Hetvenöt évvel ezelőtt történt az odesszai mészárlás
1941. október 22-én, azaz pontosan 75 évvel ezelőtt indított megtorló hadjáratot Ion Antonescu marsall parancsára Iosif Iacobici generális az odesszai lakosság ellen. A civilek elleni támadás – hivatalos álláspont szerint – válasz volt egy korábbi, robbanással járó akcióra, amely 66 ember – köztük német és román tisztek, valamint sorkatonák – halálát okozta. A robbanásért a szovjet hadsereg szervezetlen alakulatai, és helyi partizánok voltak felelősek. Az Ukrajna megszállásában részt vevő 4. román hadsereg súlyos veszteségekeiért a – több hónapos zsidó és kommunistaellenes propaganda hangulatára alapozva – a helyi civil, többnyire zsidó lakosságot okolta. Az úgynevezett „judeobolsevista komisszárok” elleni hadjáratnak 5000, többnyire zsidó áldozata lett. A következő napokban a 4. hadsereg több tízezer, szintén többnyire zsidó származású ember lemészárlásában működött közre. 2007-ben – mindezek ellenére – a bukaresti fellebbviteli bíróság felmentette az 1946-ban halálra ítélt és kivégzett Ion Antonescu tábornokot “a béke elleni bűncselekmények” vádja alól, amelyet annak idején a Szovjetunió ellen 1941-ben indított háború miatt emeltek ellene. A tavaly decemberben meghozott ítélet ugyanakkor nem menti fel a tábornokot a háborús és az emberiesség elleni bűnök vádja alól – fűzte hozzá ugyanaz a forrás. Adrian Podar bíró úgy vélekedett, hogy „a béke elleni bűncselekmények” vádja, amelyet a népbíróság emelt a tábornok és kormányának több tagja ellen, nem nyert igazolást. A Románia által a Szovjetunió ellen indított háború legitim volt, és a román határokat fenyegető szovjet katonai fenyegetés elhárítására irányult – mondta a bíró. Az akkori ítélet annak a pernek a folyománya, amelyben az Antonescuval együtt halálra ítélt Gheorghe Alexianu transznisztriai kormányzó rehabilitálását indítványozták. A II. világháború alatt Transznisztria néven román igazgatás alá vont Dnyeszteren túli területekről Antonescu parancsára több tízezer zsidót és cigányt deportáltak. A döntés szinte semmilyen visszhangra nem talált Romániában. Az Európai Baloldal európai parlamenti frakciója volt az, amelyik kifejezte nemtetszését és tiltakozását ellene, illetve különböző nacionalista, szovjet-gyarmatosító nosztalgiákat tápláló orosz orgánumok és szervezetek is elítélték a döntést. – a Transindex.ro portálról