2001. december 10-én alapították a Petőfi Baráti Társulást. Az elmúlt húsz évet foglalta össze lényegretörően, és – szavai szerint – dióhéjban a szervezet elnöke, Erdős Péter. Alább részletet közlünk a teljes beszámolóból, a teljes szöveg itt érhető el.
Immár második ádventi időszakot éljük koronavírus-járvány által elszakítva egymástól, így a szokásos hírlevelem is később kerül a tagság látókörébe és a szokásoktól eltérően egész más tartalommal. Más tartalommal, ugyanis minden bizonytalan a jövőt illetően, így a programokat sem tudom előre fél évre meghirdetni. Talán az első hónapok programjainál rögtönözni fogunk, ami azt jelenti, hogy pár nappal a rendezvény időpontja előtt fogjuk tudatni a tagsággal, hogy mikor, hol és milyen program kerül megrendezésre.
Most a 2022–es esztendő első féléves programja helyett a PBT létezésének az első 20 esztendejét fogom összefoglalni a Tisztelt Tagságnak, ugyanis 2001. december 10 –én küldtem el alapítási kérvényünket a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumába jóváhagyásra. 2002. január 17–én történt meg a jóváhagyás, és január 25–én a királyfiakarcsai kultúrházban tartottuk alakuló ülésünket. Az akkori ülésünkön 25–en voltunk jelen és 17–en kérték a tagfelvételüket.
Itt jegyzem meg, jelenlegi létszámunk már pár éve 220 fő körül mozog. Néhány gondolat az indítékról, hogy húsz évvel ezelőtt, miért is indult útjára a PBT? Emlékeim szerint 2001. november eleje lehetett, mikor az Új Szó napilapban egy érdekes egész oldalas cikkre lettem figyelmes. A szerző egy svédországi kis falu történetét írta meg.
A történet arról szólt, hogy ez a kis falu nagyon kezdett elöregedni, ugyanis a fiatalok többsége kezdett elköltözni a közeli városokba. Ekkor történt egy fordulat, ugyanis a falu „bölcsei” összedugták a fejüket és eldöntötték, hogy egy színdarabot szerveznek. E színdarab szervezésébe bevonták a falu majd minden lakosát.
Volt, aki szerepet játszott, volt, aki kellékeket készített, illetve színházi kosztümöket varrt. Voltak olyanok, akik a színpadi pódiumot készítetették, mások a szereplők ellátásáról gondoskodtak, teát, kávét főztek.
Az első fellépés hatalmas sikerrel járt, amelyet aztán újabb és újabb előadások, fellépések követtek. A sikerek megállították a településről való elköltözést, sőt voltak olyanok is, akik újra visszaköltöztek a faluba. Ezt olvasván, 2001 novemberében azt gondoltam én is, hogy Királyfiakarcsán is nagyon silány volt a kulturális élet, ezért talán nekünk is a svédországi példát kellene követni. Az elgondolást tettek követték, és így jutottunk el ma a húszéves évfordulónkhoz.
(…)
Ami nem maradhat ki az elmúlt 20 év tartalmából, a borversenyek, borkóstoló estek, illetve a borturizmus. Legalább 15 alkalommal tartottunk hazai borversenyt, ahol a helyi és környékbeli amatőr borászok mérettették meg a boraikat. Többször tartottunk olyan borkóstoló esteket, amelyeken neves borászok mutatkoztak be termékeikkel. Borturizmus során ellátogattunk több hazai és magyarországi boros pincébe is, ahol finomabbnál finomabb borokat kóstolhattunk.
Nem feledkezhetünk meg a kulturális, színházlátogatásainkról sem. Évente legalább kétszer Budapestre a Madách Színházba vagy az Operettszínházba látogattunk el, és nyaranként a fertőrákosi Barlangszínház előadásait tekintettük meg.
(…)
Az évek során felejthetelen barátságok kötődtek a hozzánk hasonló beállítottságú egyesületekkel szerte a Kárpát–medencében. Legelőször a pénzesgyőriekkel vettük fel a kapcsolatot, akikkel a kapcsolatfelvétel óta minden évben oda–vissza alapon kirándulásokat szervezünk, illetve december 29-én közös előszilvesztert tartunk. Rajtuk kívül nagyon jó kapcsolataink vannak a kismegyeriekkel, dabasiakkal, a vajdasági bácskossuthfalvaiakkal, a kárpátaljai mezőváriakkal, valamint a bécsi Európa-Clubbal.
Amíg működött Királyfiakarcsán a kisiskolánk, addig a március 15–i ünnepség keretén belül több iskola részvételével szavalóversenyeket és történelmi vetélkedőket szerveztünk. Ezeken a versenyeken a szomszédos falvak iskoláin kívül tiszteletüket tették a kiskunfélegyházi, sümegi és dabasi iskolák tanulói és tanárai is.
(…)
Fontos megemlíteni a Petőfi emlékhelyeken szervezett találkozókat is, melyeken leggyakrabban a Szerencsés és a Tarjányi házaspárok képviselték a PBT–t, ugyanúgy, mint a németóvári megemlékezéseken is.
Az elmúlt húsz esztendőben nagyon sok embertől kaptunk segítséget, amiért igyekeztünk hálánkat kifejezni. A 2003–as esztendőben a PBT elnöksége elfogadta azt a határozatot, hogy minden évben örökös tagot választunk azon személyiségek közül, akik a Társulás sikeres működéséhez nagyban hozzájárultak.
(Erdős Péter)