Új szelek fújnak a KMDSZ-nél

Kolozsvár Emberek

Új szelek fújnak a KMDSZ-nél

Nem sokszor fordul elő egy szervezet életében, hogy két elnökkel is büszkélkedhet, de a KMDSZ-nek még ez is sikerült. Félreértés ne essék, nem ketten kormányozzák továbbra a hajót, csak folyik az átadási procedúra. A 2012-ben és 2014-ben megszavazott jelenlegi elnök, Rés Konrád Gergely adja át helyét Lőrincz Istvánnak, aki eddig a Sportirodáért felelős Vezetőtanács-tag volt a KMDSZ-ben. A november 24-i Rendes Tisztújító Közgyűlésen a frissen megválasztott elnököt és a leköszönőben lévőt faggattam az elnöki teendőkről, múltról és jövőről, egyetemről és magánéletről.
Miért jelentkeztél KMDSZ-elnöki posztra? 
Isti: Céltudatosan jöttem fel Kolozsvárra. Otthon is tevékenykedtem diáktanácsban és tudtam, itt a KMDSZ-ben van a helyem. Egy évig voltam Vezetőtanács-tag és ez idő alatt úgy éreztem, hogy ezt szeretném csinálni továbbra is. Én jelentkeztem elnöknek, természetesen, egy nagyon támogató csapattal magam mellett. Abban a pillanatban, amikor megválasztják az embert elnöknek, nem érzi még a teljes felelősséget.
Konrád: Én nagyon szeretem Kolozsvárt, rengeteg lehetőség van itt. A város egyik szépsége, hogy sok egyetemista jön ide, akik több szemszögből tapasztalják meg a várost. Érdekes megfigyelni, hogyan épül fel ez a közösség. Egy kihívást láttam abban, hogy KMDSZ-elnök lehessek. Szerettem volna az – úgymond – „legszebb évek” közösségi létének meghatározó tagja lenni. Ez a feladat egy olyan dolog, amit nem lát előre az ember, nem tudja, minek is fog neki. Van egy elképzelése az embernek, kicsit homályos, amikor megválasztják, majd folyamatosan tisztul és végül átalakul. Teljesen másképp látom most a KMDSZ-es elnöki teendőket, mint négy évvel ezelőtt.

 

Milyen érzés volt, amikor megválasztottak elnöknek?

Isti: Megijedtem (nevet). Megijedtem, mert akkor kezdtem felfogni, hogy mekkora felelősség és mennyi embernek kell megfelelni. A megfelelési vágy motivál.
Konrád: Ez volt a legfélelmetesebb és a legérdekesebb érzés is egyben. Hogy egy ilyen nagy szervezetnek a teljes tevékenységét, érdekképviseletét, közösségi feladatait át tudja venni egy személy és ezt át is tudja látni, ez volt az igazi kihívás.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve? 
Isti: A legfontosabb dolog, hogy az új VT-t összetartsam. Egy baráti, családi hangulatot szeretnék kialakítani a Vezető Tanács és az állandó szervező csapat között. A rendezvényeink résztvevőire még jobban oda szeretnék figyelni, hogy mindenki a magáénak érezze a KMDSZ-t. Szeretném, ha erre a szervezetre úgy tekintenének a kolozsvári magyar diákok, mint egy nagy baráti társaságra, akik ugyanolyan problémákkal és kihívásokkal szembesülnek az életben.
Hogyan összegeznéd a négy éved? 
Konrád: Nehéz összegezni, mind a négy évet, mivel minden évben más prioritások éltek a KMDSZ életében, mindig más, aktuális problémák voltak. Biztos, amikor tíz év múlva tekintek vissza erre a pár évre, könnyebb lesz ezt megfogalmazni. Most ha összegeznem kellene ezt a négy évet, azt mondanám, hasznos volt megtapasztalni azt, hogy a kihívások, a kudarcok és a sikerek hogyan szövődnek össze úgy, hogy ez egy működő szervezet legyen.
Mi a legkedvesebb emléked? 
Konrád: A legkedvesebb emlékem talán az volt, amikor sikerült elindítanunk az A kártyát. Igazából sok kedves emlékem van, ez az egyik a sok közül, most csak kiragadtam egyet. Az A kártya egy olyan hiányt, szükségletet elégített ki a diákok életében, amire nagyon gyorsan és hatékonyan tudtunk válaszolni. Azért volt nagyon jó érzés, mert mindenhonnan szinte csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, szülők részéről, tanárok részéről és diákoktól is.
Mi volt a legcikibb sztori a négy év alatt?
Konrád: Az első Téli Majális után észrevettük, hogy jönnek ki Törökvágásra az egyik kereskedelmi televízió munkatársai. Kicsit félelemmel, de inkább büszkeséggel elébe álltam az ügynek, hogy én fogadjam a riportereket. Örvendtem, hogy tényleg érdeklődnek az iránt, hogy milyen rendezvény is folyik. Kiderült, hogy az ufó jelenségéről kérdezték a diákokat. Nagy büszkén odaálltam a kamera elé és utána felrakták azt a kérdést, hogy láttam-e már ilyen jelenséget a Hoia erdőben. Ezután kicsit nehéz volt összeegyeztetni ezt a választ azzal az információval, amit én akartam közölni.
Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak ebben a tisztségben? 
Isti: Nekem a legnagyobb kihívásom, hogy ezt az új csapatot összetartsam, amiről úgy érzem, jó úton halad. A másik nagy feladat számomra, hogy ezt a jól kialakított rendszert – úgy rendezvények szintjén, mint színvonal és érdekképviselet szintjén – megtartsam.
Hogyan kezelitek a negatív kritikát? 
Konrád: Megpróbáljuk nem negatív kritikaként felfogni, hanem építő jellegűként kezelni. Néha a kritikák nyelvezete nem túl kedves vagy barátságos. Megpróbáltuk a reális részét figyelni és feljegyezni maguknak, amin javítani kell. Ezek a vélemények nagyon fontosak; minél több diák kifejti a véleményét egy témáról, annál inkább tudunk reális megoldást biztosítani a célközönségének. Egy-egy rendezvény akkorára nőtt, hogy nem tetszethet mindenkinek minden része, mert több típusúak az emberek és mást szeretnek. A legnagyobb célközönségnek szeretnénk megfelelni, viszont például a Diáknapok esetén, egy ekkora létszámnál sosem fog minden rész mindenkinek tetszeni.
Isti: Mivel egy elég nagy szervezetről beszélünk, ezért gyakran kapunk kritikát. Ezt személyesen vagy akár online teszik meg az emberek. Próbáljuk jó tanácsokként felfogni, hiszen van, amikor egy kritika üzenete nagyon is fontos, viszont a nyelvezete miatt félreérthető. Próbáljuk ezt a külső réteget lebontani és a lényegre fókuszálni, ezt felhasználva arra, hogy javítsunk hibáinkon, rendezvényeinken. Nem szabad elfelednünk, hogy ezt a szervezetet ugyanolyan diákok működtetik, mint bármilyen más egyetemisták, ezért mi sem vagyunk tökéletesek, de próbáljuk a legjobbat megadni a célközönségünknek.
Mi a legnehezebb feladata egy KMDSZ-elnöknek?
Konrád: Egy nagy kihívás az, hogy hogyan szervezi össze egy közösségi vezető a szakmai életét a közösségi életével és akár a magánéletével. Egy másik nehéz feladat a fenntarthatóság. A diákszervezetekre általában jellemző, hogy az emberi fluktuáció nagy. Van egy-egy pozíció, ami több évig tart, de az egyetemisták cserélődnek, ezért nehéz növekvő szinten tartani mindent. Az egy elég nagy kihívás.
Isti: Kihívást jelentett az, hogy hogyan motiváljuk az embereket. A legnehezebb feladat talán az, hogy össze kell hangoljuk a különböző igényeket, hogy a szervezőknek és résztvevőknek egyaránt jó legyen a rendezvény. Úgy belső, mint külső kommunikáció szintjén lényeges, hogy megértessük magunkat a másikkal. Bármilyen természeted van, ismerőssel vagy ismeretlennel beszélgetsz, meg kell találd a közös hangot.
Legkedvesebb rendezvény? 
Isti: Nekem a Gólyabál. A gólyabálok közelebb állnak a szívemhez, mert otthon is sokat szerveztem és szeretném ennek a színvonalát megtartani.
Konrád: Én nem tudok választani, mindennek megvan a maga szépsége. A Diáknapoknak az a szépsége, hogy ilyen létszám mellett is megtartani a rendezvény színvonalát és látni, hogy mennyire erős a közösségépítő ereje. Az ETDK-nál egyidejűleg kell megfelelni egy tanári gárdának és a diákoknak is, illetve kihívás megtartani menőnek a tudományosságot.
Hogyan telik egy átlagos napotok?
Isti: Ez időszakfüggő. Rendezvények előtti napokban, hetekben az irodában vagy akár 24 órából 24-et, de minimum 12 órát. Egy átlagos napon, ha nincs aktuális rendezvény, akkor is bejárunk az irodába segíteni a titkárságnak, vagy csak egyszerűen találkozni. Az iroda egy olyan hely a magyar diákság számára, ahova bármikor bejöhet, ha segítségre van szüksége, vagy ha házit akar írni a szabad két órában. Minden hétfőn összeül a VT, de rendezvények előtt minden nap találkozunk.
Konrád: Általában elég aktívan fel szokott épülni a napom. Egy elnök élete nagyjából arról szól, hogy egyeztessen a projektek felelőseivel, a Vezető Tanács tagjaival, a szakosztályok vezetőivel és a diákképviselőkkel az aktuális teendőkről. Össze kell szervezni a munkákat, ezeket általában más programjához alakítom, így van, amikor ez egy egész napos tevékenység. Hétvégén általában mindig van valamilyen találkozó, konferencia, képviseleti tevékenység vagy a saját rendezvényünk (mosolyog).
Hogyan tudjátok összeegyeztetni az elnöki teendőket az egyetemmel? 
Isti: Nagyon egyszerű. Próbáljuk összevonni, ami nem feltétlenül pozitív (nevet). Általában valaki megsértődik és nem érti meg, hogy ha valamit elvállaltunk, akkor az nekünk sokszor bárminél fontosabb.
Konrád: Úgy gondolom, hogy ez emberfüggő. Én hiszem, hogy az egyetemet és a szervezeti tevékenységet élhetően össze lehet egyeztetni. Nyilvánvalóan vannak olyan felelősségek, amik miatt ki kell hagyni egy-két órát, vagy el kell utazni, ami miatt nem tudunk bejárni egyetemre. Sok esetben a tanárok is megértőek szoktak lenni.

És a magánélet? 
Konrád: A magánélettel pont ugyanez a helyzet…
Isti: …Néha kimarad egy-két óra.

Miről kell lemondanotok, hogy a közösség érdekeit szolgáljátok? 
Isti: A szabadidőmről, nem negatív értelemben. Ha nem tevékenykednék a közösségi életben, akkor lehet, hogy a szabadidőmet haszontalanabb dolgokra fecsérelném, így tudom, hogy hasznosan töltöm az időmet.
Konrád: Nem feltétlenül érzem ezt kimondottan áldozathozatalnak. Mindig is úgy gondoltam, hogy ez az önkéntes tevékenység a személyes fejlődésemben és a közösség formálásában egy pluszt ad az életemnek. Másrészt szerintem egyetemistaként van a legtöbb ideje az embernek. Ezt az időt vagy hatékonyan tölti el, vagy egyszerűen megéli a diákéveket.
Mi lesz a KMDSZ után? 
Konrád: Megyek nyugdíjba. Lassan meg kell tapasztalnom, milyen belépni a „nagybetűs” életbe. („Caps Lock” – Isti megjegyzése). Kolozsváriként a közösségi életben ezután is részt szeretnénk venni.
Mit jelent számotokra a KMDSZ? 
Isti: Számomra a KMDSZ a második, „baráti” családom.
Konrád: A KMDSZ ad egy olyan pluszt, amitől a diákélet több lesz, mint más egyetemista városokban.
Forrás: http://perspektivadiaklap.blogspot.com/