Zalánpatak az értékek mentén

Hírek

Varázslatos vidék, csodálatos történetekkel. Így jellemezhető röviden a Baróti-hegység lábainál meghúzódó kis település, Zalánpatak, amely újabb színfolttal gazdagodott szombaton. Az ott született és felnőtt Préda Barna fiatal kora ellenére, igazi lokálpatriótaként évekig gyűjtötte és kutatta települése múltjával kapcsolatos történeteit, a személyes elbeszéléseket, valamint a tárgyi értékeket. Ezeket, Az én falum, Zalánpatak című „érzelmes monográfiájába” és egy kis parasztházba, tájmúzeumba összegyűjtve mutatta be a több mint százhúsz helyi és környékbeli érdeklődőnek május 28-án.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke elmondta: „Zalánpatakon emberléptékű még az élet, ami látszik az arcokon, a mosolyokon, azon a kedvességen, amit Préda Barna összegyűjtve meg akar mutatni. Ez a legfontosabb. Én is sok minden gyűjtök: könyveket, térképeket, székeket, tükröket, a több mint száz üvegedényem közt van száz-százötven éves zalánpataki és sepsibükszádi üvegpoharam is.”

Az elnök hozzátette: „Zalánpatak többre érdemes, hiszen az elmúlt időszakban sokan elhagyták a települést, most az a korszak kell következzen, amikor visszavonulnak azok, akik ennek a településnek másfajta jövőt tudnak elképzelni. Ebbe beletartozik ez a tájház, a gyűjtemény, az összetartó közösség, illetve ami turisztikai szempontból lehetséges. A megyei önkormányzat szorgalmazza a falugondnoki szolgálat létrehozását, amely hasznos lenne Zalánpatak tekintetében is. Ebben a kérdésben a fiatal tanácsosjelölttel, Préda Barnával már vannak elképzeléseink. Célunk, hogy Zalánpatak éljen, fejlődjön és kivirágozzon.”  

Préda Barna egykori szülőházát, az 1896-ban, az üknagyszülei által épített családi fészket rendezte be régi, saját és a faluban összegyűjtött tárgyakkal, amelyek között kiemelt helyen vannak a zalánpataki üvegkészítők fennmaradt munkái. „Ez a ház őrzi Zalánpataknak, az itt élő emberek emlékét, azoknak az embereknek, akik a 17. század végén idetelepültek, akik itt fújták az üveget, akiket oly sokszor kizsákmányoltak, akik az üveggyártás végével nem adták fel, hanem élni akartak és a semmiből termőföldet varázsoltak maguknak, s itt maradtak Zalánpatakon. Ez a ház őrzi azoknak az emlékét is, akik harcoltak a szabadságharc folyamán, az I. és II. világháborúban. Kis település vagyunk, de 32 hősi halottunk van. Mindig jellemző volt a településre az élni akarás. Az elmúlt éveket Zalánpataknak szenteltem, továbbra is ezt teszem, mert azt akarom, hogy megmaradjon és szépüljön.”

Dr. Péter Sándor, a kötet lektora a könyv méltatásakor kiemelte, Zalánpatakon az emberek meg tudták teremteni azt az életet, amely egy ilyen zárt közösségnek létet, örömet, bánatot jelent. Ez a falu megmaradt olyannak, amilyen volt: bátornak, erősnek, összetartónak és minden nehézséget túlélőnek.

Elmondta: „ebben a kicsi faluban annyi nagy ember termett, hogy egy többszörös nagyságrendű községben is számottevő lenne. Nagy ember a kicsi Préda Barni is, hiába még csak huszonnégy éves, a Karácsonyok, a Farkasok, a Prédák, a Kasléderek nyomdokain lépve olyasmit vitt véghez, amihez másnak egy egész életre van szüksége. Mert ilyen falumúzeumot létrehozni, azt a házat, ahol született, erre a célra áldozni, mérhetetlen bölcsességre utal. Olyan könyvet ajánlhatok, amely olvasmányként is vetekszik bármelyik más könyvvel. Szeressék a könyvet és juttassák el másokhoz is, hogy tudják meg, van itt Középajta, Szárazajta és Málnásfürdő között egy olyan falu, amelyik valamikor 1692-ben németnek, olasznak, románnak adott helyet és ma már olyan mérhetetlenül mélyen magyar érzelmű, amelyről mindenki példát és lelki megerősödést nyerhet.”

Barna már kiskorában kapcsolatba került a történelemmel, és azzal a tudásalappal, amelyet később kamatoztatott. Leginkább nagyapjának, Farkas Józsefnek köszönheti mindezt: „Barnika, ahogy beszélni kezdett, legendákat és a történelemről meséltem neki, ami annyira ösztönné vált, hogy ma is ezt szereti és kutatja. Mindig szerettem én is a történelmet. A múzeum által megöröklődik a hagyomány, nem vesz el, megmarad a jövendő kornak. Boldog vagyok és büszke az unokámra.”

A zalánpataki falumúzeumba bármikor betérhetnek a látogatók, ha faluismeretre vagy egy jó ízes beszélgetésre vágynak.

– See more at: http://onkormanyzati2016.rmdsz.ro/sajtoszoba/hir/zalanpatak-az-ertekek-menten#sthash.Q4OtEEGf.dpuf

Dátum: 2016.05.29

Forrás: www.rmdsz.ro/hirek