Demény és Mihók vallott a kétnyelvűségről

Erdely Hírek

Erdély, Partium, Nagyvárad. Száz év írva és mondva – ez a címe annak a beszélgetéssorozatnak, melynek keretében elsőként két írót, költőt és műfordítót, a Marosvásárhelyen élő Demény Pétert és a Nagyváradon élő Mihók Tamást kérdezték magyar és román irodalomról, versekről, fordításokról. Egy három alkalomból álló beszélgetés-sorozatot valósít meg a Holnap Kulturális Egyesület a Communitas Alapítvány támogatásával, ennek első alkalmán Szűcs László, a Várad kulturális folyóirat főszerkesztője kérdezte a meghívottakat.

Mindkét szerző mindkét nyelven, románul és magyarul is publikál, bár más-más úton jutottak el eddig. Mihók Tamás egy román tannyelvű középiskolai osztály egyetlen magyar diákja volt. Már akkor is írt, igaz, még csak az asztalfióknak. Érdekelte az irodalom, a kötelező olvasmányokat is végigvette, majd a gimnáziumi újság főszerkesztőjének mutatta meg verseit, tőle tudta meg román szakos osztályfőnöke, hogy ilen ambíciói is vannak. A tanára ezután inkább provokálta, mint segítette diákját. Mihók Tamás elmondta: ő máig románul ír, Kemenes Henriette fordítja verseit, fordítani azonban mindkét nyelvről képes. Demény Péter elmondta, édesapja Petrozsényba került dolgozni, román barátaik voltak, a családban sosem volt románozás, cigányozás vagy zsidózás, számára ez volt a normális. Az egyetemen magyar-román szakot végzett, természetes volt, hogy mindkét nyelven megszólal írásban is. Példaképei között igazi transzilván emberek vannak, mint László Ferenc zenetudós, Horváth Andor esszéíró vagy a Köllő Károly néven publikáló Engel Károly irodalomtörténész és műfordító. Őket tartja a Bánffy Miklós és Kós Károly -féle transzilvamizmus hiteles követőinek, míg a román példaképek közül Gelu Păteanut és Anamaria Popot nevezte meg. A Șerban Foarță – Gábos Ildikó házaspár példáját Mihók Tamás említette, akárcsak a kolozsvári Bretter-kör és a Nepotu’ lui Thoreau közötti átjárást. A magyar versekre jellemző az egyfajta „finomkodó, rokokósabb” stílus, a sok melléknév vagy jelző használata, a román szövegek zsigeribbek, radikálisabbak, a kétezres évek nemezedékének köszönhetően – fogalmazott Mihók Tamás. Demény Péter hozzátette: míg a magyar avantgardot Kassák Lajos nevével lehet fémjelezni, addig a román avantgardnak tágabb keretei voltak. A rímes és szabadversek használata sem ugyanolyan gyakori a két nyelvben, és adott esetben a nyelvi humort vagy a szójátékokat is nehéz lefordítani. Ami a  román nyelv tanulását, tanítását illeti, Demény Péter megjegyezte: azt idegen nyelvként kellene tanítani, de a is fontos, hogy egy családban ne elutasítóan álljanak a román megtanulásához. Ugyanakkor „nem az irodalom ormairól” kellene kezdeni a román nyelv tanítását. Vannak közegek, ahol természetes az interackió, és nemcsak a galériákban, vagy kulturális eseményeken, hanem az utcán, vagy éppen az ószeren, tette hozzá. Mihók Tamás szerint az irodalomtanítást is a „szimbolistáktól errefelé” kellene kezdeni, hiszen adott esetben az archaikus vagy tájnyelvi kifejezések nem könnyítik meg a nyelv megtanulását. Az est felolvasásokkal zárult, Mihók Tamás magyar, míg Demény Péter román nyelvű verseiből hallhattunk ízelítőt. A beszélgetéssorozat jövő pénteken, október 26-án folytatódik, meghívottja Ramona Novicov művészettörténész, témája pedig az építészet lesz.