Forradalmi hangulat a pulzArton: a kapitalizmus meghaladásáról beszélgettek
Véget ért a történelem vagy a jelenlegi polgári állam és kapitalizmus után újabb korszak köszönthet ránk? Milyen esélyei vannak egy változásnak és milyen utakon járhatunk? A sepsiszentgyörgyi pulzArt fesztiválon Tamás Gáspár Miklós filozófus, közíró, Ivácson András Áron filozófus, újságíró és Nagy Zeni amatőr csillagász, tudományos blogíró válaszolt Kustán Magyari Attila, a Maszol.ro munkatársa kérdéseire.
A beszélgetés abból a kérdésből indult ki, hogy szükség van-e a kapitalizmus meghaladására. Tamás Gáspár Miklós arra mutatott rá, hogy a kapitalizmus permanens válságot jelent, maga a krízis, így a kapitalizmus maga adja meg a választ a kérdésre. A filozófus szerint a kapitalizmus története mindig egyenlő volt saját ellentéte történetével, 1989-ben azonban eltűnt nemcsak az ellenhatalom a Szovjetunió képében, hanem a nyugati baloldali mozgalmak, polgáriakká lettek a szakszervezetek és szociáldemokrata pártok és így tovább.
Mégis a mai napig „a kapitalizmus kultúrája majdnem a teljes egészében rendszerellenes”, míg a korábbi civilizációkban ez nem volt így. Ma nincs a hierarchia a természethez, a származáshoz kötve, ez társadalmi kérdés, ebből pedig az következik, hogy a kapitalizmus „azonnal megnyitja az utat a saját felforgatása előtt” a különbségek megszüntetése által. Hierarchia és egyenlőtlenség mégis megmarad a kapitalizmusban, így a szocializmus mint mozgalom és kritikai utópia elkerülhetetlen – mert következik a kapitalizmusból az ellentéte. A kapitalizmust meg kell haladni, mert a kapitalizmus maga is ezt mondja” – zárta gondolatsorát Tamás Gáspár Miklós.
Ivácson András Áron filozófus, újságíró négy olyan, a kapitalizmust meghaladó módszert vázolt fel Erik Olin Wright amerikai szociológus nyomán. Az első út a kapitalizmus összezúzására vonatkozik, azaz forradalmat jelent, amely Wright szerint kivitelezhető és nem is volna jó megoldás, a második út a rendszer megszelidítését jelenti, amellyel második világháborút követően próbálkoztak – kiterjedt szociális háló, szolgáltatáshálók, szabályozások révén. A harmadik lehetőség a rendszerből való kivonulás, legyen szó vallási, családi közösségről, a negyedik út a rendszer erodálása, azaz olyan megoldások népszerűsítése, amelyek nem a tőke logikájában működnek. Wright a rendszer szelidítésének és erodálásának egy vegyületét kínálja fel mint szerinte helyes megoldást – hangzott el.
„Létezik ugyanakkor az accelerationism fogalma, amely a kapitalizmus folyamatának felgyorsítását jelenti, amely a rendszer összeomlását okozná” – jegyezte meg Ivácson András Áron.
TGM szerint ugyanakkor a kapitalizmussal szembeni ellenállás esélyei az osztályellentét „tisztaságától” függenek: a kérdés, hogy középpontba kerül-e az alapvető probléma, azaz termelők és termelési eszközök elválasztása. A mai mozgalmak számára nem eléggé világos az az alapkérdés, hogy a kapitalizmusban elvileg lehetséges egyenlőséget létrehozni – még ha ez soha nem is sikerült –, de a cél nem csupán ez, hanem, hogy ne legyenek többé elválasztva a termelőerők a munkásoktól, ne legyen olyan tőlünk idegen hatalom, amely tőlünk függetlenül szabja meg céljainkat, életkörülményeinket, életstílusainkat, erkölcsi célkitűzéseinket.
Egy olyan mozgalom pedig, amelynek célja a magántulajdon (a termelőeszközök tekintetében), az állam felszámolása, annak olyan filozófiája van szüksége, amelyet a kapitalizmus kebelében létrejött munkásmozgalom nem tud létrehozni. Ezért van szükség a munkásosztály és a filozófia egyesítésére – hangzott el. A mai emancipatórikus baloldali küzdelmek biopolitikai jellegűek, elsősorban a faji és nemi elnyomás ellen küzdenek – ennek a viszonya az antikapitalizmushoz azonban közvetett és bonyolult, mert az említett egyenlőtlenségek merőlegesen helyezkednek el az osztálykonfliktussal szemben. A mai radikális mozgalmak viszonya a kapitalizmushoz tehát homályos, holott a nemi és etnikai elnyomás elleni küzdelmet legelőször a kommunista mozgalomnál láthattuk. A mai küzdelmek során a kapitalizmus megváltozik, de nem szűnik meg, tehát az alapprobléma fennmarad.
Nagy Zeni amatőr csillagász, tudományos blogíró szerint a technológia hozzájárul a piac átalakulásához: ma már az internetes árulással kiiktatható a közvetítő, ugyanakkor a 3D-nyomtatás, a nyílt forráskód is hozzájárulhat a kapitalizmus „aláaknázásához”.
A piaci szereplők egyenlőtlenségén és az elosztás problémáján ez azonban nem segít TGM szerint. Az az állapot, amelyben az embernek nem kell alárendelődnie, fejlődés ugyan, de a kapitalizmus fejlődése: „amennyiben 3D-nyomtatóval állítom elő a kapitalizmust és nem bízom rá a nagy cégekre, hanem a saját szellemi erőfeszítésem és fantáziám állítom a piac szolgálatába, az borzasztó!”
Nagy Zeni a mesterséges intelligenciát, az eszközök, például járművek megosztását említette, amelyek a túltermelést csökkenthetik. Emellett érdemes elgondolkodni a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésén, amely a technológia fejlődésével szintén tárgytalanná válik. TGM szerint ez racionálisan végigvihető út, azonban a tőkének, a burzsoáziának, a polgári államnak nem érdeke – nem adják át önként a hatalmat.
A munkásmozgalom hosszú válság után megszűnt, az pedig nem sokat jelent, hogy időnként hatalomra kerül egy szociáldemokrata párt – összegezte Tamás Gáspár Miklós. A forradalmi elmélet ma éppúgy létezik, mint azelőtt, nincs viszont az az összefüggés, amelyre szükség volna – ahogyan a kereszténység sem azért jutott hatalomra, mert az emberek hirtelen belátták, hogy Jézusnak igaza van az evangéliumokban, hanem mert ez volt az az ideológia, amellyel le lehetett győzni a Római Birodalmat.
Az összefüggés azért szűnt meg, mert ott, ahol a kommunista győzelmek megtörténtek – elsősorban Oroszországban és Kínában –, ott egy győztes harcot vívott meg a proletariátus – a feudalizmussal, nem a kapitalizmussal szemben. Létrejött így egy általános modernség, a jóléti államnak volt egy nyugat-európai és észak-amerikai és egy kelet-európai variánsa – az utóbbiak azonban lényegileg azonosultak a polgárság célkitűzéseivel. „A mozgalom evilági sikereivel legyőzte önmagát”, ugyanakkor a fasizmus is győzött.