Anitics Szuzanna őrsvezető összefoglalója
Számomra teljesen hihetetlen az, hogy milyen gyorsan múlik az idő. Még csak ma volt április eleje, amikor is belevágtam az őrsvezető képzésbe. Nemrég készítettem el az előfeladataimat, és ma már büszkén viselem társaimmal a bronz hársfalevelet. Egy segédőrsvezető képzés után kicsit tartottam ettől a képzéstől. Tudtam, hogy most még komolyabb célom van, még komolyabb dologért kell majd küzdenem.
Hatalmas szerencsémre a már jól megszokott SŐV-ös társaságom maradt annyi változással, hogy most már őrsvezetők vagyunk. A tábor befejeztével nehezen, de elváltunk egymástól, azzal a tudattal, hogy még messze nincs vége a képzésnek. Az idő tovább múlt, vezettük az őrseinket, és eljött az október. Úri Szűcs Rékától meg is kaptuk az utófeladatainkat. Ez mellet az utóhétvége dátumát is. Ami november 17-19-re esett. A horgosi Domus Pacis lelkigyakorlatos házban kaptunk szállást. Nagyon örültünk annak, hogy kiképzőink arcát újra láthattuk hisz számos helyről érkeztek ők is, Erdélyből és Magyarországról is. A péntek késő délutáni érkezés után egy programmal kedveskedtünk a kiképzőinknek. A rövid, de annál eseménydúsabb nap után jöhetett a szombat, és annak várva várt próbáztatás része. A legtöbben kisebb gyomorgörccsel ébredtünk, ami majdnem egész nap végig kísért minket. A szombat reggel el is kaptuk a lapot, amin a próbapontok álltak. Nyolc témakörben kellett teljesítenünk. Egész délelőttös pörgés következett, állomásról állomásra futkosás, küzdelem és minden, amit ilyenkor el lehet képzelni. A nagyon finom ebéd után népi játékot játszottunk kikapcsolódásképp. Ez biztosan maradandó lesz, mivel a Pannon rtv is jelen volt ekkor. Majd folytatódott az, amit elkezdtünk. Szépen lassan, de biztosan fogytak a futkosó, ideges jelöltek. Őket felváltották a nyugodtan asztalnál ülő, „itt a cél”-arckifejezésű cserkészek. Nem sokkal később már a módszertani dobozokat készítettük. Ami nagyon praktikus, és valljuk be, kimondhatatlanul elragadó. Nem tudok betelni a pöttyös kis doboz kinézetével. A tartalmáról ne is beszéljünk, rengeteg hasznos dologra tehettünk szert, amit használni is fogunk őrsi foglalkozásokon. Eljött az este, a szertartás, ennek végeztével már kezünkben tarthattuk a bronz hársleveleinket, büszke ŐV-ként. 22 őrsvezetővel bővült a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség. Őrsvezetői diplomákkal és kézikönyvvel is gazdagodtunk. Kikapcsolódásként az estét egy jó kis táncházzal zártuk, ahol sorra vettünk néhány Kárpát-medencei magyar táncot.
A vasárnap kettős érzésekkel teli nap volt. Célba értünk, és egy ideig nincs kilátásban közös képzés számunkra. Nehéz volt a elválás két év után. Olyan barátságok alakultak ki közöttünk, amik egy életre szólnak. Az, hogy őrsvezetők lehetünk már magában egy hatalmas szó, kimondhatatlanul boldog vagyok ez miatt. Talán az, hogy az előttünk lévőktől egy csipetnyivel különbözünk, fokozza ezt a boldogságot. Ez pedig nem más mint az, hogy mi lehetünk az első olyan generáció, akiknek az ŐV képesítés mellett egy fél hársfalevél is ott díszeleg a cserkészingén.
Anitics Szuzanna őv
16. sz. Szilágyi Erzsébet cs.cs., Csantavér
Forrás: Délvidéki Civil Portál