A Víz Világnapja arra figyelmeztet, hogy meg kell tanulnunk alkalmazkodni egy változó világhoz, amelyben a tegnap megoldásai már elavultak.
Magyarországon az elmúlt években különös jelentéssel bírt a Víz Világnapja. Egyrészt hazánk még gazdagon bővelkedik édesvízben, másrészt Áder János a víz védelmét tűzte zászlajára, amit aztán az ilyen jeles és fontos alkalmakkor még magasabbra emel. Mindezt egy olyan ország államfőjeként, melynek a XXI. század kihívásait tekintve nélkülözhetetlen természeti erőforrásait a saját kormánya árusítja ki, vagy épp hagyja kihasználatlanul.
A Zöld Válasz Környezetvédelmi Egyesület szerint nem lehet egyszerre két urat szolgálni. A szűkülő erőforrások arra kényszerítik az embereket, hogy a meglévő készletek feletti ellenőrzést megszerezzék, ám ebben a versenyben a multinacionális tőkeérdekeltségek óriási előnnyel indulnak a nemzetállamokkal szemben. Egy felelős magyar kormánynak elsősorban az lenne a feladata, hogy ezeket a természeti kincseket (az energiahordozókat, a vízbázist, a termőföldet) gondozza, és a megőrizze az utókornak.
Ugyanakkor ennek még csak a nyomát sem látjuk. Nem készülünk tudatosan a jövőre: a vízfelhasználás helyett a rezsit csökkentjük, a szélsőséges csapadék mennyiségét nem tudjuk felfogni, és értő kezek helyett gázszerelőkre bízzuk az agráriumot.
Hiába a nagy szavak, a nemzetközi konferenciák, a Kárpát-medence sorsa az év további napjaiban dől el, akkor amikor az Orbán-kormány a multikkal köt szerződést.
Forrás: Zöld Válasz Egyesület