Ensemble Les Nations koncert
Per cantare e sonare
Monteverdi és kortársai – duettek énekhangra és cinkre
Claudio Monteverdi (1567–1643): O beatae viae
(Lorenzo Calvi, Seconda raccolta de sacri canti, Velence, 1624)
Girolamo Frescobaldi (1583–1643): Ruggiero; billentyűs hangszerre
(Toccate et partite libro primo, Róma, 1637)
Claudio Monteverdi (1567–1643): Laudate Dominum
(Giovanni Battista Bonometti, Parnassus Musicus Ferdinandeus, Velence, 1615)
Giovanni Battista Riccio (?–1621 k.) La Savolda
(Il terzo libro delle divine lodi, Velence, 1620)
Claudio Monteverdi (1567–1643): Pulchra es
(Vespro della Beata Vergine, Velence, 1640)
Giovanni Picchi (1571 k.–1643) Padoana Ditta La Ongara – Ballo alla Polacha; csembalóra
(Balli d’arpicordo, Velence, 1601)
Claudio Monteverdi (1567–1643): Ego dormio (Francesco Sammaruco, Sacri affetti, Róma, 1625)
Claudio Monteverdi (1567–1643): Armato il cor
(Concerto: Settimo libro de Madrigali, Velence, 1619)
Cipriano de Rore (1515 k.–1565): Ancor che col partire
(Madrigali a 4 voci, Libro 1, Velence, 1547, David Yacus feldolgozása)
Claudio Monteverdi (1567–1643): Io son pur vezzosetta
(Concerto: Settimo libro de Madrigali, Velence, 1619)
Claudio Monteverdi (1567–1643): Si dolce è il tormento
(Carlo Milanuzzi, Quarto scherzo delle ariose vaghezze, Velence, 1624)
Annibale Gregori (?–1633 k.): Ruggiero (Ariosi concenti, Velence, 1635)
Claudio Monteverdi (1567–1643): Ohimè dov’è il mio ben
(Concerto: Settimo libro de Madrigali, Velence, 1619)
Claudio Monteverdi (1567–1643): Eri già tutta mia (Scherzi Musicali, Velence 1632)
Girolamo Frescobaldi (1583–1643): Passacaglia; billentyűs hangszerre
(Toccate et partite libro primo, Róma 1637)
Claudio Monteverdi (1567–1643): Zefiro torna (Scherzi Musicali, Velence, 1632)
Az Ensemble Les Nations a Monteverdi-évet egy különleges műsorral ünnepli, amelyben a korszakalkotó zeneszerző olyan egyházi és világi duettjei kaptak helyet, ahol a szoprán énekhang mellett a második énekhangot cink helyettesíti.
„Quel lascivissimo cornetto” („Ama pompás cink”) – így nevezte a hangszert Benvenuto Cellini, aki maga is játszott rajta. Az emberi hanghoz hasonló, „érzelemdús” hangzása miatt a cink Monteverdi korának közkedvelt hangszere volt, sajátos hangzása az egyházi és világi darabok előadására egyaránt alkalmassá tette. Elég hangos volt ahhoz, hogy egy velencei templom hajóit kitöltse, ugyanakkor úri paloták termeiben lágyan is meg lehetett szóltatni. A 17. század első felében azonban csaknem teljesen eltűnt ez a hangszer. A harsona, amely egyszerre szól zengőn és visszafogottan, igen jól illik az énekhanghoz és a cinkhez. Az együttest a csembaló egészíti ki, amely kitölti a harmóniákat, ragyogást ad a hangzáshoz és a ritmikát is szolgáltatja.
Monteverdi duettjei különböző kiadványokban vannak szétszóródva. Egyházi darabjait főleg gyűjteményes kötetekben találjuk, más szerzőknek az új concertato stílusban írt művei között. Egyedül a Pulchra es kivétel, amely a Vespro della Beata Vergine című művének része. Világi duettjei a forradalmian új hetedik madrigálkötetből származnak.
A műsorban előadott hangszeres zeneműveket is Monteverdi korában írták, sőt, egyes szerzők, mint Picchi és Riccio, szintén Velencében éltek és alkottak.