Fülöp Géza: Kaszinók, társalkodó egyletek, olvasóegyesületek. 2.
Falusi olvasókörök főleg Erdélyben létesülnek: Alsósiménfalván és Tordátfalván nemes székely ifjúi egyesület a leendő gazdák részére, Maroscsapón és Algyógyon pedig kaszinó stb. A tanítók Alsókubinban tanítói nevelő társaságot szerveznek. Az árvai evangélikus esperesség tanítói alakítják meg e társaságot 1837. szeptember 25-én “önmívelésük s ez által a népoktatásmód célszerűbb eszközlésére”. Jegyzőkönyvei magyarul és szlovákul készültek. A társaság 150 kötetes könyvtárral rendelkezett és a Jelenkort, a Pesti Hírlapot és az Athenaeumot járatta 1841-ben. Siklóson Tóbi Antal könyvárus a környékbeli református lelkészek részére állítja fel a Baranyai Olvasó Intézetet. Tóbi alapításának indítéka: mivel a lelkészek kevés fizetésűek és családjuk eltartásának nehézsége miatt a megjelenő jeles új könyveket nem tudják megvásárolni, “a Nemzeti Literatura haladásából származó örömben való részesüléstől csaknem kirekesztettek volnának”. Temesvárott katolikus papok számára alakult egyházi olvasótársaság. Alapítási éve: 1842. A papnevelő intézet épületében működött, s tagjai csak egyházi személyek lehettek. Nagyváradon izraelita olvasótársaság, Pozsonyban zsidó kaszinó működik. Az ország nemzetiségi területein, pl. Eszéken és Záránd megyében magyar olvasótársaság szolgálja a magyarosítás és a magyar nemzeti kultúra terjesztésének ügyét. Az eszéki magyar olvasótársaságot Hoblik Márton Verőce megye főügyésze, az Akadémia levelező tagja alapította 1831-ben “a nemzeti nyelvnek amaz illyr ajkú megyében is terjesztésére”. A Záránd megyei magyar olvasótársulat 1841-ben alakult “a megyei egész közönség használatára”. A városi kaszinók és társalkodási egyletek tagjai közt némely helyen mesteremberek is előfordulnak, 1838-ban pedig Udvardy Cserna János mérnök, az Akadémia levelező tagja a Héti Lapok Műtudomány és egyéb Hasznos Ismeretek Terjesztésére című egri hetilapban mesterlegények önművelése végett javasolja a céhek helyiségeiben működő olvasókörök felállítását, ahol könyvek, folyóiratok és hírlapok szolgálnák önképzésük, művelődésük ügyét. Udvardy Cserna tulajdonképpen a kocsmázástól és alkoholtól kívánta elvonni a mesterlegényeket, s e helyett ajánlotta figyelmükbe az önművelést hasznos könyvek és lapok olvasása révén. A terv megvalósulásáról nincsen tudomásunk.
A reformkori olvasóegyesületeknek rendszerint a nők is tagjai lehettek, a kaszinók és társalkodó egyletek életében azonban általában csak mint vendégek vehettek részt, többnyire a társas összejöveteleken, közös mulatságokon, bálokon. Ugyanakkor Erdélyben női olvasóegyletek is alakultak. Kolozsvárott a város előkelő hölgyei arisztokratikus egyesületet létesítettek, a kolozsvári “főasszonyságok” olvasótársaságát, amelyből mind az alsóbb társadalmi helyzetű nőket, mind a férfiakat kizárták. Az 1839. december 22-i közgyűlésen határozták el szótöbbséggel, hogy “ez intézetbe férfiak felvétetni semmi esetre nem fognak”. A társaság arisztokratizmusa tagságának összetételén kívül abban is megmutatkozott, hogy “a honin kívül minden míveltebb nyelveken írt” könyveket gyűjtött, de magyarokat nem. Sokkal demokratikusabb intézmény volt a tordai olvasó nőegylet, amely a város polgári nőtársadalma számára nyitotta meg kapuit. Csak magyar könyveket és lapokat gyűjtött, s évente 3 Ft tagdíjat szedett (szemben a kolozsvári főasszonyságok 10 Ft-os részvényeivel).
Külön hely illeti meg a reformkori kaszinók közt radikális politikai jelentősége révén az Országgyűlési Ifjúság Társalkodási Egyesületét, amelyet az országgyűlési követeket elkísérő jurátusok alakítottak Wesselényi, Kölcsey, Beöthy Ödön és Deák Ferenc biztatására Pozsonyban, 1834-ben. A jurátusok heves ellenzéki mozgolódásai, tüntetései sok bosszúságot okoztak a kormánynak, de időnkénti túlkapásaik zavarták az ellenzék vezetőit is az 1832-36-i reformországgyűlésen. Wesselényi egy emlékiratában aggodalmát fejezte ki a megbeszéléseket megnehezítő és zavaró lármájuk miatt s különösen aggasztották az ifjúság egy részének dorbézolásokig fajuló mulatozásai. Ezért olvasótársaság alapítását ajánlotta nekik, melyben “hasznos könyvek és írások adnának az ifjúság lelkének táplálékot”. A megalakult egylet a művelődés terjesztését és az önművelést jelölte meg működése céljaként Deák Ferenc szerkesztette alapszabályaiban: “A finomabb társalkodás – a társadalmi művelődés – a tudomány- és tapasztalásbéli ismereteknek közlés és, figyelmeztetés által lehető költsönös terjesztése” érdekében olvasták fel és vitatták meg saját munkáikat heti összejöveteleiken, járattak lapokat és alapítottak olyan könyvtárat, amelynek révén megismerhették a demokratikus és forradalmi eszméket.
A kis, 100 kötet körüli könyvtárnak a korszerű műveltség terjesztésén túl rendkívüli volt a politikai nevelő hatása is. Az egyesület tagjai számára a polgárosodásért és függetlenségért folyó harcban cselekvési vezéreszmékül szolgáltak azok a korszerű nézetek és eredmények, amelyeket itt olvastak a polgári országokról és ezen országok tudományos, politikai, gazdasági és társadalmi állapotáról és fejlődési tendenciáiról. A könyvtárat a tagok adományaiból vásárolták, illetve a tagok és az országgyűlési követek hosszabb-rövidebb időre
olvasásra átengedett könyveiből állították fel. A kötetek száma így időről időre változott, de állandóan 100 körül mozgott: 1834 végén pl. 130, 1835 februárjában pedig 84 kötete volt a könyvtárnak. Az egyesület 40-50 tagján kívül – akik közt pl. Lovassy László, Pulszky Ferenc, Kászonyi Dániel, Pázmándy Dénes, Vukovich Sebő és Madarász József szerepel – 200-nál többen veszik igénybe a könyvtárat az országgyűlési követek és fiatalok közül. “Itt szívta magába az ifjúság a demokratikus forradalmi eszméket, innen vitte magával szerte az országba a népfenség elvét. A forradalom és szabadságharc fegyvereit nem utolsósorban a Társalkodási Egyesület Könyvtárában kovácsolták” – fogalmazza meg találóan a könyvtár fontos politikai jelentőségét Fejős Imre. Metternich az egyletet alakulásától fogva figyeltette (a tagokat pl. az ügyvédi vizsgától való eltiltással fenyegette), de az tovább működött, s végül a kormány az 1830-as évek végén, Kossuth lefogatásával egy időben az országgyűlési fiatalok ellen is eljárást indított, s a vezetőket bebörtönözte.
Lovassyék elitélése sem rettentette el azonban az ellenzéki ifjúságot attól, hogy már 1839-ben újabb olvasókört alakítson a pozsonyi országgyűlésen felsőbb engedély nélkül. Sedlnitzky rendőrminiszter hamarosan jelentette az uralkodónak, hogy “egy magyart rendeltem az olvasókörnek és az összejöveteleknek szigorú ellenőrzésére és megfigyelésére”. Az üléseket nyilvánosan tartja az egylet, de működését Sednitzky mégis veszedelmesnek véli, mert alapítója Somogyi Anta1, az ellenzék egyik veszedelmes szószólója. “Ez a Somogyi exaltált demagóg, az ifjúság megrontója és teljesen romlott individuum. Tekintettel tehát az olvasókör alapítójára a kaszinónak, avagy olvasókörnek a célja csak gonosz lehet” – írja a továbbiakban. A kormányzat azonban a Kossuth és Lovassyék elfogatása és elítélése nyomán kialakult országos felháborodás miatt nem mer fellépni az országgyűlési fiatalok ellen.
Az 1843-i, majd az 1847-i országgyűlésen ismét megalakul a jurátusok olvasó- és társalkodóköre. A kormány a tovább erősödő ellenzéki közhangulat miatt működésüket most sem merte megtiltani, de ezeket is figyeltette, s e körök – a hatósági beavatkozástól tartva – nem is mertek folytatni olyan radikális politikai tevékenységet, mint az 1834-ben alakított társalkodó egyesület, tiltott könyveket sem tartottak. Az országgyűlési rendőrség az 1843-ban alakult olvasókörről is rögtön jelentette, hogy a Hollinger-kávéház három különszobájában működik, tagjai kártyázni nem szoktak, de az ifjúság megmozdulásait, pl. az ellenzéki követeknek adandó éjjeli zenék és fáklyás felvonulások ügyét itt beszélik meg. Arról is a rendőrségi jelentésekből tudunk, hogy az egyletnek megalakulásakor 37 tagja volt, s hogy megalakítása Bezerédy István, Szentkirályi Mór, Perczel Mór, Vukovich Sebő, Bonis Sámuel és más követek buzdítása nyomán történt, bár Klauzál Gábor – az 1830-as évekbeli kaszinó szomorú példájára hivatkozva – ellenezte a tervet.
A rendőri jelentéshez mellékelt alapszabály-másolat szerint a kör neve és célja: “Az országgyűlési ifjúság alapította olvasó- és társalkodó kör. Ennek célja: könyvek és újságok olvasása és komoly társalgás az eszmék kicserélésével; emberi és hazai kiművelés.” A hetenként kétszer tartott összejövetelek valóban az alapszabályok szellemében zajlottak le, a tagok kifejezetten politikai ügyeket nem tárgyaltak, a gyűlések önművelésük ügyét és főleg a szónoklatban való kiképzésüket szolgálták. A kör könyvtárából egyszerre csak egy könyvet adtak ki s mindössze három napra. Az első közgyűlésen Eötvös Józsefet egyhangúan választották elnökké, a tagok sorában ott volt a reformkor számos ismert és jelentékeny közéleti egyénisége, mint pl. Irinyi József, Lukács Sándor, Lovassy István, Dux Adolf, Vahot Imre, Lefebre Lajos, Lisznyay Kálmán stb.
Az 1847-ben alakult országgyűlési ifjúsági olvasókör már segélypénztárat is létesített a szegény ifjak támogatására. Az ellenzéki politika erősbödése nyomán a kör arra is mert vállalkozni, hogy alapszabályait felsőbb jóváhagyás nélkül kinyomtassa. Az alapszabályokat Székely József, az országgyűlési ifjúság vezetője, a szabadságharc majdani honvédszázadosa és Szarvady Frigyes, ekkor pozsonyi ügyvéd s 1849-ben a forradalmi kormány diplomatája (Teleki László párizsi követ munkatársa) állította össze, s rajtuk kívül most is tag volt nagyon sok ismert személyiség.
A kaszinók, társalkodó- és olvasóegyletek politikai és művelődési hatása kiemelkedő vezetőik, magas számuk és taglétszámuk révén rendkívül széles körű volt. Magyarország és Erdély területén hozzávetőlegesen közel 200 működött a reformkorban, s együttes taglétszámuk is meglehetősen magasra tehető a fennmaradt nyilvántartások ismeretében. A debreceni kaszinó: pl. 1833-ban 150 taggal, majd a Polgári Kaszinó 1841-ben kb. ugyanilyen létszámmal alakult, s az egyesült Polgári Kaszinó 1848-ban már kb. 1000 tagot számlált. A budavári kaszinó egyletnek az 1840-es években majdnem mindig 300-450 közti részvényese volt. A kaszinók és társalkodóegyletek általában néhány éves ciklusra alakultak (rendszerint 3, de néha 4 vagy 5 évre), s az egyes ciklusok letelte után újból megalakultak új vezetőséggel, tisztségviselőkkel és tagsággal. A budavári kaszinó egylet ideiglenes választmányát 1841 elején még csak 70 fő választotta meg, de a tagok száma 1841. április 20-ra 357 főre, 1842. április 2-re pedig már 444 főre emelkedett. Az 1844-ben kezdődő új ciklus elején 360 a taglétszám, 1847. február 1-én, a harmadik ciklus kezdetén 184, de március 14-én már 278, március 28-án pedig 300.
A szabadságharc kitörése után, 1848 novemberében is 341 tagja van a kaszinónak. Szinte minden nagyobb városban magas azonban a taglétszám: pl. Nagyváradon a bihari kaszinóban 317 (1833), Szegeden a Felsővárosi Társalkodási Egyesületben 300, a Belvárosi Kaszinóban pedig 150 (1840), Sátoraljaújhelyen a Zempléni Kaszinóban 279 (1831), Marosvásárhelyen 206 (1833), a Budai Olvasó Egyletben 200 (1847) stb. A kisebb városokban, helységekben ennél kevesebb ugyan a kaszinó- és egyleti tag, de még a falvak egyesületeiben is van néhány tucat: pl. az alsósiménfalvi székely ifjúsági egyesületben 54 (1838), Tordátfalván 40 (1838), vagy Szilsárkányon a Rábaközi Olvasó Társaságban 80 (1836).
A kaszinói és egyleti tagok egy része nyilván nem olvasta rendszeresen a könyvtáraikban található lapokat és könyveket. De a közös vitatkozásokon, beszélgetéseken ők is részt vesznek vagy legalábbis többnyire jelen vannak, s így tudomásuk van azokról a problémákról, amelyeket a közélet felvet, és elsajátítják a művelt társasélet formáit is. Az olvasó tagok révén hozzájuk is eljutnak az újságok hírei, hallanak az újonnan megjelenő magyar munkákról és sokan közülük olvasókká nevelődnek. Minden kaszinó és társalkodóegylet számos újságot és folyóiratot járatott, a hazaiak mellett többnyire külföldieket is. Legtöbbjük az időszaki sajtótermékeken kívül könyveket is vásárolt a tagsági díjakból és a bálok jövedelméből, illetve egyesek a belépéskor az e célra fizetendő összegből, mások ajándékba kaptak a tagoktól, de nemegyszer kívülállóktól is. Számos kaszinó határozatilag biztosított rendszeres évi összeget folyóiratok és hírlapok megrendelésére és könyvek beszerzésére.
Egyik-másik kaszinóban, olvasóegyletben szokásos volt a közös, társas felolvasás. Az egri kaszinóban pl. az 1840-es évek elejének élénk érdeklődést kiváltó politikai harcai idején olyan sokan akarták olvasni az éppen megérkező országgyűlési újságot, hogy a kaszinó vezetősége 1843. május 25-én úgy határozott, hogy “azon napokon, melyeken ezen tudósítások megérkeznek, dél előtti 11-től 12-ig s dél utáni 7-től 8-ig társas felolvasás tartandó lévén, ezen időben azokat egyes személynek használni nem lehet”. A közös felolvasásokat rendszerint élénk viták követték.
A győrszentmártoni olvasótársaság tervezett közös felolvasásainak indítéka nem a politikai érdeklődésből fakadt, a vezetőség a “hasznos ismeretek terjesztését” kívánta szolgálni “az olvasás megkedveltetése útján”. A terv szerint vasárnap délutánonként a kültagok számára a társaság két beltagja tart “közhasznú gazdasági, nevelési és erkölcsi tárgyú” felolvasást, majd az elhangzottakat magyarázzák el nekik. Ezután a kültagok is lehetőséget kapnak, hogy otthoni hasznos olvasmányaikról beszámoljanak, illetve a magukkal hozott könyvekből szintén felolvassanak. A felolvasásokat vita követi, s “ha valamely gazdasági, vagy iparág különös figyelmet érdemel, kérdés tétetik, valljon annak alkalmaztatása körülményeinkkel megegyeztethető-e? s lehetne-e azt nálunk foganatba hozni?” – írja az egylet működéséről, terveiről szóló beszámoló. Ha a válasz igenlő önként ajánlkozó személyek a gyakorlatban is kipróbálják és kísérletük eredményét – írásba foglalva -, “hivatkozva az érintett közleményre és mindig a próbálkozó személyek megnevezésével, illető hírlapok útján” – közzéteszik. Így akarják az eredményes kísérleteket széles körben propagálni és terjeszteni, s az eredménytelenekre mint haszontalanokra ugyancsak felhívni az érdeklődők figyelmét.
E tervezet megvalósításáról nincsen tudomásunk, de maga az elképzelés jól mutatja azt a szoros kapcsolatot, amely, a kaszinók és olvasóegyletek működése és a reformkori művelődési, közéleti, gazdasági és egyéb gyakorlati törekvések közt ténylegesen is megvolt. E reformkori egyesületek vezetői a nemzeti és társadalmi megújulás ügyét tartva szem előtt az egyleti tevékenységet is e cél szolgálatába kívánják állítani. Az olvasás nem öncélú önművelés és puszta szórakozás számukra (bár tudják és vallják, hogy a lelki nemesbedés, a pallérozottság s a szebb érzések felkeltése is a polgárosult, kiműveltebb ember formálódását szolgálja), hanem elsősorban a “közjó”, a társadalmi haladás, a gazdasági felemelkedés és a nemzeti műveltség és csinosbodás ügyének előmozdítója. Amikor olvasóközönséget szerveznek a magyar közéleti irodalomnak, szépirodalomnak és tudományosságnak, egyben olyan embereket is nevelnek, akik ténylegesen is munkálkodnak a nemzeti és polgári reformok megvalósításáért. Ebben a szellemben alakít pl. a Szeged-belvárosi kaszinó játékszíni választmányt és teremt műkedvelő színtársulatot, hoz létre “hangászegyesületet”, azaz zeneegyletet, s ezzel megszünteti a német színészet egyeduralmát a városban, alapít Brunszvik Teréz útmutatása szerint kisdedóvót és jótékony nőegyletet, kezdeményezi gőzfürdő megnyitását s járul hozzá még számos kezdeményével Szeged városiasodásához és fejlődéséhez. A legtöbb kaszinó hatékonyan támogatja az Iparegylet és Védegylet tevékenységét; így a debreceni is, amely indítványt tesz ezen kívül takarékpénztár felállítására a városban, s komoly része van a terv megvalósulásában is; vagy százforintos részvényével egyik kezdeményezője a debreceni gőzmalom megalapításának, százhúsz pengő forintot ad a létesítendő polgári kórház javára és gyűjtést indít az utcai kivilágítás felszerelésére.
Ugyancsak számos javaslattal járul hozzá a város szellemi felemelkedéséhez, anyagi fejlődéséhez és civilizálódásához Eger kaszinója: szorgalmazza a korszerű szőlőművelést és gyümölcstermelést, az egri bor hírnevének öregbítését, takarékpénztár alapítását a gyorsszekér bevezetését Egerbe, indítványt tesz az utcák elnevezésére és a házszámozásra, cukorgyár alapítását propagálja stb., stb. Mindezen törekvések mögött ott van az az indítékokat adó szellemi erő is, amelyet a korabeli lapok és könyvek olvasásából merített a kaszinók tagsága.
Mivel a kaszinótagok többsége elsősorban a közélet aktuális eseményei és az irodalmi, tudományos és gazdasági élet új eredményei iránt érdeklődött, mindenütt már az alapításkor számos időszaki sajtóterméket rendelnek, hírlapokat, folyóiratokat s évkönyveket egyaránt.
A “diétai tudósításokat” (ahogy majd később a Törvényhatósági Tudósításokat is) Magyarország és Erdély szinte minden kaszinója és társalkodó egylete megrendelte, és ezeknek az egyesületekben elsődleges szerepük volt abban, hogy a száznál alig több példányban másolt újságnak olyan óriási hatása volt a reformeszmék terjesztése és az ellenzéki tábor gyarapítása és összekovácsolása terén.
Hogy a kaszinók és olvasóegyletek időszaki kiadványaikkal mennyire korszerűen tájékoztatták a tudományos érdeklődésű olvasókat is, arra Berzsenyi Dániel és a Somogy megyei olvasótársaság kapcsolata is bizonyítékul szolgálhat. Az 1828-ban alapított társaság már 1829-ben 23 különböző újságot, folyóiratot és évkönyvet járatott; közülük 6 volt magyar nyelvű, a többi németül s Németországban és az osztrák birodalom területén jelent meg. Műfaji és szak szerinti megoszlásuk gazdag és sokrétű; politikai, irodalmi, esztétikai, tudományos, színházi, történeti, jogi és államtudományi, gazdasági, kereskedelmi, műszaki és földrajzi vonatkozásban, de még a divat kérdéseiben is korszerű és magas szintű tájékozottságra tettek szert az érdeklődő olvasók.
A budavári kaszinóegyletben a hazai magyar lapok mellett (Pesti Hírlap, Világ, Hírnök és Századunk, Jelenkor és Társalkodó, Athenaeum, Közlemények, Múlt és Jelen, Religio és Nevelés, Egyházi Tudósítások) – a többségében német lakosság és a konzervatív, aulikus érzelmű tagok nagy száma miatt különösen magas a német és német nyelvű lapok száma (Allgemeine Zeitung, Oesterreichischer Beobachter, Wiener Zeitung, Ofner Zeitung, Humorist, Theater Zeitung, Tageblatt, Sammler, Musikzeitung, Spiegel, Adler, Grazer Zeitung, Aufmerksame) s van egy francia újság is, a Journal des débats.
A békéscsabai kaszinóban viszont jelentékeny módon meghatározta a megrendelendő lapok kiválasztását a hazafias, nemzeti szempont. A kaszinó 1842-43-ban összesen 8 időszaki sajtótermékre fizetett elő, 7 magyarra (Pesti Hírlap, Erdélyi Híradó, Jelenkor, Országgyűlési Tudósítások, Vasárnapi Újság, Athenaeum, Magyar Gazda) s csak egyetlenegy németre, a “lipcsei közönséges újságra”, azaz a Leipziger Allgemeine Zeitungra. Amikor azonban az 1843. december 3-i választmányi ülés a következő esztendőre megrendelendő ügyét tárgyalja, olyan határozat születik, hogy a lipcsei újság helyett – melynek “egyidő óta botrányos küzdései a magyar érdekek ellen, minden hazafi kebelt magától elriaszt” – az Augsburger Allgemeine Zeitungot, az “agostai közönséges hírlapot járatják, “mint melynek adatai is hitelesebbek, melléklapja is terjedelmesebb és tartalmasabb”.
A békécsabai kaszinótagok legkedveltebb és legkeresettebb olvasmánya az 1840-es évek elején a Pesti Hírlap, különösen Kossuthnak a lapban megjelent írásai, vezércikkei. Kossuth megválásába a lap szerkesztésétől nehezen tudnak belenyugodni. Az 1844. május 27-i közgyűlés a könyvtárosnak olyan értelmű utasítást ad, hogy “minthogy Kossuth Lajos a pesti hírlap szerkesztője lenni megszűnt,… addig, míg Kossuth Lajos szándéka felől bizonyos tudomást szerezne magának a pesti hírlaprai előfizetést függessze fel; egyébiránt pedig mihelyt annak bizonyos tudomásába jönne: Kossuth Lajos melyik hírlapba dolgozik: vagy pedig tulajdon hírlapjára a szabadítékot megkapta-e? azonnal Kossuth Lajos hírlapjára fizessen elő.” A következő esztendőben, 1845-ben, s az 1846-ban megrendelt lapok közt is valóban ott van a Hetilap, a Kossuth által alapított Iparegyesület folyóirata, amelynek szerkesztője ugyan Vállas Antal, de már első számának bevezető cikkét Kossuth írja, s a későbbiek során, főleg 1846-tól egyre több írása jelenik meg itt, majdnem minden számnak ő a vezércikkírója. A csabai kaszinótagok így a jeles politikus és publicista új sajtóorgánumának is szorgalmas olvasói, de újból megrendelik 1845-ben is a centralisták kezébe került Pesti Hírlapot; továbbá a széchenyista Jelenkort, “a Casino elvével ellenkező, de azért még is érdekes”, konzervatív Budapesti Híradót, az Erdélyi Híradót, mivel “most midőn az Unió kérdése forog fen, illő, hogy a testvéri kötelékek Erdély és Magyarország között ne táguljanak, hanem inkább szorosabban fűződjenek össze”, az Életképeket és a Pesti Divatlapot, “minthogy azok mindenkor kedves olvasmányul szolgálnak”, valamint a Magyar Gazdát és a német nyelvű Pesther Zeitungot és az “ágostai közönséges német hírlapot”.
A kisebb taglétszámú egyesületekbe is számos hazai lap jár, de egyikbe-másikba külföldiek is. A nagyváradi izraelita olvasótársaság pl. – a korabeli sajtó tudósítása szerint megrendeli az összes magyar és “azon külföldi lapokat, melyek leginkább nemzetöket tárgyazzák” s a kis falusi egyesület, a szilsárkányi Rábaközi Olvasó Társaság ugyancsak “minden hazai folyóiratot járat”.
Így a reformkorban nincsen az országnak olyan része, ahova a kaszinók, társalkodók és olvasóegyletek révén az időszaki sajtó legfontosabb hazai termékei (de számos helyre, különösen a városiasabb településekre, ahol az értelmiségi rétegek ezeket is igénylik, a külföldiek is) el ne jutnának. Ezek az egyletek az 1830-as évektől kezdve fontos közvetítő szerepet töltenek be a folyóiratok és hírlapok, illetve a közönség között. A kaszinókba és egyletekbe járó lapok egyrészt széles körű közönségigényt elégítenek ki, másrészt új rétegekkel bővítik az olvasóközönséget. A társaságok könyvtáraiban folyó rendszeres lapolvasás s az olvasottak feletti viták hatása túlterjed az egyletek körén, érződik a megyegyűlések, sőt az országgyűlések hangulatán, s megmutatkozik a szellemi és gazdasági mozgalmak iránti egyre fokozódó általános érdeklődésben is. Horváth Mihály a kortárs szemével visszapillantva – s némileg a megyegyűléseknél is nagyobb fontosságot tulajdonítva nekik – a következőket állapítja meg e társalgási körök és kaszinók politikai jelentőségéről: “A társalgás ezekben jobbára politikai kérdések körül forgott, melyek nem ritkán oly élénken vitattattak, hogy méltán kétség támadhat: nem adtak-e ezen társalgási körök, a bennök uralkodó fesztelenségnél fogva, mely a megye termében szólani átalló, gyakorlatlanabb szónokot is felbátorította s mintegy elragadta, a reformeszmék terjedésének még jelentékenyebb lökést, mint a megyék gyűlésein folyt tárgyalások. A szabad szó s vitatkozás már nem szorítkozott egyedül az évnegyedi gyűlésekre; folyt az mindennap, minden órában, ama társalgási körökben …” S az ő véleményét még kiegészíthetjük azzal, hogy az itt folyó vitatkozásokba bekapcsolódhattak azok a kaszinótagok is, akik nem lévén nemesek, a megyegyűlések termeibe nem jutottak be.
Az egyletek tehát szélesebb rétegeket vontak be a politikai életbe, de a művelődésbe is, mint a reformkorszak bármely más intézményei, szervezetei.
A lapok útján történő időszerű politikai és kulturális tájékoztatás mellett a kaszinóknak, társalkodóegyleteknek és olvasóegyesületeknek jelentékeny szerepük volt a könyvirodalom terjesztése terén is. Az egész országot behálózó könyvtáraik – a nyilvános közkönyvtárak csekély száma miatt – legszélesebb rétegekhez juttatták el a hazai és külföldi irodalom mindenféle válfaját.
Az 1840-ben alakult Fejér Megyei Olvasó Társaság nyomtatott katalógusa 2268 művet sorol fel összesen 4320 kötetben (437 magyar, 685 német, 1058 latin és 88 francia, olasz és angol munkát); köztük szinte minden addig ismert magyar író munkáit, a világirodalom klasszikusait és jeles íróit; a különböző tudományágakba tartozó műveket, hazai újságokat, folyóiratokat és lexikonokat is. Petőfi székesfehérvári színészkedése idején, 1842 novemberében – ahogy erről Szuper Károly naplójában beszámol – olvasója volt a könyvtárnak; itt olvasta az újságokban Megyeri halálhírét. A társaság székesfehérvári olvasóterme mint “fő könyvtár” a megyebeli “fiókkönyvtárakat” is ellátta könyvekkel, így olvasnivalót biztosított a vidéki lakosoknak is.
Mint látjuk terjesztették a külföldi könyveket is, de elsősorban a magyar irodalomnak neveltek közönséget.
In: Fülöp Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. (Részletek: 2)