Március 17-én megemlékezést szerveztek a bolmáni csata 73. évfordulója alkalmából. Több helyszínen is koszorúzásra került sor.
A megemlékezés szervezője a pélmonostori antifasiszta harcosok egyesülete és a Kácsfalusi Járás volt. Ez alkalommal Baranyaszentistvánon (Peltovác), Petárdán, a bolmáni emlékműnél és Bolmán központjában helyzeték el a kegyelet virágait.
A megemlékezésre Eszék-Baranya, valamint Vukovár-Szerém Megye és a környékbeli járásokon kívül a vajdasági Zomborból, Szabadkáról, Óbecséről, Apatinból, a szlavóniai Pozsegáról, Slatináról is jöttek résztvevők, sőt a szerb és az orosz nagykövetségek képviselői is részt vettek az eseményen.
A Titói Jugoszlávia idejében nagy mítosz lengte körül a nagyrészt vajdasági és szlavóniai magyar és más nemzetiségi származású „önkéntesekből” álló Petőfi brigádot, amelynek sok tagja a bolmáni csatában veszett el.
A második világháború végén, mikor a front már Magyarország jelenlegi határai közelében járt, többek között vajdasági magyarokból szervezték meg ezt a partizán zászlóaljat, a Petőfi-brigádot.
Az emberek “önként” jelentkeztek. Mindenki elment a brigádba, aki elhitte, hogy a háború után más lesz, meg testvériség, és a dolgozóé lesz a gyár, a földművesé a föld. Még az is önkéntesnek jelentkezett, aki félt, hogy talán agyonverik, ha otthon marad. A brigád afféle ideológiai csapás is akart lenni a nácizmusra, hiszen a helybeli németekből és más nemzetekből is szerveztek nemzeti brigádokat. Jó poén volt a németekkel szövetséges népekből, pláne magukból a németekből alakítani csapatokat, hogy korábbi “szövetségesük” ellen harcoljanak.
A Petőfi-brigád és a hasonló szakadt egységek tulajdonképpen harcoló hagyományőrző csapatok voltak, hiszen az első világháborút is kiszolgált fegyverekkel indult a csatába az, akinek jutott egyáltalán puska. A férfiak javarészt a magyar hadseregtől érkeztek haza. A gyűjtőpontokról elindulva, civil ruhában érkeztek a harctérre, ahol szembesülniük kellett a ténnyel: nem rendfenntartás a feladat, mint azt sokan tudni vélték korábban, hanem ütközet a német hadsereggel Bolman (Bolmány) közelében. A jugoszláv csapatok és a szovjet erők oldalán megállítani a német áttörést. A Petőfi-brigád, amelyben magyar volt a vezényszó, és magyar jelképeket is használhatott, nagyon komoly húsdarálóba került. Elkezdődött a csata, amelyről még senki nem sejtette, hogy nem csupán a német előrenyomulás megállításért, hanem a vajdasági magyarság túléléséért is folyik. A csapat nagy része persze odaveszett.
A háború után a Petőfi-brigád neve szent volt Jugoszláviában, hiszen nem egy akármilyen háborúban, hanem a nagy népfelszabadító háborúban vettek részt. Az itt mártírhalált halt emberek vérrel fizették meg a szülőföld megtartásának árát. Ezért tartozunk nekik mély tisztelettel ma is!
A Petőfi-brigád után kutatva az Eszéki Levéltárban néhány fotót is találtunk, melyek Újbezdánban készültek (Bolmán közelében található magyarok-lakta településen), amikor oda bevonultak a Petőfi-brigád tagjai.
