Szentmisén emlékeztek meg Székelyudvarhely egykori főespereséről
Pénteken, délelőtt tizenegy órától a Szent Miklós-plébániatemplomban kezdődő szentmise után kísérik nyugvóhelyére Kovács Sándor kanonok-főesperes földi maradványait. A temetési szentmisén Kiss Endre, a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet lelki igazgatója mondja az elmélkedést. Közreműködik a kolozsvári Szent Cecília kórus és zenekar, valamint a székelyudvarhelyi egyesített katolikus kórus.
Végakarata szerint két este tartottak imavirrasztást és szentmisét egykori udvarhelyi templomában. Szerdán László Attila, a Szent György Egyházközség plébánosa emlékeztetett: háromszázhatvanöt év filiális lét után udvarhelyi szolgálata idején vált újra anyaegyházközséggé Szombatfalva.
Csütörtökön Tamás Barna, főegyházmegyei ifjúsági főlelkész, az elhunyt főpap általa létrehozott Kis Szent Teréz Egyházközség plébánosa fogalmazott köszöneteket. A Iubilate Deo kórus hálaadó kórusműveket adott elő, a szentmisén felhangzottak a néhai lelkipásztor legkedveltebb karácsonyi népénekei. Szent Miklós-hegyéről Tamás Barna megköszönte mindazt, amit – népe felett a Szent Miklós-hegyről őrködve – a huszonhárom udvarhelyi esztendő alatt jó pásztorként a városért, a hívekért tett, és hogy szerette, támogatta az ifjúságot.
Érdemei közül kiemelte jövőbe látását. „Udvarhely legszebb magaslatán állt plébániád.” Ablakából az Istennek szentelt hajlékra, szentmiséinek, hálaadásainak, illetve népünkért végzett imádságainak helyére látott rá és az iskolára, amit szívén viselt, hiszen ott dől el, népünknek milyen vezetői, nevelői, szülői növekszenek. Ablakából a gimnázium kollégiumára is rátekintett, ahol tanulmányi éveik alatt sokan otthonra leltek. A továbbiakban azokra a megvalósításokra emelte pillantásunkat a szónok, amelyek a jövőbe látó főesperes udvarhelyi működéséhez kötődnek: az egészségügyi szakápolók egykori iskolája, ahol keresztény értékrendű szakemberek képződnek; a Pastor Bonus Papi Otthon, ahol a megfáradt és beteg oltártestvérek méltóságteljes otthont és ellátást találtak; a tér, melyet a nagy püspökről Márton Áronról nevezett el, és „ahol annyi csodálatos ünnepi misében, szentbeszédben éreztük a biztos vezetést.”
Ablakából ugyanakkor rálátott a Márton Áron Ifjúsági Házra, melyet azzal a céllal építtetett, hogy ott otthonra találjon benne az ifjúság. „Látta” a Városházát, és mindig megtalálta az összhangot a politikai vezetőkkel is. Jövőbe látón nézte a barátok templomát: a mallersdorfi ferences nővérek zárdáját és a ferences atyák kolostorát – lett óvoda, bentlakás.
A családot, a gyermeket, az ifjakat, egyetemistákat, a hivatást keresőket támogató főpap volt – óvoda- és iskolaalapító. Nem véletlen, hogy karácsony napján ment el, a Gyermek születésnapján, aki új életet hozott. Atyai kézzel kötötte össze a templomot és az iskolát. A virrasztások napjait fiatal szentek sora veszi körbe: Szent Istváné az első vértanúé, Szent Jánosé, az apostolok legfiatalabbikáé, 28-án pedig az aprószentekeké, a gyermekeké. Végül halhatatlan lelkére kértek áldást: „mely ott jár már a csillagok felett. Ragyogj továbbra is életünk és jövőnk felett.”
(Ezt a cikket a Székelyhonról másolták: https://szekelyhon.ro/aktualis/szentmisen-emlekeztek-meg-szekelyudvarhely-egykori-foespereserol)