Balázs Sándor interjú, I. rész

Bevezetés (Balázs Sándor, Bodó Barna, Rostás-Péter István)

• … persze-persze, egy érdekes ember
• és kiváló szociológus. Hát még annak idején, amikor… amikor a… Hát a Bolyain (félbeszakít)
• ezt leírtam
• igen, onnan tudom… (III. személy), onnan tudom, hogy a kötetet..
• hát tudom, mert akkor három csoportunk volt, volt egy énekkar (félbeszakít)
• volt a kórus, a a Angi Istvánnal, volt a tánccsoport és volt a …
• és volt a színjátszócsoport
• a színjátszócsoport, igen.
• az énekkarnak a vezetője Angi volt
• Angi, igen, tudom.
• na, én Angit tanítottam, és tudtam, hogy hát (félbeszakít)
• Péter Berci…ő is megérte a 80-at
• 86
• és Angi … hát ő olyan szép munkás dalokat vezényelt, hogy (félbeszakít)
• azért mondom, hogy biztos, hogy a tanár úr abban a periódusban ő itt volt
• Péter Bercire akkor emlékezned kell, mert most ő is 86
• kicsoda?
• Péter Berci. Péter Albert, aki Szentgyörgyön a táncos mozgalmat irányította a Mikóban, 30 éven át.
• hát most egy, akkori régi ismerősöm, tanítványom, később már barátom, akivel áttételesen kapcsolatba kerültem, a szinjátszó csoportnak a vezetője… szintén újságíró volt, Csomafái (?!)
• Csomafái, a fotós?
• Csomafái Ferenc, az a …
• az a … (?!) volt
• igen-igen, fotós
• Csomafái elvette feleségül egy másik tanítványomat, ezt a Gyöngyvért, aki a lányomat is tanította. Na, most Gyöngyvér ott volt a
• a könyvbemutatón?
• a könyvbemutatón és mondta, hogy a férjének is legyek szíves dedikáljam.
• tehát ő kísért be a dedikációba
• igen, és én dedikáltam neki, de én tudtam azt, hogy a férjének levágták a lábát.
• jajj, azért nem látom őt egy ideje
• levágták a lábát, és…
• édes Istenem
• bizony, egy fertőzés miatt, és otthon ülő, nem tud elmenni akárhova, pedig ő olyan jó színész volt, olyan jó (félbeszakít)
• mondjuk nem akarok csúnya lenni, újságíróként nem volt olyan jó…
• hát azt nem tudom
• de fotősként azért igen, főleg .. főleg színház-fotósként
• nem tudom, én olvastam tőle a romániai Magyar Szó-nál, és a szövegekkel mindig baj volt nála
• szóval nekünk ebben a kultúrcsoportban nagy szerencsénk volt, mert Vásárhelyre költözött a színművészeti, s az első évről eltávolították azokat, akikről úgy látszott az, hogy nem lesznek jó színészek. Azok átjöttek a Bolyaira, s ott a legtokéletesebb színjátszók lettek, mert egy évet mégiscsak … úgy hogy Csomafái is onnan került át, és én jó színásznek tartottam, mit amatőr színész, mert a többiek fölött volt.
• persze
• de sajnálom, hogy elveszett a fél lába
• hát az rossz mindenkinek… na! én azt mondom, hogy kezdjetek neki a munkának
• na mondjuk, hogy mi a célunk itten (félbeszakít)
• hát, a célunk az, hogy nekem van egy műsora (félbeszakít)
• Sándor bátyám, közelebb ülnél kicsit a mikrofonhoz?
• ezt egy picit arrébb húzom én
• de jöjjön
• nem, mert akkor tudom látni legalább így a jegyzeteimet… nekem van egy naponta jelentkező, egy órás műsorom, ez a Tetőterasz, ez 6-tól 7-ig, ez egy ilyen beszélgetős műsor, és akkor ennek lenne a része ez a most rögzített felvétel
• előbb a terjedelme
• hát egy olyan 45-50 perc, egészen olyan 1 óráig
• tehát lehet hosszabban beszélni, 45 perc?
• igen-igen.
• csak én, vagy ketten?
• hát most így ketten egyelőre, aztán
• de hát nem szól ő bele? pedig jó lenne ha segítenél
• Sándor bátyám, ha már elkezdtem a munkát a könyved kiadásával, akkor ezt én végig csinálom, érted, mert úgy gondolom, hogy ez így jó nekünk, mindannyiunknak, a magyar közösségnek
• na, rendben. Milyen témák lesznek? Azért, hogy ne legyen meglepetés.
• hát a könyv kapcsán, de ez ürügy sokmindenre, úgyhogy igazándiból induljunk a.. hát indulhatunk bárhonnan. Megnézzük, hogy ez működik-e… 1-2-3-4…
• persze ezt meg lehet vágni, meg lehet szerkeszteni, újra lehet fogalmazni, úgy hogy..
• meg lehet, persze, így van. Én jó estét fogok kívánni, mert úgy megy be, hogy este megy.
• jól van.

Műsor

• Jó estét kívánok, a mai Tetőterasz kihelyezett szekcióban működik, ugyanis nem messze a stúdiótól, a Dónát úton rögzítjük ezt a beszélgetést, amely Balázs Sándor professzor úr frissen megjelent kötetének a bemutatója lenne, másként, kicsit rádiósan. tulajdonképpen ez a kötet csak ürügy arra, hogy elbeszélgessünk mindarról, ami a 28-asokat illeti, mert hiszen van egy ilyen fejezete is, hogy „mi, 28-asok”. Tanár úr, köszönöm, hogy elfogadta a meghívást a műsorba.
• Én köszönöm a meghívást.
• Kezdjük azzal, hogy tulajdonképpen rádió-közelben vagyunk, és ha visszapörgetjük kicsit a kalendáriumot, akkor 1989. december 22-én vagy 23-án, Balázs Sándor hangja elhangzik a rádióban, mert hogy felolvassa a hívószót. Ez akkor 22-e vagy 23-a? Potosítsunk itt a kronológia kedvéért.
• Hát ez egy hosszabb folyamat, 22-én indult el, és 23-án folytatódott, majd 24-én, az akkor már Szabadság-nak nevezett lap szerkesztőségében végülis teljesedett ki a folyamat. Ami a kezdeteket illeti, nem tudtuk Gál Ernővel és Nagy György kollegámmal, hogy 22-e fordulat lesz Romániában. Előzőleg megbeszéltük, hogy találkozunk Gál Ernő lakásán, egy elméleti megbeszélés céljából, jó, hogy alkalmam van rá, hogy megmondjam a témát, amiről tárgyalni akartunk, mégpedig a kulturális autonómia kérdése. Tehát e körül akartunk egy ilyen elméleti megbeszélést tartani. Meg is érkeztünk Gál Ernő lakására, de közben a városban már rendkívüli történések voltak.
• Itt még azért közbe szúrok egy szintén érdekes jelenetet, ugrunk időben még egy kicsit hátrafele, 1931-32 – Román Kommunista Párt ötödik kongresszusa, és Ön a könyvében utal arra a tételre, hogy a „nemzetiségeknek meg kell adni az elszakadásig menő önrendelkezési jogot”. Ezt tételesen kimondta a párt-dokumentum, csak azért hozom ezt szóba, mert hogy önrendelkezést említett, kulturális autonómiát említett a tanár úr az előbb.
• Akkor vágjuk ketté a beszélgetést, itt fogom majd folytatni, de egyelőre térjek vissza a második kérdésre. A probléma a következő volt: én 1952-ben végeztem, sajnos az interneten 53-at írnak és így ment el a köztudatba, 1952-ben végeztem a Bolyai Egyetemen, a filozófiai szakon. Az államvizsga dolgozatomként azt választottam, hogy a Román Kommunista Párt ötödik Kongresszusának az elméleti problémái. Ugyanis az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy hozzá jutottam az ötödik Kongresszus dokumentumainak az írásos jegyzőkönyvéhez és sokmindent megtudtam belőle. A célom, mármint a témaválasztásom célja az volt, hogy az ötödik Kongresszus dokumentumai alapján, ki fogom bontani az elszakadásig menő nemzeti függetlenség témakörét, ebben a kérdéskörben ugyanis az ötödik Kongresszus határozatot hozott. Na most ez nekem nagyon tetszett, mert Romániára vonatkozóan ha valaki azt mondja, hogy az elszakadásig menő nemzetiségi függetlenség, hát akkor kibújuk a bőréből, hogy milyen csodálatos valami. És ennek a szellemében választottam ezt a témát. Sajnos utólag be kell vallanom, igen-igen nagyot tévedtem.
• A témaválasztásban, vagy abban, hogy hitelt adott ennek a párt-dokumentumban rögzített tételnek?
• Abban tévedtem, hogy mi volt a célja a Kommunista Párt értekezletének, amit egyébként nem Romániában tartottak, hanem a Szovjetunió területén, távolról sem az, hogy a nemzeti kisebbségeknek önálló autonómiát biztosítsanak, egyetlen céljuk volt, az, hogy Besszarábiát elszakítsák Romániától. Tehát ez a cél vezette a Kongresszust, a Román Kommunista Párt Kongresszusát is, nyíilván a szovjet hatásra, ez volt az egyedüli cél, tehát lényegében becsaptak mindenkit és becsaptak engem is, aki reménykedtem, hogy, na most végre itt a nemzeti kisebbség számára valamely különleges perspeltíva fog megnyílni itt a 30-as évek körül – ez a 32, 33 idején volt, éppen az átmeneti szakaszban és hogy ez számunkra fog jelenteni valamit, amire vissza lehet utalni, hogy lámcsak, még annak idején a Kommunista Párt is kimondta ezt, hát ebben tévedtem!
• Mint ahogy beismeri a kötetében az „Emlékeim személyekről, újraközlésekkel” című, frissen megjelent kötetben, hogy abban is tévedett Balázs Sándor tanár úr, hogy az újrakezdés, a 89-es újrakezdés receptjeként a Magyar Pártot, a Magyar Országos Pártot jelölte meg mint követendő receptet, vagy újra felvehető fonalat. Ezek a tévedések utólag beismerései, ez az önrefleció, az időnként önirónikus hangnemben elhangzó korrekciók, ez mennyire jellemző a 28-asokra?
• Hát sokmindenbe, de az elvesztett fonalat szeretném tovább vinni.
• Jaj igen, akkor térjünk vissza az autonómiára, de már a kulturális autonómiára és Nagy György és Gál Ernő (félbeszakít)
• Majd itten fogok eljutni (…) választottam….Tehát! Akkor, amikor mi Gál Ernő lakásán találkoztunk hárman, akkor mi rájöttünk arra, hogy itt nincs mostmár ok vagy lehetőség arra, hogy elméleti kérdésekkel foglalkozzunk, itt most szervezkedni kell. És elhatároztuk, hogy másnap Gál Ernő lakására összehívjuk Kolozsvár jeles értelmiségeit, és állást foglalunk, azzal a céllal, hogy kezdjük el a szervezkedést.
• Ez december 22-e az első találkozó, és 23-án van a találkozó.
• Abban egyeztünk meg hárman, hogy mi ketten Nagy Gyurival végig járjuk a jeles kolozsvári értelmiségieket, és összehívjuk másnapra a megbeszélést Gál Ernő lakásán, ahol dokumentumot fogadunk el, és ennek szellemében elkezdjük majd a szervezkedést.
• Mintegy 15-en gyűltek össze a legjelesebbek közül, Cs. Gyímesi Éva, Lászlóffy Aladár, Kántor Lajos, hogy csak néhányat említsünk. A listát azért nem mondom most teljesen, mert most éppen nincs a memóriámban, de tényleg a Kolozsvár színe-java.
• Na, most itt egy mellékág, az Emlékeim személykről kötetemben, van egy fejezet Balogh Edgárról. Hát Balogh Edgárhoz is elmentünk Nagy Gyurival, és mostmár a könyvem szövegére utalok vissza. Érdekes volt Balogh Edgárral a beszélgetésünk.
• Volt egy pálfordulás, ami tulajdonképpen a TV közvetítésnek köszönhető, és annak, hogy a Balogh Edgár fia berobban a szobába, és azt mondja, hogy „nézzétek, mi történik”.
• Pontosan, pontosan erről van szó. Na most az Emlékeim szempontjából azért lényeges, mert ez, hogy Balogh Edgár nem akart részt venni ezen a megbeszélésen Gál Ernőnél, azt mondta hogy „hát ez nem legális, nem jó, ne vegyünk részt…”, de amikor meglátta Dinescu-ékat, az a híres kép, a pulóveres kép és hogy „győztünk, győztünk!”, s az utcáról hallatszott, hogy az autók végig dudálnak, hogy győztünk-győztünk, akkor azt mondta Balogh Edgár, hogy „na jó… akkor én is elmegyek, de egy feltétellel: nem az én lakásomon fogjuk tartani”. Na most (félbeszakít)
• Ennek, ennek az a magyarázata, hogy az ő lakásán egy adott pillanatban az éppen frissen kinevezett magyarországi kultúrattaséval volt egy találkozó, és hát a szövegből én azt mazsolásztam ki, hogy Balogh Edgár tudta, hogy be van poloskázva a lakása, ám mindezek ellenére vállalta, hogy házigazdája lesz ennek a találkozónak… ez még az a periódus, mikor itt még főkonzulátus működött, tehát a 80-as évek közepe, és valószínű, hogy, legalábbis a tanár úr megítélése szerint Balogh Edgár attól tartott, hogy továbbra is be van poloskázva, de hát nyílván nem lehetett egyik napról a másikra kiiktatni ezt a lehallgató rendszert, tehát hogy december 22-én is be van poloskázva a lakás, és ha netán fordulm a hadi szerencse, akkor akár ez terhelő bizonyíték is lenne számára, hogy ott gyűlnek össze a rebellis magyarok.
• Az érdekesség az, hogy ezen a megbeszélésen, amikor az új kultúrattasét beiktatták, ezen a megbeszélésen a Balogh Edgár lakásán én is ott voltam. Ekkor már mi szereveztük, sőt, meg is jelentettük a Kiáltó Szó című Szamizdat lapot, és nagyon örültem, hogy Gál Ernő lakásán végre megint találkozhatok azokkal az úriemberekkel, akikkel én együtt dolgoztam, hát mit tagadjam?
• Konspirált a tanár úr, ez a helyes kifejezés.
• Hát most az, hogy be volt poloskázva a lakása, azt én is tudtam, nekem közvetlen kapcsolatom Popovics Emillel volt, aki a konzulátuson, a főkonzulátuson dolgozott. Itt lakott a szomszédban, gyakran jártam hozzá. Ő segített abban. hogy kapcsolatot teremtsünk Magyarországgal, mert köztudott volt, hogy a Kiáltó Szó című szamizdat lapot Magyarországon készítették, mi juttattuk el oda (félbeszakít)
• Méghozzá kalandos körülmények között: Schwartz Róbert csempészett ki ebből részleteket…
• Nemcsak ő, hanem nekünk, Magyarországon megvoltak az embereink, akik jöttek, de mondom a konzulátus segítségével. Visszatérve mostmár arra a megbeszélésre, amelyet Balogh Edgár lakásán tartottunk: hát én emlékszem arra a kultúrattaséra… hát, rossz emékeim vannak, most én mit köntörfalazzak. Valahonnan Dél-Amerikából jött, és ide adtan nekem, és nemcsak nekem, hanem mindenkinek a névjegykártyáját, s a névjegykártyáján az volt, hogy Vilmos császár. Hát azt ha Vlmosnak nevezték, tehet ő róla, hogy … mindegy, szóval vele is elbeszélgettünk
• Az nem volt előny tanár úr, hogy mivel ő is Dél-Amerikából érkezett, azért egy diktatúráktól jócskán megterhelt földrészről érkezik egy szintén diktatórikus környezetbe?
• Hát, ez előny volt, az viszont hátrány, hogy az itteni viszonyokat nem ismerte kellőképpen. Na most a poloskázás… én jeleztem Popovics Emilnek, hogy nekünk ketten beszélgetnivalónk van, de nem itt, hanem valahol kint. És kimentünk a kertbe, és ott folytattuk tovább a beszélgetést, tudva azt, hogy tényleg be volt poloskázva. Az, hogy be volt poloskázva, azt később Cseke Péterrel együtt tapasztaltuk, mert amikor kiléptünk Balogh Edgár lakásából, a szomszéd házból lefényképeztek minket.

Folytatás hamarosan