ÉG A NAP SENECA FELETT – dráma egy felvonásban
Tévedések
„Nero kora a lehető legsötétebb kor. Soha úgy meg nem alázták az embert emberi mivoltában, mint akkor.”
– Szatmári Állami Magyar Színház, műsorfüzet, 1978.
Tévedés: Auschwitz, Gulag, Duna-csatorna, kollektivizálás, ’56, bányászostrom, augusztus 10. Folytathatnám a felsorolást, inkább abbahagyom.
„Tudjuk már, hogy reménytelen kor a történelemben nincs.” – 1978.
Tévedés: érdemes végignézni egyetlen TV-híradót, vagy kétségbeesetten tudomásul venni, hogy a gyerekeink kezéből eltűnőben van a könyv, a szívükből a hit. Szinte megállíthatatlan az a folyamat, aminek következményeként tűnik el életünkből a szépség, mint ahogyan a kereszt tűnik el a svédországi osztálytermek falairól.
„Nero korában már fenyegette Rómát az egyre több bevándorló barbár népcsoport.” – 1978.
Egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a beözönlő idegenek százezreivel. Két-három emberöltő elég volt a Birodalom összeomlásához.
A mai helyzetet ismerjük. A holnap..? – félek végiggondolni.
Hagyjuk a politikát, ez egy színházi előadás. Itt vagyunk együtt, gondolkodjunk együtt, aggódjunk együtt, és igen – reménykedjünk együtt.
„Mostmár vigyázzatok ti Rómára! Fogjatok össze! Ha nem, ti lehettek a következők. A rációnak élni kell!” Ez az utolsó mondat 1970-ben született. Ma sem tudok mást mondani.
Kincses Elemér
Szereplők:
Seneca – Tatai Sándor | Paulina – Szász Anna | Nero – Zalányi Gyula | Poppea – Márton Emőke-Katinka | Spectro – Kárp György | Vicius – Ruszuly Ervin | Appius – Czikó Juliánna
Írta és rendezte: Kincses Elemér
Díszlet- jelmezterv: Takács Tímea
Hang- és fénytechnika: Incze Róbert
Súgó: Sugó Erzsébet