Vallási magatartás a multietnikus Vajdaságban, előadás a „Vallás és etnikum Közép-Európában” c. konferencián, a Magyar Szociológiai Társaság Etnikai Kisebbségkutató Szakosztálya és a Pécsi Akadémiai Bizottság Kisebbségkutató Munkacsoportja szervezésében.
A szerző: Dr. Gábrity Molnár Irén.
Vallási magatartás a multietnikus Vajdaságban
Hipotézis: Szerbiában/Vajdaságban a lakosság nemzeti és vallási hovatartozása között jelentős összefüggés található. Az „etnikai” és a „vallási” is öszszekeveredik, egymást kiegészíti. A vajdasági magyarság kisebbségi léte „kedvez” az egyházakhoz és a valláshoz való kötődés intenzitásának, mivel a vallásgyakorlás egyike a nemzeti identitást erősítő tényezőknek.
Vajdaság lakosságának vallásossága az adatok tükrében A szekularizáció hatására a második világháború után mind többen vallották, hogy ateisták, tehát hogy nincs vallásuk, miközben nemzeti hovatartozásukhoz ragaszkodtak, vagy egyszerűen jugoszlávnak mondták magukat.
1953-ban az akkori Jugoszlávia területén a lakosság 13%-a hitetlennek vallotta magát. A politikai és nacionalista események hatására azonban 1991-ben a lakosságnak mindössze 2%-a vallotta magát ateistának. Legtöbben csatlakoztak nemzetük hagyományos vallásához, a politika újra megosztotta az embereket vallásuk szerint is. Vajdaságban a lakosság vallási összetétele igen heterogén képet mutat, de majdnem ugyanazt, amit a nemzeti hovatartozásnál észlelünk: legtöbb a pravoszláv, vagyis a szerb-montenegrói (a lakosságnak csaknem a 69%-a), őket a katolikusok követik (20%, a magyarok, horvátok); a harmadik helyen a protestánsok állnak, a lakosságnak mintegy 3,5%-át képezik. A muzulmán vallásúak száma jelentéktelen.
A teljes előadás a következő címen olvasható: