TÖRVÉNY
A HIVATALOS NYELV- ÉS ÍRÁSHASZNÁLATRÓL
(Az SZK Hivatalos Közlönye, 45/91., 53/93., 67/93., 48/94., 101/2005. – másik törvény és 30/2010. szám)
I ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
- szakasz
A Szerb Köztársaságban a szerb nyelv van hivatalos használatban.
A Szerb Köztársaságban a cirill betűs írásmód van hivatalos használatban, a latin betűs írásmód pedig a jelen törvénnyel meghatározott módon.
A Szerb Köztársaság azon területein, ahol a nemzeti kisebbségek tagjai élnek, a szerb nyelvvel egyidejűleg a nemzeti kisebbségek nyelvei és írásmódjai is hivatalos használatban vannak, jelen törvénnyel meghatározott módon.
- szakasz
Hivatalos nyelv- és íráshasználatnak, jelen törvény értelmében, az állami szervek, az autonóm tartomány szervei, a városok és községek szervei (a továbbiakban: szervek), a közmegbízatást végző intézmények, vállalatok és egyéb szervezetek (a továbbiakban: közmegbízatást végző szervezetek) munkájában való nyelv- és íráshasználat minősül.
Hivatalos nyelv- és íráshasználatnak minősül, jelen törvény értelmében, a közvállalatok és közszolgálatok, valamint más szervezetek munkájában alkalmazott nyelv- és íráshasználat is, ha azok a jelen törvényben meghatározott teendőket látják el.
- szakasz
Hivatalos nyelv- és íráshasználatnak minősül különösen:
1) a szervek és szervezetek egymás közti, illetve az ügyfelekkel, valamint polgárokkal folytatott szóbeli és írásbeli értekezésében;
2) a polgárok jogainak, kötelességeinek és felelősségének érvényesítésével és védelmével kapcsolatos eljárás lefolytatásában;
3) a község területén közmegbízatást végző községi szervek és szervezetek által az előírt nyilvántartások vezetésében (a továbbiakban: nyilvántartások);
4) a polgárok törvényben megállapított jogainak érvényesítése szempontjából jelentős közokiratok, valamint egyéb okiratok kiadásában;
5) a dolgozóknak a munkából eredő vagy a munka alapján megvalósított jogainak, kötelességeinek és felelősségének érvényesítésében való nyelv- és íráshasználat.
Hivatalos nyelv- és íráshasználatnak minősül a következő nyelv- és íráshasználat is: a helységnevek és egyéb földrajzi nevek, a terek és utcák nevének, a szervek, szervezetek és cégek nevének kiírása, a nyilvános felszólítások, a nyilvánosság értesítésének és figyelmeztetésének közzététele, valamint az egyéb közfeliratok kiírása.
- szakasz
A szerv, szervezet és más alany elnevezését, cégtábláját vagy egyéb nyilvános feliratát a cirill betűs mellett latin betűs írásmóddal is kiírhatja.
A vállalatok, intézmények és egyéb jogi személyek, illetve üzletek vagy a tevékenységvégzés más formáinak cégtábláján a jelként használt rész csak latin betűs írásmóddal is kiírható.
- szakasz
A nemzetközi és főutakon lévő közlekedési jeleket és útirányjelzőket, helységneveket és egyéb földrajzi neveket cirill betűs és latin betűs írásmóddal kell kiírni.
Az egyéb utakon lévő közlekedési jeleket és útirányjelzőket, utcák és terek neveit, valamint egyéb közfeliratokat a cirill betűs mellett latin betűs írásmóddal is ki lehet írni.
- szakasz
Mindenkinek joga van a saját nyelvét használni azon közmegbízatást végző szervek, valamint szervezetek előtt folytatott eljárásban, amely a jogáról és kötelezettségéről dönt, valamint hogy az eljárásban a saját nyelvén ismerje meg a tényeket.
- szakasz
A hivatalos használatban lévő nemzeti kisebbségi nyelveken és írással (a továbbiakban: nemzeti kisebbségi nyelv) készült szöveget a szerb nyelvű szöveg után, az alatt vagy attól jobbra ugyanolyan formájú és nagyságú betűkkel kell feltüntetni.
Ha több nemzeti kisebbségi nyelv van hivatalos használatban, az ezen nyelvű szövegeket a szerb nyelvű szöveg után betűrendi sorrendben kell feltüntetni.
II A LATIN BETŰS ÍRÁSMÓD HIVATALOS HASZNÁLATA
- és 9. szakasz
(Törölve)
- szakasz
Ha a jelen törvény rendelkezéseivel összhangban a szöveget latin betűs írásmóddal is kiírják, a latin betűs szöveget a cirill betűs szöveg után, az alatt vagy attól jobbra kell feltüntetni.
III A NEMZETI KISEBBSÉGI NYELVEK ÉS ÍRÁSMÓDOK HIVATALOS HASZNÁLATA
- szakasz
A helyi önkormányzat területén, ahol a nemzeti kisebbségek hagyományosan élnek, nyelvük és írásmódjuk egyenrangú hivatalos használatban lehet.
A helyi önkormányzat köteles alapszabályával hivatalos használatba bevezeti a nemzeti kisebbség nyelvét és írásmódját, ha a területén az adott nemzeti kisebbségnek a teljes lakosságban való részaránya a legutóbbi népszámlálási adatok szerint eléri a 15%-ot.
Jelen szakasz első bekezdése értelmében a nemzeti kisebbségi nyelv hivatalos használatának minősül különösen: a nemzeti kisebbségi nyelv közigazgatási és bírósági eljárásban való használata és a közigazgatási és bírósági eljárás nemzeti kisebbségi nyelven történő lefolytatása; a nemzeti kisebbségi nyelv használata a közmegbízatást végző szervek és polgárok közötti kommunikációban; közokiratok kiadása és hivatalos nyilvántartások, valamint személyi adatok gyűjteményének vezetése a nemzeti kisebbségi nyelveken és az adott nyelveken kiállított ilyen fajta okiratok érvényesként történő elfogadása; a nemzeti kisebbségi nyelv használata a szavazólapokon és választási anyagon; a nemzeti kisebbségi nyelv használata a képviselő-testületetek munkájában.
Jelen szakasz második bekezdése szerinti területeken a közmegbízatást végző szervek elnevezéseit, helyi önkormányzatok, települések, terek és utcák neveit, valamint egyéb helyneveket az adott nemzeti kisebbség nyelvén, annak hagyománya és helyesírása szerint is ki kell írni.
Az autonóm tartomány szerveinek munkájában hivatalos használatban lévő nemzeti kisebbségi nyelveket a tartomány alapszabálya határozza meg.
Törvényeket és jogszabályokat a nemzeti kisebbségi nyelveken is meg kell jelentetni, külön törvénnyel összhangban.
Azon nemzeti kisebbségek tagjai, melyek száma a legutóbbi népszámlálás adati szerint a Szerb Köztársaság teljes lakosságában eléri a 2%-ot, saját nyelvükön fordulhatnak a köztársasági szervekhez és egyben joguk van azon a nyelven választ kapni.
Azon nemzeti kisebbségek tagjai, melyek száma a legutóbbi népszámlálás adati szerint nem éri el a Szerb Köztársaság teljes lakosságában a 2%-ot, saját nyelvükön fordulhatnak a köztársasági szervekhez és egyben joguk van azon a nyelven választ kapni a helyi önkormányzaton keresztül, ahol az adott nemzeti kisebbség nyelve hivatalos használatban van, azzal hogy a helyi önkormányzat biztosítja fordítást és viseli a köztársasági szervhez intézett átirat és a szerv válaszának fordítási költségeit.
A törvény teljes szövege az alábbi címen olvasható: