Július 1-jén, szombaton került megtartásra 11. alkalommal Kórógyon az Aranykalász folklórszemle a helyi Ady Endre Magyar Művelődési Egyesület szervezésében és a Tordinci Járás támogatásával.
Ezt az aratóünnepséget évről évre a kórógyiak háború utáni hazatérésének évfordulója alkalmából szervezi meg az Ady Endre MME. A program bevett szokás szerint a fellépő csoportok felvonulásával vette kezdetét, amely az iskolától a kultúrotthonig tartott és a csoportok ének és zeneszóval csalogatták a kórógyi közönséget a kultúrműsor megtekintésére. A rendezvényt jelenlétével megtisztelték Jadranka Golubić, Vukovár-Szerém Megye Közgyűlésének ügyviteli osztályvezetője, Željko Matanović a Tordnici Járás elöljárója, Mihalea Silović elöljáró helyettese, Bóni János a MESZ elnöke és Sipos Zsivics Tünde az Eszék-Baranya Megyei Magyar Kisebbségi Önkormányzat elnöke.
Jadranka Golubić beszédében kiemelte, hogy az évek során több alkalommal volt lehetősége ezen a szemlén részt venni és mindig nagy érdeklődéssel figyeli a megyében élő magyarság rendezvényeit, annál is inkább, mivel a magyarság a legaktívabb kisebbségi közösségek közé tartozik Vukovár-Szerém megyében.
Az elelöjáró úr, Željko Matanović is üdvözölte a vendégeket és sok sikert kívánt az Ady Endre MME-nek a rendezvény megvalósításához.
Bóni János a MESZ elnöke üdvözlő beszédében gratulált a szervezőknek az évek óta végzett színvonalas munkáért, a sok, immár hagyománnyá vált rendezvény megszervezéséhez és elmondta, hogy örömmel tölti el, hogy ez alkalommal is teltházas eseményt sikerült megszervezniük. A sok kisgyerek, a szemet gyönyörködtető népviseletek és a magyar kultúra gazdagsága minden rendezvény alkalmával erősíti a helyiek magyarságérzetét, ezért fontosak az ilyen közösségi alkalmak.
A folklórszemlén idén 10 egyesület 15 szakcsoportja lépett színpadra. A műsort a házigazda Ady Endre MME művészeti csoportjai nyitották meg, a gyermektánccsoport, az ifjúsági néptáncegyüttes, a menyecsketánccsoport és a vegyeskar mutatta be szebbnél szebb repertoárját. A Kórógyi Öregfiúk, azaz a zenekar a felvonuláson és a szemle végén emelte a hangulatot muzsikájával. A vendégszereplő csoportok között ott volt a Kórógyi Hayományőrző Egyesület gyermektánccsoportja, a marinci Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület ifjúsági tánccsoportja, a Vinkováci Magyarok Közösségének vegyeskara, a várdaróci Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület menyecsketánccsoportja, a haraszti Dózsa György Magyar Kultúregyesület gyermektánccsoportja, a csáki Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület ifjúsági tánccsoportja, a csáki Betyárok zenekar kíséretében. A szervezők idén is köszönthettek testvértelepüléseikről érkezett vendégeket, két magyarországi csoport is érkezett a kórógyi szemlére, így Nagydobszáról a helyi énekkar, Szennáról pedig a Zselic Alapfokú Művészeti Iskola Ördögcérna tánccsoportja lépett színpadra ez alkalommal.
A szemle jó hangulatban telt a színvonalas műsor mellet. A tömegből sikerült kiragadnunk Deák Ilonka nénit, aki tősgyökeres kórógyi lakos és idős koránál fogva, mindig érdekes beszámolókat hallhatunk tőle a kórógyiak valamikori életmódjáról, művelődési életéről. Ez alkalom lévén, hogy Arató ünnepségre gyűltünk össze, a valamikori aratásról érdeklődtünk Ionka néninél, aki 83 éves korát meghazudtolva még mindig aktív tagja az Ady Endre MME énekkarának.
– Valamikor, amikor nem volt minden így gépiesítve, magát az aratást is számos előkészületi munka előzte meg, ilyen volt pl. a kötélkészítés. A valamikori nagycsaládi társadalomban ilyen alkalmakkor összegfogott a család, a rokonság és közösen végezték a java munkát. Az aratás kézi kaszával történt. Lovas kocsikkal hordták be a learatott búzát, s ezt követte a cséplés, amit nagy gépekkel végeztek annak idején. A faluban 3-4 családnak is volt a tulajdonában ilyen cséplőgép, s miután azok elvégezték a saját részükre való munkát, akkor másoknak is csépelték a búzát a faluban. Félve a rossz időtől, igyekeztek a betakarítást rövid idő alatt megoldani, ebben fontos volt a rokoni összefogás, a kalákában való munka. A kicsépelt búza egy része az állatok takarmányaként szolgált, hiszen szinte minden háznál tartottak teheneket és disznókat, baromfikat, a búza másik részét pedig cséplés után vagy Tordincira vagy Márkusra vitték az ottani malmokba, hogy lisztet, grízt őröljenek belőle, hiszen a család részére aztán ez szolgált alapul az egész éves étkezés során, mint kenyérliszt és minden máshoz is. Úgy emlékszem vissza mindenre, hogy nehéz munka volt, de mégis az a közösségi segítségnyújtás, ami akkor még élt – a közösen végzett munka öröme, olyan, ami ma már nem igen tapasztalható, és ez elég sajnálatos. Be kell vallani, hogy nem csak a technológia fejlődött, de a társadalom is változott az évtizedek folyamán, de azért az ember örül, hogy a művelődési egyesület még életben tartja az emlékezetet egy-egy ilyen közösségi hagyományra – mesélte el Ilonka néni.
A kellemes társaságban eltöltött délután, a kultúrműsort követően, egy közös vacsorával és társalgással folytatódott, melynek jó hangulatáról a Kórógyi Öregfiúk gondoskodtak. Reméljük sokunknak hasonló jó emlékként fog megmaradni ez az esemény, mint Ilonka néninek a valamikori aratások emléke.
S.ZS.T.
