Mindenki: művészet, politika, pedagógia
A Mindenki:
” Azt kérdezi: az, hogy akarok és szeretek élni (énekelni) elégséges feltétele-e annak, hogy a közösség tagjának számítsak, vagy ezen felül még bizonyos módon, bizonyos elvárásoknak megfelelően is kell élnem (énekelnem), hogy a közösség tagjának számítsak. Azt kérdezi: az élet (az éneklés) önmagában érték-e számunkra, vagy az életet (éneklést) alá kell rendelni bizonyos értékeknek, elvárásoknak. ” (a szem)
“Az alapötlet: mihez kezd a kórusvezető énektanárnő azokkal a gyerekekkel, akik szerinte nem tudnak énekelni? A bonyadalom: hogyan reagálnak a gyerekek, úgy is mint kórustagok, és főleg mint közösség, a tanárnő módszerére? Szűken értelmezve alapvető pedagógus-szakmai kérdés, tágabban véve kifejezetten elgondolkodtató morális dilemma. Ezt a dilemmát rest kifejteni a forgatókönyv, és ezt a restséget hivatott pótolni az, hogy majd csavarunk egyet a végén, és a poéntól összeáll az egész. Rossz hír: nem áll össze semmi, mert nincs miből.” (!!!444!!!)
“Ez a film falhoz állít mindenkit. Megkérdezi, hogy te ki vagy? Te mit tennél? Te mit teszel? Kitaláltad már a hazugságodat, hogy miért nem teszel semmit? Mire mennél egyedül? Hazudj még.” (Bartus László)
“a film az első perctől realista dráma akar lenni, miközben sematikus, érdektelen karaktereket mozgat egy teljesen hamis helyzetben. Az igazi gyerekek nem így működnek, nem így viselkednek, nem így beszélnek (a felnőttek sem), a konfliktusok nem ilyen tempóban-módon keletkeznek és kulminálnak, egy kórus végképp nem működhet így, de még egy próba sem.” (hvg)
” Kristof Deak and Anna Udvardy’s “Sing,” my favorite in this batch, might be mistaken for a sweet story of the friendship between two Hungarian schoolgirls until the last scene, when it becomes a parable of defiance against unjust and corrupt authority.” (New York Times)
Mi a ti véleményetekre is kíváncsiak vagyunk!