Szombaton tartják meg Csantavéren, a színházteremben a Szárazfa Lelke X. Tamburafesztivált. A szervező a Mendicus Művészeti Központ. A jubileumi rendezvény kapcsán beszélgetünk Vörös Róberttel, a helybeli Mendicus tamburazenekar vezetőjével.
A zenekarnak mozgalmas éve volt, számos koncertet tartottak itthon és külföldön egyaránt. Az egyik legnagyobb megtiszteltetés talán az volt számukra, hogy júniusban Nógrádi Gergely operaénekessel koncertezhettek Doroszlón, ahol operetteket és más dalokat muzsikáltak tamburán. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy Vörös Róbert idén megkapta Budapesten a Magyar Művészetért Díjrendszer Ex Libris-díját. Az év hátralévő része is tartogat azonban még számos rendezvényt. Az első közülük a most szombaton megrendezésre kerülő fesztivál.
Milyen célkitűzésekkel indult el annak idején a fesztivál?
– A legelsőtől a mostaniig én úgy szerveztem a fesztivált, hogy ne versenyjellegű legyen, hanem a Vajdaságban fellelhető összes tamburazenekart össze szerettem volna hívni. Ez a rendezvény nem a versenyről szól, hanem a barátkozásról, hogy meglássuk, ugyan hányan tamburálunk összesen? Hála istennek, nem csökkenőben, hanem emelkedőben van ez a szám. Egyre több fiatal gondolja úgy, nemcsak nálunk, Csantavéren, hanem a környező településeken, városokban is, hogy érdemes ezt csinálni, mert tamburázni jó dolog.
A Felszállott a páva vetélkedőn is bátorította a zsűri a vajdaságiakat, hogy tamburázzanak bátran, hiszen a tambura nemcsak szláv hangszer, hozzánk is tartozik, vajdasági magyarokhoz. Ezért van felfutóban ez a hangszer?
– Így igaz! Csantavéren százszázalékos aktivitással csináljuk, de úgy veszem észre, hogy a környékben is, például Tornyoson, Zentagunarason, Adán, Zentán, Péterréévén, Temerinben, Bácsfeketehegyen, Szabadkán, sőt, most megalakultak, ha jól tudom Szenttamáson is, s ők is jönnek. Magyarkanizsán is megalakult egy tamburazenekaros társaság. Úgyhogy van keletje ennek a zenének.
Hány zenekart sikerült most összeszedni?
– Az idei évben a tizedik fesztivált tartjuk, s úgy néz ki, hogy ez lesz a legnagyobb, mivel van húsz zenekar, illetve két kórus. Ez a két kórus úgy kerül ide, hogy az egyik a zentai Pöndöly asszonykórus. Velük jó barátságban vagyunk már egy pár éve, ezért őket is meghívtam. Illetve létezik a szabadkai zeneiskolában egy úgynevezett Dalkötő leánykórus. Velük már a fesztivál kezdete óta jó barátságban vagyunk, s minden évben őket is meg szoktuk hívni.
A tamburaoktatás hogyan van megoldva Vajdaságban? Vannak-e oktatók, akiktől a fiatal zenészek tanulhatnak?
– Én csak a csantavéri példát ismerem, a többit nem tudom. Hozzánk Magyarországról szoktam hívni egy tamburaoktatót, Csurai Attilát. Néha Micsik Béla citerás is el szokott jönni hozzánk. Ugyan ő nem tamburát oktat, de nagyon jó instrukciókat tud adni, hogy hogyan válogassuk ki a dalokat, hogyan kell azt eljátszani, elénekelni, de az oktatás oroszlánrészét mi magunk oldjuk meg, hiszen mi is muzsikálunk már jónéhány éve, s a fiataloknak át tudjuk adni a tudományunkat.
A héten, szombaton tehát 18.30-kor Csantavéren Szárazfa lelke tamburafesztivál. Mire számíthat a közönség, pontosan mi a program?
– Fél 7-kor szeretnénk kezdeni. Mi, házigazdák indítjuk a fesztivált. Lesz egy junior zenekarunk, akikkel az idén kezdtünk el foglalkozni, illetve lesz a nagy banda, én csak így hívom magunkat. A nagy bandában leszünk vagy 14-en, 15-en. Fellép a Szénaboglya tánccsoportunk is. Igaz, hogy tamburafesztivál és a népzenéről szól a rendezvény, de ők is hozzánk tartoznak, s bemutatnak egy táncprodukciót. Utána pedig sorban mindegyik együttes muzsikálni fog. Azt szoktam nekik mondani, azt a csokrot hozzák el, amit a legjobban szeretnek előadni.
A rendezvényt a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatja, s várják a közönséget is, mindazokat, akik nagyon jól szeretnének szórakozni.
Forrás: Vajdaság Ma
