Simon Eszter
Hagyományőrzés a gyergyói térségben
A gyergyói medence a Maros felső folyásánál fekszik, a Görgényi- illetve a Gyergyói havasok között. Legnagyobb települése Gyergyószentmiklós municípium, de a medencéhez tartozik még tíz falu: Gyegyószárhegy, Gyergyóditró, Gyergyóremete, Gyergyóalfalu, Gyergyóújfalu, Gyergyócsomafalva, Kilyénfalva, Tekerőpatak, Vasláb, Marosfő.
Gyergyószentmiklósról az első írásos említés az 1332-es pápai jegyzékben található. (Ortvay 1892: 662) Mint templomos faluhoz, községhez, több más falu, szeg, vagy tízes tartozott. A Gyergyói-medence falvairól átfogóbb képet nyújt az 1567. évi adóösszeírás, amely említi Alfalut, Szárhegyet, Újfalut, ugyanakkor Ditrót, Remetét, Csomafalvát, illetve Tekerőpatakot. (Tarisznyás 1982)
Ekkoriban a lakosság fő kereseti forrása a fakitermelés. deszkametszés, tutajozás, földművelés és állattenyésztés. Míg a fa egy részét helyben hasznosították, más részét tutajba kötve vagy zsindely, faedény formájában távoli vidékekre szállították. Az állattenyésztés és földművelés segített az élelmezésben, gyógyászatban és ruházkodásban. Az ipar és kereskedelem fejlődésében új színt hoz be magával az örmény betelepedés, amely igencsak kedvezően befolyásolta a gazdasági élet kibontakozását (Tarisznyás 1982), éppen ezért a helybeli örmény közösség megemlítése ebben a tanulmányban is indokolt.
A medence esetében tömbben élő magyarságról, pontosabban a székelység által lakott területről beszélünk, így a hagyományőrzésben is nagy szerephez jutnak a magyar – főleg székely – szokások és tradíciók. Mindemellett Gyergyó történeti néprajzában sajátos színfoltot jelentenek kulturális, társadalmi és gazdaságfejlődési szempontból az örmények itt történt letelepedése és tevékenysége. Gyergyószentmiklós 17. sz. utáni életét, a településkép alakulását, belső szerkezetét és hagyományvilágát az örmény jelenlét jelentősen befolyásolta.
Az örmények letelepedése és szerepe a gyergyói szokásvilágban
Az első örmény családok gyergyószentmiklósi megtelepedését 1637-re teszik, míg a csoportos örmény megtelepedés éve 1668, amikor a belső harcok és a török támadások hatására kb. háromezer, Moldvában megtelepedett örmény család keres menedéket a Keleti-Kárpátokban, többek között Gyergyószentmiklóson is. Az örmény telepek véglegessé válása a 18. sz. végéig tart, Gyergyószentmiklósról 1700 körül több család áttelepül Ditróba, Szárhegyre, Remetére, Alfaluba, több helyen is virágzó kereskedelmet működtetve és boltokat nyitva. 1863-ban Orbán Balázs a gyergyói örmények számát már 1200-ra becsüli. (Orbán 1868) Ezen családok főként kereskednek, pl. állat- és bőrkereskedéssel foglalkoznak, de vannak közöttük tímárok, csizmadiák, mészárosok, takácsok, szűcsök és szabók is. (Török: 1811)
Olyan téli napforduló körüli és újévi szokások jelentek meg, amelyeket minden télen a gyergyóiak máig előszeretettel elevenítenek fel, ilyen pl. a Szt. Miklós nap körüli rendezvénysorozat és az ajándékozás szokása. Az örmények ruhadarabokkal, édességekkel ajándékozták meg családtagjaikat, főként a gyerekeket, akik december 5–én este az ablakba tették megtisztított cipőjüket és várták, hogy az éjszaka során arra járó Mikulás megtöltse azokat minden jóval. Megemlíthető, hogy az akkori Mikulás és a mi Mikulásunk között nincs különösebb eltérés sem külsejét, sem ruházatát, sem pedig a neki szánt szerepet tekintve. A karácsonyi ajándékozás is rendszeresen szokásban volt, miként a karácsonyfa-állítás is.
Emellett pedig minden Karácsony és Húsvét másnapján a fiatalok énekelni, vagyis kántálni mentek más örmény családokhoz, ahol pálinkával és kaláccsal kínálták őket.
Ami a mulatságokkal kapcsolatos hiedelmeket illeti, tudni kell, hogy az örmények mulatságait különböző intézkedések szabályozták, pl. az adventi és böjti időszakban nem szabadott lakodalmat tartsanak. Farsangi időszakban, főleg annak végén, azaz húshagyókedden este a rokonok és barátok mind összegyűltek s együtt szórakoztak, felvonulásokon és maskurázásokon vettek részt.
Az örmény szokásvilágban is a házasság, a lakodalom volt az élet kiemelkedő mozzanata. A házasság esetében nagy szerepe volt a szülők akaratának, akik a legtöbb esetben igyekeztek eldönteni gyerekeik házasságait. Ha ezzel a megállapodással a fiatalok is egyetértettek, akkor került sor a lánykérésre, gyűrűváltásra s majd az ünnepi vacsorára. Időközben a hozománylevelet is elkészítették, a lány férjhez vitte a kelengyéjét, hozományát, amelynek darabjait írásban rögzítették. A család pénzügyi helyzetétől függően a hozomány összetétele esetenként változott. Az esküvői vacsorát a vidámság és a bőség jellemezte. Az ünnepély végén szokásban volt, hogy a menyasszonyt a vőlegénynek a küszöbön kellett átemelnie.
A viselettörténeti adatokat megvizsgálva elmondhatjuk, hogy az örmény lakosság viselete a beköltözés után nem sokkal alkalmazkodni kezdett az erdélyi iparos és kereskedő réteg viseletéhez. A férfiak bőrcsizmát, szíjjal rögzített posztónadrágot, mellényt, köpenyt vagy kabátot viseltek, fejükön sapkát vagy kalapot. A nők viseletét a harisnya, a papucs, a hímzett ing és fehér szoknya képezte, míg az alsószoknya, a lajbi, a mente és bunda az teljesen a magyar hatás eredménye volt. (Tarisznyás 1982: 225-229)
Manapság az örmény közösség jelentéktelen számban van jelen Gyergyószentmiklóson és a környékén. Ennek okait a magyarságba a való beolvadásban, a vegyes házasságokban illetve az örmény iskola felszámolásában kereshetjük. Annak ellenére, a gyergyószentmiklósi örmények száma ennyire lecsökkent (18.400 főből kb. 300-an örmények), a hagyományőrzésükből mégis olyan hagyományokat sikerült ránk hagyniuk, amelyeket máig is gyakorolunk. Természetesen ezek alapjául a vallás szolgál, hiszen a székelyekhez hasonlóan ők is keresztények, és ezek a máig fennmaradt ünnepi szokások és rítusok legfőképpen a keresztény vallási hagyományokból eredeztethetők. Ilyen szokások például a farsangolás ünnepe, a Szt. Miklós-nap köré szervezett eseménysorozat és Mikulás-napi ajándékozás, a karácsonyfa-állítás hagyománya, a kántálásé, a böjté, stb.
Hagyományőrzés egykor
Gyergyó népéletét a legmaradandóbban Tarisznyás Márton, egykori néprajzos, helytörténész gyűjtötte össze. Tarisznyás is hangsúlyt fektetett a farsangolás hagyományára, amelynek időszakában a táncé és ünnepé a főszerep, egészen húshagyó keddig. Farsang idején nagy kedvencnek bizonyult a táncos mulatság és összejövetel és a maszkurázás is. A legnagyobb méretű maszkurázás húshagyatkor folyt, és kedden érte el csúcspontját. Az említettek mellett Tarisznyás egy már feledésbe merült szokásról is említ, ez a farsangi szán. Rönkfából 10-15 méter hosszú szánt készítettek, elébe állatokat fogtak és a szánon különböző jelmezbe bújt embereket szállítottak. Voltak ott dámák, mészárosok, borbélyok, s így beöltözve járták végig a város utcáit. (Tarisznyás 1982)
Orbán Balázs említ egy olyan egykori szokást is, miszerint hamvazószerdán a gyergyói legénység egybegyűlve, zeneszóval ment a helyi paphoz, akit a Rákóczy indulóval kísértek a az egyházba, amelynek ajtajánál hangzott el az utolsó zeneszó, ami nagyszombatig, vagyis a feltámadásig szünetelt. (Orbán 1868: 105)
A néprajzi szakirodalom egy sajátos szokásról is említ, mégpedig a gyergyóditrói madáreresztésről vagy madármiséről. Ugyancsak erről írta Orbán Balázs, a karácsonyi éjféli misén a pap azon szavaira, hogy a „madarak megszólalnak”, a templomban lévő gyermekek madárhangon kezdenek el csiripelni az egyházi szertartás alatt. A csiripelés mellett a gyerekek a karácsonyt megelőző napon verebeket gyűjtöttek össze és az éjféli misén eresztették el őket, az előbb említett ének elhangzásakor. Ehhez a szokáshoz hozzávehető az a hiedelem is, miszerint karácsony éjjelén az állatok megszólalnak. Az sincs kizárva, hogy a madáreresztés egy engesztelő adományként szolgáló áldozat-bemutatást jelölő szokás volt, viszont a hagyománynak nyomai mára már teljesen eltűntek. (Orbán 1868: 117)
Hagyományőrzés ma
A gondolatmenetet két szálon futtatom végig: a) a vallási vonatkozású szertartások és az ezekhez kapcsolódó tradicionális események és szokások összefoglalása, b) külön kategóriába sorolom a mezőgazdasági tevékenységgel és termeléssel összekötött hagyományos ünnepségek, vásárok és „szertartások” csoportját.
- A vallási szertartások
A kereszténység középkori térhódítása óta, máig megmaradt a székelység vallási öntudata, a bibliai eseményekhez kötött szertartások és hagyományok mindig jelentős szerepet kaptak, említhetők a karácsonyi élő betlehemes játékok és hangverseny, a karácsonyi éneklés, a farsang, a húsvéti locsolás és tojásírás, a híres pünkösdi búcsú a csíksomlyói nyeregben, de ide tartoznak a falvak ünnepei és a búcsújárásai is, vagy az aprószentek és a vízkereszt ünnepe. Szokásaink többsége az egyházi naptárhoz igazítható, az itteni székelység egyházhoz való viszonya és mélyen vallásossága is lehetővé tette azt, hogy a környékbeli tradícióink alapjait a vallási hagyományok teremtik meg. A legtöbb vallási eseményt a helyi egyházak szervezi, a támogató hívek, a művelődési központ illetve az önkormányzat hozzájárulásával.
Ami a téli hagyományokat illeti, a gyergyói medencében és Gyergyószentmiklóson is fennmaradt a decembert végig ölelő adventi készülődés. Az advent ideje alatt a város lakói a négy adventvasárnap-esti szentmisét követően összegyűlnek a főtéren, gyertyáikat meggyújtva hálát adnak, és várják a megváltó megszületését. Az est során az egyházak képviselői szólalnak fel, ugyanakkor a jelenlévők közös imádságban vehetnek részt.
Az egész térségben fontos hagyomány a karácsonyi szentmisét megelőző karácsonyi koncert és betlehemes játék. A betlehemezés nem más, mint egy több szereplős dramatikus pásztorjáték, amelynek szereplői között megtaláljuk Máriát, Józsefeket, Jézust, az angyalokat és pásztorokat, a három királyt és az állatokat. Az előadás során Jézus születésének legfontosabb momentumait játsszák el a jelmezbe bújt szereplők – leginkább diákok. Karácsony másnapján Gyergyóban hagyomány a Szt. Miklós templom kertjében megszervezett, helyi családok által bemutatott élő betlehemes is.
A vidéken a karácsonyi időszak mulatságait követően fontos szerephez jutnak a farsangi ünnepségek is. A farsangtemetések, maszkabálok főként a helyi önkormányzatok és művelődési központok finanszírozásával és szervezésével kerülnek megrendezésre.
Húsvétkor nagy hagyománynak örvend a locsolás. A szokás szerint Húsvét másodnapján a fiúk vízzel vagy kölnivel kelnek útra azért, hogy locsolóversüket elmondják, és a lányokat megöntözzék. A locsolkodásért cserébe a lányok húsvéti tojással ajándékozzák meg a fiúkat. Gyergyóban máig is nagy hagyománya van a különböző mintákkal írott, pirosra festett húsvéti tojásoknak, hiszen évente egy helyi civil szervezet, a Gránátalma Egyesület tojásíró találkozókat szervez az érdeklődőknek.
A vallási hagyományok közül kiemelt fontosságúak a környező falvak és Gyergyószentmiklós védőszentjeinek nevéhez köthető búcsújárások is. Tulajdonképpen a helyi szinten megrendezett búcsús szentmisék köré rendezik a falu- és városnapokat, amelyek több napon át tartó eseménysorozatok. Ezekben kapnak helyet a szabadtéri búcsús szentmise, a tánc, az ének és zene, a kézműves-foglalkozások, koncertek és előadások. A város- illetve falunapok kivitelezése és megrendezése a helyi önkormányzatok feladata, éppen ezért az esemény minőségi kivitelezése nagyban függ a hivatal pénzügyi lehetőségétől és forrásaitól.
- A hagyományos ünnepségek
A vallási szertartások mellett megemlíthetjük a tematikus, a falusi élettel, a mezőgazdasági tevékenységekkel összefüggő fesztiválokat is. Míg máshol a szőlőtermesztést és a szüretet kötik a fesztiválok időszakához, addig nálunk, ezer méter magasan és egy hűvösebb éghajlatban – ahol a szőlő nem képes beérni – a káposzta- illetve a burgonyatermelés jut fontos szerephez.
A híres szárhegyi káposztafesztivált és káposztavásárt tavaly októberben tizenharmadik alkalommal szervezték meg. Gyergyószárhegyen több évszázados hagyománya van a káposztatermesztésnek és az ehhez kapcsolódó káposztavágási ünnepségnek is.
Ezt a hagyományt elevenítette fel a helyi a közösség, és több napos rendezvénysorozatot szerveztek a hagyomány köré. A program minden évben hasonló: a fesztivált a hagyományos káposztavágással indítják, majd ezt követik a népművészeti értékeket bemutató események, a gyerekprogramokkal együtt, és végül az esemény egy koncerttel, majd a kultúrotthonban megrendezett káposzta bállal zárul. A népművészeti értékekkel kapcsolatos események közt említhetjük a helyi termelők és kézművesek együttműködésével megrendezett vásárt, a néptánc előadásokat és táncházakat, a káposztáskertekig való lovas felvonulást – szigorúan székely népviseletben –, a káposztafőző versenyt és kóstolást, ugyanakkor az íjászkodást. A környéken az íjászkodás/nyilazás hagyományának fennmaradása mindenképp a baranta típusú fegyveres vetélkedéshez való alkalmazkodást jelzi a környéken. Az íjászatot a Gyergyói Baranta Közösség hozta el Gyergyóba és környékére, Tölgyesi Béla vezetésével.
A káposztafesztiválon kívül megemlíthetjük a polgármesteri hivatal mellett működő ifjúsági szervezet, az Ifitéka által 2009-ben Gyergyószentiklóson megrendezett Kokojza Fesztivált is. A kokojza[1] fesztivál ötlete onnan indult, hogy a szervezők szerint a vidékre két természetes élelem a jellemző, egyik a pityóka, másik pedig a kokojza. Mivel a pityókafesztivált más térségben már megrendezték, így Gyergyónak a kokojza fesztivál ötlete maradt. Noha az esemény akkor hagyományteremtő szándékkal indult, sokáig mégsem maradt fent, legalábbis nem ebben a formában és megnevezésben, hanem Gyergyói Nyári Kulturális Fesztivál néven.
A népviselet
A fent említett vallási és mezőgazdasággal kapcsolatban álló, székely hagyományokat felelevenítő események elengedhetetlen „kelléke” a helyi tradicionális népviselet. A gyergyói népviselet a gyergyói sajátosságokat hordozza, viszont sokban hasonlít a Csíkihoz. A gyergyói székely női viseletben is megvan a budréjos, fekete főkötő, de a csíkitól a gyergyóiak bundája (bőrmellénye) eltérést mutat akkor, ha az feketére festett irhából készült, és vörös selyem hímzésekkel (virág-mintákkal díszítve) vannak gazdagon elöntve, mely élénk színezetű díszítés és a fekete alapon erősen érvényesül. Azt mondták egykoron, hogy a leányok öltözéke Gyergyóban ízlésesebb volt a csíkiakénál, s inkább hasonlított az udvarhelyszékiek nyikómenti viseletéhez, mivel a Csíkban használt kockás kelméjű ujjasok helyett Gyergyóban magyaros szabású, egyszínű mellényt hordtak, amely bársonnyal van szegélyezve, zsinórzattal és gombokkal van díszítve. A női viselet elemei: alsószoknya, hímzett fehér ing, mellény, rokolya, kötény, zeke (télen), fekete csizma és fejrevaló vagy piros szalag. A rokolya színes csikózású házi szőttesekből készül, a csíkok vastagsága illetve a színek összeválogatása falvanként eltérő. (Orbán 1868)
A férfiak viselete: a férfiak a flanel ujjú bőrmellényt viselik, ugyanakkor van ennek a mellénynek egy sajátos fajtája is, mely nem elől, hanem oldalt gombolódik, s melyen a mell közepére eső, kör idomú díszes virághímzés jön. Noha a mellény nem túl szép idomú is, de sokkal célszerűbb, mivel jobban védi a mellet a hidegtől. A férfi népviselet darabjai tehát: ing, mellény, harisnya, zeke, kalap és csizma. Az ing leginkább kendervászonból készült, míg a harisnya (tehát a nadrág) gyapjúszövetből. (Orbán 1868)
A gyergyói medencében csaknem 21 teljes viseletet különböztetünk meg egymástól, ezeknek egy-egy darabját máig is megtekinthetik az érdeklődők a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum állandó kiállításán. Mind falun, mind pedig a városon különböző eseményekkor előkerül a népviselet, legyen szó vallási eredetű eseményekről (lásd. búcsús szentmisék, a húsvéti határkerülés), ballagásokról, táncházakról és helyi dalos előadásokról, hagyományőrző eseményekről, stb.
Irodalom
Orbán Balázs (1868) A Székelyföld leírása. Történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. Frohna Könyvnyomda, Pest.
Ortvay Tivadar (1892) Magyarország egyházi földleírása a XVI. század elején a pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve 2. Franklin Nyomda, Budapest.
Tarisznyás Márton (1982) Gyergyó történeti néprajza. Tíz tanulmány. Kriterion könyvkiadó, Bukarest.
Török István (1811) Az erdélyi nagy fejedelemség 1809-dik esztendőről 1810-dikre által nyújtatott és Sz. Jakab havának 9-dik napjától fogva, Kolozsvár városában folytatva tartatott országos gyűlésének jegyző könyve. Református Kollégium, 1811.
Vofkori György (2004) Gyergyószentmiklós, várostörténet képekben. Polis könyvkiadó, Kolozsvár.
[1] Fekete áfonya.
[2] Fánk.
Kép forrás: Gyergyószentmiklós Önkormányzata