A Kassai Magyarok Fóruma nyelvhasználati felmérést végzett Kassa nyelvi dimenziói címmel. Feltérképezték a városában elő vagy dolgozó, magyarul beszelő emberek nyelvhasználati szokásait. Arra voltak kíváncsiak, a magyar intézményeken kívül a magyar nyelvet hol, milyen alkalmakkor és milyen gyakorisággal használják. A polgári társulás a Thália Színház Márai Stúdiójában tárta a nyilvánosság elé a felmérés eredményeit.
Az átfogó felmérésből azt szerették volna megtudni, hogy az elképzelések és a valóság mennyire fedi egymást. A Kassai Magyarok Fórumának önkéntesei az anyanyelv használatára szeretnék ösztönözni az embereket. Ugyanakkor tükröt is állítottak olyan kérdésekkel, mint „A mobiltelefonján milyen nyelvű a menü?“ vagy „Milyen alakban van feltüntetve a neve a személyazonossági igazolványában?“. Az a kérdés pedig, hogy „Milyen érzés Önnek, ha Kassán szlovákok társaságában váratlanul magyarul kell megszólalnia? (pl. ha mobiltelefonján egy magyar ismerőse keresi)“, egyenesen provokatív ízűnek tűnhetett. Érdekes válaszok érkeztek arra a kérdésre, hogy hol kapták a legtöbb negatív, bántó visszajelzést Kassán amiatt, mert magyarul beszéltek. Kassán kevés az olyan magyar, akinek ezzel kapcsolatban ne lennének negatív élményei, így sok volt a válasz is, ami elsősorban a közösségi tereket jelölte meg, tömegközlekedési eszközöket, az utcát.
„Alapiskolás koromtól kezdődően határozottan emlékszem ilyen atrocitásokra. Tehát például sétáltunk délután, napköziből mentünk ki az utcára, jöttek szembe velünk a szlovák iskolások, és mutogattak ránk, mint ha az állatkertből jöttünk volna ki. Hallották, hogy mi magyarul beszélünk, azt gondolták , hogy ezek valami betegségben szenvednek” – mondta Mede Ferenc. „Ilyet még akkor is megéltem, amikor már felnőttem, bár ténylegesen félelemre, fizikai félelemre okom nem volt. Általában akkor mertek megjegyzéseket tenni, ha ők többen voltak és én pedig egyedül. Ez egy nagyon szánalmas megnyilvánulás, ami úgy érzem, hogy a szlovákokban iskolai szinten kódolt” – tette hozzá.
Hasonló tapasztalatokról számolt be Havasi Tímea is. „Gyerekként volt negatív élményem ezzel kapcsolatban, tehát előfordult, hogy például villamoson vagy más tömegközlekedési eszközön rám szóltak. Én úgy éltem meg ezeket a negatív támadásokat, hogy ezek gyakorlatilag félelmet váltottak ki bennem, visszahúzódást eredményeztek. Gyakran én szóltam rá a testvéremre, hogy ha ő adott esetben hangosabban beszélt buszon, villamoson, utcán, gyakorlatilag bárhol, szűkebb térben, ahol szlovákokkal voltunk körülvéve. Szerencsére úgy érzékelem, hogy azért manapság már ritkulnak ezek a negatív visszajelzések, egy kicsit más szemléletmód uralkodott el a szlovák többség oldalán is, sokkal elfogadóbbak, toleránsabbak. Én így tapasztalom ahhoz képest, amit gyerekkoromban megéltem” – mondta Havasi Tímea.
Szlovákiában civil szervezetek még nem, viszont a Fórum Intézet végzett hasonló felmérést, amiből részleges adatok már megjelentek a sajtóban, de teljes körben még nem nyilvános – mondta Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője.
„Mindenféleképpen jó dolog, hogy készülnek hasonló felmérések, hiszen az, hogy azonosítsuk, mi a helyzet, az gyakorlatilag az első lépés afelé, hogy esetleg érdemben változtassunk is rajta” – mutatott rá Tokár Géza. „Azért van egy olyan mellékzöngéje a dolognak, hogy egy önkéntes felmérésről van szó, amit önkéntesen töltöttek ki a résztvevők. Eközben nagyon sok esetben a problémák abban a közegben súlyosbodnak és harapóznak el, ahol már beszélni sem szeretnek róla, vagy nem feltétlenül osztják meg tapasztalataikat. Nagyon sok esetben látjuk azt, hogy ha egyes családok szlovák közegbe kerülnek, ott tudatosan nem kommunikálnak magyarul, és ehhez a réteghez nem biztos, hogy a felmérés ebben a formájában el tudott jutni” – jegyezte meg. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala szóvivője egyúttal hangsúlyozta, nagyon értékes dolognak tartja a felmérést. „Azok, akik kitöltötték, akik számára a magyar identitásuk fontos, akik tudatosan követik, hogy pontosan hol milyen nyelvet használnak, azoknak a visszajelzéseire alapozva lehet egyfajta stratégiát készíteni, hogy milyen módon lehet a nyelvhasználatot kiterjeszteni, megerősíteni” – fejtette ki Tokár Géza.
Hanesz Zoltán, a Kassai Magyarok Fórumának elnöke elmondta, elégedettek a felméréssel. Hozzátette, ő személy szerint a létszámmal kapcsolatban pesszimistább volt, 4-500 köré becsülte a válaszadók számát. „Ezt túlléptük, 758 válaszadónk van. Ebből képesek voltunk olyan statisztikai eredményeket kihozni, amelyek alapján már lehet bizonyos következtetéseket levonni. Természetesen az interpretáció nem olyan egyszerű, azt még nem tudtuk megtenni. Vannak olyan eredmények, amelyek várhatóak voltak, de azért vannak olyanok is, amelyek meglepőek” – tette hozzá.
Az ország második legnagyobb, 240 000 lakosú városában szórványban él a magyarság, alig 6400-an vallják magukat magyarnak, ami a népesség 2,65 százalékát teszi ki. Bár Kassán ettől sokkal többen beszélnek magyarul.
Köteles Szabolcs, a felmérés koordinátora kiemelte: az igazi céljuk az volt, hogy a Kassán magyarul beszélő emberek – nemcsak azok, akik Kassán élnek, hanem akik napi szinten ide járnak tanulni és dolgozni, tehát mindenki, aki Kassán napi szinten megfordul és magyarul beszél – a magyar nyelvvel kapcsolatos tapasztalatait összegyűjtsék, majd ebből valamilyen tendenciákat próbáljanak meghatározni. „Tehát a nyelv, a magyar nyelv irányából közelítettük meg az egészet” – mondta.
A felmérés javaslatokat is várt a kitöltőktől, például arra nézve, hogy Kassán hol jelenjenek meg magyar feliratok – eddig kettő van a Fő utcán –, illetve az ismerősök hivatalos helyzetben hogyan beszéljenek egymás közt magyarul. A felmérés több szociológus érdeklődését is felkeltette Kassán, akik hamarosan intézményes keretek között is megkezdhetik az eredmények feldolgozását.
Forrás: Hirek.sk