FIKE csütörtök – Egy csepp a kárhozatból
Terveztem magamnak egy életet. Egyszerű és független élet volt ez. Rühelltem, ha valaki más diktál, ha más mondja meg, hogy merre menjek. Minél inkább mondták, annál inkább tudtam, hogy én pont nem arra akarok, és nem is arra fogok. Az ellenállás formált belőlem karaktert. És hajótöröttet. Önazonosságom a tiltakozás jegyében állt. Pedig én nyugalmat akartam. Átaludni a vihart. Ha az élet viharos, akkor az életet. Aztán egyszer csak levegő nélkül maradtam. Ember nélkül. Világ nélkül, amit megtagadtam. Menekülésem és tiltakozásom, sorsom, és sorskivetettségem a legmélyebb pontra juttatott. A hal gyomrában szippantottam egy mélyet a kárhozatból.