Cseke Péter: Őrtüzeink parazsa – Erdélyi variációk nyelv és lélek szövetségére (1918–2018).
A könyvet Szabó Zsolt irodalomtörténész és a szerző ismerteti.
Magyar hadifoglyok Szibériában – Szőke Zoltán és Székely Gyula visszaemlékezései (1914–1922)
Ismerteti: Benkő Levente történész és Kozma Csaba.
Őrtüzeink parazsa
A szellemi otthonkeresők erdélyi évszázadát bejárva magam is a Székesegyház-építők lázában égtem; akár a kisjenői csonkafenyő üzenetére, akár az írói lelkiismeret móriczi mértékére figyeltem. Az őáltala megrajzolt „lélektérképen” az igazmondás pireneusi magaslatával éppúgy találkozhattam, mint a megismerés kisebbségi keresztútjainak parancsolataival.
Száz esztendő távlatában derül ki igazán, hogy mit jelent számunkra nyelv és lélek szövetsége. Valami olyasmit, ami szóval el nem mondható. Ami „öt érzék ezer muzsikája”-ként vibrál bennünk. Mindaddig, amíg az Ady és Németh László által megálmodott katedrális eszméjét őrizzük szívünkben-lelkünkben.
Magyar hadifoglyok Szibériában
Az első világháború, korabeli szóhasználatban: a Nagy Háború galíciai harctereit, majd szibériai–távol-keleti hadifogolytáborait megjárt két tiszt, Szőke Zoltán és Székely Gyula emlékirata kerül bemutatásra. Mindketten az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében szolgáltak.