SZABAD – Szöllősi Mátyás szerzői estje

Gemma Book Café Kultúra, kommunikáció
A Gemma Book Café és a Látó szépirodalmi folyóirat meghívottja december 12-én, 18 órakor Szöllősi Mátyás prózaíró-költő-fotográfus.
A Helikon Kiadónál az idén ősszel megjelent versantológia, a SZABAD szerzőjével Kovács Péter Zoltán beszélget.
A szerzői beszélgetést Szöllősi Mátyás fotográfiáinak a vetítése fogja kísérni. A képeket Újvári Dorottya művészettörténész méltatja.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt! Megkérjük azokat, akik fogyasztani szeretnének, hogy jöjjenek az esemény kezdete előtt egy félórával hamarabb, hogy a baristák felvehessék és elkészíthessék a rendeléseket.
A szerzőről készült fotót Todoroff Lázár készítette.
SZÖLLŐSI MÁTYÁS 1984-ben született Budapesten. Egyetemi tanulmányait a Károli Gáspár Református Egyetemen végezte. Írásait, illetve fotóit többek között a 2000, az Alföld, a Bárka, a Beszélő, az Élet és Irodalom, a Földgömb, a Jelenkor,a Kortárs, a Mozgó világ, a Múlt-Kor, a Látó, a Parnasszus, a PHOO, a Tiszatáj, az Újnautilus és a Vigilia közölte.
2005 óta publikál. 2010-ben jelent meg Aktív kórterem című kötete, 2011-ben Állapotok – negyvenöt töredék című könyve. Első prózai munkája az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent Váltóáram című elbeszéléskötet, amellyel 2017-ben elnyerte a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat. Első regénye, a Simon Péter 2018-ban, harmadik prózakötete pedig, a két kisregényt tartalmazó Illegál a Helikon Kiadó gondozásában 2020-ban jelent meg.
“Szöllősi Mátyás új verseit, a SZABAD című kötet költeményeit olvasgatva felmerülhet bennünk, miért nem önéletrajzot ír, aki a saját életéről akar mesélni? Hiszen ebben a gondosan szerkesztett kötetben minden „adva van” egy Wilhelm Meister-szerű elbeszéléshez: családi, gyerekkori traumák, betegség, szerelmek, utazások, nagy szellemi élmények. És hozzá még egy cselekménybonyolításhoz értő, sikeres, többkötetes prózaíró, Szöllősi Mátyás, a szerző. … mi biztosítja, egyáltalán biztosítja-e valami a lírai én (ön)azonosságát? Miért hisszük azt, hogy az utolsó ciklusig ugyanaz a hang szól hozzánk? Ezt a hitet a mindvégig meglepően egységes költői hang, a roppant kiegyensúlyozott versritmus, az áthajlásokat, rímeket szinte mindig ugyanúgy kombináló versnyelv is implikálja. … Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb verseskötetét tartja kézben az olvasó.” (Bánki Éva)