Fejezetek a komáromi mozi történetéből
Kis híján százhúsz esztendeje annak, hogy Jókai városában első alkalommal kezdtek peregni a mozgóképek az akkori Ferenc József rakpart egyik Duna-parti szegletében álló, hullámlemez borítású szerény pavilonban, amelynek a bejárati része felett büszkélkedett a hivalkodó felirat: APOLLO.
Komáromban ekkor indult hódító útjára a film, illetve a mozi, amely nemzedékeken át mindenki számára hozzáférhető szórakozásává vált. Ez ma már sajnos nem így van, mert a Tatra mozi évekkel ezelőtt bezárta kapuját, és azoknak, akik még mindig ragaszkodnak az ezüstszín vászon elbűvölő varázslatához, át kell ruccanniuk a túlsó partra, vagy el kell menniük Tatabányára, illetve Győrbe. Azazhogy… A hírek szerint augusztus 16-án ismét megnyitja kapuit a korszerűsített Tatra mozi.
A Grand kávéházzal szembeni Apollo feliratú pavilonban a századfordulón Thália papjai szórakoztatták a nagyérdeműt, ahol a színielőadások katarzisát olykor a könnyebb, ledérebb műfajhoz tartozó előadások oldották.
Ezernyolcszázkilencvenhét tavaszán egy szép napon – a szünetet kitöltendő – Komárom történetében mondhatni rendhagyó produkcióra került sor. A hölgyek és urak, cselédlányok és tizenkettes bakák ugyancsak csodálkozva kapkodták a fejüket, amikor egyszeriben sötét lett a teremben, egy addig ismeretlen masina berregni kezdett, fénysugár hasított a sötétbe és a hófehér vásznon mozgókép jelent meg, és a csokornyakkendős zongorista ismert dallamokat csalt ki megviselt hangszeréből.
Megtörtént a csoda, amelynek akkor még neve sem volt. Egy fővárosi színmű- és újságíró, bizonyos Heltai Jenő lett a „keresztapja”, ugyanis ő találta ki mozi szavunkat. Szépapáink idején már az is biztosította a sikert, hogy mozgott, élt a kép. Olyan események kerültek filmvászonra, mint a millenniumi ünnepségek, Ősbuda vára, a spanyol királyi pár látogatása a fővárosban, udvari vadászatok, II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállítása és a fejedelem kassai újratemetése.
A szórakoztatóbb műfajt olyan filmek képviselték, mint az Auguszt, a csodamajom, Szarvasy úr balesete, a Birkózó szamár és az Anyósok versenyfutása. Az utóbbiak már a zsenge magyar kinematográfia produktumai voltak. Kisebb-nagyobb megszakításokkal közel harminc évig berregett a vetítőgép a vénülő moziban, mígnem 1927-ben a kikötő építési munkálatai miatt lebontották a pavilont.
A város azonban nem maradt mozi nélkül. Az első Csehszlovák Köztársaság idején a Tiszti pavilon dísztermében vetítettek és később, a hangosfilm megjelenésével egyre színvonalasabb filmek peregtek a komáromi vetítővásznon is, és százak, ezrek voltak reménytelenül szerelmesek egy-egy hazai vagy külföldi filmsztárba. Később, amikor Tromler Miklós, a volt Központi Kávéház, azaz a Centrál tulajdonosa korszerűsítette a vendéglőt és a kávéházat, megvásárolta a szomszédos telket, amelyen hangversenytermet, egy kisebb termet és tetőteraszt építtetett.
Ezek átalakítása révén alakult ki évek múltán a Tatra mozi, amely idővel annyira elöregedett, hogy „végelgyengülésben” kimúlt. Most azonban, a mozi szerelmeseinek nagy örömére korszerűsödve, megfiatalodva újfent megnyitja kapuit, pereghetnek tehát ismét a képkockák, hogy szórakozást, kikapcsolódást biztosítsanak százaknak, ezreknek.