Ricz András
Vajdasági magyar civil szervezetek és
az európi uniós programok
Bevezetés
Az Európai Unió terület- és szomszédságpolitikájának lényege a leszakadó térségek felzárkóztatása, legyen szó új uniós tagállamról, vagy oda igyekvő, esetleg csak az Unióval szomszédos területről. Szerbia, és ezen belül a korlátozott autonómiával rendelkező Vajdaság ebből a szempontból speciális helyzetben van. A tartományt északról és keletről két uniós tagország (Magyarország és Románia) határolja, nyugati szomszédja pedig Horvátország, amely 2013 júniusában csatlakozott az Európai Unióhoz. Az EU célja e térséggel egyértelmű: elsorvasztani mindenféle határt, összhangban a regionális politikájával, melyben a szomszédságpolitikának, mint lehetséges fejlesztési és kapcsolatépítő intézkedésnek kiemelt szerepe van. Szerbia célja nem lehet más, mint az integrációs folyamat felgyorsítása, hogy minél előbb az Unió teljes jogú tagjává váljon, és ne egy zárványként egzisztáljon Kelet-Európa térképén.
A szerbiai rendszerváltás után az Európai Unió még a 2003-as programozási évben megadta a lehetőséget a tartomány számára, hogy 2004 és 2005 folyamán a Phare CBC program keretében fejlesztési forrásokat hívjon le szomszédsági programok keretében, majd pedig 2006-tól 2009-ig az Interreg programok segítségével további felzárkóztató támogatásokhoz jutottak a Magyarországgal és Romániával határos kisrégiók. A 2007-2013-as programozási periódusban Szerbia számára az IPA (az Európai Unió előcsatlakozási eszköze) program keretében váltak elérhetővé fejlesztési források. Vajdaság esetében ez a program még nagyobb jelentőséggel bír, hiszen nyugatról Horvátországgal is megkezdődhet e program keretében a projektek végrehajtása, valamint délen egy kis határszakaszon Bosznia Hercegovinával is.
Jelen munka egy átfogó kutatás része, melynek célja, hogy a 2009-től ez idáig lezajlott IPA határon átívelő programok révén támogatott projektek eredményeit vizsgálja, Vajdaság fejlődése szempontjából, illetve jelen esetben a vajdasági magyar civil szervezetek szempontjából. A munka során a magyar, a román és a horvát határszakaszon elérhető program-területek eredményei kerültek elemzésre. A vizsgálat fő célja, hogy választ adjon arra a feltételezésre, hogy, a vajdasági magyar civil szervezetek számára az Uniós források milyen konkrét, mérhető eredményeket hoztak, illetve megvizsgálja, hogy az eddig lezajlott projektek mennyire voltak eredményesek, a szervezetekre gyakorolt hosszú távú hatás, a kitűzött célok elérése, valamint a fenntarthatóság, és az esetleges továbbfejleszthetőség szempontjából.
A munka módszertanát úgy alakítottam ki, hogy mind makro, mind pedig mikro szinten vizsgálni lehessen magát a programot illetve az egyes projektek eredményességét is. A módszertan alapja az Európai Bizottság által elfogadott programdokumentumok vizsgálata volt, majd pedig az egyes programterületek eredményes pályázataink vizsgálatát végeztem el, ezt követte a programok statisztikának összegyűjtése és elemzése. Mindhárom program esetében törekedtem arra, hogy a lehető legtöbb projektről sikerüljön adatokat felvenni, amelyeket a munka során elemeztem, és külön figyelmet fordítottam a magyar civil kezdeményezésekre.
A vajdasági magyar civil szféra jellemzői
A Vajdasági magyar civil stratégia megalkotása során készült felmérések és más adatforrások alapján megállapítható, hogy a vajdasági magyar civil szervezetek száma 2012-ben meghaladta az 500 szervezetet. A Gazdasági Nyilvántartási Ügynökség adatai szerint Szerbiában 2014 decemberében összesen 24.387 bejegyzett egyesület működik. Ha figyelembe vesszük, hogy az 500 magyar egyesület közel 2%-át teszi ki ennek a számnak, akkor a 2011 évi népszámlálási adatok szerint a magyar egyesületek mintegy 45%-os arányban alulprezentáltak az összes egyesülethez képest, mivel Szerbia összes lakosának 3,53%-a volt 2011-ben magyar nemzetiségű. A tereptapasztalatok mindezek ellenére azt mutatják, hogy a kisebbségi lét miatt a magyarság életében hangsúlyosabb a civil szféra jelenléte a többségi nemzethez képest. Bár nem ismeretes az egyesületekben aktívan részt vállaló szerbiai polgárok. létszáma, azonban elképzelhető, hogy e tekintetben jobban áll a magyar közösség (vagyis az országos átlaghoz képest számában ugyan kevesebb, de sokkal nagyobb létszámú egyesületek vannak – ami a nagy létszámú művelődési egyesületek még mindig meglévő hangsúlyossága miatt valószínűsíthető is).
A civil szervezetek székhelyük szerint legnagyobb számban a Tisza-menti régióban működnek, majd következik Észak-Bácska, amit a szabadkai és közép-bánsági régió követ, legtöbb civil szervezetet a tömbben élők alapítanak, majd folyamatosan csökken a civil szervezetek száma egy-egy településen, ahogy csökken a magyar lakosság aránya.
A civil szervezetek működési formáját tekintve elsősorban polgári civil szervezetek és egyesületek és csak kis számban léteznek szövetségek, illetve alapítványok. A vajdasági civil szervezetek legnagyobb hányada a 2000-2007-es években alakult meg. Kiemelkedő arány észlelhető a szervezetek megalakulásában 1991-ben, 1992-ben, 1996-1998 között, 2001-2002-ben, valamint 2010-2011-es periódusban. Ezekben az években a vajdasági magyarság számára valamilyen impulzus következett be, aminek a hatására megindultak az alulról jövő szerveződések. A kilencvenes évek eleje a szocializmus alóli felszabadulás, a nemzeti öntudat kinyilvánításának lehetőségével kecsegtetett, hasonló helyzet 1996, amikor is a gazdasági helyzet egy kicsit javulni látszott a több éves elszigeteltség után, míg a 2000-es évek első fele pedig az új politikai rend számára megelőlegezett bizalmat mutatja meg. A 2010-es évek elején valószínűleg az új civil törvény által megkövetelt újra bejegyzésnek köszönhetően mutathatók ki magasabb számok a megalakulás tekintetében. A civil szervezetek jellegét szemlélve, azok szinte 80 százaléka önálló szervezet, illetve több mint fele regisztrált tagja valamilyen ernyőszervezetnek, érdekképviseletnek, regionális vagy nemzetközi szervezetnek. Földrajzi szempontból tekintve a szervezetek tevékenységi területe leginkább (40%-ban) helyi jellegű, a többi azonosan oszlik meg regionális, tartományi és országos szinten. A civil egyesületek tevékenységi területe szerint a szórványban élő elsősorban falusi civilek jelentős része helyi tevékenységekkel foglalkozik, a városok civiljei viszont jellemzően tartományi és országos szinten tevékenykednek. A Tisza mentén szintén jellemző a tágabb működési terület.
A civil szervezetek tevékenységét elemezve megfigyelhető, hogy azok elsősorban oktatással, neveléssel, képzéssel, ismeretterjesztéssel foglalkoznak, illetve jelentős mértékben kulturális és közművelődési tevékenységekkel. Ezek mellett kiemelhető hányadú az ifjúsággal kapcsolatos tevékenység. Figyelemreméltó adat, hogy szintén relatív magas az EU-s integrációt, a határ-menti együttműködést célul kitűző egyesületek száma, illetve a környezetvédelem, a szociális témák és a tudományos kutatói feladatok is jelentősen prezentáltak, ami a magyarság fennmaradási szándékait erősíti Vajdaságban. Más adatok is azt mutatják, hogy a vajdasági magyarság számára legfontosabb identitásának a megőrzése, illetve a falusi környezetben való boldogulás, a mezőgazdaság fejlesztése, ami szintén egyezik azzal a ténnyel, hogy a vajdasági magyarság egyre nagyobb hányada él falusi környezetben és egyre jobban kötődik valamilyen módon a mezőgazdasághoz.
A szervezetek taglétszámát megfigyelve megállapítható, hogy a vajdasági magyar civil szervezetek tagjainak száma 50 személy körül mozog. Ezek az adatok bizonyítják azt, hogy a vajdasági magyar civil szféra tömegesítését elsősorban a közművelődési egyesületeknek köszönhetjük, ezek az egyesületek nagy tagsággal rendelkeznek, a más célú egyesületek tagsága jóval kisebb.
A Vajdasági Magyar Civil Stratégia elkészítését megelőző felmérés adatai alapján kijelenthető, hogy a civil szervezetek vezetőinek az átlagéletkora a 40 év körül mozog. A földrajzi megoszlás szempontjából itt nagyon megmutatkozik a különbség a tömb és a szórvány között. A szórványban nagyon magas a vezetőség átlagéletkora, míg a tömbben jóval kedvezőbb a helyzet.
A szervezetek fele rendelkezik saját tulajdonú vagy bérelt székhellyel, a fele pedig egyáltalán nem rendelkezik székhellyel, valamely állami vagy önkormányzati, esetleg magántulajdonú ingatlanban van a székhelye, szívességi alapon bejegyezve. A civil szervezetek által használt hasznos terület tekintetében átlagosan 50 négyzetmétert említenek. A jelenlegi székhelyeket a civil szervezetek valamivel nagyobb hányadban nem találták kielégítőnek, a szervezetek közel fele nem rendelkezik irodatechnikai eszközökkel. Akik igen, azoknak a felszerelése közepes és csak nem egész 10% százaléka tartja azt korszerűnek. Korszerű számítástechnikai eszköze csak nagyon kevés civil szervezetnek van, a többinek vagy közepes a felszereltsége vagy egyáltalán nincs.
Ha a bevételek mértékét vizsgáljuk, akkor kijelenthetjük, hogy a szervezetek egynegyedénél 100.000 dinárig terjed, (1 euró 102 dinár) az éves bevétel szintén negyedénél 100.000-500.000 dinár között van, 8,3%-ának 500.000-1.000 .000 dinár közötti és 7,6%-ának 1.000.000 dinár fölötti. Ez az arány is megmutatja, hogy a civil szervezeteink túlnyomó többségének az éves költségvetése nem haladja meg a fél millió dinárt, ami jól jellemzi az egész szféra pénzügyi lehetőségeit a céljaik elérésében. Területi aspektusból vizsgálva a civil szervezetek bevételeit jelentős különbség van a tömbben, illetve a városokban működő civil szervezetek, illetve a szórványban vagy a kis településeken működő szervezetek között. Az előbbiek között jóval több a nagyobb bevételeket elérő szervezetek száma, míg a második csoportban jelentős azon szervezetek száma, akiknek a bevételeik még a 100.000 dinárt sem érik el.
A bevételi források között alacsonyak a saját tevékenységből, vagy ingatlan kiadásból származó bevételek, normatív támogatásból a civil szervezetek 89%-a valósít meg jövedelmet, így számos civil szervezet számára ez jelentős bevételi forrást jelent. A helyi pályázatokon nyert támogatások a szervezetek 89,3%-nál jelentkeznek. Hasonlóképpen a helyi pályázatokhoz, a tartományi és az anyaországi támogatások további jelentős (sok esetben egyedüli) forrásai a vajdasági magyar civil társadalomnak. A köztársasági pályázatokon nyert támogatások nagysága nagyon alacsony. Az adatok azt jelzik, hogy a vajdasági magyar civil szervezetek nem tudnak és valószínűleg emiatt nem is akarnak a köztársasági pályázatokon indulni. Az Európai Uniós pályázatok a szervezetek 0,8%-nál a bevétel 10%-át teszi ki, 0,5%-nál 60%, illetve 80%-ot jelent. A számok jól jellemzik a vajdasági magyar civil társadalom EU-s támogatásokhoz köthető viszonyát. Az összes civil szervezetnek kb. 1,5%-a meri vállalni azt, hogy versenybe induljon EU-s forrásokért, noha azok rendelkezésre állnak, de nincs megfelelő szaktudás és bátorság belevágni egy-egy ilyen projektbe. A szervezetek más nemzetközi pályázatokon nyert támogatásának nagysága is hasonlóan alakul, az összes szervezet 21,4%-a egyáltalán nem használ nemzetközi pénzeket projektjeihez, a többi szervezet költségvetésének csak elenyésző részét tették ki a nemzetközi pályázatokon bevont források. Általában megállapítható, hogy a civiljeink nem nagyon mernek nagyobb, komolyabb pályázatokon indulni, a helyi, tartományi és magyarországi pályázatok megírásához és végrehajtásához van meg a megfelelő szaktudásuk, komolyabb kiírással már nem tudnak elboldogulni.
Szerbia és az Európai Unió
Szerbia tovább folytatja eddigi, kitérőkkel tarkított útját az Európai Uniót illetően. Elhárultak azok az akadályok, amelyek Koszovó viszonylatában az Uniós integrációt eddig hátráltatták. 2014-ben Szerbia megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, ami egy új fejezetet indít el a területi fejlődés szempontjából, mivel megnyílnak azok az Uniós alapok, amelyek ebből a szempontból a legjelentősebbek, mind a tervezett támogatási összegek, mind pedig azok felhasználási módszertanának viszonylatában.
Vajdaság földrajzi elhelyezkedése az elmúlt idők változásainak köszönhetően, stratégiai jelentőségűvé vált. Ilyen körülmények között minden eddigi természeti, környezeti adottság jelentős mértékben átértékelődik. Figyelembe véve, hogy az tartományt 3 oldalról Uniós országok veszik körül, kijelenthetjük, hogy a régió számára egyedüli alternatíva Európa, ami által további lehetőségekkel kell és lehet számolni. Egyes eddigi adottságok az új helyzetben jutnak kiemelt szerephez, ezeket a régió fejlődésének előmozdításához mindenképpen ki kell használni.
A 2007–2013-as költségvetési periódusban az EU Szerbia és Nyugat-balkán többi állama számára az IPA (Instrument for Pre-Accession Assistance) alapból tervezett fejlesztési forrásokat. Ennek az alapnak öt prioritása volt: intézményépítés és a stratégiai beruházások támogatása; a határon átívelő programok; a regionális fejlődést támogató programok; a szociális fejlődés támogatása; a mezőgazdasági termelés támogatása (IPARD). A csatlakozási folyamatot megkezdő országok számára mindegyik elérhető, míg az előkészületi szakaszban csak az első kettő. Az IPA forrásokon kívül az Unió további támogatási eszközöket kínált fel az elmúlt évtizedben, amelyek segítségével növelni lehet a térség fejlettségét, 2013-ban összesen 11 alaphoz pályázhattak a szerbiai intézmények. Mindezek közül a legszélesebb körben a határon átívelő programok támogatásai elérhetőek, így e munka is ezek tervezésével, megvalósulásával, valamint hatásaival foglalkozik. Ezen programok forrásainak a lehívásában a vajdasági magyar kisebbség jelentős mértékben kivette a részét.
2004–2009 között szerb-magyar és szerb-román viszonylatban a Phare CBC majd pedig az Interreg programok voltak elérhetőek a pályázók számára. A Phare CBC esetében kijelenthetjük, hogy a programok elsősorban felkészülési lehetőséget adtak a későbbi Uniós programok fogadására, mivel ezek esetében a szerbiai fél korlátozott mozgástérrel vehetett részt a programokban. Az Interreg szomszédsági programban, amely ebben az esetben trilaterális Magyarország-Szerbia-Románia programként került definiálásra, a partner országok potenciális pályázói egyenjogúan vettek részt a fejlesztési elképzelések végrehajtásában. Ez volt az első olyan Uniós program, amelyben a szerb felek is saját jogon pályázhattak Uniós források lehívására, ezért a program végrehajtása minden szinten (EU, nemzeti irányító hatóságok, a pályázók) számára nagy kihívás volt. Három pályázati kiírásra került sor a program magyar-szerb viszonylatában, a pályázók között a partnerség foka eltérő volt: közös, tükör, különálló projektekkel lehetett pályázni. Fő támogatási területei: infrastruktúra-fejlesztés, környezetvédelem, üzletiinfrastruktúra-fejlesztés, vállalkozás-fejlesztés, intézmények és közösségek közötti együttműködés, kutatási együttműködés. Szerb-román viszonylatban szintén három kiírásra került sor, a magyar programhoz hasonló paraméterekkel. A program általános célja a két ország közötti gazdasági-társadalmi fejlődés kiegyenlítése és a határon átívelő együttműködés erősítése volt.
A projektek elemzése során megállapításra került, hogy a határon átívelő programok elsődlegesen a szoft, tehát humánerőforrás, kapcsolatépítő, és gazdasági jellegű projekteket támogatják, míg az infrastrukturális fejlesztések a háttérbe szorulnak. Az egyes megvalósított projektek elsősorban a lokális közösségeket segítik, ezen belül is a vidéki humánerőforrás fejlesztésre helyeznek kiemelten hangsúlyt. Az első kiírásban megvalósult projektek jó alapot teremtettek arra, hogy a 2007-2013-as programozási időszak IPA forrásai számára megfelelő hátteret jelentsenek, mind humánerőforrás, mind projektgenerálás, mind pedig tapasztalat terén, mivel Vajdaság csak akkor tud felzárkózni a körülötte lévő országok fejlettségi szintjéhez, ha ezeket a forrásokat megfelelő hatékonysággal használja ki.
Magyarország-Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program
Az Európai Bizottság C(2008)1075 számú döntésével 2008. március 25-én fogadta el a 2007-2013 időszakra szóló Magyarország-Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Programot. Magyarország és Szerbia határ menti kapcsolatainak erősítését a 2004-2006 időszakban működő háromoldalú (magyar-román-szerb) INTERREG IIIA programot követően 2007 és 2013 között a bilaterális Magyarország-Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program segíti. A támogatás egyik fő célja, hogy a tagállamok – itt Magyarország – és a (potenciális) tagjelölt országok – itt Szerbia – határon átnyúló együttműködése, a Programban támogatásra jogosult területek fokozatos gazdasági-társadalmi integrációja erősödjön. A Program előcsatlakozási támogatási eszközként működik a 1085/2006/EK tanácsi rendelet és annak végrehajtásáról szóló 718/2007 Bizottsági Rendelet alapján.
A támogatásra jogosult terület Magyarország dél-keleti, valamint Szerbia északi részén helyezkedik el. A földrajzilag a Nagy Alföld régióhoz tartozó tájat két folyó, a Duna és a Tisza köti össze. Magyarországon Csongrád és Bács-Kiskun megyékre terjed ki. A programterület szerbiai részén a jogosult terület Vajdaság Autonóm Tartományon belül található NUTS III szintű területei, ezek: Nyugat-Bácska, Észak-Bácska, Észak-Bánát, Dél-Bácska, Közép-Bánát körzetek. A kapcsolódó területek (Dél-Bánát és Szerémség) a 20%-os rugalmassági szabálynak megfelelően, a fenti területek a Programra jutó Közösségi támogatás 20%-nak erejéig támogathatók.
1.ábra: A magyar-szerb IPA program jogosultsági területe
Forrás: http://www.hu-srb-ipa.com/
A Program hosszú távú, általános célja egy fenntartható és biztonságos környezetvédelemben együttműködő régió létrehozása. Az együttműködés keretében a közös kulturális és természeti örökség megőrzése, a gazdasági lehetőségek kiaknázásának erősítése, közös oktatási, kutatási tevékenységek erősítése a fő cél, elősegítve a munkahelyteremtést, valamint csökkentve a Schengeni külső határon való elhelyezkedés negatív hatásait. A stratégiai cél eléréséhez az alábbi öt specifikus célnak kell teljesülnie: a határvidék elszigeteltségének csökkentése a határ elérhetőségének növelésével, környezeti fenntarthatóság és biztonság a határzónában, szinergiák és együttműködések elősegítése a gazdasági életben, a közös kulturális örökség megőrzése a kulturális értékek, hagyományok bemutatásával és a turizmus fejlesztésével, kulturális, oktatási és kutatási együttműködések elősegítése. A fenti célok eléréséhez további prioritások és beavatkozási területek kerültek megfogalmazásra.
Románia-Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program
A Románia–Szerbia Határon Átnyúló Együttműködési Programot az Európai Unió Előcsatlakozási alapjának Határon átnyúló együttműködések komponenséből finanszírozzák a kedvezményezett országok társfinanszírozásával. A program célja a gazdaság versenyképességének növelése a határ menti övezetben és a közösségek életfeltételeinek javítása a határ mindkét oldalán. A Phare CBC 2003-as és a Románia-Szerbia 2004-2006 Határon átívelő programok kiváló alapot teremtettek arra, hogy ez a régió is elindítsa a határ menti programok új eszközeit, amelyet 2007-óta alkalmaznak az Unió külső határai mentén. Az IPA program a saját stratégiai célkitűzések felé irányul: a szerb-román határtérség egyenletes gazdasági és társadalmi fejlődésének támogatására.
- ábra: A román-szerb IPA program jogosultsági területe
Forrás: www.mdrl.ro/_…se/Fisa_prezentare__ian08_EN.pdf
Az 546 kilométer hosszú szerb-román határból körülbelül 230 kilométer hosszan a Duna képezi a természetes határvonalat. A jogosultsági terület e határvonal mentén NUTS 3 szinten van meghatározva Román részről és NUTS 2 szinten Szerb részről. A jogosult területek Romániában Temes, Krassó-Szörény, és Mehedinti megye, míg szerb oldalról a vajdasági Észak, Közép és Dél-Bánáti körzet, valamint szűkebb Szerbiából a bori és a branicsevói körzetek. A program 3 fő prioritásból áll, amelyek további intézkedésekre oszlanak. A prioritások a gazdasági és társadalmi fejlődés, a környezetvédelem és az árvízi felkészültség növelése, valamint a people-to-people, emberek közötti kapcsolatok fejlesztése.
Horvátország – Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program
Ez a program előzmény nélküli, Szerbia és Horvátország között sem Phare, sem Szomszédsági program nem létezett az elmúlt években, így ez a régió jó öt éves lemaradásban van a másik két határrégióval szemben. Ennek két, egymással összefüggő oka van: Horvátország kiválása Jugoszláviából véres háború árán történt meg, ami miatt az ország gazdasága nem volt kész az Uniós integrációra, illetve a háborús feszültség még jó néhány évig érezhető volt a határtérségben is. A 2007-2013-as Uniós programozási időszakban már ezeket a problémákat hátrahagyva az integrációban hosszú utat megtett Horvátország számára is megnyíltak a határ menti források a szerb-határ mentén. A program jogosultsági területe a Duna két oldala. Vajdaságban a Nyugat- és Észak- és Dél-Bácskai körzet valamint Szerémség illetve kapcsolódó területként a 20%-os szabálynak megfelelően a szerbiai Mácsva. Horvát részről a Duna nyugati partján az Eszék-Baranyai, a Vukovár-Szerémi megye illetve kapcsolódó területként pedig a Pozsega-Szlavonia, és a Brod-Posavina megye vesz részt a programban. A program két prioritása: a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődés és a technikai segítségnyújtás, vagyis a program megvalósítása. A fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődés prioritásnak három intézkedése van, ezek a gazdasági fejlődés, a környezetvédelem és a people-to-people, emberek közötti programok.
- ábra: A horvát-szerb IPA jogosultsági területe
Forrás: Programski Dokument, Prekogranični program Hrvatska – Srbija 2007. – 2
Az intézkedések általános célja, a gazdasági együttműködés elősegítése, a határon átmenő kereskedelmi forgalom növelése, a munkaerő piaci mobilitás fejlesztése, és közös gazdasági tervezés. A turizmus fejlesztése a határ menti regionális identitásra és a természeti erőforrásokra alapozva. A határ menti régió környezetének védelme közös intézkedések és a környezettudatos életforma kialakításával, valamint a jószomszédi kapcsolatok kialakítása a helyi közösségek között.
A lezárt projektek vizsgálata a vajdasági magyar civil szféra szempontjából
Bár a határon átnyúló programok dokumentumai horizontális célkitűzésként előírják a kisebbségek támogatását, az Unió működését ismerők számára világos, hogy az EU a nemzeti kisebbségeket külön nem támogatja. Ennek ellenére a határon átívelő programok a Kárpát-medencében nagyon jó eszközök lehetnek arra, hogy a határokon túlra került nemzetrészek Uniós forrásból tervezett módon fejlődhessenek, az anyanemzet képviselőivel végrehajtott közös projektek által. Magyarország ezen eszköz felhasználásával kimondottan az élen jár, hiszen szinte minden határa a saját nemzetének képviselőitől választja el, így kulturális, nyelvi vagy identitáshoz kötődő akadályok nem állnak fenn.
Függetlenül attól, hogy a határon túli kisebbségi sorsban élő nemzetrészek közvetlen támogatására a határ menti programokból nincs mód, ez ügyes pályázással megvalósul, amiben a civil szervezetek és az önkormányzatok járnak elöl, jó példával. A horvát-szerb tervezési programdokumentumba érdekes módon sikerült belevenni azt a kitételt is, hogy az észak-bácskai körzet, amely közvetlenül nem határos Horvátországgal, a programterület része legyen, mert ott jelentős a horvát kisebbség számaránya. Sajnos ezt a magyar kormányoknak nem sikerült elérni, mert ha így lenne, akkor például Székelyföldet is támogatni lehetett volna a határ menti együttműködési programokból.
A kutatómunka során olyan magyar, illetve magyar jellegű civil szervezetek által végrehajtott projekteket kerestem, amelyek vagy deklaráltan a magyar nemzeti közösség előrehaladását tűzték ki célul, vagy rejtett, másodlagos céljuk volt ez. A projekteknek egy kis része nem volt magyar jellegű, de olyan teljesen magyar tagságú civil szervezetek hajtották végre, hogy projektjükkel a magyar közösség fejlődését segítették. Mindhárom programterület összes projektjét, projektgazdáját megvizsgáltam, és ezekből választottam ki azokat a projekteket, amelyeket a fenti ismérvek alapján vajdasági magyar civil projektként tudtam definiálni. Összesen 32 projektet tudtam kiválasztani, amelyeket egyenként is tüzetesebben megvizsgáltam, hogy a kutatásom hipotéziseit meg tudjam erősíteni.
2014 végéig a három programterületen összesen hét pályázati kiírásra került sor. Magyar-szerb viszonylatban 3 alkalommal lehetett pályázni, 2009-ben, 2011-ben, és 2012-ben. Az idődimenzióhoz igazodva mindhárom kiírás projektjei befejeződtek már, vagy most vannak a végső fázisukban. A három kiírásban több mint 750 projektterv érkezett be támogatási kérelemként, amelyből az első körben 70, a második körben 67 pályázóval kötöttek támogatási szerződést, míg a harmadik körben 61 projektet választottak ki. A fennmaradt támogatási összeget a harmadik kör tartalék listájára került projektjei között osztják szét, amelyből eddig kettő került támogatása, illetve 2014 végén további négy projekt kerül finanszírozásra. Az első körben összesen 18 millió eurót osztottak szét, a hangsúly az emberek közötti kapcsolatokra helyeződött, ahol a civilek jelentős összegeket kötöttek le. A második körben 12 millió euró szétosztásával hangsúly a gazdaságfejlesztésre terelődött, itt a civilek már kevesebb támogatást tudtak megszerezni, míg a harmadik körben 16 millió eurót költöttek elsősorban nagyobb infrastrukturális projektek támogatására, még alacsonyabb civil részvétellel.
A román-szerb viszonylatban a két kiírás során mintegy ötszáz pályázat került beadásra és összesen a két körben 61 szerződött pályázatra 26,6 millió euró támogatást ítéltek meg. Fő témák a gazdasági és társadalmi együttműködés, környezetvédelem valamint emberek közötti együttműködés voltak.
A horvát-szerb viszonylatban először került sor együttműködési program meghirdetésére, a 2010-es első körben összesen 2,7 millió eurót osztottak szét 11 pályázó számára, a 2012-ben meghirdetett második körben pedig 5,6 millió euró forrás felhasználásával 11 szerződött projekt célja a határtérség fejlesztése.
Ha a magyar-szerb határ menti programot magyar civil szemszögből megvizsgáljuk, akkor kijelenthető, hogy itt tömeges a magyar civil jelenlét. Az összesen vizsgált 32 projektből 31 ebben a programban került finanszírozásra, ami természetesen a meglévő kapcsolatoknak és magyar-magyar akadálymentes együttműködésnek volt elsősorban köszönhető. Az első pályázati kiírásban 13 magyar civil szervezet összesen 12 projektet valósított meg, magyarországi szintén civil vagy önkormányzati partnerrel. Ekként az összes projekt 17%-át vajdasági magyar civilek valósították meg mintegy 850.000 euró értékben, ami viszont a teljes lekötött támogatási összegnek csak 5%-át tette ki. Ez azt jelzi, hogy az emberek közötti együttműködések sokkal kisebb volumenben kerültek finanszírozásra, mint például az infrastrukturális projektek. A második körben 10 vajdasági magyar civil szervezet 11 projektet valósított meg 650.000 euró értékben. ami az összes projekt 19%-át tette ki, és az összes lekötött támogatási forrás 5,4%-a jutott a civil pályázókhoz. A harmadik körben tovább csökkent a civilek aránya összesen 8 projektet 9 szervezet valósított meg 500.000 euró értékben, ami 3%-a az adott körben lekötött forrásoknak. Ez a számot kiegészül még egy projekttel, ami a tartaléklistáról került finanszírozásra, de érdemben ez sem változtat jelentősen a fent megjelenített értékeken. Várhatóan még egy civil projekt kerül finanszírozásra az utolsó tartalék körben, de ismerve a fennmaradt összeg nagyságát ez sem változtatja meg jelentősen az arányokat.
A román-szerb programterületen összesen két magyar jellegű projektet tudunk azonosítani, ebből egy önkormányzati és egy civil. A civil projektet a temesvári Szórvány Alapítvány a zentai Ci-Fi Központtal futtatta, melynek a fő tevékenysége a határ két oldalán élő magyar gyermekek közötti kapcsolat kialakítása volt, az egészséges vetélkedés eszközével.
A horvát-szerb programterületen egyáltalán nincs magyar jellegű projekt. Mivel a projektek túlnyomó többségét a magyar-szerb programterületen futtatták, a következőkben csak az ide tartozó projekteket elemzem.
A nyertes civil projektek többnyire az emberek között együttműködések prioritásban voltak sikeresek, kisebb mértékben a gazdaságfejlesztési és a képzési prioritásban. Ennek a magyarázata, hogy a civil együttműködések itt lehettek nyertes projektek, illetve más prioritásba nehezen fértek bele. Ez a magyarázata annak is, hogy a jelentős projektszáma ellenére miért kaptak viszonylag kis összegeket – az emberek közötti projektek rendszerint a kis projektek közé tartoztak, amelyek keretösszege minden kiírás esetében a legkisebb volt.
Ami a projektek tartalmi vonatkozását illetően a programdokumentumok alapján vegyes kép rajzolódik ki. Széles a skála, a legjellemzőbbek az oktatással, tudományos kutatásokkal, fejlesztési tervek készítésével, szociális kérdésekkel, gazdaságfejlesztéssel, turizmussal, szabadidősporttal, kulturális, hagyományőrző együttműködésekkel és környezetvédelemmel foglalkozó projektek voltak. Ezek közül kiemelkedik az oktatás, ami a civilek szempontjából elsősorban felnőttoktatási projekteket jelentett. E projektekben elsősorban a magyarországi szaktudás átadására került sor vajdasági magyar hallgatók számára. A projektek legnagyobb hátránya szinte kivétel nélkül az volt, hogy egy komoly képzés után olyan papírt adtak a levizsgázottak kezébe, amelyet egyik országban sem, vagy jó esetben csak Magyarországon ismertek el. A képzések egyike sem került akkreditációra, sem a magyarországi sem a szerbiai törvények szerint így, ha Magyarországon jegyzékbe lett véve, akkor ott jó esetben elismerték OKJ-s tanfolyamnak. Mindezek ellenére a több száz vajdasági fiatal vett részt ezeken a képzéseken, amelyek hatása sajnos most érződik, az Unió által finanszírozott képzésen megszerzett papírral olykor Magyarországon vállal munkát a képzést elvégzett fiatal, miután megkapta a magyar állampolgárságot.
Második jelentős csoport a gazdasági és turisztikai együttműködések fejlesztése, mely mindhárom szerb-magyar kiírásra jellemző volt. Ezek a projektek elsősorban a gazdasági élet szereplői közötti kapcsolatok felvételét, növelését, és a közös fellépéseket generálták kisebb nagyobb sikerrel, civil szervezeti háttérrel. Több projekt is foglalkozott a kézműves termékek és a háztáji termékek piacra vitelével, több kiírásban is sajnos sok esetben egymással teljesen párhuzamosan, az erőforrások szétforgácsolásával. A szociális szférában voltak még jelentő projektek, amelyeket meg lehet említeni, mint a falu és tanyagondnoki hálózat jó tapasztalatainak magyarországi átvétele és a szerbiai rendszer első lépéseinek felépítése, amelyet több kiírásban is sikerült finanszírozni. Másik jelentős projekt a drog prevenciót és a szenvedélybetegségek megelőzését volt hivatott fejleszteni a határ menti övezetben, szoros együttműködésben. Negyedik jellemző szegmens, amelyet a magyar-szerb civil projektek átfogtak a közművélődési és hagyományőrző tevékenységeké. Ezek elsősorban közös produkciók létrehozására, egymásnál való vendégszereplésre, főleg gyerekek, fiatalok mozgatására, kapcsolat teremtésére irányultak, amelyek során legjobban jutott kifejezésre a civil jelleg.
A három kiírás során egyetlen egy olyan projekt volt, amely kimondottan a civil szervezetek fejlesztését a civilek között kapcsolatfelvételt célozta meg. A harmadik kiírásban, a szabadkai Szakegyesületek és Társulatok Szövetsége a bordányi Kulturális és Szabadidő Egyesület és a szegedi Szent Gellért Egyesület közös projektje kapott támogatást, amelynek célja elsősorban a magyarországi jóval fejlettebb civil kultúra Szerbiába való átvitele és a jó gyakorlatok átvétele volt. Mindenképpen meg kell említeni, hogy a civilek mellett civil jellegű témával más jogi szervezetek is pályáztak, mint például Helyi Közösségek, intézmények, illetve más szervezetek, akik kihasználták azt, hogy lehetőségük volt pályázni.
A projekteket földrajzi szempontból vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a civil jellegű projektek 47%-át nagyvárosban, (Újvidék, Szabadka) 26%-át városban, (Zenta, Magyarkanizsa, Ada, Topolya, stb.) míg 27%-át falun valósították meg.
A fenti felsorolásból látható hogy a projektek jelentős része szoft, valamilyen tevékenység végrehajtására jött létre, és infrastrukturális fejlesztésre szinte csak elenyésző esetben volt példa, melynek oka egyrészt a keretösszegek korlátozott volta illetve a civilek előfinanszírozási lehetőségeinek hiánya volt. Összességében kijelenthető, hogy a magyar-szerb programban a civilek a lehetőségeikhez mérten jól kihasználták a fennálló finanszírozási forrásokat és a projektjeiket eredményesen végrehajtották, viszont a román és horvát viszonylatban a lehetőségek abszolút kihasználatlanul maradtak, erre viszont a jövőben oda kell figyelni a civileknek. A kutatásból megállapítható a csökkenő civil részvétel a magyar programterületen, ennek egyértelmű okai az egyetemek belépése, amelyek az első kiírásban még csak korlátozottan pályáztak, majd pedig a második és harmadik kiírásban az újvidéki és szegedi egyetem elvitte a források nagy részét, saját alaptevékenységét finanszírozva a határ menti programokból. Szintén a civilek térvesztésének okozta az infrastrukturális projektek megnövekedett száma, illetve az ezt előidéző politikai nyomás a kiíró szervezetre. Az okok között említhetjük továbbá az első körben szerzett rossz tapasztalatokat (finanszírozási késedelem és az elszámolás bonyolultsága). Nem szabad elfelejteni, hogy a bírálati rendszer folyamatos finomítása sem kedvezett a kevés lobbival rendelkező független civil szervezeteknek. A projektek elemzésével nyilvánvalóvá vált, hogy a sikeres végrehajtásban a magyarországi kapcsolatrendszernek nagy jelentősége van, mind a tapasztalatok átadása, mind az előfinanszírozás mind pedig az elszámolás szempontjából.
A projektek végrehajtása során egyöntetűen kitűnt, hogy a legnagyobb kihívásokkal a civilek küzdöttek meg, mivel olyan projektmenedzsment feladatokat és finanszírozási, valamint végrehajtási gyakorlatot vártak el tőlük a támogatók, amilyennel addig Szerbiában egyáltalán nem találkoztak. Az első kör eredményhirdetése után a civilek egy része kicsit meg is torpant a végrehajtás megkezdése előtt, de összefogással sikerült ezeken túl lépni. Legnagyobb probléma az előfinanszírozási forrás előteremtése volt, amelyben a Tartományi Fejlesztési Alap segített a civileknek, illetve hasonló nehézségeket okozott a közbeszerzési eljárások, valamint az elszámolási folyamatok betartása, amelyek nagy részét a civilek egyáltalán nem értették. Ebből kifolyólag az elszámolt projektrészek finanszírozásának visszatérítése is csúszott, ami további gondokat okozott a pályázók számára, a projekt végrehajtása folyamán.
A projektek által elért eredmények
A felsorolt nehézségek és civilek tapasztalatlansága miatt a civilek szempontjából a legnagyobb eredménynek az tekinthető, hogy a kiválasztott és finanszírozott projektek egyáltalán megvalósultak, a tervezett tevékenységeket végre tudták hajtani a kitűzött céljaikat elérték, és a megfogalmazott indikátorok elérésével eredményesen el tudtak számolni a finanszírozóval és lezárták a projekteket.
Mindezek mellett természetesen az oktatási jellegű projektekben több száz magyar fiatal kapott képzést, új szaktudás birtokába jutottak, bár a képzések a legtöbb esetben nem voltak akkreditáltak. Tudományos kutatásokat finanszírozott a program, eddig nem kutatott, hiánypótló témákat, de viszonylag kevés magyar vonatkozással. Fejlesztési tervek kerültek kidolgozásra, további beruházások és fejlesztések érdekében, kérdés viszont, hogy van-e a projekt megvalósítói mögött megfelelő hatáskör és anyagi fedezet, mert ha nincs, akkor a fiók számára dolgozták ki a terveket. Szociális területen átvették a magyar partnerektől a tanya, és falugondnoki szolgálat jó gyakorlatát, valamint megindult a rendszer szerbiai kiépítése, aminek óriási jelentősége van a falun maradás és egyáltalán a nemzettest megmaradásának szempontjából. A drog prevencióval a fiatal korosztály jövőbeni esélyeit javítják. A gazdaság területén az új befektetések és az ezzel járó új munkahelyek jelentik az eredményt, míg a turizmus területén közös programok létrehozásával járó több beutazó turista emelheti a gazdasági fejlődést. Közművelődés, kultúra területén a kínálat színesítését, a határon átnyúló kapcsolatok bővítésével, tradicionális és új rendezvények finanszírozásának a jelentőségét emelhetjük ki, míg a környezetvédelemben a életterünk fenntartható fejlesztése állt a projektek eredményeinek fókuszában.
Mindezeken túl a legnagyobb eredménynek azt tartják a civil szervezetek vezetői, hogy olyan tudás, tapasztalat és kapcsolatrendszer birtokába kerültek a projektek végrehajtása során, amelyet semmilyen tanfolyamon, vagy más képzési rendszerben nem tanulhattak volna meg. A vajdasági magyar civilek szó szerint belecsöppentek az Uniós pályázatok dzsungelébe, amelyből nagyon kis kivétellel mind megerősödve kerültek ki. Néhány szervezetnek volt már tapasztalata az előző Interreg programokról, de azokat a rendszer eltérő volta miatt nem igazán tudták hasznosítani.
Fenntarthatóság, hosszú távú eredmények, fejleszthetőség, jövőbeni veszélyek
A fenntarthatóság, mint minden Uniós támogatású programnál, jelen esetben is egyik alapvető kritériuma a támogatottságnak. A határ menti projektekben nem könnyű mérni azokat az indikátorokat, amelyek a projekt fenntarthatósági időszakában jellemzik a határon átívelő hatást, de egy fokkal könnyebben lehet elemezni azokat a mutatókat, amelyek adott országon belül mutatják meg a projekt által létrehozott termék hosszú távú eredményeit. A civil szervezetek számára a fenntarthatóság elsődleges tényező, hiszen sok esetben az egyes projektek keretében a saját alapvető céljaik eléréséhez szükséges tevékenységeket finanszírozták. Szinte minden esetben kódolva van a rendszerben a fenntarthatóság, kérdés, hogy a jövőbeni körülmények ehhez meglesznek-e. Nagyon jó példa a fenntarthatóságra és a továbbfejlesztésre a már említett falugondnoki pályázat, mert azt több körben is támogatta az Unió, így a kísérleti program folytatásaként már egy középtávú terv megvalósításában is gondolkodhatnak.
Nehezebb a továbbfejleszthetőséget garantálni, hiszen ha nincs kellő motiváció, és anyagi valamint humán erőforrás, akkor sok esetben elhalnak a projekt befejeztével a fejlesztések. Itt elsősorban gondolok a kutatási és tervezési feladatokra, mert azok továbbviteléhez megfelelő hatáskörök és források szükségesek, amelyek sok esetben a civilek számára csak korlátozottan állnak rendelkezésre. A veszélyek között meg kell említeni a projektek végrehajtásához szükséges önerő és előfinanszírozás hiányát, valamint sok esetben a projekt végrehajtásához szükséges szaktudás kezdetlegességét.
Következtetések
A határ menti Uniós finanszírozású programok jelentős hatással voltak azokra a civil szervezetekre, amelyek élni tudtak a lehetőséggel, sajnos ez kevés szervezetre volt jellemző. Olyan fejlesztéseket eredményeztek, amelyek a szervezetek kitörését segíthetik elő a perifériás helyzetből. A projektek sikeres végrehajtása megmutatja, hogy melyek az életképes közösségek, és projektötletek, amelyeket a későbbiekben tovább lehet fejleszteni. a megvalósított fejlesztések jó példával szolgálnak mások számára – igenis lehet külső forrásokat bevonni a civil szférába. A határon átívelő programok viszonylag kockázatmentes felkészülési lehetőséget nyújtanak a jövőbeni Uniós források fogadására így kialakul egy szakmai réteg, amelynek megfelelő tapasztalata lesz, és a későbbiekben is végre tudja hajtani a projekteket.
A vizsgálat fő célját teljesítette, választ adott arra a feltételezésre, hogy, a vajdasági magyar civil szervezetek számára az Uniós források konkrét, mérhető eredményeket biztosítottak, hiszen minden szervezet amellett, hogy teljesítette a kitűzött célt, melyet az indikátorokkal mérni is tudott, megerősödötten és a további programokra felkészülve fejezte be a projektjét és készülhet a további kiírásokra.
Irodalom:
Đorđević, Jasmina–Đorđević, Dejan. 2004. A vajdasági (szerbiai) és dél-magyarországi határrégió fejlesztésének várható hatásai, In: Lehet-e három arca e tájnak? (Nagy Imre–Kugler József (szerk.) Békéscsaba-Pécs: MTA RKK.
Nagy Imre. 2001. Cross-Border Co-operation in the Border Region of the Southern Great Plain of Hungary. Discussion Papers, 36. Pécs: Centre for Regional Studies.
Nagy Imre. 2002. Mogućnosti bilateralnog prostornog planiranja u Jugoslovensko-madjarskom pograničnom geoprostoru. In: Problemi revitalizacije pograničnih krajeva Jugoslavije i Republike Srpske. Beograd: Ed.: Stanković. Geografski Fakultet.
Nagy Imre. 2007. Együttműködésen alapuló területi tervezés és területfejlesztés Magyarországon és a Vajdaság határrégiójában. In: Timár Judit (szerk.) Határkonstrukciók magyar–szerb vizsgálatok tükrében… Békéscsaba: MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet.
Ricz András. 2009. Egy határon átívelő régió (EGTC) kialakításának lehetőségei a szerb-magyar határtérségben, Central European Journal of Regional Development and Tourism. 1.
Dokumentumok:
Határok nélkül. Az INTERREG IIIA Közösségi Kezdeményezés. Magyarország-Szerbia-Montenegró Határ menti Együttműködési Program keretében megvalósult fejlesztések – 2004-2006, VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság, Budapest, 2008.
Izveštaj o međunarodnoj pomoći Republici Srbiji u 2006 godini. Ministarstvo za ekonomske odnose sa inostranstvom, Beograd.
Izveštaj o međunarodnoj pomoći Republici Srbiji u 2007 godini. Ministarstvo finansija, Beograd.
Izveštaj o međunarodnoj pomoći Republici Srbiji u 2008 godini. Ministarstvo finansija, Beograd.
Izveštaj o međunarodnoj pomoći Republici Srbiji u 2010 godini. Kancelarija za evropske integracije, Beograd.
Izveštaj o međunarodnoj pomoći Republici Srbiji u 2011 godini. Kancelarija za evropske integracije, Beograd.
IPA 2008: Instrument predpristupne pomoći (IPA) Prekogranični program Hrvatska–Srbija 2007–2013. Programski Dokument. .
Magyarország-Szerbia IPA Határon átnyúló együttműködési Program, A 2007-2013-as programozási időszakra vonatkozó programdokumentum, 2008.
Romania–Serbia IPA Cross-Border Cooperation Programme Programming Document, 2008.
Vajdasági Magyar Civil Stratégia, Szabadka: Magyar Nemzeti Tanács, 2012.