Reformáció 500: megemlékezés Fugyiban
Múlt vasárnap, az ilyentájt már ajándéknak számító késő őszi verőfényes napsütésben, családias hangulatban emlékeztünk meg gyülekezetünkben a reformáció elindulásának félévezredes évfordulójáról.
Az istentiszteleten az emlékoszlopot állító Sámuel próféta sokszor idézett, de elégszer el nem mondható szavai ösztönöztek a hálás emlékezésre: „Mindeddig megsegített minket az Úr!” (1Sám 7,12). Krisztus kétezer éves földi egyházának szerves részeként úgy tekintünk vissza az eltelt ötszáz esztendőre, hogy az egyben ösztönzést, hitet és kitartást adjon a folytatáshoz. Sámuel népe valós ellenségtől, a filiszteusoktól rettegett, s bár manapság is vannak még keresztyén hitük okán üldözöttek, a posztmodern Európa egyházának legalább annyira fenyegető veszélye a közöny, az elkényelmesedés s a befelé fordulás.
De mi Lutherrel együtt valljuk: Visakodik az Úr érettünk! Az istentisztelet a templomból kivonulva egy ajándékba kapott, megfontolandó üzenetet hordozó emléktábla leleplezésével folytatódott: „Nemzetednek gyökeréhez, / Őseidnek szent hitéhez / Testvér, ne légy hűtlen soha!” Az adományozó, Orsós Gyöngyi hangsúlyozta, szeretné, ha e sorok üzenete meghallgatásra találna azok között is, akik e hajlékot látogatják. Ezt követően Szabó Ödön képviselő szólt a résztvevőkhöz, a gyökértelenné válás veszélyeire figyelmeztetve, az élő közösség megélésére bátorítva, majd a lelkipásztorral együtt ünnepélyesen leleplezték a templom bejárata fölött elhelyezett táblát.
Örök mementóként
A Luthernek tulajdonított mondás (Ha tudnám, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.) jegyében a továbbiakban egy almafacsemete elültetésére került sor, melyet Visky István fugyivásárhelyi lelkipásztor gondolatai vezettek be: a köznapi gondolkodásban az almafa az édenkertbeli tiltott gyümölcs fája, amit az ember időközben „kivágott”, szem elől tévesztett, mint figyelmeztetést, ezért kell ezt is „újraültetni”, örök mementóként.
A hagyományos lutheri ének, a 254. dicséret eléneklése és Könyves Gyöngyi alkalomhoz illő szavalata után az esemény méltó befejezéseként a templom melletti, 780 éves ittlétünket hirdető emlékjelet koszorúzták meg a jelenlévő egyházak és civil szervezetek képviselői.
Nemzeti imádságunk eléneklésével az ünnepi együttlét nem ért véget, a frissen elkészült filagóriában jó hangulatú szeretetvendégségre invitáltuk a jelenlévőket, együtt örvendezve a november eleji napsütésnek, s bizakodva, hogy Urunk nemcsak múltat adott, de jövendőt is rendel gyökereihez, hitéhez ragaszkodó népének itt, a Sebes-Körös partján is.
Forrás: erdon.ro