Minden szín alfája

Itt a fehér, hol a fehér Szinyei festményein? A Majális fehér ruhás nőalakján, a Léghajó krémfehér csíkjain, a Pacsirta vattacukorszerű, puha, kerek bárányfelhőin, a Ruhaszárítás szélben lobogó fehér szövetein, a Hóolvadás olvadó fehérjein vagy Szinyei Téli tájának a napkeltétől színesre festett megannyi árnyalatán… A sort sokáig folytathatnánk, hiszen nincs olyan festmény, amely ne tartalmazna legalább egy kicsike fehéret. A fehér minden szín alfája: nélkülözhetetlen alapszín a festők palettáján, bár a vásznon gyakran álcázza magát, elbújik, észrevétlen marad. Szinyei fő művein ez a „nem-szín” vagy „színtelen (akromatikus) szín” mégis főszerepet kap!