Kárpátalja területén már több, a honfoglalás idejéből származó leletre bukkantak, azonban a Tiszacsomán feltárt temető a környék legjelentősebb emlékhelyének tekinthető. Az ásatások során a régészek egy X. századi magyar határvédő közösség nyughelyét és egy korabeli települést tártak fel, amely egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a magyarok Árpád vezérrel élükön nemcsak átvonultak a területen, hanem településeket létrehozva letelepedtek a vidéken. 1996-ban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) kezdeményezésére a több mint ezeréves temető északi részén emlékparkot hoztak létre, ahol június 17-én XXIII. alkalommal került sor a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének és a KMKSZ Tiszacsomai Alapszervezetének szervezésében a honfoglalási emlékünnepségre.
Az elődeinkről való megemlékezés ünnepét megtisztelte jelenlétével Baracsi Endre, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnöke, Buhajla József ungvári és Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzulok, Viktor Mikulin, Kárpátalja kormányzóhelyettese, Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, Tóth Miklós, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének (BKSZ) és a Beregszászi Járási Tanácsnak az elnöke, Darcsi Karolina, a KMKSZ politikai és kommunikációs titkára, Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerületének esperese, Dávid Árpád református lelkipásztor, valamint a KMKSZ BKSZ alapszervezeteinek elnökei.
A rendezvényt Rácz János, a KMKSZ Tiszacsomai Alapszervezetének elnöke nyitotta meg, aki elsőként köszöntötte a vendégeket, majd örömét fejezte ki, amiért az alapszervezet részt vehet annak az emlékünnepségnek a szervezésében, amelyen a Kárpátalján élő magyarok a honfoglaló őseinkről emlékezhetnek meg.
„Emberlelkű földeken sétál gyöngy tekintetem, titkos madárral sűrűbe száll, ha érthetnélek, süllyedő ólomszívű múlt idő, elmondanád, hogy van hazám” – kezdte ünnepi beszédét Baracsi Endre, aki elmondta, hogy úgy érzi, emberlelkű földeken él és jár itt, Kárpátalján is, s ezt az érzést az egyik legfontosabbnak nevezte, mert ez köti össze a magyarságot Kárpát-medence-szerte. „A hazáról sok mindent el lehet beszélni, a hazát elmondani nem lehet, a haza az az otthon, amely annyira fáj, mint amennyire vágyni vagyunk képesek” – folytatta az alelnök. Ezt a vágyakozást és a hazáért való aggódást képviseli Magyarország Kormánya is, amely minden eszközzel igyekszik segíteni a Kárpátalján élő magyarságot, ezzel erősíteni a két ország közötti kapcsolatot. Az egymás mellett élés és az együttélés két nagyon fontos gondolat, s ezeket célozza meg az anyaországból jövő segítség.
Sin József köszöntőjében felidézte a vidék történelmét s a magyarok „jó döntését”, amiért felvették a kereszténységet és államot alapítottak. A magyar nép az elmúlt évezred során többször élt át nehéz időszakokat, de túlélő nemzet, ugyanis ragaszkodik anyanyelvéhez, hagyományaihoz, kereszténységéhez. A KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke kitért arra is, hogy napjainkban újra olyan helyzetbe került a magyar, ahol választania kell és döntést hozni a jövőt illetően. A jelenlegi nemzeti kormány újabb „jó döntést és utat” választott, ugyanis a kereszténység megtartásával lehet a jövőben is megtartani az önálló államot. A magyarság érdekeinek védelme jó kezekben van – mind az anyaországban, mind Kárpátalján. „Amíg van, aki eljön Tiszacsomára, elmegy Vereckére, amíg van, aki megemlékezik Rákócziról, Kölcseyről, Kovács Vilmosról, addig magyarok leszünk. Ne feledjük, hogy a lelkes pedig eljár ősei sírlakához. Hát legyen mindig így” – folytatta Sin József, aki Kecskés Béla Szülőföldünk című verséből idézett: „Őseink itt nyugosznak mind, s ők ma sem csupán tetemek. Ide születtünk, ez a sors lett a miénk s munkál velünk, a kozmosz-szél ide sodort, és jobb hazát már nem is lelünk.” Beszéde végén reményteljesebb jövőképet, biztató sorsot kívánt az ország polgárainak.
A rendezvényre és az emlékezőkre Dávid Árpád református lelkész kért áldást. Ezután a jelenlévők elhelyezték koszorúikat a park közepén található kopjafánál, miközben Péter Kitti Csézy Ez az otthonunk című dalát adta elő (a program további részében a fiatal lány a Honfoglalás című film betétdalát, valamint az Ismerős Arcok Nélküled című dalát is elénekelte).
Az ünnepi köszöntők és beszédek után kezdetét vette a kulturális program, amelynek keretében Nagy Valentin Kovács Vilmos Verecke című versét szavalta el, a Mezőgecsei Kultúrház Kék Viola néptánccsoportjának előadásában szatmári táncokat és nyírségi táncokat, a Szivárvány néptánccsoport előadásában pedig magyarbődi táncot láthatott a közönség. A csoportokat Botos Viola és Botos Georgina készítették fel. Szatmári Viola vezetésével a Mezőgecsei Tüzes Liliom Hagyományőrző csoport Magyar honfoglalási énekek című összeállítását adta elő. A Tiszacsomai Kultúrház szavalócsoportjának két tagja verseket mondott: Jancsik Félix Pósa Lajos Magyar vagyok című költeményét, Jancsik Szilveszter Jekkel-Falussy Eszter Ha magyar vagy című versét szavalta el.
Mindeközben az érdeklődőknek lehetőségük adódott különböző programokon is részt venni: kipróbálhatták az agyagedény-készítést, horgolt dísztárgyakat és ékszereket, valamint a nagydobronyi Hidi Endre keramikus alkotásait volt lehetőség megvásárolni, betekinthettek a hordókészítés mesterségébe, a gyerekek számára arcfestéssel, ugrálóvárral, körhintával és trambulinnal készültek a szervezők.
Forrás: http://karpataljalap.net