokú végzettségűek körében is a termékenység, azaz majdnem olyan sok nő vállal gyereket felsőfokú végzettséggel is, mint az alacsonyan iskolázottak körében. Sőt, tovább mehetünk: 2010- ben a fertilitási arányszám a felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében a legmagasabb. Az eddigiek alapján megállapíthatjuk azt, hogy – statisztikai mutatók értelmében – a nagyon alacsonyan vagy magasan iskolázottak, munkaerőpiac szempontjából kevésbé aktív nők vállalnak több gyereket. A következőkben szemügyre vesszük a székelyföldi szociológiai vizsgálatok eredményeit, melyek közelebb visznek a kérdés megértéséhez. 3. ábra: A 3 vagy annál több gyermeket nevelő családok aránya európai országokban, 2012-ben Forrás: Nemzeti Statisztikai Hivatal, Egyesült Királyság, 2013. (Statistical Buletin. Families and Households, 2012.) 4 Azt még mindenképpen érdemes az emlékezetünkbe elraktároznunk, hogy Európa-szerte igen alacsony a három vagy annál több gyerek vállalása, és leggyakrabban ez a három vagy annál több inkább csak hármat jelent. Az EU-s átlag 11,3 százalék, úgy tűnik, hogy a gazdagabb EU tagországok magasabb átlaggal rendelkeznek, míg a szegényebb országok alacsonyabb átlaggal, vagyis három alatti gyerekek száma. Míg Hollandiában például minden ötödik családban három vagy annál több gyerek születik, addig Romániában csupán minden tizenkettedik családban születik három vagy annál több gyerek.. Székelyföldön három kutatás eredményeit felhasználva (egy 2004-es, egy 2011-es és egy 2012-es reprezentatív kérdőíves kutatás nyomán) juthatunk számszerű adatokhoz5 . A kutatások eredményei azonnal, ránézésre mutatják az átlagos gyerekszámot. Láthatjuk azt is, hogy Székelyföldön valamivel (nagyon kevéssel) több gyerek születik, azaz enyhén nagyobb a két gyereknél többet vállalók aránya. 3.táblázat: Átlagértékek, maximum értékek és „nagycsaládos” arányok Átlagos gyermekszám Maximális gyerekszám Három és annál több gyerek Erdély (2004) (N=1254) 2,01 7 21,75 Székelyföld (2004) (N=401) 2,10 7 23,72 Székelyföld (2011) (N=430) 2,12 6 24,55 Székelyföld (2012) 6 (N=805) 1,92 4 20,11 Forrás: a hivatkozott irodalom alapján saját összeállítás. A maximális gyereklétszámokat is látjuk (amit a kutatásba bevont háztartások esetében tapasztalni lehetett): a kérdőíves kutatás során olyan családok tagjait is megkérdezték, ahol az átlagnál jóval több gyerek született, tehát megjelennek a nagycsaládok is a kutatások eredményeiben. A következő táblázat viszont láthatjuk, hogy igen alacsony ezen családok aránya az összcsaládi, összháztartási kép szempontjából. 4. táblázat: Gyerekszám egy Erdély magyar lakosságára kiterjedő kutatás nyomán Forrás: Erdélyi Háztartásvizsgálat 2004. 5 Mindenik kutatás a csíkszeredai székhelyű KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának nevéhez és az intézethez tartozó kutatócsoporthoz kapcsolódik. 6 A Székelyföld 2012-es kutatásból a nem községközpontok kimaradtak, és a városi települések felül voltak reprezentálva, ezért az adatokat csupán jelzésértékűnek kell tekintenünk, nem reprezentatívaknak. Erdély (2004) % Nincs gyermeke 338 26,97 Van gyermeke 915 73,05 Egy 298 32,57 Kettő 418 45,68 Három 123 13,44 Négy 49 5,36 Öt 22 2,4 Hat 3 0,33 Hét 2 0,22 Érvényes összes 1253 5 Egy egész Erdélyre kiterjedő 2004-es háztartásvizsgálat során azt derült ki, hogy a mintába bekerült háztartások közel háromnegyedének van gyereke. Azok a háztartások, ahol van gyermek, közel egyharmadában egy gyerek van, kevesebb, mint felében két gyerek, 13,44 százalékot tesz ki a háromgyerekesek aránya. Mondhatni minden tizenkettedik családban találunk 3 gyereknél többet (8,30 %), de ez leginkább négy gyereket jelent, ritkábban ötöt, és alig néhány esetben ennél többet. (Lásd a 4. táblázatot.) A Székelyföldre vonatkozó adatok értelmében az arányok hasonlóak Hargita, Kovászna és Maros megyékben is. Itt az adatokból kirajzolódóan valamivel alacsonyabb a gyerektelen családok aránya, illetve jelentősen kisebb az egy gyerekkel rendelkező családok száma is a két és háromgyerekes családok javára. Itt határozottan kijelenthető, hogy minden második családban két gyerek van. 2011-re még hangsúlyosabban elmozdul ebbe az irányba a székelyföldi családméret: alig 22 százalékot tesz ki az egygyerekes családok aránya, és 53 százalék fölé nő a kétgyerekesek száma, 16,86-ra pedig a háromgyerekeseké. A háromnál több gyerekkel rendelkező családok aránya nagyon enyhén alacsonyabb arányban jelentkezik, és ez 2011-re tovább csökken. 5. táblázat: Gyerekszám alakulása Székelyföldön Székelyföld (2004) Székelyföld (2011) % % Nincs gyermeke 89 22,2 92 21,4 Van gyermeke 312 77,8 338 78,6 Egy 80 25,64 75 22,19 Kettő 158 50,64 180 53,25 Három 49 15,71 57 16,86 Négy 16 5,13 21 6,21 Öt 8 2,56 3 0,89 Hat 1 0,32 2 0,59 Érvényesösszes 401 430 Forrás: Székelyföldi háztartásvizsgálatok 2004 és 2011. Ha arra a kérdésre szeretnénk választ kapni, hogy különböznek-e, és ha igen, milyen leírható változók mentén azok a szülők, családok, ahol három vagy annál is több gyerek születik (vállalnak), akkor az alábbi néhány jelzésértékű táblázatadatokat tekintsük meg (l. 6-8 táblák). 6. táblázat: Összehasonlító táblázat: szülő iskolai végzettsége és gyermekszám Iskolai végzettség Összes válaszóló (van gyermeke) Három gyermek Négy és több befejezetlen általános 32 9,61 10 17,54 7 26,92 nyolc általános 49 14,71 11 19,3 6 23,07 inasiskola 91 27,33 15 26,32 7 26,92 szakiskola 80 24,02 13 22,81 2 7,69 érettségit adó középiskola 29 8,71 4 7,02 2 7,69 technikum, posztliceális 47 14,11 3 5,26 2 7,69 főiskola, egyetem 5 1,50 1 1,75 0 Összes 333 57 26 Forrás: Székelyföldi háztartásvizsgálat 2011. 6 Az derül ki, hogy a három, illetve négy és annál több gyerekes szülők (a szülők valamelyike) közt gyakoribb az alacsony iskolai végzettség, és alig jelenik meg a felsőfokú (l. 6. táblázat). Viszont amennyiben ezt összevetjük az életkori táblázatunkkal is (l. 7. táblázat), kiderül számunkra, hogy a több és sokgyerkes háztartások esetében a szülők (egyik mindenképpen) többnyire a negyvenes és ötvenes éveikben járnak, nem a legfiatalabb családokról van szó, minden bizonnyal. Ha ezt az életkori mutató figyelembe vesszük, akkor az alacsony iskolai végzettség magasabb aránya már nem meglepő, hiszen a 40 évnél fiatalabbak esetében tapasztalható a felsőfokú végzettség magasabb aránya. 7. táblázat: Összehasonlító táblázat: szülő életkora és gyermekszám Összes válaszoló, akinek van gyermeke Három gyermek Négy és több 25 év alatti 4 1,18 0 0 25-29 éves 43 12,72 4 7,02 1 3,85 30-34 éves 63 18,64 8 14,04 1 3,85 35-39 éves 69 20,41 12 21,05 5 19,23 40-49 éves 74 21,89 13 22,81 12 46,15 50-59 éves 85 25,15 20 35,09 7 26,92 Összes 338 57 26 Forrás: Székelyföldi háztartásvizsgálat 2011. Ugyanakkor ezt amennyiben kiegészítjük a lakhely típusával, akkor teljesebb képet kapunk: a háromgyerekes családok esetében nincs lakhely szerinti átlagtól való eltérés, a négy vagy több gyerekkel rendelkező családok jelentős többsége (84 %) viszont falun él, főleg községközpontban. 8. táblázat: Összehasonlító táblázat: szülő lakhelye és gyermekszám Akinek van gyermeke Három Négy és több város 129 38,17 22 38,60 4 15,38 községközpont 81 23,96 12 21,05 12 46,15 falu 128 37,87 23 40,35 10 38,46 Összes 338 57 26 Forrás: Székelyföldi háztartásvizsgálat 2011. Úgy tűnik hogy az erdélyi magyar, de még hangsúlyosabban a székelyföldi családok messze a romániai átlag felett „teljesítenek” a gyerekszám tekintetében, hiszen a háromnál több gyerekes családok aránya kéttizednél is többet tett ki 2004-ben (21,75%)7 , de 2011-ben is a székelyföldi adatok EU-s átlag felettiek, de magasabbak, mint Hollandiában, ahol Európa szintjén a legnagyobb a három vagy annál több gyerekes családok száma. Viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy ha a kétgyerekes családmodell mellett markánsan megjelenik a háromgyerekes változat, a háromnál több gyereket vállaló családok száma is egyre alacsonyabb számú lesz Székelyföldön is. 7 Az adatok nem összevethetőek, mivel 2004-re vonatkozóan nincs romániai Eurostat adat. Csak jelzésértékű a kijelentés. Az EU 15 és EU 25 átlag is viszont ugyanúgy 11-12% között mozgott, mint 2010 után a Eurostat adatok értelmében. 7 Amennyiben más demográfiai változókkal összevetjük a számokat, akkor az derül ki, hogy háromnál több gyereket nevelő családok inkább falusi településeken fordulnak elő, inkább alap vagy középfokú végzettséggel rendelkező az egyik szülő. Amit a nemzetközi kutatások is igazolnak. Ugyanis nagyon sok esetben a felsőfokú végzettség és városi életmód későbbi gyerekvállalásra predesztinál, ami már eleve csökkenti a több gyerek vállalásának esélyét. A bemutatott számsorok nyomán az is határozottan körvonalazódni látszik, hogy keveset tudunk, és az információink nagyon esetlegesek a többgyerekes családok helyzetét, körülményeit tekintve. Éppen ezért egy partikuláris céllal, sajátosan a nagycsaládokat leíró kutatás sokkal többet tudna mondani a nagycsaládok jelen helyzetéről, struktúrájáról, a gyerekvállalás motivációjáról. Nagyon érdekes lenne egy kvalitatív kutatást kivitelezni főként az édesanyákra koncentrálva, hogy a családon belüli munkamegosztás, a gyerekneveléssel kapcsolatos feladatok hogyan oszlanak meg, kétkeresős, felsőfokú végzettségű, városi és falun élő többgyerekes nagycsaládok esetében is. Ez a fent bemutatott számadatokat nagyon sikeresen tudná árnyalni, esettanulmányokon keresztül bemutatni azt, hogy a kemény mutatók mögött mennyiféle eltérés, egyéni élethelyzet, sajátos megoldás létezik. Felhasznált és hivatkozott szakirodalom: AMBRUS Zoltán–GERGELY Orsolya (2009) Családszociológia. Egyetemi jegyzet. Kolozsvár: Scientia Kiadó. ANDORKA Rudolf (2006) Bevezetés a szociológiába. Budapest: Osiris Kiadó. GHEBREA, Georgeta (2000) Regim social-politic şi viaţa privată (familia şi politica familială în România). Bucuresti: Editura Universitătii BIRÓ A. Zoltán–ZSIGMOND Csilla (2006) Székelyföld – Számokban. Csíkszereda: Alutus Kiadó. LANZIERI, Giampaolo (2013) Towards a ‘baby recession’ in Europe? Differential fertility trends during the economic crisis. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-SF-13- 013/EN/KS-SF-13-013-EN.PDF (Utolsó látogatás: 2014. november 30.) STEEL, Lauri (2000) Family Size. In: Borgatta, E.F.–Montgomery, R. J. V. (eds.): Encyclopedia of Sociology, vol. 2. Macmillan Reference USA, Gale Group, New York, 970–981. ***Statistical Buletin. Family Size in 2012. http://www.ons.gov.uk/ons/rel/family-demography/family-size/2012/family-size-rpt.html (Utolsó látogatás: 2014. november 30.) ***Statistical Buletin. Families and Households, 2013. http://www.ons.gov.uk/ons/dcp171778_332633.pdf (Utolsó látogatás: 2014. november 30.) 8
In: Civil Fórum 2014/2