Könnyen gondoljuk, hogy nagyon is jól van az, ha a tizenéves gyerek besegít a szüleinek a házimunkában, és ha kell, ellátja a kisebb testvéreit. Vannak azonban családok, ahol az idősebb gyerekek egészen az iskolaelhagyásig sodródnak, mert családfenntartó vagy háztartásvezető szerepbe kényszerülnek.
Vészesen nő a hátrányos helyzetű magántanulók száma is, ahol a szülők családi okokra hivatkozva kérvényezik, hogy gyereküknek ne kelljen tanórákon részt vennie, mert szükség van rájuk a ház körül.
Bár kevéssé látszik, Magyarországon valós probléma, hogy sok gyerek idő előtt válik gyakorlatilag családfenntartóvá, miután szüleik valamiért már nem képesek ellátni szülői feladataikat. Leggyakrabban a szociálisan rossz helyzetben lévő nagycsaládokban nevelkedő idősebb gyerekek veszik át kisebb testvéreik gondozását, a háztartás vezetését. Egy másik, ám szorosan ehhez a jelenséghez kapcsolódó forgatókönyv, hogy a 16. életévüket betöltött fiatalok tanév közben iskolaidő után, nyári szünetben pedig napi 8 órában diákmunkát vállalnak, a keresetet nagyobb részét vagy teljes összegét pedig a szüleiknek adják.
Évekkel ezelőtt egy pécsi édesanya kereste meg a szociális munkás Orsós Zsoltot azzal, hogy segítsen 15 éves fiának, aki akkor már hosszabb ideje csak elvétve járt iskolába, mert egyedülálló édesanyja nem tudta egyedül eltartani őt és három kisebb testvérét. A fiú ezért önszántából munkát vállalt, például, hogy megkeresse a családnak a téli tűzifára valót.
Az édesanya azt szerette volna, ha a fiú iskolában marad, hiszen még csak 7. osztályos volt akkor, a srác viszont hozzá szeretett volna járulni a családi kasszához, ezért hiába próbálták lebeszélni róla, amint lehetett, 16 évesen abbahagyta a tanulást. Orsós Zsolt épp egy hete találkozott vele Pécsett. Megtudta, hogy a fiú, aki augusztusban lesz 19 éves, azóta esti iskolában majdnem befejezte a 8. osztályt, viszont továbbra is segédmunkásként dolgozik, hogy az egy szülős, négy gyerekes család együtt maradhasson.
Túl sokat dolgozók vagy munkanélküliek gyerekei, csonka családban nevelkedők
Az idő előtti szülővé vagy családfenntartóvá válásnak egymástól nagyon különböző okai lehetnek. Ilyen helyzetet idézhet elő például, ha a szülők annyi munkát vállalnak, hogy a háztartásvezetésre már nem marad idejük, így ezt a feladatot a nagyobb gyereknek kell ellátnia. Iskolaszünetben ez még több feladatot jelent, hiszen a gyerekek étkeztetése és felügyelete a nyári szünetben nem mindenhol megoldott. A másik ok éppen a szülők munkanélkülisége: ilyenkor kevésbé a háztartási munka, inkább a diákmunka lesz az, amivel a nagyobb gyerekek beszállnak a családfenntartásba.
Gyerek akkor is válhat idő előtt felnőtté, ha valamelyik szülő hosszabb-rövidebb időre kikerül a család életéből: például lakóhelyétől távol vállal munkát, vagy – és ez főként a legkilátástalanabb helyzetben lévő családokra jellemző – hónapokra, akár évekre börtönbe vonul.
Az elhanyagolás bántalmazásnak minősül
“A közvélemény szinte fel sem figyel fel erre a problémára, mert természetesnek tűnik, hogy a nagyobb testvér vigyáz a kisebb testvéreire, elkészíti nekik az uzsonnát, vacsorát, értük megy az iskolába, óvodába, otthon pedig besegít a házi munkába. Azonban, ha ez rendszerszerű a családban, az már elhanyagolás, gyermekbántalmazás a szülők részéről” – magyarázta Szabó János, gyermekjóléti szakember, a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Egyesülete (MACSGYOE) alelnöke. Szabó rámutatott: a gyerekeknek nemzetközi egyezményekben is rögzített joga van a játékhoz és a tanuláshoz, és az életkori sajátosságainak megfelelő fejlődés lehetőségéhez. Ezek a jogok mind sérülhetnek, ha a gyerek iskola után nem játszik vagy leckét ír, esetleg szakkörökre jár, hanem egy áruházban polcfeltöltőként dolgozik vagy a kertben kapál.
Szabó János szerint azt is el kell ismerni, hogy a diákmunkának vagy a háztartás körüli besegítésnek vannak pozitív hatásai is: a gyermek önállóságot és sok háztartás körüli munkafolyamatot eltanulhat a szüleitől vagy más családtagjától, a diákmunka pedig jó hatással van a fiatalokra, ha tapasztalatszerzésből, és nem kényszerből dolgoznak. Ráadásul szintén önállóságot, felelősséget és gazdálkodást tanulhatnak közben.
A probléma azzal van, ha a rendszeres munkavégzés miatt a gyereknek gyakorlatilag nincs gyerekkora, az iskolában pedig a fáradtság és a tanulástól elvett idő miatt romlik a teljesítménye.
Szerepkonfliktus és korai iskolaelhagyás
Orsós Zsolt, aki az idei tanév eleje óta a pécsi Gandhi Gimnázium, egy roma nemzetiségi középiskola szociális munkása két másik szempont alapján találta súlyosan problémásnak, ha egy diák családfenntartó szerepben tűnik fel, amikor még kamasznak és tanulónak kéne lennie.
Ezt a helyzetet szaknyelven szerepkonfliktusnak nevezzük: a diákból felnőtt lesz, és bizonyos helyzetekben egyszerre mindkét szerepnek próbál megfelelni, ez pedig folyamatosan feszíti belülről, és meg tudja változtatni a tanáraival, társaival való kapcsolatát. Ezek a diákok egyre kevésbé vesznek részt az iskola, szűkebben az osztályközösségük életében – elidegenülnek a közösségtől – mondta Orsós.
A Gandhi Gimnáziumban sok hátrányos helyzetű fiatal tanul, így ott is jelen van a probléma, amely Orsós Zsolt szerint a korai iskolaelhagyással is szoros összefüggésben van. A testvéreikkel szemben idő előtt szülői, családfenntartói szerepekbe kényszerülő fiatalokból ugyanis nagyobb eséllyel lesznek korai iskolaelhagyók. Ha a munka mellett már nem tudnak az iskolában teljesíteni, amint ezt a koruk engedi, inkább abbahagyják a tanulást.
Orsós Zsolt szerint az ilyen döntések leggyakrabban krízishelyzetben születnek: sok esetben a szülők adósságcsapdába keverednek, vagy egyikük jövedelme hirtelen kiesik, ilyenkor válik a nagyobb gyerek is keresővé.
Ebben a helyzetben annyit tudok tenni, hogy megpróbálom tudatosítani a diákban, hogy ha most a munka miatt itt hagyja az iskolát, az a jövőre nézve nem sok jót ígér, mert érettségi és szakképzettség nélkül nem megy semmire. Ezt 80 százalékban meg is értik, de a szociális munkásnak azok helyzetét is meg kell értenie, akik végül tényleg elmennek dolgozni a tanulás helyett – mondta Orsós, majd hozzátette: ezeken az esetekben amit tud, megtesz azért, hogy pártfogoltja munkát találjon. Segít az önéletrajzírásban, vagy telefonálási lehetőséget biztosít, hogy a fiatal álláshirdetésekre jelentkezhessen.
Kinek kéne cselekednie, és hol akad meg a jelzőrendszer?
Ha egy gyerek idejének aránytalanul nagy részét fordítja munkára vagy házimunkára, arról előbb-utóbb tudomást kellene szereznie a gyermekvédelmi jelzőrendszernek. Leggyakrabban a pedagógusok észlelik a problémát, amit jelenteniük kell a területi Gyermekjóléti Szolgálatnak. Nagy probléma azonban, hogy már sok éve megszűnt az intézményi gyermekvédelmi felelős posztja az iskolákban, amit régebben egy-egy tanár töltött be, akinek erre volt keret a kötelező óraszámában – így, hacsak valamelyik tanár pluszmunkában nem vállalja ezt a feladatot, nincs, aki elmondja a pedagógusok tapasztalatait a Gyermekjóléti Szolgálatnak.
A gyermekvédelmi jelzőrendszer működését az is nehezíti, hogy sokszor maguk a tanárok nem szeretnék, ha a gyermekvédelem közbelépne egy-egy ilyen esetben, ugyanis attól félnek, hogy a gyermekvédelem majd “rászáll” a tanulóra, akinek ez csak ront a helyzetén. Szabó János is látja ezt a jelenséget: szerinte a gyermekvédelem rossz híre a fokozott médiafigyelmet kapó botrányos eseteknek és például a gyermekotthonokról kialakult súlyosan negatív képnek köszönhető.
Szülők is, gyerekek is titkolják
A gyerekek veszélyeztetettségének észlelése a családfenntartó gyerekek esetében egy másik nehézségbe is ütközik – erről már hátrányos helyzetű diákok felzárkóztatásával foglalkozó tanodák vezetői meséltek nekünk. Az ő tapasztalataik szerint a szülőkkel nagyon nehéz nyíltan beszélni erről a problémáról, hiszen sokan szégyenlik, hogy gyermekeik pénzére szorulnak, vagy szülői kudarcként élik meg, ha például nagyobbik gyerekükre marad a háztartásvezetés.
A szülőkkel csak érintve, finoman utalva tudunk a problémáról beszélni, és a mentoráltunkkkal is. Ha erről nyíltan beszélnénk, akkor a szülőt elidegenítenénk, de a mentoráltunk számára sem lenne jó, ha erősebben tudatosítanánk ezt a helyzetet – megoldás nélkül – mondta az Abcúgnak a Szegeden és a hozzá közeli Tiszaszigeten tanodát működtető Motiváció Oktatási Egyesület vezetője, Fejes József. Az egyesület tanodáiba is járnak olyan gyerekek, akikre túl nagy terhet ró a háztartásvezetés vagy kisebb testvéreik gondozása.
Magántanulóként láthatatlanná válnak
Szabó János szerint a hatékony a gyermekvédelmi munka egyik legnagyobb akadálya, hogy az idősebb, középiskolás korú diákok sokszor láthatatlanok. Amellett, hogy az iskola és a szülő közötti kapcsolattartás annál nehezebb, minél idősebb gyerekről van szó, a középiskolákban, főleg a szakképzési intézményekben egyre több gyerekből lesz magántanuló a szülei kérésére.
Az Oktatási Hivatal legutóbb 2014-ben adott ki egy országos jelentést a magántanulóvá nyilvánítás hátteréről. Ebből kiderül, hogy 2014-ben a szülők kérelmére Magyarországon 8217 diák folytatta tanulmányait magántanulóként, 26 százalékuk hátrányos, 15 százalékuk halmozottan hátrányos helyzetű. A kérelem alapján magántanulók 27 százaléka kérte családi körülményekre hivatkozva a tanórai foglalkozások alóli felmentést, ez pedig a felmérés szerint az esetek többségében azt jelenti, hogy a magántanulóvá váló tanulók aktív részt vállalnak a családi munkamegosztásban: ápolják a beteg szülőket, házimunkát végeznek, gondozzák a kisebb testvéreket, ezért nincs lehetőségük a mindennapos iskolába járásra.
Az édesanyja egészségi állapota megromlott, 4 kiskorú gyermeket nem tud ellátni segítség nélkül. A háztartási munkák és a testvérek ellátásában az édesanya leánya segítségére szorul, ezért kérte gyermeke magántanulóvá nyilvánítását. A szülei elváltak, édesapja nevelte az öccsével együtt. Az édesapa szeptemberben meghalt, így ő látja el a testvérét is. Többek között ilyen magyarázatokat adtak a válaszadó iskolák a családi körülmények miatt magántanulóvá nyilvánított diákjaikat illetően.
Munkavállalás miatt 2014-ben ugyan csak 146 tanulót nyilvánítottak magántanulóvá, ami az összes magántanulónak nem egész 1 százaléka, de az alacsony arányszám azzal magyarázható, hogy a tanulók 16. életévüktől folytatnak kereső tevékenységet, efölött az életkor fölött pedig már gond nélkül elhagyhatják az iskolát. Viszont a szociális körülményekre hivatkozva magántanulói státuszt kérvényezők körében is találkoztak a jelentés készítői a tanuló munkavállalására utaló magyarázattal:
Édesanya cselekvőképtelen, édesapa elhunyt, ennek következtében az iskola mellett a tanulónak dolgoznia kell. Jövője érdekében az iskola elvégzése fontos számára, de elengedhetetlen, hogy pénzt keressen – hangzott az egyik indoklás.
Nem épült ki a helyettes szülői ellátás rendszere
Azt csak kevesen tudják, hogy pontosan az olyan helyzetek kezelésére, amikor a szülők nem tudják gondozni gyerekeiket, létezik a helyettes szülői ellátás intézménye, ami az átmeneti elhelyezés egyik – a nevelőszülőhöz hasonló – formája. Ezzel azonban Szabó János szerint az a probléma, hogy a közvéleményben úgy híresült el, hogy csak súlyosan problémás esetekben használják. Pedig akár távoli munkavégzés miatt is kérvényezhető (akár a szülő által is) helyettes szülő átmeneti bevonása a gyermek nevelésébe.
Igaz, Szabó szerint a helyettes szülői ellátás egyelőre nem működik országos szinten, a teljes lefedettséghez komoly forrásbevonásra volna szükség. Annál is inkább, mert az országon belüli, de főként a nemzetközi migráció miatt sok gyerek marad hosszabb-rövidebb időre szülői felügyelet nélkül – míg a kisebb gyerekeket legtöbbször magukkal viszik a külföldön munkát vállaló szülők, a nagyobb gyerekek gyakran maradnak.
A jelenségről bővebben egy korábbi cikkünkben (http://abcug.hu/hatrahagyott-gyerekek/ ) olvashat.
Szerző: Neuberger Eszter
Forrás: abcug.hu