A Nemzeti Színház közreműködésével bemutatott darab előtt Kudlotyák Krisztina, a PCS igazgatója köszöntötte a jelenlévőket.
– Ez a nap mindig arra emlékeztet majd minket, hogy múlttal a szívünkben tudjunk nézni a jövőbe – mondta –, hogy a fájdalom is átalakít, és összetartóbbá tesz minket.
Ezután Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola rektor asszonya köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, hogy 2010 júniusában a magyar Parlament jó döntést hozott azzal, hogy Trianon fájó emlékét egy határozattal megfordította, és üzenetet adott ki a nemzet irányába: ne arra emlékezzünk, hogy elszakítottak minket, hanem abba kapaszkodjunk, hogy bárhol húzhattak vonalat, mi összetartozunk! Majd hozzátette: Fedák Sáriról sokszor ebben a városban sem a tehetsége híre, a valós élete terjedt el, hanem különböző hangnemű, gondolatú anekdoták. Ez a darab megfordítja mindazt, amit a századok ráraktak, s visszahozza a nagyságát, ami korában jellemezte.
„Ez a leány tökéletesség,
Ez a leány a szebbik élet,
Ez a leány szomoru vígság,
Ez a leány csak idetévedt.” – írta róla egykor Ady Endre Fedák Sári című versében.
S valóban, a Teremtő jóvoltából Beregszász kisvárosból a nagyvilág színpadaira került leányról sokan elmondták a maga korában: úgy tudott bejönni a színpadra, ahogy senki más. Tehetsége mellett talán azért is, mert mindennél jobban tisztelte a színpadot. Őszinte, szívből jövő hangja lenyűgözte közönségét. Minden lehetséges, ha valaki igazán akarja – eszerint élt. Tudta, hogy igazán nagy színésznő csak az anyanyelvén lehet az ember. Bárhol lehetett volna primadonna, de a Király Színház lett az otthona, mert ez a társulat ugyanúgy nem tudott meglenni Fedák Sári nélkül, ahogyan a beregszászi színház sem tud szeretett Szűcs Nellije nélkül.
A Fedák Sári-előadásról részletesen előző cikkünkben ITT olvashatnak.
Fedák Sári-előadás Beregszászban az összetartozás emlékére
Forrás: karpatalja.ma