A FOTOGRAFÁLÁS MINT NŐI HIVATÁS
E. Csorba Csilla művészettörténész (Petőfi Irodalmi Múzeum) előadása a Fotóhónap 2020 keretében
E. Csorba Csilla művészettörténész (Petőfi Irodalmi Múzeum) előadása a Fotóhónap 2020 keretében
2020-ból visszatekintve anakronizmusnak látszik, hogy egy olyan mesterséget vagy művészi pályát, mint amilyen a fényképezés, női vagy férfi hivatásnak tekintsünk. A 19. század végén bekövetkező társadalmi változások, a lányok, asszonyok családi életben betöltött szerepeiken túlterjedő ambíciói vagy éppen az egzisztenciális problémák a nőket munkahely keresésére sarkallta, és közülük többeket a fényképészek műtermébe irányított.
Míg egyesek óvták a nőket, hogy gépekkel, vegyszerekkel bánjanak, mások – egyebek között a feminista sajtóorgánumok −, kifejezetten ajánlották számukra a műtermi fényképezést. A fotózás elméletének és gyakorlatának különböző szintű elsajátítása után sokfajta út állt a nők előtt: fogadókisasszony, retusőr, műtermet működtető hivatásos fotográfus vagy a kísérletező, újfajta látásmódot feltételező alkotói pozíció.
Az előadás Besnyő Éva életművéhez méltó nőfotográfusok útkereséseit (Máté Olga, Révai Ilka, Landau Erzsi, Rogi André, Kárász Judit, Kálmán Kata, Ata Kandó) mutatja be példaként a 20. századi fotótörténetből.
Míg egyesek óvták a nőket, hogy gépekkel, vegyszerekkel bánjanak, mások – egyebek között a feminista sajtóorgánumok −, kifejezetten ajánlották számukra a műtermi fényképezést. A fotózás elméletének és gyakorlatának különböző szintű elsajátítása után sokfajta út állt a nők előtt: fogadókisasszony, retusőr, műtermet működtető hivatásos fotográfus vagy a kísérletező, újfajta látásmódot feltételező alkotói pozíció.
Az előadás Besnyő Éva életművéhez méltó nőfotográfusok útkereséseit (Máté Olga, Révai Ilka, Landau Erzsi, Rogi André, Kárász Judit, Kálmán Kata, Ata Kandó) mutatja be példaként a 20. századi fotótörténetből.
Fotó. Révai Ilka: Kassák Lajos, 1917