Mi, muzsikus lelkek
Június 30-án egy sok szempontból rendhagyó előadással zárja az évadot a Kolozsvári Magyar Opera. Plesa Róbert ötlete alapján, a ’30-as, ’40-es évek örökzöld magyar slágereinek segítségével elvezetjük Önöket egy képzeletbeli – vagy tán nagyon is valóságos – világba. Egy operaház társulata szabadságának utolsó napját tölti egy Sétatéri kiskocsma teraszán. Élményeket cserélnek, épp csak egy kicsit túloznak, flörtölnek és mérsékelten háborognak a másnap induló évad, a holnap kezdődő munka miatt. Primadonnák, bonvivánok, táncmesterek és sok mindenki más a színházi világ színes forgatagából, veszekszenek, epekednek, sírnak és mulatnak a „mindenható” Igazgató megértő felügyelete alatt. Ő az „ismeretlen hős” aki nem kap soha tapsot, de aki nélkül nem jöhetnének létre a szebbnél szebb, olykor édes mesevilágot, máskor a kegyetlen, s éppen ezért katartikus valóságot mindannyiunk elé táró előadások.
Kondrát Csaba és Incze G. Katalin hangszerelésében a régi slágerek új ruhát öltenek, melyen gyémántként csillognak Incze G. Katalinnak, az előadás karmesterének, sziporkázó ötletei. Jakab Melinda koreográfiái mindig túlmutatnak a szigorúan vett tánc korlátain, s nem lesz ez másképpen most sem: emberi történetek, érzelmek, kópéságok jelennek meg a táncos lábak tolmácsolásában, melyeket kiegészítenek Demény Péter humoros, olykor torokszorító szövegei. A Sétateret és az Operát Venczel Attila díszletei varázsolják majd a színpadra, s e díszletek között Startmüller Katalin által megálmodott kosztümökben mesélnek, dalolnak és táncolnak majd önöknek Szeibert István, Ádám János, Székely Zsejke, Mányoki Mária, Antal Lívia, Balázs Borbála, Fülöp Tímea, Jordán Éva, Kerekes Mária, Kis-Lukács Bernadett, Nagy Szilvia, Gergely Arnold, Peti Ottó, Plesa Róbert, Rétyi Zsombor, Rigmányi István. Tatár Gizella súgónő, mindannyiunk őrangyala, és Venczel Péter ügyelő mellett Gombár Annamária rendező teszik teljessé a csapatot, mely izgatottan várja a közönség döntését: tetszik-e majd a mi bolond világunk, a mi muzsikus lelkünk?