Dr. Tapodi Zsuzsa[1]
Civil tudomány a Székelyföldön
A következő vázlatos áttekintés arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan alakult a szűkebb székelyföldi régió, a mai Hargita és Kovászna megye (Csík, Gyergyó- Kézdi- Orbai- Sepsi- Udvarhelyszék és Erdővidék) tudományos élete az elmúlt tíz évben[2]. 2003 júniusában zajlott Csíkszeredában a Quo vadis Székelyföld? című konferencia, amely a régió széleskörű fejlődési stratégiáját volt hivatott kidolgozni ahhoz, hogy a távlati célként megfogalmazott autonómia megvalósulhasson. Pragmatikus folytatása a Székelyföld fenntartható fejlődését vizsgáló Sikeres Székelyföld elnevezésű konferenciasorozat. Ez csak félig tekinthető civil kezdeményezésnek, szervezői ugyanis Kovászna és Hargita megyék tanácsai, valamint a Székelyföld Fejlesztési Intézet, a Háromszék Fejlesztési és Kutatási Központ és a Hargita Népe Kiadó. Az eddigi hat tanácskozás főbb témái: magángazdaság vagy nagyüzemi gazdaság; a helyi termék szerepe; a tanügyben zajló átalakulás, a helyi kompetenciák mozgósítása, miként válhatnak a különböző oktatási intézmények a régió fejlődését meghatározó tényezőkké; a kultúra szerepe a térségfejlesztésben; az identitásépítés eszközei.
A KAM égisze alatt 2011-ben létrehozták a Háromszéki Kutatási és Fejlesztési Központot sepsiszentgyörgyi székhellyel, azzal a deklarált céllal, hogy aktív kezdeményező-szervező szerepet játsszon Kovászna megye térségfejlesztési folyamatainak szakmai megalapozásában, szervezésében és kivitelezésében. A HKFK a KAM-mal együtt létrehozott Székelyföldi Fejlesztési Intézet Kovászna megyei szakmai bázisaként kíván működni. Sem a Székelyföldi Fejlesztési Intézet, sem a Háromszék Fejlesztési és Kutatási Központ egyéb tevékenységéről nem találtam adatot, elképzelhetőnek tartom, hogy még nem indult be az ígéretesre tervezett szakmai-tudományos munka. A létrehozó, a Csíkszeredában, több mint három évtizede működő Regionális és Antropológiai Kutatások Központja kitüntetett szerepet játszik a civil tudományos kezdeményezések között. Az 1979-ben, Csíkszeredában indult, 1991-ben újjászervezett Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport szakmai kutatási program keretében foglalkozott már a Csíki-medence urbanizációs folyamataival, a kizárási és bekebelezési technikákkal a magyar-román interetnikus kapcsolatokban; az élettörténet-mesélés mint identitásépítési módszer elemzésével; előadássorozatot szerveztek Csíkszeredában az antropológiai terepmunka módszertani kérdéseiről. Az intézet társadalomkutatói munkát, kulturális antropológiai, szociológiai, társadalomtörténeti, településtudományi, térségkutatási elemzéseket végez, valamint térségi és országos adatbázisok létrehozásában, tudományos könyvsorozatok, folyóiratok szerkesztésében van fontos szerepe.
2011.december 15-én mutatták be a Csíkszeredában a Magyar Tudomány Háza célkitűzéseit. A létrehozók (KAB Agrártudományi Szakbizottság; Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, Hargita Megyei Fiókosztály; Pro Geológia Egyesület; KAB Alkalmazott Társadalomtudományi Szakbizottság; KAM Regionális és Antropológiai Kutatások Központja) az akadémiai szellemiség erősítését tűzték ki célul. Kiemelten fontosnak tartják azoknak a tudományos munkával foglakozó szakembereknek a támogatását is, akik mögött nem áll intézményi háttér. Hargita Megye Önkormányzata a megyeháza egyik termét ajánlotta fel székhelyül. Az intézmény még most van kiépülőben, várjuk az ígért gyümölcsök beérését.
Gazdasági-vidékfejlesztő tanácskozások, konferenciák keretében civil kezdeményezésre számba vették a régióban a borvíz felhasználásának lehetőségeit (2008) vagy a székely fürdők helyzetét. Ez utóbbiak – valóságos civil mozgalom keretében – kézzelfogható eredményhez vezettek, ugyanis példás közösségi összefogással újították fel a hagyományos székely borvízfürdőket.
Ahhoz, hogy jelentős tudományos teljesítmények szülessenek, képességekkel megáldott, kiművelt emberfőkre, stabil intézményekre és ezek hátterében olyan közösségi igényre van szükség, mely anyagi, erkölcsi és politikai támogatásban nyilvánul meg. A tudomány elsősorban egyesületi keretekben működik, még akkor is, ha többnyire egyetemi oktatók, vagy különböző kulturális munkakörökben dolgozó szakemberek működtetik a civil intézményeket. Ilyen módon szervezik a tudományos életet az EME, EMKE, KAB, Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, Romániai Magyar Közgazdász Társaság csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi fiókjai, a Pozsony Ferenc akadémikus által létrehozott, a Pro Museum Egyesület és a Kriza János Társaság által működtetett Csángó Múzeum Zabolán, a sepsiszentgyörgyi székhelyű Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, a Sepsiszentgyörgy városi RMDSZ által patronált Székely Akadémia stb.
A Háromszéki civil katalógusban[3] szereplő több mint 170 szervezet közül 17 (azaz 10%) folytat a kulturális, közösségszervezői mellett tudományos tevékenységet is. A Sepsiszentgyörgyön bejegyzett Amőba Alapítvány szakmai továbbképzéseket szervez tanárok, köztisztviselők számára, de az ECL, ECDL vizsgákra való felkészítés könnyítésére a szakmai tanfolyamok mellett nyelvoktatással kapcsolatos konferenciákat is. Egyesületi kereteken működik olyan tudományos munkát folytató műhely is, mint az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, mely a diákok számára szervezett különböző versenyek koordinálása és a nyelvészeti kutatások, élőnyelvi vizsgálatok, nyelvi tervezés, szakkiadványok megjelentetése mellett évenként rendez országos szakmai fórumot. A nyelvművelők éves konferenciája tavaly Csíkszeredában zajlott A Magyar Nyelv Napjai keretében. Ilyenkor minden évben átadják a Sütő Andrásról elnevezett Nyelvőrzés Díját. Legutóbbi kitüntetett a csángó oktatási program volt vezetője, Hegyeli Attila.
Az Etna Alapítvány nem csupán az alternatív művészeti eseményeket (tárlatokat, találkozókat) szervez, hanem szakmai konferenciákat is, archívumot és könyvtárat működtet.
Az Europrogress Egyesület kitűzött célját, a gazdasági és társadalmi felemelkedés segítését tudományos kutatás, konferenciák, előadások, tanfolyamok szervezése révén kívánja elérni.
Egy speciális tevékenység, a gombagyűjtés biztonsága és a foglalatosság antropológiai vonatkozásainak kutatása állnak a mikológiai stúdiumokkal foglalkozó László Kálmán Gombászegyesület programjában. A gyakorlati képzés mellett rangos konferenciákat szerveznek, hasznos kiadványokat jelentetnek meg.
Örvendetes tény, hogy a megyeszékhely mellett vidéki településeken is zajlik tudományos élet. Kiemelkedik a háromszékiek közül Illyefalva, a Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány révén, amely néprajzi, vidékfejlesztési orvosi, gyermekjogvédelmi, vallástanári konferenciákat szervez és lát vendégül. Ugyanitt működik az Erdélyi Magyar Mentálhigiénés Társaság, amely internetes és telefonos lelkisegély szolgálatot tart fenn, konferenciákat és workshopokat szervez. Pozitív jelenségként könyvelhető el, hogy létezik megyei tudományos vidék is. Baróton az Erdővidéki Múzeum a gazdája a Tortoma önképzőkörnek, ahol rendszeresen tartanak tudománynépszerűsítő előadásokat, ugyancsak Baróton van bejegyezve a Dobó-Valál Egyesület, mely az erdővidéki régészeti emlékek feltárásán és tudományos feldolgozásán munkálkodik konferenciák, fesztiválok, kiállítások és kiadványok segítségével népszerűsítve az elért eredményeket. A kiskászoni székhelyű A Székely Életért Egyesület a hagyományőrzés mellett konferenciák szervezését is célul tűzte ki, a Búcsújárók Emlékháza tud ezeknek méltó otthont adni. Zabolán a Csángó Múzeum fenntartóinak tudományos-értékbegyűjtő tevékenysége emelkedik ki.
Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület évi rendszerességgel szervezi a Kőrösi Csoma Sándor Napokat, melyek keretében rangos tudományos keletkutató értekezlet zajlik. Az előadásokat évente konferenciakötetben adják közre.
A megyei múzeumok mindig tudományos műhelyek voltak. A könyvbemutatók, fesztiválok (pl. a szeredai Régizene Fesztivál), évkönyvek (a sepsiszentgyörgyi Acta Siculica), konferenciakötetek rangos tudományos teljesítményt eredményeznek.
Csíkszentdomokoson 2012 augusztusában a Márton Áron Múzeumban konferenciát szerveztek a szentéletű püspökről, és ennek anyagát ki is adták a Verbum Kiadó és a Szent István Társulat Bodó Márta, Lázár Csilla és Lövétei Lázár László szerkesztésében A tanulmányok szerzői jeles történészek, teológusok, szociológusok.
Székelyföldről évszázadokon át elvándoroltak a tudós elmék. Elég ennek megállapításához egy sétát tenni a kolozsvári Házsongárdban. A tendencia lefékeződésében a kulturális intézmények létrejötte és megerősödése fontos szerepet játszik. Az egyik ilyen tényező a Sapientia EMTE karainak megtelepedése Csíkszeredában a másik a BBTE kihelyezett tagozatainak a megjelenése Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön, a székelyudvarhelyi és kézdivásárhelyi tanítóképzők besorozása a BBTE egyetemi szintű képzési rendszerébe. Tudományszervező szerepet töltenek be a Budapesti Corvinus Egyetem, a Gödöllői Szent István Egyetem Csíkszeredába kihelyezett képzései vagy Székelyudvarhelyen a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája. Nem mondható el ugyanez a székely városok oktatási piacán megjelent román magánegyetemekről. Ezek– a távoktatási rendszernek köszönhetően – semmilyen kulturális fellendítő szerepet nem töltenek be a régióban: nem szerveznek tudományos ülésszakokat, nincsenek a helyi tudományosságot fellendítő kiadványaik, a diákokat kutatómunkára sarkalló TDK-ik, szerepük csupán a diplomaszerzés üzleti alapokra helyezett, leegyszerűsített módjának a biztosítása.
Van a régió könyvkiadói között több, tudományos publikációkat megjelentető vállalkozás. Ilyen Csíkszeredában a CNCSIS által elismert Státus Kiadó, Sepsiszentgyörgyön a T3 Kiadó, mely tankönyvekre specializálódott, de konferencia-köteteket is gondoz.
Az 1997 őszén útjára indított Székelyföld kulturális folyóirat az egyik legérdekesebb színfolt a mai magyar folyóiratok palettáján. Nem csupán irodalmat, irodalmi tanulmányokat, kritikákat közöl (Szépirodalom, Literata Hungarica, Scripta Mundi, Szemle című rovatok), hanem betekintést nyújt a kortárs színház történéseibe (Forgószínpad című rovat), figyelemmel követi a képzőművészet alakulását (Műteremtés című rovat), megismerteti az olvasókkal az erdélyi tudományos élet „virtuális” akadémikusait (Academica Transsylvanica című rovat), népszerű tanulmányokban ismerteti közelmúltunk történelmi változásait (Ködoszlás című rovat), bátorítja a levéltári dokumentumokra „vadászó” kutatókat (Irattár című rovat), odafigyel a Kárpátokon túli csángó-magyarokra (Kelet Népe című rovat), néprajzi tanulmányok közlésével igyekszik átláthatóbbá tenni mindennapjainkat (Aranyág című rovat) – közlési teret engedve az oral history műfajának is (Ujjlenyomat című rovat). És hogy e műfaji sokszínűség „tető alá kerüljön”, arról a filozófiai, politikaelméleti tanulmányokat közlő Vox Populi című rovat gondoskodik.
Nemzeti és helytörténeti ismereteket közvetít Sepsiszentgyörgyön a 2011-től indult a Székely Akadémia című előadássorozat Kádár Gyula szervezésében. Az elhangzott előadások: Sepsiszentgyörgy korai története és népessége; Székely vértanúk; Rituális szimbólumok a székely-magyar jelképkultúra világából; Hamisították-e a Csíki székely krónikát? (egy szöveg-összehasonlító vizsgálat eredményei); A Szent Korona sérülései és átalakításai 1790 és 1853 között; Székely jelképek; Ínséges évek a XIX. században; A székely határvédelmi erők története 1940-1944 között; A visszatért Erdély 1940-1944; Honvéd a Hargitán; A magyar ágyúöntő tulipán; Székely-magyar őseinkről a régészeti kutatások tükrében; Erdély Hegyalja: a Horea felkelés, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc dél-erdélyi hatástörténete; Észak Erdély Autonómiájának Legendája.
Összességében elmondható, hogy a székelyföldi régió kutatóiban megvan az igény a tudomány és a művelődés különböző formáinak magas szintű művelésére, ehhez a civil-társadalmi és intézményes keretek egyaránt rendelkezésükre állnak. A sok jó kezdeményezés a felaprózódás veszélyét is magában hordja. Az összehangolt, professzionális, akadémiai szintű kutatások beindításához és (vagy) fenntartásához még nagyon sokat kell tenni.
[1] Sapientia EMTE, Humántudományok Tanszék, Csíkszereda
[2] A felhasznált adatok az illető intézmények és szervezetek honlapjairól származnak.
[3] Háromszéki Civil Katalógus 2012. Kiadja a Civilek Háromszékért Szövetség, Sepsiszentgyörgy