Simon Eszter: Kisebbségi EP képviselők
– III. rész –
Kisebbségi EP-képviselők szerepértelmezése
5. Az EP-képviselők szerepértelmezésének elemzése
Ebben a fejezetben a módszertan bemutatása mellett, kitérek a képviselők felszólalási stratégiáinak elemzésére, majd ezt követően megfigyelem a képviselők témaválasztásán túl megjelenő stratégiákat.
A módszertanom bemutatása után következő rész a kvantitatív módszerekkel történő elemzésről szól, míg a harmadik részben, kvalitatív módszerekkel elemzem a képviselők felszólalásait és kérdéseit.
5.1. Módszertan bemutatása
Kutatásom szempontjából a tartalomelemzés a leghasznosabb módszertan, mivel nemcsak sajátos megközelítésmódot ad az adatok elemzésére azzal, hogy a közlések tárgyának a belső tartalmat tekinti, de továbbá feltárja a nyilatkozatokban a szavak értelmét és az azok közötti kapcsolatokat, összefüggéseket. Ráadásul a képviselői felszólalások önmagukban nehezen számszerűsíthető elemzési anyagok, így a tartalomelemzés használata a legésszerűbb eljárás.(ANTAL, 1976)
Ennek következtében a következő lépéseket tervezem elvégezni:
adatelőkészítés: a képviselői nyilatkozatokat egy adatbázisba való összegyűjtése,
ezek kódolása – kategóriák (előre meghatározott kategóriák, melyek a kutatás során bontakoznak ki): dátum, téma, felszólalás típusa szerint, stb.
o kérdések és felszólalások elemzése
o adatredukció: az eredeti adatok összefoglalása (az alábbiakban kifejtett mintavételi lépéssorozat szerint)
o a dátum nem játszik szerepet – Alfreds Rubiks esete miatt (aki 2009-2014 között volt képviselő, ezzel szemben a többieknek most van mandátumuk)
az adatok feldolgozása és a következtetések levonása, és végül
elemzés.
Az adatelőkészítés foglalja magába a 6 képviselő összes kérdésének és felszólalásának egy excel táblázatba történő összefoglalását.
A kódolás menete: miután a fenti adatelőkészítés megtörtént, nem a dátum (Rubiks esete), hanem a téma (pl. gazdaság, szociális biztonság, kisebbség, stb.) és a felszólalás típusa (csak a kérdéseket és plenárison elhangzott felszólalásokat) szerint vizsgálom az összegyűjtött adatokat. Azonban, mivel a katalán képviselők jóval több felszólalás és kérdés birtokosai, így az általuk megfogalmazott 533+650 felszólalásból és kérdésből minden 5-dik kérdést és felszólalást emeltem ki. Hasonlóan a romániai magyar képviselők esetében a 186+161 felszólalásból és kérdésből minden negyediket. A lettországi oroszok, mivel kevés felszólalással és kérdéssel rendelkeztek, az összes szöveget felhasználtam..
Így tehát, ahogyan az alábbi táblázat is mutatja (3. táblázat), a katalánok esetében 107+130 kérdés és felszólalás, a romániai magyaroknál 56+48, a lettországi oroszoknál pedig az összes, tehát 44+29 került be a mintába.
Táblázat: Felszólalások-kérdések összege, a mintavétel folyamatának ábrázolása
A szükséges felszólalások és kérdések összegzése után, a szereplő témakörök felállítása következett. Keszler Erika témáit vettem alapul, így hozzá hasonlóan összesen 15 témakört lokalizáltam.(KESZLER, 2011)
Táblázat: A témákban megjelenő felszólalások és kérdések aránya
A fenti összesítő táblázatban látni lehet, hogy az összes felszólalás és kérdés esetében hogyan oszlottak meg a témák (számszerűen és arányaiban is).
Az első szintű kódolás (lásd 4-es táblázat) kimutatta, hogy sok téma alig jelenik meg, valamint azt is, hogy bizonyos témacsaládok összevonhatóak. Ennek segítségével a felszólalások és kérdések tematikák szerinti elosztása válik könnyebben áttekinthetőbbé. Ez azért is egyszerűbb a későbbi munkafolyamatok során, mivel vannak olyan kis témák, melyek a saját argumentumon szempontjából nem fontosak. Így tehát, az EU működés és EU-hoz való csatlakozás tematikákat összevonom, és vita EU jövőjéről-nek nevezem el. Ezek az EU, mint intézmény, jövőjéről szólnak. A következő kategóriát szakpolitikáknak neveztem el, melybe bele foglaltam a gazdaságot, a monetáris-, regionális- és agrárpolitikát, illetve az ipart, egészségügyet és szociális politikát. A szakpolitikák az EU-s államok befolyásolásáról szólnak. Mivel a kül- és biztonságpolitikában elhangzó felszólalások/kérdések ezen az elemzési szinten élesen nem különíthetők el egymástól, így együttesen alkotnak egy újabb kategóriát. Hasonló a helyzet a kisebbségpolitika esetében is, ahol a képviselői felszólalások már átnyúlnak az alapvető emberi jogok kérdéskörébe, így a két téma ismét külön kategóriát hoz létre. Mivel kevés olyan felszólalás volt, amely a kultúra témakörébe illeszthető, ezért ezt áttettem az egyéb kategóriába.
Az újonnan létrejött, leegyszerűsített kategóriák tehát a következők
Vita EU jövőjéről (EU működés + EU csatlakozás)
Szakpolitikák (regionális politika + agrárpolitika + ipar + gazdaság + monetáris politika + egészségügy + szociális politika)
Kül- és biztonságpolitika
Kisebbségpolitika és emberi jogok
Egyéb (a kultúra marad ezen kategórián belül)
Alábbiakban látható egy összevont táblázat, azért, hogy látni lehessen, hogyan változtak az arányok az összevonás után:
Táblázat: Az arányok változása a témák összevonását követően
5.2. Képviselők felszólalási stratégiáinak elemzése
A tematikák leegyszerűsítése után, azt vizsgáltam, hogy a három nemzetiség képviselőinek milyen felszólalási opciói vannak az Európai Unióban, és ez hogyan változik tematika szerint. Az összehasonlítást a felszólalások és kérdések százalékos bontásában végeztem el. Azért fontos a százalékok feltüntetése, mert a katalánok és romániai magyarok esetében mintát vettünk az összes felszólalásból, tehát a konkrét számértékek nem relevánsak, a százalék-arányok mutatják a felszólalások és kérdések számbeli alakulását.
Mint ahogy a 6-os számú táblázat is mutatja, a katalánok jóval aktívabbak a szakpolitikák terén, felszólalásaiknak és kérdéseiknek 52,7%-a ebben a témában van, míg a lettországi oroszoknál a külpolitika a legrelevánsabb téma, 32,8%-kal. A lettországi oroszok felszólalásainak esetében a szakpolitikák és a külpolitikai témák kiegyenlítődnek (mindkettő 32,8%-os), a romániai magyarok bizonyos szempontból átmenetet képeznek a két csoport
Táblázat: Tematikák % szerinti eloszlása, a nemzetiségeken belül
Érdekes észrevétel, hogy a szakpolitikák kategóriában jóval több felszólalás és kérdés hangzik el, mint mondjuk a kisebbségpolitika és emberi jogok kategóriában. Talán ez is azt mutatja, hogy EU szinten lényeges szerephez jutnak a gazdasági érdekek, mint pl. a kisebbségi vagy éppen az alapvető emberi jogokkal foglalkozó témakörök.
Vizsgálatom második lépéseként azt próbáltam meg megnézni, hogy a képviselők egyénileg milyen témaválasztási stratégiákat követnek. Az alábbi táblázatban a feltüntetett 5 kategóriát képviselők szerint vontam össze. Az előbbihez hasonlóan a felszólalásokat és a kérdéseket itt is összeadtam.
Táblázat: Kategóriák eloszlása képviselők szerint.
Az előző táblázatból már láthattuk, hogy a katalán képviselők, Gambús és Tremosa a legaktívabbak, azonban eltérő stratégiát követnek, hiszen míg Gambús a szakpolitikák mellett (42,06%) hangsúlyt fektet a kül- és biztonságpolitikára is (30,84%), addig Tremosa majdhogynem kizárólag a szakpolitikákra fókuszál (felszólalásainak 61,54%-a ebben a témában jelenik meg). Sógornál viszonylag kiegyensúlyozott a helyzet, de ő a legtöbbet kisebbségpolitikáról (25%), EU működésről (23,21%) és külpolitikáról (23,21%) beszél. Winkler (40,43%) és Rubiks (50%) szakpolitikáról, míg Zdanoka külpolitikáról (58,62%).
Ami összegzésként itt elmondható, hogy a nemzeti sajátosságok ellenére a képviselők között munkamegosztás van.
A következő, 8. táblázatban megpróbáltam külön vizsgálni a kérdéseket és felszólalásokat. Ebben a formában jól látható, hogy egy adott témakörön belül egy képviselő melyik tevékenységi kategóriában aktívabb és azon belül milyen témákra fókuszál. Például Tremosa a szakpolitikákon belül lényegesebb több kérdést tesz fel, mint ahányszor felszólal. Zdanoka a kül- és biztonságpolitikán belül szólal fel többször, viszont kevesebbszer kérdez.
Táblázat: A képviselők tematikákban megjelenő felszólalásainak és kérdéseinek összege Kategóriák:
A táblázatból az is kiderül, hogy a legvitatottabb téma a szakpolitikák, majd ezt követi a kül- és biztonságpolitika. Az EU működésével kapcsolatos felszólalások és kérdések impaktja sem sokkal kisebb. Úgy tűnik, hogy ez a 3 tematika “uralja” a képviselői felszólalásokat, mivel ezeket követően csökkenés figyelhető meg. Az előző nagy számadatokhoz képest már jóval kevesebbet láthatunk a többi kategória esetében. Nagyjából hasonló számú felszólalás és kérdés van a kisebbségpolitika és emberi jogok, illetve az egyéb kategóriákban, de ezek az adatok jól mutatják, hogy ezen kérdéskörök már kisebb fontossággal bírnak.
Fontos észrevétel még, hogy a katalánok átlagosan többször kérdeznek, mint a többi kisebbségi csoport. Jól látszik, hogy Tremosa sokkal többet kérdez szakpolitikák témakörben. A romániai magyar és lettországi orosz képviselők nem igazán kérdeznek, inkább felszólalásokat választanak, ami azt jelenti, hogy inkább a politikai érdekérvényesítésre törekednek, mint az EU működésének befolyásolására.
5.3. A képviselők témaválasztásán túl megjelenő stratégiák
Kvalitatív elemzésem elsődleges lépése, hogy a kvantitatív elemzés folyamán a legtöbb kérdéssel és felszólalással rendelkező két kategóriát, egyenként fogom elemezni. Az elemzés lényege, hogy a felszólalásokat tartalmi oldalukról és nem címbeli jelentésük felől közelítsem meg. Igyekszem feltárni a szavak értelmét, és megfigyelni azt, hogy a képviselők felszólalásai mennyire egyeznek meg a hipotéziseimben megfogalmazott gondolatmenettel.
Ahogy az a kvantitatív elemzésből is látható, számbelileg két kategória emelkedik ki élesen: első a szakpolitika kategória, míg második a kül- és biztonságpolitika kategória, így azokat a felszólalásokat és kérdéseket fogom vizsgálni, amelyek ebbe a két kategóriába tartoznak bele.
a. Katalánok
1. Gambús felszólalásaiban a szakpolitika kategórián belül mindenik tematikát érinti, viszont feltűnő, hogy az EU-s szintet emeli ki, erre alapoz. Ami felszólalásait összességében jellemzi az, hogy képviselőként állandó célja az innováció és gazdasági fejlődés előmozdítása a jövőbeli európai mezőgazdasági gazdálkodásban vagy egyáltalán az EU teljes szintjén, az Unió szerepének meghatározása a változó globális környezetben, az EU versenypolitikájának megfigyelése és követése, a fejlesztésfinanszírozás és a jó szomszédságpolitika kialakítása.
Kérdéseiben is az EU-s szint jelenik meg, az általános EU-s politikával kapcsolatos információkra figyel. Pl. a következő, a gyümölcs- és zöldségágazatban bevezetett orosz embargóval kapcsolatos kérdésében a következőként érvel: „… Oroszország egyéves importtilalmat vetett ki egyes mezőgazdasági termékekre. E döntés súlyos válságot váltott ki az Unió gyümölcs- és zöldségágazatában. Az ágazat megsegítése érdekében a Bizottság helyesen úgy határozott, hogy rendkívüli intézkedéseket vezet be, amelyek, bár szükségesek és hasznosak voltak, elégtelennek bizonyultak. Az intézkedések ugyanis nem fedtek le teljesen minden ágazatot: például túl későn vezették be a tavalyi szezonban a csonthéjasok ágazatára vonatkozó intézkedéseket. Ráadásul,(…) Oroszország bejelentette, hogy még egy évre meghosszabbítja azt. – Szándékozik-e a Bizottság kiterjeszteni e rendkívüli intézkedéseket valamennyi gyümölcsre és zöldségre, annak érdekében, hogy elkerülje a tavalyi válság megismétlődését?”.2
Agrárpolitikai szempontból a spanyolországi helyzetre utal, a fiatal gazdák fizetésével kapcsolatosan. Ez arra utal, hogy bizonyos kérdésekben még haza beszél. Közben érdekelt az EU képsességében, miszerint lehetséges lenne-e, hogy egy közös energiapolitikát valósítsanak meg az EU-n belül: „Létrehoz-e a Bizottság egy közös energiapolitikát?” 3
Kül- és biztonságpolitika terén nem a spanyol vagy katalán szempontból közelít a kérdéshez. Kiemeli a Líbiai és Szíriai konfliktusok okozta veszélyforrásokat, a migrációs válság hatását az EU-ra, illetve szót ejt azon halottmigránsokról is, akik 2014-ben a Földközi-tengeren veszítették életüket.
Gambúsnál egyértelmű, hogy tevékenységében kisebbségi politikának különösebben nincs helye. Sőt, teljesen kihagyja a kisebbségvédelmi kontextusokat, mintha nem is kisebbségként határozná meg magát, hanem minz uniós állampolgár és spanyolországi, autonómiával bíró katalánként. Sajátos a tevékenysége, teljesen az integráció szintjén tevékenykedik és elemez, mindenféle témában felszólalva és aktiválva, viszont a kisebbségi status esetében nem bír relevanciával. Teljes mértékben igaz az rá, hogy nem kisebbség, hanem EU-orientált.
2. Tremosa is igencsak tevékeny képviselő. Felszólalásaiban ő is szinte minden tematikát érint a módszertanom alapján felállított szakpolitikai kategórián belül. Kiemeli egy független, nyitott és hatékony Uniós közigazgatás megalakítását, mely célja az Európai Uniós állampolgárok procedurális jogainak biztosítása, információval való ellátása: „Ahhoz, hogy elkerüljük az európai állampolgárok és az uniós szervezetek közötti távolság növekedését, olyan cselekedetek szükségesek, melyek modernizálják, bárátságosabbá és átláthatóbbá teszik a kettő közötti kapcsolatot (…)”4 2 Francesc Gambús kérdése „A gyümölcs- és zöldségágazatnak az orosz embargótól való védelmét szolgáló intézkedések” tárgyú témában – 2015. július 3.
3 Francesc Gambús kérdése az „Európai energetikai modell” témában – 2015. február 4 Ramon Tremosa i Balcells felszólalása, a „Nyitott, hatékony és független európai uniós közigazgatás” c. vitában – 2016. június
Továbbá Tremosa szerint olyan pénzügyi szabályozást kell kialakítani az integráció szintjén, ami elejét veszi egy újabb gazdasági válságnak. A válság megelőzésében segít egy erős kohéziós politika kialakítása: „az EU-n belüli kohéziós politikát meg kell erősíteni, (…) meg kell előzni a pazarlást, és biztosítani kell az alapok leghatékonyabb felhasználását” 5
Támogatja az innovációt, az „Úton a prosperáló adatközpontú gazdaság felé” c. témában azt fejti ki, hogy a digitális világ óriási hatással van saját személyes adatainkra, és az elkövetkezendő időben is növekedést hozhat magával. A hálózat biztonságos menedzselését kéri, ami biztosítja az összes személyes dokumentum védelmét.6
Kül- és belpolitikai téren említ a Nemzetközi életében enyhén háttérbe szoruló, nem Uniós államok helyzetéről, mint pl. Macedónia vagy Montenegró. Tunéziát fontos kereskedelmi partnernek tekinti, és sürgeti, hogy az EU mihamarabb gazdasági kapcsolatokat alakítson ki vele. Kínával kapcsolatosan (Sógorhoz hasonlóan) igencsak szkeptikus: „(…) attól tartok, hogy Kínában még mindig nem tartnak tiszteletben bizonyos alapvető szabadság- és emberi jogokat”.7
Sőt, említést tesz a kínai tibeti kisebbség hátrányos helyzetéről is, akiknek gyakorlatilag az alapvető emberi jogait meggyalázzák.
A kérdéseiben szinte mindenik tematikát igyekszik megjeleníteni, legyen szó a kambodzsai demokratikus helyzetről, vagy a javak szabad áramlásáról. Több tematikában is érinti Spanyolországot ilyen-olyan módon, de a katalán kisebbségről, vagy egyáltalán Katalóniáról külön nem tesz említést.
Mindkét katalán képviselő az EU-ra, mint nemzetközi intézményre, mint egy integrációs formára tekint, ami mintegy ernyőszervezetként érint minden európai szinten megjelenő problematikát, és aminek nem az a feladata, hogy a kisebbségekre figyeljen a leginkább, hanem azokra a szituációkra, melyek megbonthatják a jelenlegi egyensúlyt a kontinensen. A fentiek értelmében tehát elmondható, hogy tevékenységükben EU-orientált képviselőkről van szó. Ez azzal is magyarázható, hogy az Európai Unióban gazdasági lehetőséget látnak, nem pedig kisebbségi megoldásokat. Ennek gyökerei visszanyúlnak ahhoz, hogy közjogi szempontból stabil autonómiával rendelkeznek, nem is kisebbségként határozzák meg magukat és ráadásul Spanyolország legfejlettebb régiójában élnek. 5 Ramon Tremosa i Balcells felszólalása a „ 2014–2020-as kohéziós politika új területi fejlesztési eszközei” c. témában – 2016. május
6 http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+CRE+20160310+ITEM-008-04+DOC+XML+V0//HU&language=hu&query=INTERV&detail=4-319-000, megtekintve: 2016.06.19.
7 Ramon Tremosa i Balcells felszólalása az „EU-Kína kapcsolatok” c. vita keretén belül – 2015. december
b. Romániai magyarok
A romániai magyar kisebbségi képviselők, Winkler Gyula és Sógor Csaba, 2007 óta képviselők az Európai Parlamentben. Felszólalásaikban és kérdéseikben, azok megfogalmazásában, érvrendszerük felállításának tekintetében, látható különbségeket észlelhetünk, politikai orientációik valamilyen szinten eltérnek egymástól.
Amint láthattuk az előző részben, Winkler szakpolitikákban szólal fel, Sógor kisebbség-kül-EU működés kategóriákban.
1. Winkler Gyula a szakpolitika és a kül- és biztonságpolitika kategórián belül felszólalásaiban leginkább az EU-s és a tagállami szintet említi, legyen szó gazdasági vagy éppen monetáris politikai témákról. A gazdasági vagy kereskedelmi korlátokról általánosságban beszél, és a mikro- és makrogazdasági koordináció szükségességét hangsúlyozza leginkább. „túl sok kereskedelmi korlát jelenik meg EU-s szinten,… szükséges a makro és mikrogazdasági politikák koordinációja, a fiskális politika koordinációjának kíséretében azért, hogy egy olyan strukturált gazdasági növekedést biztosítson, ami az EU tagállamokban megkívánt” 8
Továbbá hangsúlyt fektet a kohéziós politika fenntartásának szükségességére, azon befektetések fontosságát emelve ki, ami hozzájárul mind a gazdasági, mind pedig a munkaerő-piac növekedéséhez. Noha a gazdasági tematikáknak igencsak nagy szerepet tulajdonít az EP-ben, azonban egy, a mintámba bekerülő hozzászólásában mégiscsak kitér a kisebbségi csoportok helyzetére is, hangsúlyozva, hogy vannak olyan kezdeményezések EU-s szinten, amelyek hozzájárulnak a kisebbségek társadalmi életének jobbá tételéhez. „Köszönöm azt, hogy…. Uniós szinten különös figyelmet fordítanak a kisebbségi csoportok helyzetére, mivel ezek a társadalmi kirekesztés különböző formáival küzdenek meg”9 Kül- és biztonságpolitikai szempontból hangsúlyt fektet Horvátország helyzetére. Amellett érvel, hogy figyelembe kell venni azt, hogy Horvátország is EU-tag, így a gazdasági kapcsolatokat vele is fenn kell tartani. Azon Uniós központú értékek megőrzését emeli ki, amelyek lehetővé teszik a koherens és flexibilis szomszédságpolitikát, miközben figyelembe 8 Részlet Winkler Gyula „Az egységes piac irányításáról” szóló hozzászólásából – 2016. március
(Megj. A képviselők felszólalásai megtalálhatóak az EP-honlapján.)
9 Részlet Winkler Gyula „A növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások: a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítása az Unióban” cím alatti felszólalásából – 2015. november vesznek minden olyan kihívást, melyekkel az országok régiói nap mint nap meg kell birkózzanak. Ami kisebbséggel kapcsolatosan hangzik el ebben a kategóriában Winklernél, az az ukrajnai helyzethez való hozzászólásában10 jelenik meg, azonban itt csak elismerés szintjén említi az EU/ EP azon lépéseit, melyek következtében a krízis idején védelmet biztosít az etnikai kisebbségekben élőknek. Abban a kevés kérdésben, amit megfogalmaz, inkább az EU és a vele fenntartott külkapcsolatok terén nyilatkozik, azonban hivatalos engedélyt kér a „székely szabadság napja” alkalmából megszervezendő esemény és tüntetés megtartására, ami tulajdonképpen azon romániai közigazgatási reform ellen irányul, ami hátrányosan érinti a romániai magyar kisebbséget. A gond azzal volt, hogy a román hatóságok nem engedélyezték a felvonulást: „A gyülekezés szabadságának és a véleménynyilvánítás szabadságának ilyen jellegű megsértése aláássa a jogállamiság alapját és veszélyezteti az igazságügyi rendszerbe vetett bizalmat. Ezenkívül, megkérdőjelezi a nemzeti kisebbségekkel szembeni egyenlő bánásmód kérdését, és a megkülönböztetéssel kapcsolatos aggodalmakat vet fel.” 11
A fentiekből azt láthatjuk, hogy Winkler inkább az EU-s szinten megjelenő problémákban érdekelt, általánosságban fogalmaz, hangsúlyt fektetve az integráció egységességére és a kereskedelmi korlátok leküzdésére azon tagállamok esetében is, akiknek az Unióba való belépése után sem sikerült a teljes kereskedelmi folyamatokban részt vennie. Ami emellett látszik, hogy ugyan sok utalás nem jelenik meg a kisebbségi csoportok léthelyzetére, de bizonyos kontextusokban igyekszik érzékeltetni azt, hogy mai napig akadnak gondok még az alapvető szabadságjogokkal is. Ami érdekes, hogy érvrendszerében egy általános helyetból, egy magasabb szintről, pl. az integráció szintjéről indul, majd a felszólalásának végén tér ki a kisebbségi léthelyzetre vagy az adott kisebbségi problematikára, miközben köszönő jelleggel fogalmaz, hangsúlyozva azt, hogy az EP-nek vagy az EU-nak köszönhetően javult egy-egy kisebbséget érintő, egykori negatív helyzet.
2. Sógor Csaba felszólalásaiban a kis- és középvállalkozók sanyarú helyzetéről beszél az EU-s élelmiszerellátás tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatán belül, de említést tesz a kisgazdák tejipari veszteségeiről is. Így tehát, nem Európai Uniós szinten elemzi a helyzetet, hanem az alsóbb szociális rétegeket is megfigyelni, azok érdekeiért is igyekszik felszólalni. Kül- és biztonságpolitikai tekintetben sokszor hangsúlyozza Kína helyzetét: noha Kína a
10Winkler Gyula „Az ukrajnai helyzet”-ről szóló felszólalása – 2015. március
11 Winkler Gyula kérdése a „Gyülekezés szabadsága Romániában” c. tárgy keretén belül – 2015. június második legnagyobb gazdaság, autoritárius állam, ami kizárja olyan alapvető jogok meglétét, amik egy EU-s kereskedelmi partner számára fontos, hogy meglegyenek: „Kína autoritárius államként felelős az alapvető emberi jogok megsértéséért, beleértve a szólásszabadságot, a gyülekezéshez és szabad vallásgyakorláshoz való jogokat… csakis az ezen dolgok feletti alkuval alakíthatunk ki hiteles és erős kapcsolatot Kínával.”12
Kína esetében nemcsak bizonyos jogok megsértésével nem ért egyet, hanem kérdés során érthető említést tesz az ottani kisebbségek hátrányos helyzetéről is: „Kolléga Úr, Ön hallott arról, hogy mi történik Kínában? Hogy mi történik a tibeti kisebbséggel, vagy az ujgurokkal, vagy a Falun kung követőivel? Hogy mondhat ilyet, hogy jobb ott, mint Önöknél, vagy akár Európában?” 13
A Kínában élő kisebbségek mellett az ukrajnai kisebbségek helyzetére is utal, arra készteti a hallgatóságot, hogy az etnikai csoportok védelmét biztosítani kell, legyen szó az ukrajnai kisebbségről, vagy éppen a magyarról.
Parlamenti kérdéseiben inkább emberjogi témákkal kapcsolatosan kérdez, legyen szó az indonéziai templomgyújtásról vagy a Kínában fogva tartott lelkészek és emberjogi ügyvédek fogva tartásáról. Ukrajna helyzetében kitér arra, hogy az EU-ban mi a terv a kisebbségi és nyelvhasználati jogok tiszteletben tartásának biztosítására: „Van-e cselekvési terve a jogállamiság kritériumai betartásának ellenőrzésére, beleértve az emberi és kisebbségi jogok betartását?”14
Ami Sógor Csaba felszólalásaiból és kérdéseiből látható, hogy nagyon jól kontextualizál, és bármilyen problémát vet fel, folyamatosan igyekszik rátérni a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának fontosságára. A társadalmat az alapszinten megjelenő szerkezeti elemek szintjén figyeli meg, nem integrációs szinten, mint Winkler. Legyen szó gazdasági vagy éppen regionális politikai tematikáról esetében, mindig az emberi jogokat és a kisebbséget érintő helyzetre vezet vissza.
c. Lettországi oroszok 12 Sógor Csaba felszólalása az „Az EU-–Kína kapcsolatok” c. tárgy keretén belül – 2015. december 13 Sógor Csaba kérdése az „Az EU-–Kína kapcsolatok ” vitában – 2015. december
14 Sógor Csaba kérdése az „Ukrán válság” tárgy alatt – 2015. március
Képviselők Alfreds Rubiks (2009-2014 között képviselő) és Zdanoka (már 2004-től EP-képviselő), kevesebb felszólalás és kérdés birtokosai. Rubiks mandátuma 2014-ben lejárt, munkásságát gyakorlatilag Zdanoka folytatja jelenleg.
1. Rubiks, felszólalásaiban a közös agrárpolitika finanszírozását, irányítását és nyomon követését hangsúlyozta leginkább. Szerinte olyan támogatási rendszerek létrehozása volt szükséges, ami lehetővé tette a mezőgazdasági termelők részére, hogy haladjanak. Felhívta a plénum figyelmét az élelmiszer ellátási láncban fellépő egyensúlyhiányra, ugyanakkor az EU regionális politikájának gazdasági, területi és társadalmi kohéziójának szükségességét emelte ki. Ugyanakkor, hangsúlyt fektetett a Közép-Kelet Európa országainak gazdasági élénkítéséhez szükséges intézkedésekre. Külpolitikai téren felszólal a jogalkotás monőségének javítása mellett, kifejti, hogy az EU fellép az emberi és polgári jogok betartása mellett, de a lettországi kisebbségi helyzet javítása még várat magára: „örömmel támogatom, … ha a Parlament és az Európai Unió fellép az emberi jogok és a polgárok jogainak az Európai Unión kívüli betartása érdekében, annál inkább fontos, hogy ezt saját magunk vonatkozásában is megtegyük. Véleményem szerint gyakran semmilyen felügyelet nem kapcsolódik ahhoz, hogy ezeket az európai szintű dokumentumokat hogyan is alkalmazzák a gyakorlatban. Csak egyetlen tényt szeretnék kiemelni. Lettországban – amelyet én képviselek – az országgyűlési választásokat október 2-án tartják. A választójogot ezeken az országgyűlési választásokon meg fogják tagadni több mint … (Az elnök félbeszakítja a felszólalót, mivel a rendelkezésre álló idő letelt.)”.15
Kérdéseiben többnyire élelmiszer-kereskedelmi és gazdasági tematikákra kérdez rá, legyen szó a lóhús árusításáról, vagy éppen a cukor szektor menedzsmentjéről. Rákérdez Riga vasúti útvonalainak fejlesztési lehetőségeire, mivel Rigában elhagyhatatlan egy fenntartható közszállítási rendszer létrehozása.
Rubiks, ahogy a fentiekben is látható, inkább volt érdekelt az agrár- és a regionális politikát érintő témákban, de figyelmet fordított Kelet- és Közép Európa helyzetére is, emellett saját országának fővárosára, Rigára is. Ami tény, hogy noha különösebben nem szólalt fel kisebbséget érintő témákban, de megkérdőjelezte az EU hatékonyságát a polgári jogok tekintetében, mivel Lettország esete jól mutatta (és ma is mutatja), hogy a non-citizens státusú orosz kisebbség nem rendelkezik szavazati jogokkal. Annak ellenére, hogy ő, mint politikai személyiség, EP-s képviselő, bekerült a lett nagyvárosi elit köreibe, mandátuma alatt figyelemmel tartotta a lettországi orosz kisebbség polgári jogok terén való elmarasztalását, és igyekezett felszólalni érdekükben.
15 Alfreds Rubiks felszólalása a „Jogalkotás minőségének javítása” vita keretén belül – 2010. szeptember
2. Zdanoka esetében már elsőre szembe tűnik az, hogy felszólalásainak és kérdéseinek nagy többsége a külpolitikához kapcsolódik. Felszólal Kazahsztánnal és Közép-Ázsiával kapcsolatosan, ugyanakkor kifejti, hogy drámai szakadék van Oroszország és a EU között, mivel az orosz népesség negatív véleményt formál az Unióról. Ezen két európai kontinensen és egymással viszonylag közeli sajátosságokkal bíró civilizáció között olyan összecsapás várható, ami mgbontja a kontinens egységét és stabilitását.
Kérdéseiben és felszólalásaiban is utal az ukrajnai helyzetre, szinte minden EU-s lépést elutasít, amely a krízis helyrehozására irányul.
A bolgár választási kampánnyal kapcsolatosan kiemelendő a kérdése. A probléma forrása a bolgár kormányválasztásokon tanusított hozzáállása, miszerint nem veszi figyelmi a nyelvi jogokat: „A bolgár választási törvény … értelmében „az Európai Unió minden tagállamának állampolgára jogosult arra, hogy induljon a bolgár európai parlamenti választáson”. A törvény … cikke értelmében azonban „a választási kampányt bolgár nyelven kell folytatni”. A jogalkotó e szövegben megállapítja, hogy bolgár választási kampányt kizárólag az ország hivatalos nyelvén, azaz bolgár nyelven lehet folytatni. E jogi ellentmondás következtében a választási törvény 351.2. cikkét lehetetlen betartani. Számos bolgár politikusra róttak ki büntetést amiatt, hogy választási kampányuk során egy a hivatalos nyelvtől eltérő nyelven is mondtak pár mondatot. – A Bizottság milyen lépéseket kíván tenni annak biztosítása érdekében, hogy a bolgár választási kampányok során a bolgár nyelven kívül más nyelveket is használhassanak?”16
Ahogy a kérdésben is látható, nem ért egyet a bolgár kormány és alkotmány ellentmondásosságával, így a nyelvhasználati jogok használatának biztosítása mellett igyekszik minél inkább kiállni.
Zdanoka esetében látni lehet, hogy annak ellenére, hogy ő kisebbségi képviselő, nem a kisebbségi érdekérvényesítés határozza meg politikai tevékenységét, hanem Európa külpolitikai kapcsolatainak alakulása, és azon tényezők fennállása, melyek megzavarhatják a európai stabilitást és a fennálló európai viszonyokat, mind kontinens, mind pedig a teljes világ szintjén. Ő is a nagyvárosi elit részeként tűnik fel, Rubikshoz hasonlóan, azonban tevékenységében nem feltétlenül állapítható meg az, hogy hogy ténylegesen az-e a célja, hogy 16 Tatjana Zdanoka kérdése a „A hivatalos nyelven kívüli összes nyelv használatának betiltása a bolgár választási kampányok során” c. témában – 2015. március a kisebbségi érdekérvényesítést EU-s szintre emelje. Viszont az a tény, hogy 2004 óta képviselő, jól mutatja, hogy elnyerte a választópolgárok bizalmát.
6. Konklúzió
Dolgozatomban két hipotézist fogalmaztam meg, melyeknek lényege, hogy 1. minél régebb van egy kisebbségi képviselő az Európai Parlamentben, annál EU-orientáltabb, illetve hogy 2. a kisebbségi érdekérvényítés összefüggésben van a kisebbségi szerepértelmezéssel, így várhatóan a katalán képviselők kevésbé lesznek kisebbség-orientáltak, mint a közép- és kelet európai társaik.
A kutatás során kiderült, hogy EU-s szinten a legvitatottabb témák szakpolitikai irányultságúak illetve a kül- és biztonságpolitika témakörében jelennek meg. Mivel a legfontosabb témakör a szakpolitika, a kisebbségpolitikával kapcsolatos tematikák igencsak háttérbe szorulnak. Ez mutathatja azt, hogy a képviselőket inkább a gazdasági témák érdeklik, mint pl. azok, amelyek az alapvető emberi jogokkal vagy a kisebbségekkel foglalkoznak. Viszont, annak ellenére hogy a szakpolitika a domináns, a kelet- közép- európaiaknál más témák is erőteljesen megjelennek, így érezhető a különbség köztük és a katalánok között. Ez vélhetően azzal magyarázható, hogy a katalánok nem tekintenek magukra kisebbségként, mivel ők élnek az ország leggazdagabb régiójában és erős közjogi kerettel rendelkeznek.
A dolgozat második részében azt elemeztem, hogy mik a képviselők egyéni témaválasztási stratégiái. Míg a két katalán képviselő, Tremosa és Gambús a szakpolitikára és a kül- és biztonságpolitikára figyel, addig Sógornál kiegyensúlyozott a helyzet, mivel beszél kisebbségeket érintő aktualitásokról, de EU működésről és külpolitikáról is. Zdanoka a leginkább a külpolitikára, míg Rubiks és Winkler a szakpolitikára hangolódik, a katalánokkal hasonlóan. A kutatásom ezen részéből kiderült, hogy annak ellenére, hogy a kisebbségi képviselők közötti nemzeti sajátosságok megoszlanak, mégis valamilyen szinten munkamegosztásról beszélhetünk.
A kérdések és felszólalások számbeli vizsgálatánál kiderül, hogy több felszólalás van mint kérdés, és hogy arányokat véve, a katalánok tesznek fel több kérdést, míg a magyarok és a lettországi oroszok különösebben nem kérdeznek.
A kvalitatív módszer elkészítése során a felszólalások és kérdések tartalmi oldalát vizsgáltam meg. Igyekeztem feltárni, hogy a képviselők egyenként milyen érvrendszert építenek be mondanivalójukba és hogy ezek önmagukban rejtenek-e valamiféle kisebbségekre történő utalásokat.
A katalán képviselők esetében nyilvánvaló, hogy mindketten integrációs formaként tekintenek az EU-ra, így leginkább az Európai Uniót érintő problematikákat figyelik, miközben nem fordítanak különösebb figyelmet a kisebbségek helyzetére. Az erdélyi magyar képviselők esete picit eltér, mert miközben Winkler Gyulát inkább az EU-ban történő események alakulása érdekli, addig Sógor nagy hangsúlyt fektet a kisebbségekre és azok érdekeire. Zdanoka a külpolitikára figyelt, míg Rubiks a regionális politikára fektetett hangsúlyt. A lettországi orosz képviselők esetében nem jelent meg konkrétan a kisebbségi léthelyzettel való törődés, viszont elmondható, hogy Rubiks figyel a közép- kelet európai állapotokra.
A fent összefoglalt eredmények alapján arra következtethetünk, hogy a bevezetőmben megfogalmazott két hipotézis csak részben igazolódott be.
Az első hipotézis nem igazolódik be, mivel úgy tűnik, hogy a regionális sajátosság az, amelyik döntő. Tremosa, habár csak 2009-től képviselő, sokkal több EU-s üggyel foglalkozik, míg Zdanoka, aki noha külpolitikára fókuszál, mégis a nemzeti hovatartozása alapján ítéli meg a dolgokat.
Ami pedig a második hipotézisről elmondható, hogy a kisebbségi képviselők európai uniós tevékenységét tekintve, a katalán képviselők kevésbé kisebbség-orientáltak mint mondjuk a magyarok, viszont a lettországi orosz képviselők egyáltalán nem úgy viselkedtek, mint ahogy az elvárt lett volna. Nem foglalkoztatják őket eléggé a kisebbségeket érintő témák, nem érzik át ennek a fontosságát. Úgy gondolom, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolása további kutatásokat feltételez.
Bibliográfia
1. Antal László (1976): A tartalomelemzés alapjai, Magvető, Budapest
2. Bárdi Nándor: A budapesti kormányzatok magyarságpolitikája 1989 után, pp. 368-375., In. Kisebbségi magyar közösségek a 20. században, Gondolat Kiadó, 2008.
3. Bárdi Nándor: A Romániához került erdélyi, bánsági, kelet-magyarországi magyarok (1918-1921), pp. 30-35., In. Kisebbségi magyar közösségek a 20. században, Gondolat Kiadó, 2008.
4. Bárdi Nándor: A romániai magyar kisebbség a két világháború között, pp. 90-97., In. Kisebbségi magyar közösségek a 20. században, Gondolat Kiadó, 2008.
5. Bárdi Nándor: A romániai magyar kisebbség helyzetének változásai, társadalmi, kulturális önszerveződésének eredményei, pp. 330-339., In. Kisebbségi magyar közösségek a 20. században, Gondolat Kiadó, 2008. 6. Bíró- Nagy András (2015): Közép-európai EP-képviselők és szerepeik. Viselkedési stratégiák az Európai Parlamentben, Politikatudományi Szemle (24) 2. pp. 91-119
7. Domonkos Endre (2010): A katalán autonómia és kibővítésének aktuális kérdései, BGF Külkereskedelmi kar – Elektronikus könyvtár, 2010/2, pp.73-84
8. Dovi Suzanne (2014): Political Representation. Edward N. Zalta (ed.): The Stanford Encyclopedia of Philosophy (Spring 2014 Edition)
9. Giró-Szász András: A katalán politikai és közigazgatási autonómia. Kisebbségkutatás Szemle, 13. évf. 2004.3. szám, pp. 446-447
10. Ilonszki Gabriella – David Judge (1994): Képviselet és képviselői szerepek. Elmélet és magyarországi tapasztalatok. Politikatudományi Szemle 3(2). pp. 5-23
11. Katz Richard (1997): Representational roles. Europen Journal of Political Research 32: 211-226.
12. Keszler Erika (2011): Romániai magyar érdekképviselet az Európai Parlamentben az EP-képviselők felszólalásainak tükrében. Magyar kisebbség, 2011 (XVI) 3-4 13. Kovács Attila (2014): A konzultációtól az együttdöntésig. Az Európai Parlament megnövekedett szerepe a Közös Agrárpolitika jogalkotásában. Politikatudományi Szemle. 23 (4), pp. 35-67.
14. Licia Cianetti (2014): Granting local voting rights to non-citizens in Estonia and Latvia: The conundrum of minority representation in two divided democracies. JEMIE – Journal on Ethnopolitics and Minority Issues in Europe, vol 13, no.1, pp. 86-112.
15. Licia Cianetti (2014): Representing minorities in the city. Education policies and minority incorporation in the capital cities of Estonia and Latvia. Nationalities papers, vol 42, no. 6, pp.981-1001.
16. Michael Keating (1999): Spanyolország új kisebbségi nemzetei és az európai integráció: új keret-feltételek az autonómia számára? pp. 69-79
17. Novák Csaba Zoltán: A romániai magyar kisebbség helyzete. Petru Groza politikájának magyar támogatása, pp. 204-209., In. Kisebbségi magyar közösségek a 20. században, Gondolat Kiadó, 2008.
18. Raunio Tapio (2000): Losing independence or finally gaining recognition? Contacts Between MEPs and National Parties. Party Politics, volume 6. No.2 pp. 211-223
19. Scully Roger- David M. Farrell (2003): MEPs as Representatives: Individual and Institutional Roles. JCMS, 2003, volume 41. Number 2. pp. 269-286
20. Stefano Bottoni: A romániai modell sajátosságai: a Magyar Autonóm Tartomány. A Ceaușescu-féle modell, a román államnacionalizmus, pp. 246-249., In. Kisebbségi magyar közösségek a 20. században, Gondolat Kiadó, 2008.
21. Szarka László: Magyarország és a magyar kisebbségek ügye a párizsi béketárgyalásokon: határkijelölés, népszavazás, kisebbségvédelem, pp. 22-29., In. Kisebbségi magyar közösségek a 20. században, Gondolat Kiadó, 2008.
22. Toró Tibor (2013): A romániai magyar nyilvánosság alakulásának diskurzusa politikai filozófiai megközelítésben – doktori disszertáció, Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, pp. 168-169. 23. Toró Tibor (2015): Új irányok a politikai képviselet kutatásában. Többlet, megjelenés előtt.