A múlt hét végén Beregszász központjában, a Kossuth téren a bort, pontosabban: a jó bort, főleg szülőföldünk – s ezen belül elsősorban a beregszászi borvidék – finom nedűit ünnepelték meg a Beregszászi Szent Vencel Borrend szervezésében megrendezésre került XV. Beregszászi Nemzetközi Borfesztiválon, melyen a belföldi szőlészek mellett magyarországi borászok is bemutatták a tőkéiken érett zamatos szőlőkből készített nemes italaikat.
Az ünnepélyes megnyitón Kovács Elemér, a Beregszászi Szent Vencel Borrend krónikása kifejtette: céljuk a tájjellegű szőlőfajták termesztésének az újjáélesztése és a kulturált borfogyasztás meghonosítása. Mint elmondta, a beregszászi történelmi borvidék újjáélesztése szűk negyedszázaddal ezelőtt vette kezdetét, azóta is szépen halad, s reményének adott hangot, miszerint az európai borászati hagyományok újbóli meghonosítása közelebb viszi társadalmunkat ahhoz, hogy az élet minden területén meghonosodjanak az európai normák. A minőségi borok készítésének fontosságáról szólva pedig megjegyezte: „Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk…”
Tompa Tibor, a borrend kancellárja felidézte, hogy tizenhét évvel ezelőtt maroknyi lelkes szőlész vágott bele a történelmi borvidék újjáélesztésébe, s munkájuk mára beérett, csoportjuk gyarapszik, és mindenütt jól szerepelnek, több nemzetközi megmérettetésen is megállták a helyüket. Beregszász városa, valamint a környező falvak lakói pedig megszerették az általuk szervezett borfesztiválokat.
Mihajlo Ljasko beregszászi alpolgármester is köszöntötte a megjelenteket. Majd következett a borrend új és fiatal tagjainak – Andrij Fecsora beregszászi, Orosz Ruszlán derceni, valamint a salánki születésű, a Salánk fölé magasodó Helmec-hegyen szőlészkedő, de Sárosorosziban lakó László Árpád – ünnepélyes felavatása. A ceremónia első lépéseként az új tagoknak egy keskeny deszkán egyensúlyozva kellett úgy felhörpinteniük egy pohár bort, hogy egy csepp se cseppenjen ki. S mint Kovács Elemér elmagyarázta, ez a momentum azt jelképezi, hogy a Bereg-vidéki szőlészek hagyományosan ügyeltek arra: egy csepp bor se vesszen kárba… Majd következett az ünnepélyes eskütétel, a kardlappal való borlovaggá avatás, és a borlovagi díszruha felöltése.
Ezt követően Krizmanits József, a Magyar Bor Intézet alapító tagja a fesztivál borversenyére benevezett borokat elbíráló zsűri képviseletében kijelentette, hogy a kígyósi Sass-pincészet bakator-furmint párosítású fehérbora minősült a fesztivál legjobb borának, s ezért kapta meg a verseny különdíját.
A továbbiakban köszönő okleveleket vehettek át a Beregszászi Szent Vencel Borrend azon tagjai, akik aktívan részt vettek a fesztivál megszervezésében: Tompa Tibor, Sepa János, Jakab Sándor, Kovács Elemér, valamint Bíró Tibor. Majd kiosztották a borverseny bronz-, ezüst- és aranyérmeit. Az utóbbiakat az egri borvidéken szőlészkedő magyarországi Torma Zoltán, a Cotnar Kft., László Árpád, Orosz Ruszlán, a benei Parászka-pincészet, a kígyósi Sass-pincészet, a szőlősgyulai Simon-pincészet, a Csizaj Kft., Bíró Ernő és Varga István vehették át.
Az ünnepélyes eredményhirdetés után röviden elbeszélgettem a frissen felavatott borlovagokkal. László Árpád kifejtette, óriási megtiszteltetésnek tartja, hogy sorai közé fogadta a borrend, ez a tény, valamint a most elnyert bronz-, ezüst- és aranyérmei megerősítik abban a meggyőződésében, hogy jól fejlődik a borkészítés útján, s mindez arra sarkallja, hogy még jobb eredményeket érjen el szép mesterségében. Igyekszik, hogy a szőlőtermesztés és a borkészítés terén szerzett ismereteit átadja a még fiatalabb borászoknak, a salánki hegy levét pedig felzárkóztassa a beregszászi borvidék neves borai mellé. Orosz Ruszlán megjegyezte: elért eredményei jelzik, miszerint minőségi borokat készít, s örömének adott hangot, hogy ő az első munkácsi járási szőlész, akit a borrend tagjává avattak. Andrij Fecsora ugyancsak nagy megtiszteltetésnek tekintette borlovaggá történt avatását…
A fesztivál további részében a szabadtéri színpadon fellépő együttesek, a standokon kínált zamatos borok és gyümölcspálinkák, valamint a nyársakon sülő saslik- és krumpliszeletek gondoskodtak a vendégek szellemi és testi táplálásáról.
Forrás: http://karpataljalap.net