Interjú Sipos Gézával, a Sámuel Alapítvány vezetőjével.
1. Honnan jött az ötlet a Sámuel Jótékonysági Alapítvány létrehozására? Mikor kezdte
foglalkoztatni, érdekelni Önt az árva és elhagyatott gyerekek sorsa?
Az alapítvány létrehozásának az ötlete a 90-es évek közepére tehető, amikor is teológusként
számos látogatást tettünk teológus társainkkal különböző állami gyermekotthonokba.
Teológia befejezése után (1998-tól) ifjúsági lelkészként szolgáltam Beregszászban, ahol a
fiatalokkal elkezdtünk az utcagyerekekkel foglalkozni, ezáltal még inkább megerősödött
bennem, hogy ahhoz, hogy minőségileg változtatni tudjunk az árvagyerekek életén szükséges
a gyermekek kiszakítása az állami rendszerből. Bár először egy nagyszabású épületben,
gyermekotthonban gondolkoztam, egyre hangsúlyosabb lett az a meglátás, hogy a
gyermekeknek leginkább igazi családi hátérre van szükségük.
2. Ki vagy kik voltak azok, akik támogatták Önt elképzelésében az alapítvány
létrehozásában?
Hasonló gondolatokkal találkoztam a Péterfalvi Református Líceum egyik (Ruszinka Éva)
tanárnőjével való beszélgetés során, amikor is közösen döntöttünk úgy 2001-ben, hogy
létrehozzuk a Sámuel Alapítványt. Az alapítvány elindításában kezdetben több kárpátaljai
református gyülekezet támogatási szerződésben részt vállalt. Az első családtípusú
gyermekotthon elindításánál a kanadai SÁRA Alapítvány segített egy ingatlan
megvásárlásában.
3. Mennyire ismert és elismert az Önök tevékenysége?
Az alapítvány munkája széles körben elismert. A Kárpátalja Megyei Gyermekvédelmi Osztály
az alapítvánnyal karöltve végzi a jelentkező illetve a már működő gyermekotthonok
vezetőinek, szülőinek képzését. A Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálata
miután megismerkedett a Sámuel alapítvány munkájával létrehozta Magyarországon is a
református családtípusú gyermekotthonokat. Továbbá az alapítvány számos projektet
szervez a Kárpátalján élő árva gyerekek megsegítésére, melynek köszönhetően mára már
szerte Kárpátalján számolnak az alapítvány munkájával.
4. Hány gyerek került az Alapítvány működése óta családba? Milyen körülmények között
éltek a gyerekek, mielőtt családtípusú gyermekotthonba kerültek?
Az alapítvány eddigi működése alatt 71 gyermek került állami gondozásból örökbefogadó
illetve családtípusú gyermekotthonokba, nevelőszülőkhöz. A gyerekek nagytöbbsége
ingerszegény bentlakásos intézményekből valamint kórházak újszülött osztályairól kerültek
szerető családokba.
5. Milyen programokat szerveznek a családtípusú gyermekotthon lakói számára? Milyen
célból? Milyen sikerrel?
Az alapítvány célja gyermekotthonainak életével kapcsolatban, hogy megalakulásuk után is
segítse az otthonok lakóinak mindennapjait, a gyermekek szociális felzárkózását,
formálódását s nem utolsó sorban a nevelőszülők lelki erősítését, támogatását valamint a
különböző problémával küzdő gyermekekhez szakmai segítség nyújtását. A személyes
látogatások, közös probléma megoldásokon túl különböző alkalmak szervezésével
igyekszünk e célokat megvalósítani és az alapítványhoz tartozó családok közösségét
erősíteni. Az alapítvány által szervezett programok közé tartoznak: nevelőszülők rekreációs
hétvégéi; nevelőszülők magyar nyelvű akkreditált továbbképzői; élménypedagógiai és egyéb
közös hétvégék a gyermekek számára; gyermekek nyári nagytábora; találkozók jótevőinkkel,
támogatóinkkal; honismereti kirándulások Kárpátalján és az anyaországban.
Ezen alkalmak iránt nagy érdeklődéssel vannak mind a szülők mind a gyermekek, hiszen jó
olyan közösségben lenni, amely szeret és elfogad. A szülők számára lehetőség egy-egy ilyen
alkalom a lelki feltöltődésre, épülésre, a felmerülő problémák megbeszélésére,
tapasztalatcserére. Valamint a gyermekek számára is fontosak ezek az alkalmak, hiszen
egymással közösséget alkotva töltenek el időt, szereznek élményeket s mindezek mellett
igyekszünk úgy szervezni alkalmainkat, hogy játékos módon tanuljanak magukról és
társaikról.
6. Milyen problémákkal küzdenek mindennapjaikban úgy a családok, mint az Alapítvány?
Egy család mindennapjaihoz tartozó problémák jelen vannak a családtípusú
gyermekotthonainknál életében is. Egy gyermekhez tartozó mindennapi teendők,
megoldandó helyzetek ezekben az általában 8-10 gyermeket nevelő családokban arányosan
növekszik is. S ehhez társul még egy-egy gyermek lelki, mentális vagy épp fizikai problémái.
Az alapítvány munkatársai pedig azon dolgoznak, hogy segítsenek, amiben csak tudnak.
7. Vannak-e külföldi, Kárpát-medencei kapcsolataik Önökéhez hasonló civil
szervezetekkel?
Alapítványunk igyekszik kapcsolatban lenni különböző szociális tevékenységet folytató
szervezettel. Ilyen kapcsolataink elsősorban a Református Egyházon keresztül és a Kárpát-
medencei Családszervezetek Szövetségén keresztül van.
8. Milyen jövőbeni terveik vannak?
Az elsődleges cél, hogy továbbra is minél több gyermeket tudjunk szerető családba segíteni.
A már meglévő családokat az eddigiekhez mérten tudjuk támogatni, számukra programokat
szervezni.