Mosolytenger Gyermekfesztivál

A fennálló és felmerülő nehézségek miatt többet nem szervezzük meg a Mosolytenger Gyermekfesztivált, a 2023-as lesz az utolsó” – mondta Zsoldos Ferenc, akinek a neve összeforrt a Nyári Ifjúsági Játékokkal és a Mosolytengerrel is. A miértekről, a problémákról és arról, hogy az idén mire számíthatnak a kisgyerekek az augusztus 27-én 14 órakor kezdődő, sorrendben a tizenharmadik rendezvényen, maga a főszervező nyilatkozott a Szabad Magyar Szónak.

– Tíz évet Budapesten tanultam, s ott határon túliként a túlélés kulcsa az volt, hogy az iskola mellett dolgozni is kellett. Többedmagammal egy olyan rendezvényszervező cégnél segítettem be, amely a Balaton átúszás, a Budapesti Maraton és egyéb sportrendezvények zökkenőmentes lebonyolításáért felelt, én pedig testközelből megtapasztalhattam, hogyan is néz ki a szervezés. 1999-ben Szegeden megalapítottuk a Délvidéki Magyarok Ifjúsági Szervezetét, akkor jött az ötlet, hogy szervezzük meg a Nyári Ifjúsági Játékokat, amit végül tető alá is hoztunk – mesélte Zsoldos a rendezvényszervezői pályafutásának kezdetéről.

Egy évtizeden át volt a játékok egyik főszervezője, de utána sem múlt el a nagy rendezvények iránti vágy, hiszen jött a Mosolytenger Gyermekfesztivál.

– Azt vallom, hogy a jó civilség alapját az adja, ahogy változol, úgy változik a civil tevékenységed is, vagyis nem hagyod abba, hanem változtatsz rajta. Ahogy idősödtem és születtek a gyerekek, akkor került képbe a Mosolytenger.

Az első Mosolytenger Gyermekfesztivált 2010-ben rendezte meg a zentai Ci-Fi Civil Központ, s egy hatalmas esővel kezdődött a sikertörténet.

– Sose felejtem el, hatalmas mennyiségű csapadék zúdult ránk, de alighogy megállt az eső, a gyerekek egy része már ott volt és gumicsizmákban megindultak a garasgyűjtő helyek felé.

A gyerekeknek minden játék ingyenes, viszont ahhoz, hogy legyen lég- és ugrálóvár, mászófal, kötélugrás, pénz is kellett. Hogy nézett ki az anyagi háttér biztosítása?

– A rendezvény nagyon gyorsan felfutott és hatalmas népszerűségre tett szert, aminek nagyon örültünk, viszont ahhoz, hogy minden működjön és ingyenes legyen a részvétel, hat-nyolc sikeres pályázatból befolyt egymillió dinárra volt szükség. Ez az összeg arra volt elegendő, hogy évről évre szinte ugyanazokkal a tartalmakkal megrendezzük a Mosolytengert, de fejlődésre nem volt lehetőség. Pontosan tudtuk, hogy a legnépszerűbb helyszíneken nagyon sokat kell várni, de mivel az anyagi lehetőségeink éppenhogy lefedték a költségeket, így nem tudtunk bővülni, fejlődni.

Mi változott az idén, ami ahhoz vezetett, hogy eldöntötte, ez lesz az utolsó Mosolytenger Gyermekfesztivál?

– Finanszírozási szempontból az idei év nagyon rosszul alakult, de kezdem a jó hírekkel: a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt rendezvénnyé nyilvánította a Mosolytengert, s ennek köszönhetően a helyi és a tartományi támogatások olajozottabban érkeztek, s ebből sikerült 420 000 dinár támogatást begyűjteni, ami negyven százaléka lenne a szükséges összegnek. Azért használom a feltételes módot, mert még annál is kevesebb, ugyanis húsz százalékos inflációval kell számolnunk, vagyis csak a szinten tartáshoz 1,2 millió dinár kellene, nekünk meg egy héttel ezelőtt 420 ezrünk volt. Azóta jelentkeztek zentai vállalkozók, hogy anyagilag segítenének és a helyi önkormányzat is jelezte, hogy 150 ezer dinárral növeli a szokásos támogatást.

Mi a helyzet a magyarországi pályázatokkal?

– A Nemzeti Kulturális Alap két éve ki se írta ezt a pályázatot, most jelent meg a 2024-es, a Nemzeti Együttműködési Alap esetében korábban nyertünk, most viszont szinte mindenki a fix összeget kapta, a Bethlen Gábor Alap pályázatát pedig nagyon későn írták ki és még mindig nincs eredmény. Az előállt helyzetet nem tartottuk titokban, és nagyon sokan igyekeznek segíteni. Külön köszönöm a civil szervezeteknek, akik a garasgyűjtő helyszíneket biztosítják, hiszen ők adják a magját a rendezvénynek, és nem mellékesen önkéntes munkával, ingyen teszik mindezt.

A fénykorban harminc helyszínen történt a garasok begyűjtése, az idén mire lehet számítani?

– Tavaly tizenöt helyszínünk volt, az idén már húsz felett vagyunk. Ha valaki azon gondolkodik, hogy magánszemélyként vagy egy civil szervezet nevében eljönne és ezen gondolkodik, akkor írjon egy üzenetet a Mosolytenger Facebook-oldalnak és megbeszéljük a részleteket. Ebben a helyzetben ily módon tudunk tüzet oltani, mivel az a cél, hogy ha szerényebb keretek között is, de a rendezvényt megtartsuk, és a gyerekek ne érezzék meg a támogatások elapadását. Magyarországi fellépőink ezúttal nem lesznek, de az esti koncert nem marad el, és már azt is tudjuk, hogy a Folkbeat zenekar lép fel.

Bizonyára sok vívódás és álmatlan éjszaka előzte meg a döntést, hogy ez lesz az utolsó Mosolytenger Gyermekfesztivál.

– A korábbi és az idei években tapasztalt nehézségek miatt határoztam úgy, hogy többet nem szervezzük meg a fesztivált. Abból indulok ki, ha az idén ennyire nehéz volt, akkor nem hiszem, hogy hosszú távon fenntartható lenne. A Nyári Ifjúsági Játékok esetében volt egyszer egy hasonló problémánk, amikor a magyarországi támogatások vékonyodtak el, s akkor a korábban ingyenes rendezvény esetében bevezettük a belépőjegyet. Utána viszont megfogadtam, hogy ezt soha többé nem alkalmazom, különösen nem gyerekrendezvény esetében, amely azon az ötleten alapult, hogy minden gyerek és szülő – függetlenül a család pénztárcájának a vastagságától – önfeledten eltölthessen egy szép délutánt.

Elképzelhetőnek tartja, hogy a Mosolytenger helyére egy másik rendezvény vagy több kisebb lép?

– A délvidéki magyar közösségben benne van és meg is erősödött a gyermekek iránti elkötelezettség, számos olyan rendezvényről tudunk, ami kizárólag a gyerekeknek szól. Nem az a jó, ha állócsillagokkal rendelkezünk, hanem az, ha mindig van egy kis mozgás. Ha csak a Nyári Ifjúsági Játékokat veszem alapul a mögöttünk levő pár napban két fesztivál is zajlott egyszerre: az egyik az oromi Malomfesztivál, a másik a zentai Green Future Fest, mindkettő főszervezője a Nyári Ifjúsági Játékok főszervezői közül került ki. Én úgy látom, hogy Zentán is lesz ennek folytatása, meg máshol is, viszont azok már nem Mosolytenger Gyermekfesztivál név alatt fut majd. A családoknak is az a jó, ha évente nem csak egy, hanem több gyerekrendezvény közül választhatnak.

Arra azért nem sok pénzt tennék, hogy Zsoldos Ferenc a jövőben nem szervez semmilyen fesztivált…

– Biztos, hogy nem fejeztem be a fesztiválszervezést, hogy mi következik, azt még nem tudom. Poénként szoktuk mondani, hogy lesz még Gerontofeszt is, hiszen az Ifjúsági Játékok után a szervezőknek megszülettek a gyerekeik, és akkor lett a Mosolytenger, aztán ahogy múlnak az évek, az akkori szervezők és résztvevők megöregszenek. Ez egyelőre még csak a poén szintjén került szóba, de ki tudja, mit hoz a jövő…

A Mosolytenger mögött mindig is a Ci-Fi Civil Központ állt. Mi lesz a szervezettel?

– A 2023-as augusztus számomra is az elmúlás jegyében telik, ugyanis a Ci-Fi Civil Központot 2002 után a napokban kiköltöztettük a Fő téri irodából. Elfogyott a finanszírozási háttér mögüle: ennek van személyes és politikai oka, de inkább az, hogy önmagában a kelet-európai térségben nem annyira fontos és támogatandó a civil szféra. Nem szeretem a leegyszerűsített gondolkodást, de azt látom, hogy Nyugaton békés körülmények között párhuzamosan fejlődött a politikai és a civil társadalom is, és nem voltak egymásnak vetélytársai, inkább egymást kiegészítették. Kelet-Európában eleve később kezdődött a közösségi civil szerveződés, de ezt a kommunizmus ezt szétverte. A 90-es évek változásai után párhuzamosan kezdett fejlődni a civil és a politikai szféra. A VMDK például létrehozott olyan nagy civil szervezeteket, amelyek a mai napig léteznek. Viszont ahogy a politikai szféra megerősödött, egyre inkább kezdte zavarni egy másik, alternatív világ léte, így vagy meg akarta szüntetni, vagy integrálni akarta.

A Ci-Fi hová költözött?

– Mivel van egy polgári családi házunk, így az egyik földszinti szobát kapta el, így lehet azt mondani, hogy minden civil tevékenység, amit végeztem, az visszaszorult a házunkba, viszont vettünk egy gyümölcsöst, és ott akarunk egy civil közösségi teret kialakítani, ami azért előnyös, mert ez a saját ingatlanunk, és nem szólhat bele senki, hogy milyen tartalmakkal töltsük meg. Hosszú távon abban gondolkodunk, hogy saját erőforrásokból fejlesztve a saját környezetünket tesszük majd közösségivé, mivel úgy tűnik, hogy erre szükség lesz, mivel ahogy a délvidéki magyar közösség létszáma csökkeni fog, úgy veszíti majd el az állami és önkormányzati közösségi tereket.