Sarány Orsolya
A romániai magyar sajtóról[1]
2.
A napilapok gazdasági helyzete
Az több szakirodalmi tételből (Magyari 2000, Kiss-Barna-Maksay 2012, Csinta-Maksay 2017) is kiderül, hogy a legjobb gazdasági helyzetben a megyei napilapok vannak, amelyek az 1989 előtti megyei pártlapok utódainak felelnek meg. (Magyari 2000) Persze ezeknek is alakult a gazdasági helyzete az elmúlt két évtizedben, amely változások az említett elemzésekből is szépen kirajzolódnak.
A szórványvidékeken vagy olyan megyékben kiadott napilapok, amelyekben alacsony a magyarok példányszáma, mint Temes, Arad, Máramaros stb. Ezekben a megyékben a magyar napilapokat a megszűnés fenyegette, több pedig hetilappá alakult. (Magyari 2000)
Magyari (2000) szerint a tömbmagyar vidékeken kiadott napilapok (mint a Kovászna megyei Háromszék, a Hargita megyei Hargita Népe vagy a Maros megyei Népújság), valamennyire nyereséges vállalkozások voltak, de inkább csak fent tudták tartani magukat. Ezt erősíti meg Kiss-Barna-Maksay (2012:17) is, akik szerint a felmérésben szereplő 15 napilap háromnegyed része önfenntartó, egyetlen pedig nyereséges (arra nem tér ki melyik tartja magát nyereségesnek), a folyóiratok közel kétharmada veszteséges, egy darab nyereséges, a többi pedig önfenntartó.
A helyzet tovább romlik az évek során, a Csinta és Maksay-féle tanulmányban a lekérdezett lapoknak csupán fele, 53,3%-a önfenntartó, 37,7%-uk veszteséges, és mindössze 8,8% nyereséges. (N: 51) A tanulmány ugyanakkor kihangsúlyozza: az önfenntartás is csak a valamilyen támogatásokkal együtt lehetséges (Csinta-Maksay 2017:22). Érdekes módon az a két lap, amely 2016-ban nyereségesnek vallotta magát, a Csíki Hírlap és a Háromszék, ma már teljesen más gazdasági helyzetbe került: előbbi beolvadt a Székelyhon lapcsaládba, utóbbi pedig bekerült a Székelyhont kiadó hatalmas, magyarországi pénzzel működő médiatröszt.
Mindezek ellenére a napilapok működnek, mennek még mindig a legjobban, ami annak köszönhető, hogy a megyében monopol helyzetben vannak, azaz piacaik nem fedik egymást. Ilyen egy megyét lefedő napilap például a Maros megyei Népújság, a Szatmár megyei Szatmári Friss Újság, vagy a Bihar megyei Bihari Napló.
Persze azért vannak kivételek, több szempontból is. Van olyan megye, amelynek lakossága több nyomtatott napilapot bír meg vagy bírt meg az elmúlt három évtizedben, ezek Hargita, Kovászna, Maros megyék a Székelyföldön, Szatmár és Bihar megyék a Partiumban. Hargita megyében például a 2010-es évek közepén összesen négy napilap jelent meg: a Hargita Népe, a Csíki Hírlap, a Gyergyói Hírlap és az Udvarhelyi Híradó. Az utóbbi három azonban, amelyek a magyarországi érdekeltségű Udvarhelyi Híradó Kiadó Kft.-hez tartoznak, az évek folyamán vagy megszűntek, vagy beolvadtak a Kft. által 2018-ban alapított Székelyhon nevű regionális napilapba.
Az egy megyét lefedő napilapok mellett ugyanakkor vannak olyan napilapok, amelyet több szórvány megyében terjesztenek, mint a kolozsvári kiadású Szabadság és az aradi Nyugati Jelen. Ezeknek sajátos helyzete van és általában a szórvány megye egyetlen napilapját jelentik.
Az országos napilapok és az Erdélyi Médiatér Egyesület megjelenése
Mindezen lapok voltak országos, vagy legalábbis erdélyi lefedettségű napilapok is. Ezek megszűnése, terjesztésének nehézségei hatalmas veszteséget jelentették a romániai magyar nyomtatott lapok piacán. Ilyen csapás volt a rendszerváltás előtt megjelent Előre jogutódja, a Romániai Magyar Szó 2005-ös megszűnése, amely a terjesztési nehézségek és a szerkesztőség bukaresti elhelyezése miatt zárt be. Helyébe az Új Magyar Szó került, a szintén bukaresti szerkesztőséggel működő lap 2012 nyarán jelent meg utoljára. (Csinta-Maksay: 2017: 20)
De a Romániai Magyar Szó nem az egyetlen országos napilap volt a piacon, az 1999 óta folyamatosan megjelenő Krónika – noha országos lefedettségűnek tartják számon, de inkább Erdélyben vásárolható lap – jelentett „konckurenciát” számára. A Krónikát létrehozó magyarországi üzletembercsoport közel kétmillió dollárt fektetett a lap elindításába. Az elindításkor, egy általuk készített felmérésre támaszkodva, úgy gondolták, hogy 80 ezres példányszámban jelentethetik meg az újságot, hiszen ennyire tehető azoknak a magyar anyanyelvű olvasóknak a száma, akik jobb híján román napilapokból tájékozódnak az országos hírekről. Ám mindez nem valósult meg, és a profi reklámkampány ellenére is „ismeretlen” lapot csak fokozatosan kóstolgatták a romániai magyarok, olvasótábora csak öt-hat év megfeszített munka után érte el a 10, majd 13 ezres példányszámot. (Csinta-Maksay 2012:20-21)
A két napilapot, magyarországi politikai helyzetet leképezve jobb és baloldali cimkékkel látták el, ám a lapok nem konkuráltak egymással, viszonyuk emberi józanságról és szakmai tiszteletről árulkodott. „Mindkét napilap igyekezett országos dimenziót kölcsönözni egy-egy helyi eseménynek, jelentősen hozzájárulva a székelységnek a szórványmagyarságról szerzett ismereteinek bővítéséhez, illetve fordítva.”. (Csinta-Maksay 2012:20-21)
Ám a romániai magyarság és a piac nem tudta eltartani őket, állandó támogatásokra volt szükségük. Az Új Magyar Szó RMDSZ-es tulajdonosa, Verestóy Attila több mint egy millió eurót fektetett a lapba, a Krónika 2006-ban pedig még egy 600 ezer eurós támogatásban részesült, a kiadóját, Hungarom Média Kft. 50 százalékát pedig a Vegyépszer Rt. egyik ingatlanpiaci befektetőcége vásárolta fel. A kiadói munka hiányosságait azonban a pénz nem tudta pótolni. A napilap 2011-ben újra tulajdonost váltott, átkerült a Príma Press Kft. tulajdonába, akkor 4000-es példányszámban jelent meg. A helyzet, Csinta és Maksay szerint (2017:21) a tulajdonosváltás óta nem javult, sőt. Ám azóta a Krónika tulajdonosi háttere újra átalakult, és most ahhoz az Erdélyi Médiatér Egyesülethez tartozik, amelynek létrehozásáról, működési szándékairól vajmi keveset tudni. Ám mielőtt rátérnék arra, mit tett ez a hatalmas, Magyarországról pénzelt tröszt az erdélyi magyar (nyomtatott) sajtóval, vizsgáljuk meg hogyan alakult a napilapok tulajdonosi háttere 1989-től kezdődően napjainkig.
Mit lehet tudni a romániai nyomtatott lapok tulajdonosi hátteréről?
Az 1989-es változásokat követően az erdélyi magyar sajtó nagyon gyorsan levetette a kommunizmus jegyeit, a lapok pedig többnyire a szerkesztőség tagjai által alapított gazdasági társaságok tulajdonába kerültek (Kiss-Barna-Maksay 2012:15), tehát az újságokat már nem központilag irányították, működtették, hanem helyben, amelynek lehetnek jó, de rossz következményei is. A kutatók Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztőjének egy interjúját is idézik. Ebben a főszerkesztő azt emelte ki, hogy az erdélyi magyar sajtónak pont ebben a tulajdonosi rendszerben rejlik a legnagyobb problémája, hiszen egy olyan lap, amelynek több tulajdonosa van, nehezen vezethető, mivel túl sok politikai nézetet kell egyeztetni, ami a lapokban közölt anyagok minőségének romlásához vezet. (Kiss-Barna-Maksay 2012:15)
A sok apró résztulajdonosnak „köszönhető” az is, hogy a romániai magyar média nem tudott fejlődni, hiszen a nyereségeket általában azonnal szétosztották. „E rövidlátó szemlélet miatt több lap is lépéshátrányba került, néhányuknak sikerült még időben megállniuk saját lejtőjükön, a tovább késlekedők pedig – jobbik esetben – csak tulajdonosváltás után léphettek tovább.” (Csinta-Maksay 2012:17-18)
A lapok tulajdonosi háttere az elmúlt harminc évben nem sokat változott. Magyari Tivadar szerint az általa elemzett 65 nyomtatott lap nagy része, a kétezres évek elején és azt megelezően magántulajdonban volt. (Magyari, 2000)
A Maksayék által 2012-ben végzett felmérés szerint (Kiss-Barna-Maksay, 2012:83-88), a lekérdezett nyomtatott lapok döntő része gazdasági szervezetként működik (21, N:58) vagy alapítvány, egyesület adja ki (14). További négy nyomtatott lapot valamilyen költségvetési intézmény működtet, hatot pedig valamilyen más, meg nem nevezett szervezet. Ha a nyomtatott újságok közül csak a napilapokat vesszük, akkor elmondható, hogy 10 napilap gazdasági szervezetként működik, egyet pedig valamilyen költségvetési intézmény működtet (N:11). Ha jogi értelemben vesszük a működtetést, akkor elmondható, hogy 10 lap önmagát adja ki, egyet a megyei tanács, egyet pedig az egyház működtet (N:12). A cégként működő lapok esetében hatnak van támogató alapítványa, ötnek nincs (N:11). A megkérdezett napilapok esetében a tulajdonosi kuratórium tagjai nem dolgoznak a szerkesztőségben (9, N:11), de nem befolyásolják annak működését, és csak elenyésző esetben (2, N:12) szólnak bele a lap tartalmába.
A 2010-es évek közepén négy különböző tulajdonosi formát különített el Maksay és Csinta. A résztulajdonosi kft.-ként működtetett lapok, amelyek saját bevételeik mellett pályázatokból tartják fenn magukat, az alapítvány formájában működő újságok, amelyek hasonlóképpen működnek. A 2000-es években aztán megjelent a külföldi tőke is a romániai magyar lapok piacán: az osztrák Inform Media GmbH négy lapot vásárolt fel (a trösztből aztán a Szatmári Friss Újság kilépett), de magyarországi érdekek is egyre erőteljesebben kezdtek érződni, amelyeknek köszönhetően megjelent az első nagy médiaholding az erdélyi magyar médiapiacon. (Maksay-Csinta 2017:18-19).
Maksayék szerint a magyarországi Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért Alapítvány 2011-ben megvásárolta az 1990 óta Székelyudvarhelyen működő Udvarhelyi Híradó Kiadó Kft. lapjait (Udvarhelyi Híradó, Csíki Hírlap, Gyergyói Hírlap, Vásárhelyi Hírlap, Krónika, Erdélyi Napló), valamint a kiadványok gyűjtőportálját, a Székelyhon.ro honlapot (Maksay-Csinta 2017:18-19). A hirtelen megjelent médiaholdingtól sok változást vártak el a sajtó munkatársai, ám ezek sokáig nem következtek be. „A példátlan méretű akvizíció – amelyet az eredeti elképzelések szerint rádiók és további lapok megvásárlása követett volna – alaposan átrajzolni látszott az erdélyi magyar sajtótérképet. A kiadványok egyesített példányszáma ugyanis meghaladta az erdélyi nyomtatott sajtó teljes példányszámának 30 százalékát, amit az azóta a leglátogatottabb romániai magyar honlappá vált Székelyhon egészített ki. A történelem első erdélyi magyar sajtóholdingjának ígéretét hordozó vállalkozás azonban mindenekelőtt a munkatársi hálózat kiterjedtsége kínálta lehetőségek révén válhatott volna meghatározó erővé. A kísérlet azonban egyelőre korántsem nevezhető sikeresnek, az eladási számok stagnálnak, a kiadó vezetőinek rövidlátó szemléletmódja miatt a »mutatvány« a székelyföldi dimenzióban ragadt.” (Maksay-Csinta 2017:18-19)
Az eltelt két évben azonban számos változás történt a magyarországi érdekeltségű médiaholding körül, amely változásokat hatalmas homály fed. Azt tudni, hogy az Udvarhelyi Híradó Kft. alkalmazottait és a Kft.-hez tartozó lapokat 2018. január 8-tól a Prima Press Kft. vette át (Sipos 2018), amely Kft.-t ugyanabban a hónapban felvásárolta az Erdélyi Médiatér Egyesület (Szőke 2019). Az Erdélyi Médiatér Egyesület egy 2013-ban alapított nonprofit jogi személy, amelynek célja, állításuk szerint, „az erdélyi magyar online élet alakítása”, olvasható az egyesület által működtetett első orgánumon, a főtér.ro portálon.
Az egyesület először 2017-ben került a figyelem középpontjába, amikor óriási támogatást kapott Magyarországról, miközben egyetlen portált, a főtér.ro-t működtette. Az Egyesület további támogatásokat kapott az elmúlt másfél évben, mostanra pedig az erdélyi magyar média jelentős részét uralja. Az egyesület ugyanis 2018-ban nemcsak a Prima Press Kft.-t vásárolta fel, hanem a sepsiszentgyörgyi Friss FM-et üzemelő Agotika Kft., a gyergyószentmiklósi Kelet Info Kft., amely a helyi Mix FM-t, Fény TV-t és képújságot üzemeltette, ugyanakkor a médiaholding tulajdonába került a Nőileg havilap és a Cimbora gyereklap is, valamint két kisebb oldal, a Nethuszár és a Székelyföld.ma is. Így a médiatrösztnek több mint háromszáz alkalmazottja lett, amely a holdinghoz tartozó több mint 30 médiacsatornánál dolgozik. (Szőke 2019) A hatalmas trösztben pedig óriási változásokat eszközöltek az elmúlt évben, amely jelentősen átrajzolta az erdélyi magyar sajtót.
Valamilyen megfontolásból 2018 júliusában az Egyesület az Udvarhelyi Híradó Kft.-től megörökölt négy napilapot, a Gyergyói Hírlapot, Csíki Hírlapot, a Vásárhelyi Híradót, az Udvarhelyi Híradót egyetlen napilappá, Székelyhonná olvasztotta össze, mintegy konkurenciát készítve saját központi napilapjának, a Krónikának.
Szőke László, a médiaholding portfóliójának fejlesztési igazgatója a Székelyhon KILÁTÓ című mellékletében a következőképpen magyarázza az összevonást: „A horizontális irány területi és regionális lefedést jelent, azaz a cél az, hogy minél nagyobb területen érjünk el olvasókat, fogyasztókat, tehát székelyföldi magyarokat. Ebben a megközelítésben egyértelmű, hogy Székelyföld megcélzásával tágult az a horizont, ahol helyi lapjainkkal jelen voltunk, hiszen azok beszűkítettek négy kisebb, helyi régióba: Udvarhelyre, Csíkba, Gyergyóba és Vásárhelyre. Ráadásul, az utóbbi két régióban az utolsókat rúgta mindkét napilapunk, a Vásárhelyi és a Gyergyói Hírlap is. Székelyföld s az utódlap, azaz a Székelyhon név adta magát (portálunk már évek óta ezen a néven fut), nem csak előre menekülést jelent, hanem ez és csakis ez jelenthette azt a garanciát, hogy fenntarthatóság szempontjából a négy napilap megújulásával új termék (a színes, 12 oldalas Székelyhon) keresse magának a helyét a székelyföldi (napilap)piacon.” (Szőke 2019) A fejlesztési igazgató szerint ez a vállalkozás nem egyik napról a másikra válik majd sikeressé, de az olvasótábor alakulásával, cserélődésével (!), valamint a „régióban (Székelyföld) való gondolkodás és a székek egymásra utaltsága el fog vezetni ahhoz, hogy a hogy a Székelyhon a napilap ellenpróbája megtörténjen.” (Szőke 2019)
Szintén a változtatások közé tartoznak a különböző mellékletek megjelenései is. A szinte harminc éves, a régen ötvenezres példányszámot is elérő Erdélyi Napló hetilap beolvad a lapcsaládba és mellékletként jelenik csak meg, szerencsére még hetente. Ugyanakkor megjelent a romániai magyar nyomtatott sajtó piacán az Előretolt Helyőrség nevű, irodalmi havilap is, amely, hasonlóan az Erdélyi Naplóhoz, a tröszt lapjainak mellékleteiként jelenik meg, a kiadók szerint 40 ezres példányszámban. A mellékletet az olyan társult partnerek is terjesztik, mint a Háromszék, Székely Hírmondó, Nyugati Jelen és Brassói Lapok. De ahhoz hogy megértsük, hogyan kerülhet a rendkívül függetlenként meghatározott Háromszék a magyarországi pénzen működő médiatröszt érdekszférájába, közelségébe, röviden bemutatom milyen támogatásokat kapott a romániai magyar sajtó az elmúlt évtizedekben és hogyan határozta meg a támogatásokat az RMDSZ.
A romániai magyar sajtó támogatása
A romániai magyar sajtó függ a legkevésbé a többségi nemzet államának pénzügyi juttatásaitól a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek közül a 2000-es évek elején. (Magyari 2000) Noha megfogalmazódik az igény arra, hogy a sajtó kapjon állami támogatást, ez a jellegű pénzosztás abban az időszakban elmarad, csak azok a termékek várják el ezt a fajta juttatást, amelyek az elitkultúrát szolgálják, így a mintegy 60 sajtókiadványból hármat-négyet érint az állami, azaz a művelődésügyi minisztérium támogatása. Ezek a Művelődés, a Korunk vagy A Hét (azóta megszűnt) folyóiratok, amelyek csak néhány száz, legfeljebb egy-két ezres példányban jelentek meg. (Magyari, 2000)
Magyari azonban kiemeli, hogy a „kisebbségi elit politikai diskurzusában nem jelenik meg például az, hogy az állami támogatás veszélyt jelenthet, mert együtt járhat valamiféle központi ellenőrzéssel. A politikai diskurzus erről szóló része eleve olyan »csendestársként« képzeli el a román államot, amely fizet, alanyi jogon járó erőforrásokat juttat, de nem avatkozik a sajtó dolgaiba. A konkrét alkufolyamatban egyébként a felek (a többségi román politika és a kisebbségi érdekvédelmi szervezetek) a maguk érdeke szerint gondolkodnak a kérdésről: a mindenkori többségi román hatalom a maga részéről ezzel is »oldja« vagy »kezeli« a »kisebbségi kérdést«, diplomáciai »jó pontokat« szerez; a kisebbségi elit képviselői pedig úgy tekintik, hogy alanyi jogon jár számukra a magyar sajtó támogatása”. (Magyari 2000)
Viszont már abban az időben jelentős médiatámogatások érkeztek Magyarországról. Ezeket Magyari listázza is: az Illyés Közalapítvány révén nyújtott támogatás; a Határon Túli Magyarok Hivatalának támogatása; a Magyar Újságírók Országos Szövetségének és a Magyar Újságírók Közösségének erkölcsi és szakmai támogatása a MÚRE-nak; a Duna Televízió, a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és számos magyarországi lap támogatása; négy erdélyi magyar napilap, illetve a helyi rádiók hírszerkesztői térítésmentesen jutnak hozzá a Magyar Távirati Iroda műholdas szolgáltatásaihoz. (Magyari, 2000)
A Maksayék által végzett 2012-es felmérés részletesen kitér arra, hogy milyen pályázati, támogatási lehetőségeik vannak a romániai magyar sajtóban dolgozóknak. (Maksay-Kiss-Barna 2012: 95-104) A tanulmányból kiderült, hogy a romániai nyomtatott lapok (N:58) 2009 és 2012 között összesen 183 romániai, 150 magyarországi, valamint négy EU-s pályázatot nyújtott be, ezekből a romániaiak közül 148, a magyarországiak közül 111, míg az EU-s pályázatok közül 1 volt sikeres.
Akkoriban a bevételek megítélésében eléggé pozitívak voltak a szerkesztőségek. A saját bevételek kapcsán a felmérésben résztvevő 58 szerkesztőség döntő többsége (19) úgy ítélte meg, hogy saját bevételeik nem fognak változni (emiatt fejlődni nem tudnak, de legalább nem kerülnek megszűnés közeli helyzetbe – ez az állapot, amúgy is jellemző volt akkor a sajtóra), míg 9 szerint kis mértékben növekedni fog, egy szerint pedig jelentősen nőni fognak a bevételek. Mindössze 15 újság mondta, hogy csökkenek a saját bevételeik, ebből is csak 3, hogy jelentős csökkenésekre számítanak. Hasonlóan ítéltek meg a tulajdonos működtető támogatását is, 28 szerkesztőség szerint az innen érkező támogatások nem fognak változni, vagy növekednek (4) (csökkenésre csak 5 szerkesztőség számított) és az állami támogatások esetében is változatlan helyzetre számítottak (19), növekedést 8 szerkesztőség jósolt, csökkenésre 14 szerkesztőség számított. A romániai támogatásoknál jelentősebb pozitív megítélése van volt akkoriban a magyarországi támogatásoknak: 15 szerkesztőség változatlan helyzetre számított, 17 növekedést, míg 8 csökkenést jósolt. A támogatások mértékével is nagyrészt meg voltak elégedve a szerkesztőséges: a magyarországi támogatásokkal 20 szerkesztőség volt elégedett, 19 pedig nem, a romániaiakkal pedig 27 szerkesztőség volt megelégedve, 15 volt csupán elégedetlen.
Sajnos a kutatások legutóbbi kiadása nem részletezi ennyire a támogatásokat, de arra kitér, hogy az elemzett lapok finanszírozási nehézségekkel küszködik. (Csinta-Maksay 2017:22)
Állami pénzosztás RMDSZ-en keresztül
Mindannak ellenére, hogy a romániai magyar sajtó nem kap közvetlen állami támogatást, közvetve részesül abban, az RMDSZ által működtetett Communitas Alapítványon keresztül, amely évente hirdet sajtópályázatokat is. A sajtó szaktestület elnöke jelenleg Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke, tagjai között pedig sajtóban dolgozó szakembereket is találni, Szász Attila (a Marosvásárhelyi Rádió főszerkesztője), Ambrus Attila (Brassói Lapok főszerkesztője), Szűcs László (a Várad folyóirat főszerkesztője), Karácsonyi Zsigmond (a Népújság főszerkesztője), Rácz Éva-Mária (a Kolozsvári Rádió munkatársa, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke) is szaktestületi tagok. Hozzájuk tartozik még Csép Andrea, a maros megyei RMDSZ-es képviselő és Magyari Tivadar, az RMDSZ egyik ügyvezető alelnöke.
Idén, a communitas.ro weboldalon található adatok szerint 107 pályázat érkezett a szaktestülethez, ezek közül 83 részesült pozitív elbírálásban, összesen 769 ezer lejt osztottak szét. A legtöbb támogatásban a Brassói Lapok, valamint a Népújság Múzsa nevű melléklete részesült, mindketten 50 ezer lejt kaptak, őket sorban a Szabadság Művelődés nevű melléklete követi (45 ezer lej), Látó (40 ezer lej), Hargita Népe műhely című melléklete, Korunk, Nyugati Jelen Irodalmi jelen című melléklete (35 ezer lej mindháromnak). Az általam vizsgált lapok közül a Háromszék hétvége nevű melléklete hétezer lejes támogatásban részesült, a Bányavidéki Új Szó 8 ezer, a Heti Új Szó 15 ezer lejt kapott. Mindezek igazolják feltevéseimet, azaz, hogy a Háromszék RMDSZ független, míg a többiek kevésbé és a Népújság a legkevésbé. A Népújság hetente megjelenő 6 oldalas melléklete több támogatást kapott, mint a Heti Új Szó és a Bányavidéki Új Szó hetilapok összesen, és több mint hétszer akkora támogatást, mint a Háromszék heti melléklete.
Hasonló a pénzosztási mérleg az elmúlt években is. 2018-ban a Népújság Múzsa irodalmi, művészeti melléklete 42 ezer lejt kapott, a Háromszék Hétvége melléklete 7 ezer, a Heti Új Szó 12 ezer, míg a Bányavidéki Új Szó 8 ezer lejes támogatásban részesült. 2017-ben a Bányavidéki Új Szó 8 ezer, a Heti Új Szó 12 ezer, a Háromszék, Hétvége melléklete 7 ezer lejt kapott, a Múzsa, így a Népújság 42 ezer lejes támogatást kapott.
Azok az újságok, például a Krónika és a Hírlap-család, amelyek nem tartoznak az RMDSZ holdudvarába, nem kapnak támogatás, így feltételezhető, hogy a támogatásnak feltételei is vannak.
Így a romániai magyar nyomtatott lapok jelenlegi gazdasági helyzetről a következő állítások fogalmazhatók meg: 1) a romániai magyar média független a román állami forrásoktól, de az RMDSZ révén részesülhet román állami forrásokból (vagyis felmerül egy potenciális RMDSZ-függőség); 2) létezik anyaországi média-finanszírozás, ez csak kiegészítő forrásként vehető számításba; 3) a kisebbségi média vonatkozásában a reklámbevételek leginkább ott maradnak el – szórványban –, ahol a legnagyobb szükség volna ezekre.
[1] Részlet egy nagyobb dolgozatból.