Gubik László – Ifjúságpolitikai tapasztalatok Felvidéken

Bevezetés

Foglalkozzon-e egy ifjúságpolitikai szervezet közösségépítéssel? Mi a feladata a 21. században az ifjú politikuspalántáknak? Elegendő-e, ha a tevékenység az anyapárt szekértolásában merül ki, vagy nevelő, társadalomformáló és gondolatébresztő hatást kell kiváltania a politikum mellett felcseperedő ifjúsági szervezeteknek? Párthűség vagy fiatalos lázadás? Konformizmus vagy radikalizmus? Türelmes karrierépítés a nagyok árnyékában vagy önerőből fakadó bátor kezdeményezőkészség? Ezek azok a kérdések, melyeket minden felelősségteljes ifjúsági vezető fel kell hogy tegye magának, mielőtt egyáltalán a köz szolgálatára adja a fejét.

Én a felvidéki Via Nova Ifjúsági Csoport elnökeként e gondolatébresztő kérdések mentén kívánom bemutatni szervezetem tevékenységét, arculatát, célkitűzéseit. Különösen érdekes lehet ez a magyarországi és külhoni magyar ifjúsági szervezetek relációjában, hiszen meggyőződésem, hogy a számbeli kisebbségi lét, mely jelenlegi mutatók szerint folyamatosan fogyó közösséget eredményez, többletkövetelményeket támaszt az ifjú vezetők elé fiatal közösségük szolgálatában.

1. Ifjúságpolitikai tapasztalatok a Felvidéken

A fiatalok közügyek felé fordítása egyáltalán nem könnyű feladat. Mint minden közösségi munka, ez is számos erőfeszítéssel, gyakran viszonzatlan odaadással jár, ezért aki ebbe belevág, annak tisztában kell lennie a velejáró nehézségekkel, nehogy aztán egy-két csalódás eltántorítsa az útról. Nézzük meg, mekkora munkát fejtenek ki a nemzeti közösséget szolgáló kulturális szervezetek, hogy egy-egy rendezvényükre több látogatót csábítsanak, vagy mekkora erőket mozgósít a nemzeti közösséget szolgáló politikai párt, hogy meggyőzze a választópolgárokat és nagyobb támogatáshoz jusson. A biztos sikerre nincs sem recept, sem garancia. Azt szoktam mondani, hogy ha a „felnőtt” szervezetek ilyen komoly kihívásokkal küzdenek, akkor nekünk ifjúsági szinten hatványozottan erősebb ellenszélben kell dolgoznunk.

A fiatalok nemzeti ügy mellé állításának, közügyek iránti felelősségérzetük felébresztésének – ami egy számbeli kisebbségben élő nemzeti közösség életében ideális esetben egybeesik – nem kedvez sem a korszellem, sem a Szlovákiában uralkodó állapotok, és egy tizenéves gimnazistának, egy huszonéves egyetemistának vagy harmincéves kezdő munkavállalónak teljesen másban nyilvánul meg a nemzeti öntudata, mint mondjuk a Csemadok vagy az MKP bázisközösségeinek. Direkt politikai üzenetek közvetítésével, illetve kizárólag a nemzeti szólamok hangoztatásával ma a fiataloknak csak egy jól körülhatárolható részét tudjuk körünkbe vonni.

A fiatalok szélesebb rétegének megszólításához laza és fiatalos nyelvezetre, a közösségi ügyek és a felvidéki magyarság szolgálatának vonzóvá tételére és biztonságos jövőkép nyújtására van szükség. Ezt elsősorban közösségépítő rendezvények, azaz nyári táborok, vezetőképzők, sportesemények, koncertek, magyar bulik szervezésével lehet elérni. A fiatalokat tehát nem politikusként tudod megszólítani, hanem úgy, ha magad is fiatalként viselkedsz.

Épp ez a lényege a Via Nova Ifjúsági Csoport tevékenységének, és ebben rejlik a névből is eredeztethető újutas megoldás. Mi ugyanis akarva-akaratlanul kénytelenek vagyunk Janus-arcú tevékenységet folytatni, melyben megfér egymás mellett a szakpolitikai és érdekképviseleti, illetve a civil mozgalmi és nevelő-közösségépítő tevékenység.

2.      A fiatalok nemzeti öntudata

Egy átlag felvidéki magyar fiatal ma ugyanazokkal a gondokkal küzd, mint minden térségbeli kortársa. Meg kell találnia a helyét a globalizált világ okozta versenyben, és mindemellett rendelkeznie kell azzal a gyakran nem kis áldozatokkal járó öntudattal, mely e küzdelmet idehaza parancsolja megvívni. Fogyásunk ugyanis rendkívül érzékelhető, ami komoly kihívások elé állítja nem csupán a felvidéki politikumot vagy az ifjúsági szervezeteket, de a felvidéki magyar közösség egészét. Húsz év alatt száztízezres apadást mutatnak a népszámlálások eredményei, és a felvidéki magyarság lélekszáma félmillió alá csökkent.

Ebben a fogyásban benne vannak az elmúlt évszázad traumái, a benesi vészterhes idők örökké fájó emléke és a csehszlovák szocializmus „nevelése”, mely a szlovákként könnyebben boldogulsz „tanítását” erőltette rá két generációra. Benne van a mindenkori (cseh)szlovák politikai gondolkodás, mely az őshonos magyarságra még mindig egyértelműen inkább gyanús, nemzetbiztonsági kockázatot jelentő tényezőként tekint, mint az államot gazdaggá, sokszínűvé és fejletté tevő közösségként. Benne van a mindenkori (cseh)szlovák nemzetpolitikai törekvés, mely a kortól függően hol a magyar közösség tényleges eltüntetését, hol életkörülményeinek ellehetetlenítését és otthonérzete kialakulásának meghiúsítását tűzi ki célul. Benne van a rendszerváltáshoz fűzött csodavárásból lett hirtelen keserű kiábrándultság. Benne van a sikerélmények hiánya, hiszen elitünk képtelen volt élni a Csehszlovákia szétesésének lehetőségeivel, majd vezető politikumunk első és második kormányra lépéséből adódó lehetőségekkel. Benne vannak az európai uniós csatlakozáshoz fűzött remények, a gondjainkra nyugattól megoldást váró gondolkodás hamis ábrándjai. És bizony benne van e kor kihívásaira önerőből választ találni képtelen és ez által kiszolgáltatottá, önszerveződésében lazuló és öntudatában gyengülő közösségünk teljesítménye is.

Soha nem kérdőjelezném meg honfitársaim nemzeti elkötelezettségét és magyar nemzethet tartozását. Véleményem szerint úgy lehetünk erősek a Kárpát-medencében, ha ezeket a kapukat tágítjuk, nem pedig szűkítjük. Ezer éves tanítás alapján tudjuk, hogy a befogadó nemzet a bölcsebb, erősebb és néz szebb jövendő elé. Épp ezért a környező nemzetek tagjaival is mindig a közös utak keresése kell, legyen a cél, azon pontok keresése, ami összeköt, nem pedig azoké, ami elválaszt.

A felvidéki magyarság esetében magyar-szlovák viszonylatban ilyen a közös múlt, a közös szülőföld, a rokoni kötelékek, a felmenők magyar nyelvismerete. Ezek mind olyan kötelékként szolgálhatnak, mely az összetartozást, a történelmi sorsközösséget erősíti, nem pedig az egymás elleni viaskodást. Persze mindennek felismeréséhez jó adag őszinteség, a sérelmek korrekt kitárgyalása, a bűnök teljes beismerése és a közös jövő építésének szándéka szükségeltetik.

Ez kétoldalú folyamat. Szlovák részről hiányolom a nagyvonalúságot, magyar részről pedig az akaratosságot. Túlságosan eluralkodott rajtunk az említett elmúlt húsz év csalódásainak következtében a dolgok megváltoztathatatlanságába való beletörődés, és ez nem kedvez öntudatunknak sem. Itt térek vissza a gondolathoz, mely szerint önmagunk definiálását illetően nagy eltérések és hézagok tapasztalhatóak közösségünk körében.

Legalább négy csoport emelnék ki. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy ezek egyrészt nem szigorú, merev, átjárhatatlan kategóriák, és nem is magyarságot megkérdőjelező beállítódás. Mindössze tapasztalatból fakadó, a felvidéki magyar emberek önmeghatározását mutató tanulságos ténymegállapítások.

1. Az első csoport önmagát kizárólag magyarnak vallja. Számukra nem kérdés, hogy az egyetemes magyar nemzet része, éljen bárhol is a világon.
2. A második csoportnál hangsúlyosabb elemet kap a földrajziság, a lokálpatriotizmus, a „felvidékiség”. Ők a magyar nemzeten belül felvidéki magyarnak vallják magukat.
3. A harmadik csoport a felvidéki jelzőt vagy pontatlannak, vagy épp történelmietlennek tartja, ellenben megjelenik egyfajta kötődés a szlovák államhoz, teljesen mindegy, hogy ez őszinte vagy kényszerű. Ők egzakt módon a jelenlegi közjogi helyzetet veszik alapul. Szlovákiai magyarként definiálják magukat.
4. A negyedik csoportot az öntudatában legjobban meggyengült, legtöbbször már vegyes házasságokban élők, vagy ilyen közegből származó honfitársaink teszik ki, akik Szlovákiában élő polgárokként, esetleg európaiként, esetleg magyarul is beszélő szlovákiaiként határozzák meg önmagukat.

Az állapotok és a folyamatok teljesen természetesek és törvényszerűek. Az értelmiség, a kultúra világa, a politikum és a gazdasági elit feladata, hogy a jövőben az első csoportok erősödjenek, hiszen ez segíti egy öntudatos közösség gyarapodását. Ebben Magyarországnak óriási szerepe van, hiszen a Kárpát-medence folyamatai általában szerves egységként működnek és összefüggenek egymással. Ahogy Duray Miklós mondta: „Ha Budapest emelkedik, az egész magyarság emelkedik. Ha Budapest süllyed, az egész magyarság süllyed”. Nos, egy gazdaságilag erős és fejlődő Magyarország növeli a magyarság vállalásának presztízsét a határon túli területeken is. Mindig lesznek „mohikánok”, akik számára magyarságuk megélése nem kérdés, legyen szó bármilyen életkörülményekről is. Történelmi tapasztalat azonban, hogy a többség az erőshöz, a gazdaghoz, a fejletthez vonzódik, ezért a fogyást elsősorban így tudnánk megállítani, ami különösen igaz a fiatal generációkra. Ha vonzó és a haladó trendekkel egyezik a magyarság vállalása, akkor a fiatalokra sokkal nagyobb hatást tudunk kelteni, mint akkor, ha önsanyargató lelkiállapot és kilátástalan életkörülmények társulnak a magyarság megéléséhez.

A felvidéki magyar fiatalok lélekszámának fogyása ma leginkább három irányból jelentkezik. Az egyik a megélhetés és jobb életkörülmények reményében történő nyugati kivándorlás, elsősorban az Európai Unió német-és angolajkú államaiba, jobb esetben csak a szomszédos Csehországba. A másik a magyarországi munkaerő- és agyelszívás. Az előbbi elsősorban a határ menti városokban, utóbbi inkább az egyetemi városokban, értelemszerűen leghangsúlyosabban Budapesten van jelen. Fogyásunk harmadik módja a legrosszabb. Ez az identitásváltás folyamata, amikor is otthon marad ugyan a fiatal, de többségi szlovák környezetben a zömében szlovák barátok, párok hatására folyamatosan lazul köteléke a magyar identitáshoz, ami nem ritkán teljes identitásváltással is jár.

Hangsúlyos eltérések figyelhetők meg az egyes felvidéki természetes régiók között is. A keleti végeken, Bodrogközben, Ung-vidéken, de említhetném akár Gömört is, a magas munkanélküliség és a rendkívül rossz szociális helyzet miatt az elvándorlás van túlsúlyban. A nyugati végeken, Csallóközben és Mátyusföldön is legalább akkora a gazdasági migráció, de itt megfigyelhető egy másik folyamat is, tudniillik az elkényelmesedés érzete. A tömbben élő magyar fiatalok ugyanis nem mindig értik, miért fektetnek nagyobb hangsúlyt a szórványban vagy peremvidéken élő kortársaik a magyarság vállalására és a közösségi jogok kiterjesztésére, hiszen nem tapasztalat hiányában nem tudatosítják, hogy az ő városuk, szülőfalujuk is a demográfiai átalakulás sorsára juthat. Épp ezért gyakran sokkal nehezebb a dunaszerdahelyi vagy komáromi fiatalok megszólítása és magyar közösségi ügyekben érdekeltté tétele, mint a kortárs Ipoly-menti, Garam-menti vagy épp zoboraljai fiataloké.

Ilyen környezetben és e társadalmi állapotok mentén kell tehát ma dolgoznia egy ifjúsági vezetőnek a Felvidéken. Nem könnyű, ellenben annál nemesebb feladat a fiatalok közösségbe formálása, magyar identitásának erősítése és közügyek iránt fogékonnyá tétele. Ezeket a célokat tűzte ki célul maga elé a Via Nova Ifjúsági Csoport is, és erre a legjobb módszer véleményem szerint a már említett komplex tevékenység és sokoldalú arculat.

3.      A Via Nova szerepe a felvidéki ifjúságpolitikában

A Via Nova szellemi elődje a Duray Miklós által vezetett, a csehszlovák szocializmus enyhülésének éveiben, 1968-ban alapított ifjúsági mozgalom, a Magyar Ifjúsági Szövetség. Ezt az alulról építkező, önszerveződő, hatalomtól független mozgalmiságot tartjuk példaértékűnek ma is. A Via Nova tényleges elődje pedig az ugyancsak ifjúsági gyűjtőszervezetként működő Magyar Ifjúsági Közösség (MIK), melynek közösségépítő és politikai tevékenységet is kifejtő szerepét a 2000-es évek második felétől fokozatosan átvette az MKP ifjúsági csoportja (ICS).

Az ICS először az 1998-ban Magyar Koalíció Pártja (MKP) néven egyesült felvidéki magyar pártok ifjúsági tagozataként működött, gyakorlatilag a MIK struktúráit megörökölve. A szervezet bölcsőjének a 2004-ben szervezett nyári tábort, az I. Kapocs Tábort tartjuk.  Azóta évről évre megszervezésre kerül az ICS nyári tábora, melyet XII. születésnapja után közéleti akadémiává alakítottunk át. Hagyománnyá vált, hogy e rendezvényt évről évre a Felvidék más táján szervezi a vezetőség, így szinte már az összes természetes régió otthont adott egy-egy nyári rendezvénynek.

Mérföldkőnek számított a szervezet életében a 2007-es év. Ekkor vált tulajdonképpen felnőtté az ICS, és önálló jogi személyiséget nyerve Via Nova Ifjúsági Csoport néven jogilag és anyagilag függetlenedett a párttól, mindemellett egy együttműködési szerződés keretei között továbbra is a felvidéki magyar párt ifjúsági szervezeteként fejtette ki tevékenységét. A szervezet tagsága azóta is 1000 fő körül mozog, melynek alsó korhatára 15 év, felső korhatára pedig 36 év. A szervezeti struktúra földrajzi alapon szerveződik, így az egyes településeken helyi, a járásokban járási, megyei szinten megyei szervezetek működnek, a központi irányítást pedig a regionális és szakmai elv alapján megválasztott országos elnökség látja el. A szervezet legfelsőbb döntéshozó szerve a kongresszus, két kongresszus között pedig az országos tanács döntései bírnak a legnagyobb súllyal. A szakmai tevékenység a kabinetekben folyik, ahová az elnökség kinevezése alapján kerülnek a legtalpraesettebb és legfelkészültebb fiatalok.

A szervezeti szamárlétrát 2005-től végigjárva (helyi alelnök, helyi elnök, járási elnök, országos alelnök) 2011-ben kerültem a Via Nova ICS élére. A tisztújítás során azt a célt fogalmaztam meg, hogy ami a strukturális és politikai szervezettséget illeti, mind a felvidéki magyar fiatalok gyűjtőszervezetévé, ami pedig a működését illet, mind a legaktívabb és legvonzóbb, szakmai téren is épülő ifjúsági szervezetté kívánom tenni a Via Novát. Ennek megvalósításához megfelelő, ráadásul életkor szerint még ifjúságpolitikában is fiatalnak számító csapat állt össze, és nyugodtan kijelenthetem, hogy az elmúlt hat évben soha nem látott fordulatszámon folyt a szervezet működése. Túlzott elbizakodottságra vallana azt állítanom, hogy a célok maradéktalanul megvalósultak, sőt még mindig csak a munka elejénél tartunk.

Ha megnézzük az egyes régiókban megvalósuló rendezvények mennyiségét, megfigyeljük a szervezet nyilatkozatainak, akcióképességének és mediális megjelenésének fogadtatását vagy épp az egyes politikai megmérettetések során a Via Novát is képviselő jelöltekre leadott szavazatok számát, illetve a pártban történő még mindig óvatos, de egyre biztosabb fiatalítást, úgy azt kell mondanom, nem járunk rossz úton. Sokan csak 2011-ben fedezték fel maguknak a Via Novát a felvidéki magyar közösségi élet térképén, és egyre nő a szimpatizánsaink tábora. A cél egy egészséges nemzeti öntudatú és közösségéért felelősségét viselő nemzedék kineveléséhez, illetve a felvidéki magyar politikai utánpótláshoz való tevékeny hozzájárulás.

Épp ennek következtében nőtt meg irigyeink, rosszakaróink és ellenlábasaink száma is, különösen a felvidéki magyar társadalom liberális térfelén. Képviselőik részben tudatosan kívánják aláásni a nemzeti ügy iránt elkötelezett ifjú generációk felcseperedését, részben pedig képtelenek bármit is kezdeni azzal a helyzettel, hogy van egy ifjú csoportosulás, mely elsősorban a nemzeti konzervatív értékeket vallja magáénak, de nyitott mindenki irányában, így zenepolcain jól megférnek egymás mellett az Ismerős Arcok és a Soho Party albumai is. Ezek az erők próbálják nyitottságunk miatt kikezdeni és a politikai paletta jobb szélére tolni a szervezetet, de ez csak megerősít utunk és gyűjtőszervezetként történő önmeghatározásunk helyességében. Ahogy mondani szoktam: a Via Novában tökéletesen megfér egymás mellett a lévai, laza hétköznapi zsúrfiú, a rimaszombati cigány focista és a nagykaposi, irredenta pólóban fesztiválozó srác is. Három dolog köt bennünket ugyanis össze, az pedig a magyarságtudat, a szülőföldön való boldogulás vágya és a fiatal közösség szolgálatának akarása.

4. Mozgalmi tevékenység

A Nemzetpolitikai Kabinet a kárpát-medencei kapcsolatépítésért felel, és itt nyugodtan állítható, hogy a kedvező magyarországi nemzetpolitikai fordulatnak köszönhetően az elmúlt fél évszázadban ifjúsági szinten magyar-magyar relációban tán soha nem mutatkozott ilyen kohézió, mint amilyennek most lehetünk a részesei és alakítói.

Az Oktatási Kabinet szervezi évről évre a Beiratkozási Körutat és a Magyar Iskolák és Óvodák Napját, a Gazdasági Kabinet „Kezdj okosan“ programjából pedig a szülőföldön boldogulás elősegítését megcélzó, 200 bátor és kezdeményezőkész fiatalból álló vállalkozói szövetség alakult.

Örömömre szolgál, hogy nemzetközi porondon is erősödik a szervezet, ahol a visegrádi együttműködés, illetve Európa polgári és keresztény gyökereinek őrzése és népszerűsítése a fő célunk. Erősíteni kell továbbá a partnerséget a szlovák ifjúsági szervezetek felé is, hiszen ahogy a nagypolitikában igyekeztek a Most-Híd megalakulása óta karanténba zárni az MKP-t, ugyanígy történt ez az ifjúságpolitikában a Via Novával. Mi azonban változtatni szeretnénk ezen a helyzeten, hiszen természetes és őszinte partnerségre van szükség az erre fogékony és alkalmas szlovák ifjúsági szerveződésekkel is.

Mozgalmi tevékenységünk rendkívül sokrétű, és igyekszünk részt venni az összes, magyarság jogkiterjesztési folyamatait megcélzó megmozduláson. Így van ez a magyar nyelvhasználat fontosságát és szükségességét sürgető akciók során, éspedig a vasúti kétnyelvűség szorgalmazása, a helységnévtáblák két nyelven történő feltüntetése melletti kiállások, a vállalkozói szférában a magyar nyelvhasználat természetessé tételéért folytatott küzdelem, a Kárpát-medencei autonómiatörekvések fontossága, továbbá a kettős állampolgárság alkotmányos helyzetének rendezése esetében.

Ami profilunk fejlődését illeti, a Via Nova tevékenysége olyannyira sokrétű és arculata olyannyira sokoldalú, hogy nagyon nehéz pontos definíciót nyújtani a szervezetről. Profilunkban egyszerre van jelen a civil, a mozgalmi, a szakmai és a politikai jelleg. Két dolgot állíthatok biztosra. Egyrészt elsősorban ifjúsági szervezet vagyunk, melynek lehetőségeiből és mozgásteréből igyekezünk kihozni a maximumot. Másrészt szolgálni akarunk és munkánk által a felvidéki magyar fiatalságot egy egységes közösséggé kovácsolni. Tevékenységünk tehát 4 területet ölel fel, és ez a komplex profil jellemzi majd a Via Novát a jövőben is.

Az egyik terület a szakmai tevékenység, melyre jó példa a Beiratkozási Körút, a Szlovákiai Magyar Fiatal Vállalkozók Szövetsége, a felvidéki autonómia tervezetet bemutató infografikai kiadvány, illetve egyes egyetemistáink és friss diplomásaink publikációi. Véleményem szerint ez az a szféra, ahol a Via Novának a legjobban kell erősödnie, ezért idén nagyobb hangsúlyt fektetünk a tehetséggondozásra és utánpótlás nevelésre. Az Ipoly- és Garam-menti régióban, valamint a Bódva-völgyében ezért került megrendezésre, az egyébként nagy sikerű, alapiskolások és középiskolások számára meghirdetett tehetségkutató verseny, a Ki a vagány a vidéken?, Kantár Csaba fiatalon elhunyt költő és performansz művész emléke előtt tisztelegve, a Levédia Körhöz társulva most már évről évre kiosztotunk egy díjat is, mellyel a legtehetségesebb felvidéki fiatal költőket jutalmazzuk.

A második terület a mozgalmi tevékenység, melynek keretében a szakmai érvek hangsúlyozása mellett továbbra is részt veszünk a kétnyelvűséget szorgalmazó projektben, folytatjuk a névmagyarosítást népszerűsítő akciókat, kiállunk a kettős állampolgárság újbóli lehetővé tétele mellett és természetesen szüntelen támogatunk minden egyes nemzeti sorskérdéseinket érintő megmozdulást.

A harmadik terület a közösségépítés, mely elsősorban rendezvények szervezése által valósul meg. Itt most egyes nemzeti ünnepeinkhez vagy más jeles alkalmakhoz köthető régiós szinten megvalósuló rendezvényekre külön nem térnék ki, és a három országos szintű szórakoztató jellegű rendezvény, éspedig a kamocsai Határtalan Fesztivál, a rimaszombati Katalin Bál, mely a Kárpát-medence tán legnagyobb ifjúsági bálja és a lévai Fiatalok a Karácsonyi Hangulatért ádventi műsorsorozat mellett három nagyobb falatot említenék, melyeknek a legnagyobb figyelmet szenteljük. A legnagyobb amatőr foci liga, a Felvidéki Labdarúgó Bajnokság szintén a nevünkhöz kötődik. A Via Nova fociőrültjei összedugták fejüket, és létrehoztak egy országos kispályás bajnokságot, ahol a régiók legjobbjai a körtornák után az országos nagydöntőben találkoznak. A közösségépítő megmérettetésekben minden évben közel 50 csapat nevez be Nagyszelmenctől egészen Szencig.

A Via Nova ICS történelmének legnagyobb rendezvénye az öt éve életre hívott Martosi Szabadegyetem. A MartFeszten nem csak a tagságnak és nem csak a fiatalabb generációknak szól, hanem értékes kikapcsolódást jelente a nyári napokban közösségünk számára szervezeti és generációs megkülönböztetés nélkül, így feltett célunk, hogy ez a Komárom melletti bűbájos kis falu a jövőben is a legnagyobb felvidéki nyári ünnepeknek adjon otthont, melyeket magáénak érez az egész felvidéki magyarság.

A negyedik terület a politikai tevékenység, melynek gerincét a fiatal jelöltek segítése által az egyetlen magyar párt támogatása. A Magyar Közösség Pártjához együttműködési szerződés köt, melyet minden választás előtt, legyen az országos, regionális vagy helyi megújítunk. Erősödik képviseletünk a párt országos elnökségében és struktúráiban, így a folyamat remélhetőleg folytatódik, és egyre több fiatal jut szóhoz és szerephez a felvidéki magyar politikában.

5. Összefoglalás

Egy évtizednyi tevékenységre visszatekintő felvidéki ifjúsági, a Via Nova ICS szervezet munkásságáról, arculatáról, az általa legyőzött akadályokról és az előtte álló kihívásokról kívántam áttekintést nyújtani, ugyanakkor általános ifjúságpolitikai tapasztalatokat szemléltettem, és vázoltam a fiatalok nemzeti elkötelezettsége körüli összefüggéseket. A Via Nova nem egyedüliként nyújt élményt a felvidéki ifjúságnak. Mellettünk ki kell emelnem a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetséget, a Selye János Egyetem Hallgatói Önkormányzatát és az egyetemen működő Karrierközpontot, a felvidéki egyetemistákat összefogó Diákhálózatot, a doktoranduszokat képviselő TéKa szövetségét, a tematikus képzéseket nyújtó Tandemet és természetesen a Keresztény Ifjúsági Közösséget, valamint a Fiatal Reformátusok Szövetségét.

Meggyőződésem, hogy korunk egyik legkomolyabb kihívása a Kárpát-medencében, hogy fiataljaink számára megfelelő feltételek biztosítsunk a családalapításhoz és megteremtsük egy kiszámítható életpálya lehetőségét a szülőföldön való boldogulásuk érdekében. Ennek a célnak rendeljük alá tevékenységünket mi is szervezetenként és egyénenként egyaránt.

Ez a mi munkánk és nem is kevés.