Kerekes Kinga: fel kell készülnünk arra, hogy egyre nagyobb számban képezzünk felnőtteket is
Hogyan alakulhatott ki egyszerre munkanélküliség és munkaerőhiány is? Erről is kérdeztük Kerekes Kingát, a Közgazdász Vándorgyűlés egyik plenáris előadóját.
Romániában és Magyarországon is egyre gyakrabban szólnak arról a hírek, hogy munkaerőhiány van, miközben a munkanélküliség továbbra is égető probléma. Milyen tényezők okozzák ezt az elsőre paradoxonnak tűnő helyzetet? Hogyan alakulhatott ki egyszerre munkaerőhiány és munkanélküliség is? Erről kérdeztük Dr. Kerekes Kingát, a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának egyetemi docensét, a Közgazdász Fórum főszerkesztőjét, aki a Romániai Magyar Közgazdász Társaság által 25. alkalommal megszervezett Közgazdász Vándorgyűlésen tart előadást a témában.
Kerekes Kinga: – A közgazdászok szerint a 3-5 százalék közötti munkanélküliségi ráta elfogadható, normális érték, ugyanis mindig lesznek olyanok, akik éppen állást keresnek: munkahelyet változtatnak vagy frissen kerültek be a munkaerőpiacra. Nem a 0%-os munkanélküliség az optimális, ugyanis ebben az esetben nem állna rendelkezésre szabad munkaerő, és a vállalatok a megüresedő vagy újonnan létrehozott állásokat csak mások rovására tudnák betölteni.
Nálunk, bár a munkanélküliség európai viszonylatban alacsony (a hivatalosan regisztrált munkanélküliek aránya 4,6-4,7 százalék körül mozgott az év első felében; az Eurostat adatai szerint 2015-ben a munkanélküliségi ráta Romániában 6,8%, az EU28 átlaga pedig 9,4% volt), bizonyos társadalmi csoportok, a fiatalok, az idősek, az alacsonyan képzettek körében magasabb a munkanélküliek aránya, nehezebben találnak megfelelő munkahelyet. A munkanélküliek többsége nem képes vagy nem hajlandó betölteni az üres állásokat, vagy máshol lakik, mint ahol meghirdetik a munkahelyeket. Ezért csak első hallásra tűnik paradoxonnak, hogy egyidőben magas a munkaerőhiány és a munkanélküliség. A gondok a munkaerőpiac szerkezetéből adódnak, és ezekre még hosszú távon sem mindig lehet megfelelő megoldást találni. Próbálkozni viszont feltétlenül kell.
Az alacsonyan képzettek magas munkanélküliségére gyakran mondják, hogy posztszocialista örökség. Valószínűleg nagyon nehéz ezt adatokkal alátámasztva mérni, de ha óvatos becslésekbe bocsátkoznánk, akkor Romániában a többi régiós országhoz viszonyítva mennyire súlyos ez a probléma?
– A rendszerváltás hatása a lakosság képzettségi szintjére nem egyértelmű. 1990-től elérhetőbbé vált a felsőfokú képzés, ezért megnőtt az egyetemi végzettséggel rendelkezők aránya, viszont ezzel egyidőben megnőtt azoknak az aránya is, akik kimaradtak a kötelező iskolai oktatásból. A 2011-es népszámlálási adatokból látszik, hogy a 20-39 éves munkanélküliek körében magasabb az általános iskolát el nem végzettek aránya, mint a 40-59 évesek körében, akik 1989 előtt jártak iskolába.
Nemzetközi összehasonlításban, az Eurostat adataira alapozva elmondhatom, hogy Romániában az EU átlaghoz és a kelet-európai országokhoz képest is sokkal kisebb az alacsonyan képzettek, vagyis az általános iskolai vagy annál alacsonyabb végzettségűek körében mért munkanélküliségi ráta (7%, szemben a 16,3%-os EU28 átlaggal), ennek egyik, de nem egyetlen magyarázata, hogy nálunk, főleg vidéken, még mindig nagyon sokan dolgoznak a mezőgazdaságban.
Az elvándorlás vagy gazdasági migráció milyen hatással van erre a jelenségre? Inkább nevezhető az egyik kiváltó oknak, vagy inkább következménynek?
– Romániából sokan vándoroltak el az elmúlt 25 évben, legfőképpen gazdasági okokból. A kilencvenes évek elején hirtelen nagyon sok munkahely szűnt meg, viszont megnyíltak a határok. Így a munkanélküliség és az alacsony életszínvonal vállalása helyett sokan más országba költöztek. Az elvándorolás népességfogyáshoz és sok területen munkaerőhiányhoz vezetett, ami a gazdaság fejlődését akadályozza, és ez a munkanélküliséget is negatívan érinti. Másrészt Romániában is dolgoznak külföldi munkavállalók, de olyan mértékű bevándorlásról nincs tudomásom, ami érezhetően befolyásolná a helyi munkaerőpiacot.
A szerkezeti, vagy másnéven strukturális munkanélküliség problémájára, miszerint néhány szakmában óriási a munkaerőhiány (például informatikusok), miközben sokan nem találnak állást maguknak, nyilván az oktatás reformjával lehet hatékony választ adni. De még milyen programok, akár gazdaságpolitikai intézkedések segíthetnének a helyzeten?
– Valóban az oktatás, elsősorban a felnőttoktatás a legfontosabb eszköz, amivel a szerkezeti munkanélküliséget kezelni lehet. Az elmúlt években tanúi lehettünk több foglalkozás megszűnésének, és a jövőben ez a jelenség egyre gyakoribbá válik. Erről nagyon sok tudományos és kevésbé tudományos cikket írtak már. Fel kell készülni arra, hogy egyre nagyobb számban képezzünk felnőtteket. Ezen a téren Románia nagyon rosszul áll és sok a tennivalónk nekünk, felsőoktatásban dolgozóknak is, például a távoktatás bővítése és az egyetem utáni képzési formák kialakítása, népszerűsítése tekintetében.
Az oktatás reformja egy olyan kérdés, amiről túl sokat beszélnek, de szerintem mindenki mást ért alatta, ezért nem szívesen szólok hozzá. Nagyon fontosnak tartom, hogy elérhetővé váljon az oktatás minden gyermek számára, és senki se maradjon ki az iskolából, mielőtt érettségizne vagy egy mesterséget kitanulna. A nemzetközi összehasonlítást lehetővé tévő PISA teszt olyan készségeket mér fel, amelyeket minden iskolásnak el kellene sajátítani (szövegértés, matematikai műveletek, stb.), ezekre mindenképpen szükség van a sikeres munkaerőpiaci beilleszkedéshez is. Aki jól kezeli a számítógépet, vagy beszél idegen nyelveken, könnyebben talál állást, ezért ezekre a készségekre is nagy figyelmet kell fordítani. De mindehhez nem kell feltétlenül oktatási reform, csak saját magukat és hivatásukat komolyan vevő tanárok és diákok. És egy kicsit több pénz közoktatásra az állami költségvetésből.
A területi, regionális fejlettségben megjelenő egyenlőtlenségek mennyire súlyosbítják a helyzetet? Megoldás lehetne a munkavállalói mobilitás ösztönzése?
– Munkavállalói mobilitás alatt sok mindent értünk, a napi ingázástól a külföldi munkavállalásig. Azok, akik magasabb bérért dolgoznak, hajlandóbbak nagy távolságra ingázni, mint az alacsony keresetűek, ami logikus, tekintve, hogy az ingázás pénzbe és időbe – ami szintén pénzzé konvertálható – kerül. A nagyobb városok, például Bukarest, Kolozsvár, Temesvár vagy Brassó munkaerőpiaci körzete a megyehatárokon is túlra terjed, más városokban még a helyben lakók sem találnak munkát. A területi egyenlőtlenségek Románián belül nagyok, az ország keleti és déli részén évek óta folyamatosan magas a munkanélküliségi ráta, akár az országos átlag kétszeresét is meghaladja. A munkaerőpiaci egyensúlyt javíthatná, ha ezekből a térségekből a munkaerő oda vándorolna, ahol munkaerőhiány van, és ez bizonyos mértékben meg is történik, viszont az illető térség fejlődésének szempontjából jobb lenne, hogyha helyben jönnének létre munkahelyek.
A konferenciára október 11-ig lehet jelentkezni az rmkt.ro oldalon, ahol az előadók folyamatosan bővülő névsorát, a végleges programot és minden egyéb információt is megtalálhatnak az érdeklődők. A konferencia legfontosabb tudnivalóiról korábban itt írtunk.
Forrás: http://penzcsinalok.transindex.ro/lokalis/20160928-kerekes-kinga