Barokk fesztiválzenekar koncert
Protestáns templomok és fejedelmi udvarok zenéje
Johann Theile (1646–1724): „Dennoch bleib ich stets an dir” kantáta az
Andächtige Kirchen-Music gyűjteményből
szoprán, két oboa, fagott, vonósok, basso continuo
Johann Sebastian Bach (1685–1750): Sinfonia az „Ich liebe den Höchsten von ganzem Gemüthe” című kantátából (BWV 174)
két kornett, három oboa, vonósok, basso continuo
Johann Sebastian Bach (1685–1750): „Et exultavit spiritus meus”, Magnificat részlet (BWV 243)
szoprán, vonósok, basso continuo
Johann Christoph Friedrich Bach (1732–1795): Esz-dúr sinfonia
Allegro – Andante assai – Allegro assai
két kornett, két oboa, vonósok, basso continuo
Reinhard Keiser (1674–1739): Sinfonia c-ben a Márk-passióból
vonósok, basso continuo
Georg Philipp Telemann (1681–1767):
Aria „Ich befehl’ an meinem Ende auch in deine treuen Hände”
„So fahr’ ich hin zu Jesus Christ” korál a Lukács-passióból (TWV 5:29)
oboa, vonósok, basso continuo
Johann Sebastian Bach (1685–1750): Courante a C-Ouverture-ből (BWV 1066)
—
Gottfried August Homilius (1714–1785): Aria „Wie herrlich lenkt, o Herr der Zeiten”
két oboa, két kornett (eredetileg trombita), vonósok, basso continuo
Georg Philipp Telemann (1681–1767): g-Ouverture
Ouverture (Nyitány) – Rondeau – Gayement (Vidám Rondeau) – Les Irresoluts (A határozatlanok) – Les Capricieux (A szeszélyesek) – Loure – Gasconnade (Kérkedés) – Menuet I/II
három oboa, fagott, vonósok, basso continuo
A Barokk Fesztiválzenekar hangversenye a reformáció 500 éves jubileuma mellett G. Ph. Telemann halálának 250. évfordulója előtt kíván tisztelegni.
A protestáns (szöveges) egyházi művek legnagyobb részét célzottan az egyházi ünnepkör meghatározott ünnepeire komponálták, tiszteletben tartva az adott ünnepre előírt bibliai idézetet (perikópát). A műsor megközelítőleg száz év muzsikájából válogatva, négy generációt képviselő, hat protestáns német zeneszerző vallásos jellegű műveit fűzi csokorba a 17. század második felétől a 18. század végéig. A művek szerzőinek életútját, munkásságuk egy-egy állomását, lehetőségét, kihívását több templom és főúri udvar is fémjelzi. Lipcsében a Tamás-templom, Hamburgban a Mariendom katedrális, Weimarban, Köthenben, Lübeckben, Eisenachban a választófejedelmi udvarok.
A jellegében teljesen különböző záródarab, G. Ph. Telemann Nyitánya (g-Ouverture) a 250 éve elhunyt zeneszerzőnek kíván emléket állítani. A tréfás francia alcímeket viselő zenekari szvit igazolja a zeneszerzőről szóló jellemzést, mely szerint, – bár műveinek száma mintegy háromezerre tehető – „ez a hihetetlen produktivitás azonban előkelő, könnyed és derűs szellemmel párosul, amely sohasem keresi a túlméretezett arányokat; […] s jóformán minden formában és nyelvben otthon tud lenni”. (Szabolcsi Bence, Tóth Aladár: Zenei lexikon. Budapest: Zeneműkiadó, 1965).