Rusu Szidónia: Önkéntességi mintázatok a középiskolások körében

Bevezető

Erdélyi magyar középiskolások körében végzett kérdőíves kutatásra alapozva tanulmányunkban az önkéntességgel, mint társadalmi jelenséggel, valamint a hozzákapcsolódó motivációkkal foglalkozunk.

Kutatásunk során az önkéntességet társadalmi jelenségként, egyfajta tevékenységként definiáljuk, melyet bizonyos egyének kulturális mintáik mentén, bizonyos típusú tevékenységeket felölelve, eltérő intenzitási fokkal, meghatározott, vagy meghatározatlan szervezeti keretek között, különféle motivációkkal végeznek. Kutatásunk célja elsősorban az volt, hogy ezeket a mintázatokat feltárjuk a leíró statisztika módszerei segítségével, másodsorban, hogy feltérképezzük ezen mintázatok társadalmi meghatározottságát a szocio-demográfiai változók mentén.

Az önkéntesség folyamatként való leírásában figyelembe vettük az önkéntesség előzményeit, szervesen összekapcsolódva annak motivációival, magát az önkéntes tevékenységet, valamint az önkéntesség következményeit. Tanulmányunk legfőképpen az önkéntes tevékenységre, valamint annak motivációira fekteti a hangsúlyt.

A témaválasztás elsősorban személyes preferenciákat követ, a téma iránti érdeklődés, valamint módszertani megfontolások és azon tényszerűség is indokolja, miszerint hazánkban az önkénteskutatások nincsenek széleskörben elterjedve, és viszonylag új területnek számítanak.

Alacsony mértékű kutatottsága ellenére a témának romániai viszonylatban is jelentős a szociológiai relevanciája, egyrészt mivel a kérdés társadalmi jelenségként definiálható, kutatható, valamint a munka kiterjesztettségével és a szabadidő növekedésével egyre nagyobb teret kap, presztízse is növekszik, másrészt a 2014 júniusi törvénymódosítás értelmében hazánkban is szakmai tapasztalatnak számítható az önkéntes tevékenység.

Elméleti keret
- Az önkéntesség definíciós kérdései

Az önkéntességet, mint társadalmi megnyilvánulási formát, aktivitást és a hozzákapcsolódó magyarázatokat akkor érthetjük meg, ha folyamatként értelmezzük a jelenséget. Az önkéntesség folyamatához hozzákapcsolódnak az azt megelőző motivációk, melyek meghatározzák magát az önkéntességet, a hozzá kapcsolódó tevékenységi területeket, típusokat, azok intenzitását és gyakoriságát is. A motivációk tükrében így e folyamat második lépése az maga az önkéntes tevékenység. A harmadik lépcsőfok az önkéntes tevékenységből fakadó eredmények, következmények, úgy egyéni, mint társadalmi szinten.

Számos definíció alapján a voluntarizmust megkülönböztetjük a hagyományos értelemben vett munkavégzéstől, melynek általános feltétele a szerződés alapján fizetett munkabér, az olyan jellegű gyakornokságtól, mely nyilvánvalóan nem szolgálja a gyakornokon kívüli személyek érdekeit, a társadalmi munkától vagy a közmunkától, melyre értelemszerűen nem jellemző az önkéntesség. Más perspektíva szerint túllépve a munka fogalmának általános használatától, figyelembe véve a munkavégzés kiterjesztettséget, a „munka triád fogalmát” is használhatjuk. E terminológia különbséget tesz a fizetett és az önkéntes, valamint az önértékű munkavégzés között. Míg az önkéntes munkánál a hangsúly más csoportokra, egyénekre helyeződik, addig az önértékű munka, nem mások számára végzett, szubjektív jelentéssel bíró tevékenységnek számít. (Hustinx, L. et al., 2003)

A kulcskérdésünk a definíciókat illetően tehát az, hogy milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy egy tevékenységet önkéntességnek tekintsünk? Elsősorban annak végezője ezt anyagi ellenszolgáltatás nélkül kell tegye, viszont a kiadások megtérítése, vagy jelképes fizetség megengedhető.[1] Másodsorban a cselekvés teljes mértékben önkéntes kell legyen. Harmadsorban az önkéntesség más személyek, csoportok, társadalmi rétegek vagy magának a társadalom egészének a hasznára irányul. Nem számít tehát önkéntességnek a saját vagy a családunk érdekében végzett tevékenység, annak ellenére, hogy köztudottan az önkéntes számára is pozitív hatással bír. (Czike, 2001)

Makró vagy társadalmi szinten a szakirodalom az önkéntesség szerepét főként annak társadalmi (integráció, kirekesztettség csökkenése), illetve a gazdaságban betöltött szerepe mentén elemzi. A társadalmi, közösségi hasznosság szempontjából mindegy az, hogy valaki gyakorlatias, pragmatikus értékek mentén, vagy altruista, idealista értékek birtokában önkéntes. Mindkét motivációt valló csoport a közösség fejlődését, ugyanakkor a tudatos és felelős polgárok sorát bővíti. Viszont az önkéntességről, mint társadalmi szintű jelenségről kizárólagosan a modernitás okozta társadalmi változások következtében beszélhetünk, melynek során e tevékenység is radikális változásokon megy keresztül. A tranzíció legfőképpen a típusváltás terminusaiban ragadható meg. A tradicionális, klasszikus, avagy a régi önkéntességtől a modern vagy új önkéntességig (Hustinx, 2001); a kollektívtől az individuálisig (Eckstein, 2001); a tagság-alapútól a program alapúig (Meijs and Hoogstad, 2001); valamint az intézményesítettől egészen a „self-organized” típusú önkéntességig (Brömme and Strasser, 2001). A következő táblázat jól személteti ezen típusokat, melyek a szakirodalom által használatos régi, illetve a társadalmi változások által kialakult új fajta voluntarizmus mentén a felsorolt dimenziók és értelmezési szintek alapján meghatározottak.

Szintek	Önkéntesség típusai		Hivatkozás
Idődimenzió	Régi típusú	Új típusú	Hustinx, 2001
Társas dimenzió	Kollektív	Individuális	Eckstein, 2001;Czike, 2001
Szervezettségi szint	Tagság alapú	Program-alapú	Meijs & Hoogstad, 2001
Intézményesülési szint	Intézményesített; Formális	Self-organized; Nem formális	Brömme & Strasser, 2001; Czike, 2001
Gyakorlatiassági szint	Altruista-idealista	Gyakorlati- pragmatista	Czike & Kuti, 2006
Foglalkozottsági szint	Foglalkoztatási	Nem foglalkoztatási	Czike, 2001
Kiterjesztettség dimenzió	Globális	Lokális	Hustinx, 2001
Térség dimenzió	Belföldi	Külföldi	Czike, 2001

1.Táblázat. Önkéntesség típusai különböző szintek és dimenziók mentén

1.2. Önkéntesség motivációi

Fényes Hajnalka és Kiss Gabriella (2011) az önkéntesség három fő jegye mellé hozzácsatol egy negyediket is. A negyedik tényező szervesen összekapcsolódik az önkéntesség motivációival. Azaz az önkéntest vagy belső (szubjektív, értékorientált) vagy valamiféle külső (instrumentális) motiváció kell vezérelje, ahhoz, hogy ellenszolgáltatás nélküli tevékenységet végezzen.

Az önkéntesek motivációi különféle dimenziók mentén haladnak. Magával az önkéntesség motivációival foglalkozó kutatások kezdetei az 1970-es évekre vezethetőek vissza, melyek az idősebb korosztályt helyezik a középpontba. Manapság az önkénteskutatásokban a többdimenziós, multifaktoriális modellt alkalmazzák, mely kiszélesíti a vizsgált populációt, másrészt figyelembe veszi az önkéntesség modernitásba beágyazott típusváltozatait is.

Bartal Annamária és munkatársai 2009-ben zajló mintegy 3000 magyar önkéntes motivációit vizsgáló kutatás során az Esmond-Dunlop-féle Volunteer Motivation Inventory skálát ültették át magyarországi környezetbe. A VMI adaptálásakor a skálában használt 10 faktort további három faktorral egészítették ki, mint a kormányzati, valamint az önkormányzati hiányosságok megszűntetésére irányuló szándék és a vallás motivációs faktora. Így ezen 13 motivációs faktorba sűrített 59 item képezi a skála kérdéseink alapját is. A motivációs faktorok a következőek: érték faktor, megértés faktor, társadalmi faktor, önvédelem (protektivitás) faktor, karrier, elismertség, szociális interakciók, reciprocitás, visszahatás (reaktivitás), önmegbecsülés, vallás, kultúra, környezet, helyi önkormányzati hiányok és kormányzati hiányok faktorok. A kutatásunk szempontjából az utóbbi két faktort kivettük az elemzésből, mivel úgy gondoltuk, hogy a középiskolások, akik képezik az elemzési egységünket, nem feltétlenül érzékelik azt, hogy a helyi önkormányzati, valamint a politikum által megoldatlan problémákat önkéntes munkával tudnák, akarnák megoldani, és ezáltal pótolni a kormányzati hiányosságokat.

A kutatás eredményei szerint a magyarországi önkéntesség erőteljesen szociális értékek, kevésbe társadalmi norma, és egyáltalán nem hitrendszer által vezérelt cselekvésként értelmezhető (Bartal, 2009). A középiskolások önkéntességi hajlandóságát és motivációit felmérő kutatásunkba Bartal Annamária és munkatársai által kifejlesztett önkéntesmotivációs skálát adaptáltuk, melynek módszertani vonatkozásaiba a későbbiekben részletesebb betekintőt nyújtunk.

A kutatás módszertana

Kutatásunk az észak-erdélyi és székelyföldi magyar középiskolások önkéntességi hajlandóságát és önkéntesmotivációit vizsgálta kvantitatív módszereket alkalmazva. A megyei tanfelügyelőségi nyilvántartások alapján Erdély szinten összeállítottunk egy 1293 iskolai osztályból álló adatbázist, melyből véletlenszerű mintavétel logikáját követve 80 osztályt választottunk ki. Véletlenszerű mintavételkor figyelembe vettük azt, hogy a kapott minta területileg és az iskola nyelvére legyen reprezentatív. Ennek függvényében Erdélyt négy területre osztottuk, Székelyföld, Észak-Erdély, Partium és Dél-Erdély. Ugyanakkor figyelembe vettük azt is, hogy a mintába bekerüljenek szín-magyar iskolák, valamint kétnyelvű iskolák is. A mintavételi egységet az osztályok, az elemzési egységet pedig maguk a diákok képezik. Vizsgálatunkat végsősoron a Székelyföldre és Észak-Erdélyre korlátoztuk, a minta ezen két régióra reprezentatív, így az adatfelvétel ezen térségekből választottunk ki 51 osztályt.

A kutatás célja részben leíró, részben pedig magyarázó jellegű. Elsősorban egy általános képet szerettünk volna alkotni arról, hogy kik a középiskolás önkéntesek, milyen szocio-demográfiai jellemzők és dimenziók alapján írhatóak le, ezzel szemben, pedig milyen attribútumai vannak a semmilyen önkéntes tevékenységet nem végző középiskolás diákoknak. Ugyanakkor reflektálva az elméleti vonatkozásokra és előzetes kutatásokra, az önkéntességet leíró elemzések során azt is ki szeretnénk deríteni, hogy a modernizációs folyamat hatása mennyire érződik az önkéntes tevékenységek típusain, valamint ezekhez kapcsolódó motivációkon.

A legfőbb kutatási kérdés tehát az, hogy kik képezik a középiskoláskorú önkénteseket, milyen ismérvek mentén differenciálódnak az önkéntes tevékenységet nem végzők csoportjától, mekkora az önkéntes tevékenység intenzitása, valamint az önkéntesek közül ki rendelkezik önkéntestudattal.

A kutatás alapvetően kvantitatív, deduktív logika mentén halad. A hozzákapcsolódó kérdéstömbök egy kérdőíves panelkutatás részei, mely az önkéntesség és vallásosság mellett a diákok iskolán kívüli tevékenységeit, nyelvtudását, illetve pályaválasztási terveit méri fel. Adatfelvételi módszerként strukturált kérdőívet használtunk. Az adatfelvétel három fázisban történt, összesen 51 osztály került lekérdezésre, melyből 16 reál, 11 humán, 8 vokacionális, 12 műszaki profilú középiskolai osztály volt illetve 4 professzionális, szakiskolai osztály is.

A Középiskolások önkéntességi hajlandóságának vizsgálatában az 1107 középiskolás diák által kitöltött kérdőív két olyan kérdéstömböt tartalmazott, melyeket felhasználtunk az elemzés során:

Az első rész az önkéntesek szocio-demográfiai adataira kérdez rá, mint: nem, iskola, állandó lakhely, szülők legmagasabb iskolai végzettsége, foglalkozása, munkaerőpiaci helyzete, a családi háttér jellemzői, végül pedig az anyagi háttérre vonatkozó kérdések.
A kérdőív második része az önkéntességgel kapcsolatos jellemzőkre és motivációkra kérdez rá: az önkéntes tevékenység típusára, az önkéntesség formális vagy informális voltára, az önkéntesség rendszerességére és az önkéntesség motivációira.

Az önkéntes tevékenységekre vonatkozó kérdésnél 26 különböző-típusú aktivitást soroltunk fel, melyeket a következő tevékenységi területek figyelembe véve hoztunk létre: kulturális, vallási, oktatás-kutatás, szociális-egészségügy, környezetvédelem, polgári- és jogvédelem, valamint sport-szabadidő tevékenységi területek.

Az önkéntesség motivációira vonatkozó kérdést Bartal Annamária és munkatársai (2009) által, az Esmond-Dunlop-féle Volunteer Motivation Inventory-ból adaptált motivációs skála alapján alakítottunk ki. A 13 faktort és 59 itemet tartalmazó motivációs skálát terjedelmi és egyéb módszertani megfontolásokból 39 itemet tartalmazó skálára csökkentettük.

Az adatok elemzése

Mintánkban összesen 1107 magyar középiskolás diák került be, mely a középiskolás összpopulációval arányos nemi eloszlást követett, lányok 57,1 százalékos arányban, míg a fiúk 42,9 százalékos arányban vannak reprezentálva. A vizsgált középiskolások 26 százaléka jár kilencedik osztályba, 28,1 százaléka tizedikbe, illetve 22,5 tizenegy, 22 százalék pedig tizenkettedik osztályba. Az osztályprofil szerint a válaszadók közül a legtöbben reál osztályba járnak, humán és professzionális osztályokba a válaszadók egynegyede, teológia profilú osztályba pedig 11,8 százaléka. A mintába bekerült diákok több, mint nyolcvan százalékának a szülei együtt élnek. A szülők iskolai végzettségét figyelembe véve az anya és az apa végzettsége nagyjából ugyanazt az eloszlást követi. Mindkét esetben a legtöbbüknek mindkét szülője középiskolai végzettséggel és érettségi diplomával rendelkezik. A családi jövedelemmel való megelégedettség szubjektív besorolásánál, a válaszadók kevéssel több, mint fele (52 százalék) pozitívan ítélte meg családja jövedelmét a szükségleteikhez mérten, a Meg tudunk vásárolni drágább dolgokat is, ha megszorítunk más kiadásokat válaszlehetőséget jelölték be. További 45 jövedelem szempontjából a szükségletekhez mérten, a legfelső kategóriába sorolta magát, azaz Meg tudunk vásárolni mindent, amire szükségünk van, megszorítások nélkül.

1.Önkéntes tevékenységek

1.1.Tevékenységek tartalma

A kutatásunkban az önkéntes tevékenységet öt tevékenységi területre bontottuk fel – melyek később a tevékenységi területekbe tömörített faktorokból is visszatükröződnek, s ezek alapján 26 féle önkéntestevékenységet fogalmaztunk meg (Bartal, 2009). A tevékenységek kiválasztásakor arra törekedtünk, hogy minél több területet lefedjünk, illetve a tevékenységtípusok olyan jellegűek legyenek, hogy azok megfeleljenek az önkéntesség három kritériumának – önkéntes jellegű tevékenység, anyagi ellenszolgáltatás nélküli, valamint a közjó érdekét szolgálja. A kutatás során létrehozott tevékenység intenzitási index egy 26 itemből álló skála alapján lett kialakítva, amelyből adatsűrítés során, faktoranalízis segítségével meghatároztunk öt tevékenységi területet. Az adatok faktorokba való sűrítésekor az egészségvédelem és egészségügyi tevékenységek item nem illeszkedett egyik faktorba sem, így azt kihagytuk a további elemzésből. Az első faktorba a szociális jellegű tevékenységek kerültek, mint az idősek megsegítése, vagy adománygyűjtő kampányban való részvétel, így ez a faktor a Szociális tevékenységi terület elnevezést kapta. A második faktor a Vallási tevékenységi terület faktora, melyben gyerektanítói, táborszervezői, illetve vallásos csoportokkal való foglalkozás itemek kerültek. A Kulturális-szabadidős tevékenységi terület olyan tevékenységeket foglal magába, mint a hagyományörző programok szervezése, vagy tánccsoport szervezése. A negyedik faktor a Környezetvédelmi aktivista tevékenységi terület elnevezést kapta, és olyan tevékenység típusokból tevődik össze, melyek környezetvédelemmel, társadalmi, közösségi aktivizmussal (mint felvonulás, tüntetés) kapcsolatosak. Az ötödik, egyben utolsó faktor a Politikai tevékenység terület faktora, a politikai párt tevékenységében való részvétel és a politikai kampányban való részvétel itemekből áll.

A tevékenységek közül az ifjúsági szervezetben tevékenykedés kapta a legmagasabb átlagpontot (M=2,42), ezt követték a karitatív jellegű tevékenységek, mint adakozás idősek, szegények megsegítése.[2] A kulturális-szabadidős, valamint a környezetvédelmi – aktivista tevékenységek az átlagok rangsorában a közepetájt helyezkednek el. A legkisebb átlagok a politikai, mint kampányban (M=1,52); politikai aktivitásban való részvétel (M=1,33), valamint a vallási tevékenységek, mint vallásórai gyerektanítói tevékenység (M=1,60) és vasárnapi iskolában önkéntesség (M=1,43) kapták. Tehát a tevékenységek szempontjából a középiskolás önkéntesek inkább a karítativ, szociális jellegű és a szabadidős kulturális tevékenységeket preferálják, annál kevésbé a politikai és kimondottan vallási jellegűeket.

A vizsgálat során a különböző tevékenységi területek faktorainak az átlagait a nem, településtípus és osztály profil változókkal vetettük össze. Az első ábra (1. Ábra) jól szemlélteti azt, hogy az átlagok a szociális tevékenységeknél a legmagasabbak.

Ebben a faktorban a lányok átlagai (M=2.09) a fiúk átlagához (M=1.84) képest számottevően magasabbak, illetve szignifikáns a különbség közöttük, ugyanígy a vallási tevékenységi terület, illetve a környezetvédelmi-aktivista terület tekintetében is (p<0,01). A politikai tevékenységi területnél a fiúk (M=1.40) és lányok (M=1.43) átlagai megközelítőleg azonosak, és nincs szignifikáns különbség közöttük.

Az állandó lakhely tekintetében csupán a kulturális – szabadidős tevékenységi terület esetében találtunk szignifikáns (p<0,01) különbséget a két változó között.

1.Ábra. Tevékenységi területek eloszlása nemek szerint (átlag)

A válaszadók osztályprofilonként megközelítőleg hasonló arányban vannak reprezentálva adott tevékenységi területeken. A legtöbben a szociális tevékenységi területen önkénteskednek, legkevesebben összességében pedig a politikai tevékenységi területen. Ugyanakkor a teológia profilú osztályok a környezetvédelmi-aktivista tevékenységi területet leszámítva a legmagasabb arányban jelennek meg, viszont a többi profilhoz képest az eltérés nem olyan mértékű, hogy ezzel mélyebben foglalkoznunk kellene.

2. Az önkéntes tevékenység intenzítása

2.1.Tevékenységi indexek kialakítása

Az adatok feldolgozása során kisebb definíciós és értelmezési korlátokba ütköztünk. Az elméleti áttekintés után körvonalazódott definíciós keretbe ágyazva határoztuk meg azt, hogy kiket számítunk a további elemzés során önkéntesnek. Így önkéntesek mindazok a személyek akik, anyagi ellenszolgáltatás nélkül, önkéntesen és a széleskörű társadalom vagy bizonyos csoportok javát szolgáló tevékenységet végeznek. Ennek tükrében olyan tevékenységekre kérdeztünk rá, melyek megfeleltethetőek a definíciónkban felsorolt három kritériumnak.

Az önkéntesek csoportjának pontos meghatározása érdekében, háromféle módszer alapján kialakított próbaváltozót hoztunk létre. Az egyik változó megalkotásakor megnéztük azt, hogy a bizonyos önkéntes tevékenységekben való részvétel 1-től 5-ig terjedő Likert skáláján setenként melyik volt a maximális érték, amelyet a kitöltő bekarikázott. Ezt követően kvantilisenként öt kategóriába osztottuk az eseteket. Második módszerként létrehoztunk egy tevékenységtípus indexet, ahol az értékeket sorban duplájára növelve pontoztuk, majd ez alapján hoztunk létre egy intenzitási rangsort, mely az összes tevékenységtípust és változót figyelembe vette, továbbá ezt is kvantilisekbe osztottuk. Harmadik lépésben esetenként megnéztük a tevékenységek gyakoriságának átlagát, s majd ezeket is kategorizáltuk.

A másik irányú megközelítés alapján külön csoportba osztottuk az önkéntestudattal rendelkező és az önkéntestudattal nem rendelkező középiskolásokat, illetve azokat az eseteket, akik egyáltalán nem tekinthetőek önkéntesnek. Önténtestudattal rendelkezőknek azokat a válaszadókat tekintettük, akik kérdőívünkben a magukat önkéntesként definiáló egyénekre vonatkozó szürőkérdéseket is kitöltötték. [3]Így az 1108 esetszámból 116 személy nem tekinthető egyáltalán önkéntesnek, 992 személyt önkéntesnek tekintünk, ezek közül pedig 55 százalékának, azaz 609 középiskolásnak van önkéntestudata, a többiek pedig, a maradék 383 eset kisebb- nagyobb intenzitással végez önkéntes munkát, anélkül, hogy önkéntesnek definiálná magát.

Az elemzés során tehát a tevékenység intenzitási index alapján öt kategóriát hoztunk létre, s minden olyan személyt, aki minimum egy tevékenységet végzett a múltban vagy végez a jelenben, önkéntesnek tekinthető. Természetes az önkéntesnek tekintett személyek között a tevékenységek végzésének intenzítása s ennek függvényében önkéntestudatuk, illetve motivációik is eltérőek lesznek, így kategórizálni tudjuk őket különböző változók és dimenzióik mentén, valamint meg tudjuk állapítani a különféle intenzitású önkéntes csoportok közötti eltéréseket is. A három módszer között magas korrelációt fedeztünk fel, így az indikátorok felcserélhetőségének elve alapján az elemzés további részeiben a tevékenységi indexet használtuk.

2.2.Tevékenységi indexek eloszlása

A következőkben érdemesnek láttuk a kategóriák klasszifikálását, elnevezését is, viszont ahhoz, hogy ez átláthatóvá váljon, szükséges első lépésként ezek eloszlását megtekinteni. Tehát ahogyan az előbbiekben említettük a tevékenységi index alapján létrehoztunk kvantilisenként öt csoportot. Az elemzésben különválasztottuk azokat, akiknek az intenzitási indexe nulla lett, illetve az adathiányos eseteket, őket értelemszerűen a továbbiakban nem tekintjük önkéntesnek, az 1108-ból 116 ilyen esetünk van.[4] A többi 992 személyt öt kategóriába osztottuk és a továbbiakban önkéntesnek tekintjük őket. A legalsó kategóriába 173 személy tartozik, akiknek az intenzitási indexük 2-16 érték közöttiek, tehát ide bekerültek azok az esetek is, akik az önkéntes tevékenység intenzitását mérő skálán egy második legkisebb értéket adtak egy bizonyos tevékenységhez. A második alsó csoport index értékei 18-30 között mozogtak, míg a középső csoportba tartozók 32-46 közötti értéket vettek fel, az előbbibe 208, míg az utóbbiba 202 személy tartozott. A felső két kategóriában az indexek sorban 207 középiskolásra vonatkozóan 48-68, míg a legfelső csoportban 202 személyre vonatkozóan 70-156 közöttiek voltak. Az alsó csoportba tartozókat tekinthetjük alkalmi önkénteseknek, azok a személyek tartoznak ide, akik valamikor vagy a közelmúltban vagy éppen az adatfelvétel időszakában kipróbáltak egy-két tevékenységtípust, legyen ez akár egyszeri önkénteskedés egy nyári táborban vagy éppen az iskola vagy a helyi közösség által szervezett szemétszedési akcióban való részvétel. Ahogy haladunk felfele a rangsorolásban a tevékenységek egyre sokrétűbben, vagy egyre intenzívebbek lesznek a legfelső csoportig, akiket akár kísérletező önkéntesként is klasszifikálhatjuk. Az önkéntesség, mint szabadidős tevékenység paradigmájában megjelenik a kísérletező modell, mely szerint az önkéntesség szabadidős tevékenységként értékelődik a fiatalok körében, növekszik ennek attraktív jellege, tevékenységek változatossága,az úgynevezett „a forgóajtós önkéntesség” (Hustinx, 2001). Ennek értelmében ahogy növekszik kategóriánként a tevékenység intenzítási index, úgy halad az alkalmi önkéntességtől a kísérletező, illetve a magasabb gyakorisággal végzett önkéntes tevékenységek fele.

2.3.Tevékenységi indexek társadalomstatisztikai jellemzők mentén

Az önkéntesek társadalomstatisztikai jellemzőinek vizsgálatakor arra voltunk kiváncsiak, hogy adott kategóriákhoz tartozókat, s ezzel egyidőben a tevékenységeket adott intenzitással végzőket milyen szocio-demográfiai változók mentén tudjuk leírni. Az elemzéskor a nemet, a településtípusokat, a szülők iskolai végzettségét, valamint az osztályprofilt vettük figyelembe.

		Nem önkéntesek	Alsó kategória	Alsó-közép kategória	Közép kategória	Alsó-felső kategória	Felső kategória	Össz.
Nem	Fiú	15.10%	17.50%	20.10%	17.70%	16.40%	13.30%	100%
Nem	Lány	4.90%	14.70%	18.30%	19.10%	20.90%	22.10%	100%
Település típus	Város	8.00%	18.80%	21.50%	18.00%	17.20%	16.60%	100%
Település típus	Falu	10.30%	13.60%	17.50%	18.20%	20.80%	19.70%	100%
Anya iskolai végzettsége	Alapfokú	17.10%	14.60%	19.50%	17.10%	13.40%	18.30%	100%
	Középfokú	8.90%	16.80%	17.50%	18%	19.30%	19.40%	100%
	Felsőfokú	5.90%	14.90%	23.10%	20.00%	19.20%	16.90%	100%
Apa iskolai végzettsége	Alapfokú	18.50%	9.20%	18.50%	24.60%	12.30%	16.90%	100%
	Középfokú	8.00%	17.60%	18.00%	18.20%	18.90%	19.40%	100%
	Felsőfokú	7.40%	14.90%	21.10%	17.10%	21.10%	18.30%	100%

2.Táblázat. Önkéntestevékenységet végzők társadalomstatisztikai ismérvek alapján

Figyelembe véve külön a fiúk és lányok önkéntes tevékenységi indexét, elmondhatjuk azt, hogy a fiúk 15,10 százaléka nem önkénteskedik, ezzel szemben a lányok csupán 4,9 százaléka tartozik ebbe a csoportba. A felső kategóriában pedig a lányok 22,10 százaléka, míg a fiúk 13,30 százaléka tartozik. A nemi eloszlás esetében azt is vizsgáltuk, hogy adott kategóriákban hogyan vannak reprezentálva a fiúk illetve a lányok. A nem önkénteskedők csoportjának 69 százalékát fiúk, míg a maradék 31 százalékot lányok teszik ki. A felső kategóriában ez az arány megcserélődik, hiszen a magas tevékenység intenzitási index-szel rendelkezők 30,35 százalékát fiúk, míg 69,65 százalékát lányok alkotják. E tekintetben elmondhatjuk azt, hogy a felső kategóriában a lányok magas arányban szerepelnek a fiúkhoz képest.

A településtípus változó esetében elsősorban azt vizsgáltuk, hogy egyes településtípusokon milyen eloszlásban vannak a különböző csoportokba tartozó önkéntesek. Természetesen ebből csupán az derülhet ki, mint ahogyan a második táblázatban (2. Táblázat) s láthatjuk, hogy a városiak 8 százaléka nem önkénteskedik, a falusi diákoknak pedig a 10,3 százaléka, valamint a többi kategóriában az eloszlások között nincsenek érdemleges eltérések a településtípus tekintetében. A vidéken vagy a városon élő középiskolások kategóriánként való eloszlása nem mutatja ki azt, hogy az önkéntességet végzők, hol, milyen településtípuson végzik tevékenységeiket.

A szülők iskolai végzettsége tekintetében, minkét szülő esetében elmondhatjuk azt, hogy a szülők iskolázottsági szintjének a növekedésével csökken a nem önkéntes csoportba tartozó középiskolások száma, magyarán azok akiknek középfokú, vagy felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek a szüleik, alulreprezentálva jelennek meg a nem önkéntes csoportban. A szülők iskolai végzettségét tekintve a többi csoportban nincs különösebb eltérés, hasonló arányban vannak reprezentálva az önkéntesek.

A mintánkba bekerültek úgy professzionális és műszaki, mint elméleti (reál, humán), vokacionális, valamint teológia osztályok is. Az önkéntes tevékenységek intenzitását figyelembe véve a következő ábrán (2.ábra) jól láthatjuk azt, hogyan oszlanak el tevékenység intenzitási kategóráinként. A nem önkéntes kategóriában a professzionális és műszaki osztályok vannak felülreprezentálva, valamint a reál profilú osztályok is. Meglepő módon az alsó három kategóriában a vokacionális (művészeti és pedagógia) profilú osztályok vannak a legnagyobb százalékban. A legmagasabb intenzitással rendelkező felső csoportban a teológia osztályok vannak felülreprezentálva. Tehát a teológia profilú osztályba járó középiskolások intenzívebben és magasabb arányban önkénteskednek a többiekhez képest.

Ábra. Osztály-profilok eloszlása tevékenység intenzitási kategóriák szerint

4. Önkéntestudat

Ha az önkéntestudattal rendelkezők (61,4 százalék), illetve az önkéntestudattal nem rendelkezők (38,1 százalék) irányából indulunk ki, akkor a következő eloszlásokat kapjuk: az önkéntestudattal nem rendelkezők 60,06 százalékának alacsony a tevékenység intenzítási indexe, tehát a két alsó kategóriába tartoznak, a legfelső kategóriába 8,62 százalékuk tartozik mindössze. Ezzel szemben az önkéntestudattal rendelkezők csupán egynegyede (24,79 százalék) tartozik a két alacsony tevékenységi intenzitással rendelkezők csoportjába, míg kicsivel több, mint fele arányban (53, 53 százalék) a két felső kategóriában foglalnak helyet.

Ez alapján elmondhatjuk, hogy az önkéntestudattal rendelkező középiskolások nagyobb intenzitással végeznek különféle önkéntestevékenységet, mint önkéntestudattal nem rendelkező társaik, tehát az önkéntes tevékenység intenzitása és az önkéntes tudat összekapcsolódik. Ugyanakkor külön megvizsgáltuk az önkéntestudattal rendelkezők, illetve az önkéntestudattal nem rendelkezők jellemzőit, nemek, önkéntesség gyakorisága, felekezeti hovatartozás dimenziói mentén haladva. A következő táblázat reprezentálja ezek százalékos eloszlását:

Változók	Itemek	Nincs önkéntestudata	Van önkéntestudata
Nem	Fiú	43.6% (N=167)	36.5% (N=222)
Nem	Lány	56.4%(N=216)	63.5%(N=386)
Önkéntesség gyakorisága	Hetente	12.50%	16.70%
	Havonta	8.90%	25.30%
	Ritkábban	78.60%	58.00%
Felekezeti hovatartozás	Római katolikus	46.20%	45.20%
	Református	44.80%	42.60%
	Unitárius	8.80%	9.60%
	Egyéb	0.30%	2.60%

3.Táblázat. Önkéntestudattal rendelkezők és önkéntestudattal nem rendelkezők társadalomstatisztikai ismérvei

Nemek tekintetében úgy az önkéntestudattal, mint az önkéntestudattal nem rendelkezőknél az eloszlás követi a vizsgált populáció nemek szerinti eloszlását: a teljes minta 41, 3 százalékát fiúk, illetve 57, 1 százalékát lányok teszik ki. Az önkéntestudattal rendelkezők csoportjában a lányok vannak felülreprezentálva (63, 5 százalék).

Azoknak a középiskolásoknak, akiknek nincs önkéntestudatuk 12, 50 százalékuk hetente, 8,9 százalékuk havonta, valamint a döntő többség, azaz 78,60 százalék csak szünidőben vagy annál ritkábban önkénteskedik. Az önkéntestudattal rendelkező középiskolások 16,7 százaléka végez önkéntesmunkát heti rendszerességgel, egynegyede havonta egyszer vagy többször, valamint több mint fele, azaz 58 százalékuk csak szünidőben vagy annál ritkábban. A felekezeti hovatartozás szerinti eloszlás szintén követi a teljes minta felekezeti eloszlását. Úgy az önkéntudattal rendelkezők, mint az önkéntestudattal nem rendelkezőknél a római katolikusok, illetve a reformátusok vannak felülreprezentálva.

Az önkéntestudattal rendelkezők özül 488-an (44 százalék) barátokkal, baráti körrel vesznek részt a különböző önkéntes tevékenységekben, 27,7 százalékuk bizonyos csoporttal (például osztályközösség, ifjúsági szervezet), 12,2 százalékuk vallásos ifjúsági csoporttal, míg 9,7 százalékuk bizonyos szervezet keretében végzik az önkéntességet. A középiskolások körében legnépszerűbb szervezetek a következőek: Caritas (N=19), Cserkészet (N=12), IKE- Ifjúsági Keresztény Egyesület (N=9), Erdélyi Ifjúsági Egyesület (N=7). Azon középiskolások közül, akik bizonyos szervezet keretében végeznek önkéntes tevékenységet 60 esetben kötöttek az adott szervezettel önkéntes szerződést is.

5. Az önkéntes tevékenységek mögött álló motivációk

Ahogyan a szakirodalmi összefoglalásban is említést tettünk róla, többféle modell alkalmazása használatos az önkéntesek motivációinak mérésekor. Kutatásunkban a Bartal Annamária által átdolgozott multifaktoriális VMI index 59 itemből álló motivációs skálát adaptáltuk. Az önkéntes tevékenységek mögött álló motivációk vizsgálaban ezen modell rövidített változatát alkalmaztuk. A 39 itemből álló motivációs skála átlagpontjai alapján elmondhatjuk, hogy a legnagyobb intenzítású, legfontosabb motivációk sorban a közösségi igény (Közösségben lehetek másokkal), az önkéntesség öröm hozadéka (Számomra öröm önkéntesnek lenni), a társadalmi tőke kiszélesítése (Új barátokra tehetek szert), másokon való segítés (Így segíteni tudok az embereken, Fontosnak tartom a szükségben levők megsegítését). A legkevésbé fontosnak tartott motivációk a példaképek által bemutatott önkéntességi mintához kapcsolódnak és ilyen itemeket ölelnek fel, mint A példaképeim is önkénteskednek, Családom tagjai között is vannak önkéntesek; valamint szinten alacsony átlagértékkel az Én is voltam már hasonló helyzetben és a Barátaim, osztálytársaim is felnézzenek rám motivációk helyezkednek el a rangsor végén .

Ezek motivációs itemeket elemzésünk során faktorokba sűrítettük. Tudnivaló, hogy az általunk is kialakított és felhasznált többdimenziós modellben a faktorok nem különülnek el szervesen egymástól, illetve adott faktorok több esetben is erőssen korrelálnak egymással. Így amikor a faktorok érvényességéről beszélünk, fontos ezt az tényt is szem előtt tartani. (Bartal, 2009). Az általunk adaptált motivációs skála 39 itemet tartalmazott, ezek alapján 13 faktorba sűrítettük az adatokat. A kiválasztott 38 változó együttes alkalmassági mutatója a KMO (Kaiser-Meyer-Olkin) kritérium alapján, ami jelen esetben: 0,948, elmondhatjuk, hogy a változók nagyon jók a faktoranalízisre. [5] Az itemek a következő faktorokba tömörültek: (1) karrierfejlesztés és megértés faktor, (2) szociális interakciók és elismertség faktor, (3) kultúra és környezet faktor, (4) szociális értékek faktor, (5) kapcsolatépítés faktor, (6) vallás faktor, (7) társadalmi norma faktor, (8) reciprocitás és visszahatás faktor, (9) példakép faktor, (10) szervezetei önkéntesség faktor, (11) hasznosság érzete faktor, (12) egyenlőség faktor, (13) önvédelem faktor.

A megkérdezett középiskolás önkéntestudattal rendelkező önkéntesek számára a kapcsolatépítést elősegítő motivációk bizonyultak a legfontosabbnak (M=3.47). A magas pontszám azt jelzi, hogy a középiskolás fiatalok önkénteskedését a társadalmi tőke kiszélesítése és új, hasznos kapcsolatok, ismeretségek szerzése motiválja. Czike Klára (2001) tanulmányában a fiataloknál szintén a társadalmi tőke növelését, illetve a gyenge kötések létrehozását, híd szerepét emeli ki, mint az önkéntesség legfontosabb szocializációs funkcióit. Esetünkben elsődlegesen nem tudatos tőkenövelésről, a gyenge kötések későbbi karrier során való felhasználásáról beszélünk, hanem inkább baráti kapcsolatok kereséséről, baráti kör bővítéséről.

3.Ábra. Az önkéntes középiskolások motivációi faktorok átlagai szerint (átlagok)

A második legjelentősebb motiváció – ahogyan számos önkénteskutatásban is megjelenik – a szociális értékek, vagy érték motiváció (M=3.44) által vezérelt önkéntes aktivitás volt.

A magas átlagpontszám azt jelzi, hogy az önkéntest elsősorban a másokon való segítés, a társadalmi szolidaritás, valamint az altruista cselekvések motiválják. Harmadikként az egyenlőség faktor jelenik meg, 3,34-es átlagértékkel, mely arra vonatkozik, hogy az önkéntesek között mindenki egyenlő, illetve a tevékenységek végzése során társadalmi hátterétől függetlenül az egyén új barátokra tehet szert. Negyedikként a karrierfejlesztés és a megértés faktor (M=3,15) jelenik meg, ami arra vonatkozik, hogy az önkéntes számára fontos a jövőbeni munkája tekintetéből a gyakorlati tapasztalatszerzés, valamint a szervezet működésének megértése ahol az önkéntes tevékenységét végzi. Ezt követően a hasznosság érzete faktor (M=3.10) magas átlagértéke azt jelzi, hogy az önkéntes középiskolások számára fontos az önbecsülés, azaz, hogy munkájuk által fontosabbnak, hasznosabbnak érezzék magukat. A kultúra és környezet faktor átlaga (M=2,82) azt jelzi, hogy az önkéntest az értékmegőrzés, a kulturális és környezeti értékek fenntartása és ápolása motiválja. A továbbiakban a szociális interakciók és elismertség faktor (M=2.82) jelenik meg, melyben a fő motivációs item a közösségi igény, majd ezt követően a társadalmi norma faktor (M=2.77), mely szerint a környezet, a barátok hatása motiválja az egyént az önkéntes tevékenységek végzésére. A szervezeti önkéntesség faktor (M=2.71) a szervezeti megismerést, és szervezeti elismerést emeli ki, mint motivációs tényezőket, viszont ez abból az okból kifolyólag, hogy az önkéntesek nagytöbbsége nem bizonyos szervezet keretén belül végzi a tevékenységét, viszonylag alacsony átlagpontot kapott. A kutatásunk egyik fő irányvonalát és hipotéziseik figyelembe véve a vallásosság motivációs itemeket is bevettük a kutatásba, viszont az ezekből kialakított faktor viszonylag alacsony átlagértéket kapott (M=2.64), viszont a vallás faktor, a többi faktorhoz képest legmagasabb szórásértéke (St.Dev. 1,17) arra enged következtetni, hogy e változó esetében egy heterogén csoportról beszélhetünk, így figyelembe véve különböző befolyásoló tényezőket és dimenziókat valószínűsíthető az, hogy ezek mentén a vallásosság motivációs faktor arányai is differenciálódnak. A középiskolás önkéntesek számára a három legkevésbé fontos faktor a reciprocitás és visszahatás faktor (M=2.52), amely szerint az önkéntest a „jó tett helyében jót várj” szállóige alapelve motiválja, illetve az, hogy tevékenységei által ellensúlyozni tudja rossz cselekedeteit. Az önvédelmi faktor átlaga megegyezik az előbbiével, viszont ez a középiskolások számára nem fontos motivációként jelenik meg, mivel nem azért végeznek legfőképpen önkéntes tevékenységet, hogy ezáltal csökkentsék a saját magukról alkotott és felgyülemlett negatív érzéseket. A legalacsonyabb átlagértéket (M=2.13) a példakép faktor kapta, az önkénteseket tehát legkevésbé motiválja az, hogy példaképeik vagy környezetükben élő személyek is végeztek hasonló jellegű aktivitást. Ez annak tudható be, hogy hazánkban, mint ahogyan a nem fizetett munka társadalmi presztizse és elismertsége alacsony, úgy az önkéntesség sem örvend túl nagy népszerűségnek (Czike, 2011).

Következtetések

Az önkéntesség olyan társadalmi cselekvés, amely adott kulturális minták, társadalmi mutatók, motivációk és funkciók mentén értelmezhető, a hozzákapcsolódó tevékenységek intenzitása és eloszlása, valamint azokhoz köthető, azokat befolyásoló motivációk tükrében. A szakirodalom a voluntarizmust olyan önkéntesen végzett tevékenységnek tekinti, amelyért cserébe annak végzője nem fogad el anyagi ellenszolgáltatást, és egyéni hasznán túl más személyek, társadalmi csoportok, közösség érdekeiben teszi (Czike–Kuti, 2006). Az önkéntességet megkülönböztetjük a hagyományos értelemben vett munkavégzéstől, viszont felfoghatjuk a munka triád részeként is, ahol a hangsúly más csoportokra, egyénekre helyeződik (Hustinx, 2003). Az önkéntességet társadalmi folyamatként is felfoghatjuk, mely felbontható az önkéntes tevékenység motivációira, magára a tevékenységre, illetve annak mikro- és makroszintű következményeire, hasznára is. Kutatásunk során az önkéntesség különböző mintázatok mentén történő leírására törekedtünk, és azok társadalmi meghatározottságának feltérképezésre, továbbá az önkéntes tevékenységet meghatározó motivációk hatásának bemutatására koncentráltunk.

A mintánkba bekerült fiatalok tevékenységeik alapján erőteljesebben szociális tevékenységi területen önkénteskednek, ezt követi a vallási, illetve a környezetvédelmi – aktivista tevékenységi terület. A tevékenységtípusok szerinti eloszlást is figyelembe véve legmagasabb átlagértékeket az ifjúsági szervezetben való tevékenység után, a szociális jellegű tevékenységek érték el, mint adakozás, időseken való segítés, szegényeken való segítés. Az önkéntestudattal rendelkezők csoportjában a lányok vannak felülreprezentálva. Az önkéntestudattal rendelkező középiskolások túlnyomó része csak szünidőben vagy annál ritkábban önkénteskedik, csupán 16,7 százalékuk végez önkéntesmunkát heti rendszerességgel. Az önkéntestudattal rendelkező középiskolások 44 százaléka tevékenységeit barátokkal, baráti körrel végzi, illetve kicsivel több mint egynegyedük valamilyen csoporttal, szervezettel. A legnépszerűbb önkéntesfogadó szervezetek a Caritas, Cserkészet és az Ifjúsági Keresztény Egyesület. Azon középiskolások közül, akik bizonyos szervezet keretében végeznek önkéntes tevékenységet 60 esetben kötöttek az adott szervezettel önkéntes szerződést is.

A motivációk tekintetében a középiskolás önkéntesek számára a kapcsolatépítést elősegítő motivációk bizonyultak a legfontosabbnak (M=3.47). Eszerint a középiskolás fiatalok önkénteskedését az új, hasznos és baráti kapcsolatok, ismeretségek szerzése motiválja. Ugyanakkor második legfontosabb motivációs faktorként itt is a szociális (értékek) faktor jelenik meg. A karrierfejlesztés és megértés motivációi csak negyedik helyet foglalnak el. Teljességében tehát a mintánkban szereplő középiskolásokról nem mondhatjuk el, hogy cselekvésük erősen individualizált és reflexív lenne, inkább az önkéntesség tradicionális, értékvezérelt önkéntesség jellemző. Másrészt azt is elmondhatjuk, hogy ezek az értékek és típusok különböző szocio-demográfiai adatok mentén árnyalhatókká válnak, például míg a fiúk motivációi inkább a társadalmi tőke kiszélesítését erősítik meg, addig a lányok motivációi inkább szociális értékek által vezéreltek.

Természetesen kutatásunk inkább afféle önkéntes mintázatok megrajzolódására való törekvésként, kísérletként értelmezhető, és idő- valamint teljedelmi korlátok miatt nem járja teljesen körül az önkéntesség dimenzióit, illetve nem tudja teljes mértékben körvonalazni az egyes csoportokba tartozó önkénteseket. Viszont a jelenlegi kutatási eredmények számos továbbgondolási, illetve újabb kutatási kérdéseket rejtenek magukban. Az egyik ilyen irányvonal a jelenlegi eredmények tükrében az eddigi kvantitatív elemzések kvalitatív adatgyűjtési technikák segítségével történő árnyalása, kiegészítése. A motivációk mögött rejlő háttérváltozók és dimenziók feltérképezése, illetve a vizsgált minta kiszélesítése, bővítése.

Összességében a középiskolások önkéntességi hajlandóságának és a hozzákapcsolódó motivációknak az elemzésével a hazai önkénteskutatások eredményeihez szerettünk volna hozzájárulni, illetve újabb kutatási területeket feltérképezni az önkéntesség terén.

Forrásjegyzék

A.R. Stebbins (1996). Cultural tourism as serious leisure. Annals of Tourism Research

Bartal A., Kmetty Z. (2009).A magyar önkéntesek motivációinak vizsgálata és a Magyar Önkéntesmotivációs Kérdőív (MÖMK) sztenderdizálásának eredményei

Beck, U. (1992). Risk Society: Towards a New Modernity.In: Sage. London

Beck, U. (2003). A kockázat-társadalom. Út egy másik modernitásba. Századvég Politikai Iskola Alapítvány

Beck, U., and Beck-Gernsheim, E. (2002). Individualization.In: Sage. London

Brömme, N., & Strasser, H. (2001). Divided civil society? The unequal consequences of structural changes in commitment and participation. In: Politik Und Zeitgeschichte

Caputo, R. K. (2009). Religious Capital and Intergenerational Transmission of Volunteering as Correlates of Civic Engagement. Nonprofit and Voluntary Sector Quarterly

Castells, Manuel (2005).A hálózati társadalom kialakulása. Gondolat Könyvkiadó KFT. Budapest.

Clary, E.G. Snyder et Al. (1998).Understanding and assessing the motivations of volunteers: A functional approach. In: Journal of Personality and Social Psychology, 74, 1516-1530

Clary, E.G.-Snyder, M. (1991).A functional analysis of altruism and prosocial behavior: The case of volunteerism.In: M. Clark, Review of personality and social psychology (Vol. 12, pp. 119-148). Newbury Park, CA: Sage

Curtis et al., (2001). Nation of Joiners: Explaining Voluntary Association Membership in Democratic Societies. In: American Sociological Review, 66: 783-805

Czike, Klára – Bartal Anna Mária (2005): Önkéntesek és non-profit szervezetek. OFA

Czike, Klára (2001).Önkéntesség számokban. In: Esély 2001/6

Czike,K.,Kuti,É.(2006).Önkéntesség,jótékonyság, társadalmi integráció.Nonprofit Kutatócsoport és Önkéntes Központ Alapítvány. Budapest

Dekker, P., Halman, L. (2003). Volunteering and Values. An Introduction. In: Dekker, P. – Halman, L. (eds.). The Values of Volunteering. Cross-Cultural Perspectives. New York. In: Kluwer Academic-Plenum Publishers

Eckstein, S. (2001). Community as gift-giving: Collectivistic roots of volunteerism. Am. Sociol. Rev.

Esmond, J. (2004). Booming recruiting: An action research project. Perth: Volunteering Secretariat, Department for Community Development.

Fényes, Hajnalka-Kiss, Gabriella (2011): 2011- az Önkéntesség Európai Éve. Az önkéntesség társadalmi jelensége és jelentősége

Fitch, R.T. (1987). Characteristics and Motivations of College Students Volunteering for Community Service. In: Journal of College Student Personnel, 28:424-430.

Gil, Clary-Mark, Snyder (n.é.): The Functional Approach to Volunteers’ Motivations

Granovetter, M. (1985). Economic action and social structure: The problem of embeddedness. American Journal of Sociology, 91: 481-510.

Hustinx, L. (2001). Individualisation and new styles of youth volunteering: An empirical exploration.In: Volunt. Action

Inglehart, R. (1997). Modernization and Postmodernization: Cultural, Economic and Political Change in 43 Societies. Princeton University Press, Princeton. NJ

Jackson, E., Bachmeier, M., Wood, J., & Craft, E. (1995). Volunteering and charitable giving: Do religious and associational ties promote helping behavior? Nonprofit and Voluntary Sector Quarterly

Lawrence Pitterman, (1973). The older volunteer: Motivation to work.Unknown Binding

Lesley Hustinx et al (2003).: Religion and Volunteering. Springer International Publishing

Luhmann, N. (1988). Familiarity, confidence, trust: problems and alternative. In Gambetta, D.(Ed). Trust: Making and Breaking Cooperative Relations. Oxford, Blackwell.

Lukka, P., & Locke, M. (2000). Faith-based volunteering: Policy and research questions. Paper presented at the National Council for Voluntary Organizations Researching the Voluntary Sector Conference, Birmingham, UK

Marc, A. Musick- John, Wilson (2007): Volunteers: A Social Profile (Philanthropic and Nonprofit Studies). Indiana University Press. Bloomington

Meijs, L. C. P. M., and Hoogstad, E. (2001). New ways of managing volunteers: Combining membership management and programme management.In: Volunt. Action

Mutz, G., Kühnlein, I., Klement, C., and Janowicz, C. (2000). On the Way to a New Work Society? Paid Work, Citizen Activities and Eigenarbeit. In: Munich Institute for Social Sciences, Unpublished manuscript

Omoto, Allen M., – Snyder, Mark (1995). Sustained Helping Without Obligation: Motivation, Lonevity of Service, and Perceived Attitude Change Among AIDS Volunteers. In: Journal of Personality and Social Psychology, Vol. 68, No. 4, 671-686

Perpék Éva (2011): Az önkéntesség nemzetközi és hazai tendenciái. In: Confessio 35.évf. 2011/1

Ruiter, S., De Graaf, N.D. (2006). National Context, Religiosity, and Volunteering: Results from 53 Countries. American Sociological Review

Schulze, G. (2003). A Német Szövetségi Köztársaság kulturális átalakulása.In: Wessely Anna: A kultúra szociológiája. Osiris Kiadó, Budapest.

Smith, D. Horton (1981). Altruism, volunteers, and volunteerism. In: Journal of Voluntary Action Research, 10, 21-36

Taniguchi, H. (2010). Who are Volunteers in Japan? Nonprofit and Voluntary Sector Quarterly.

Wilson, John-Thomas Janoski. (1995). The Contribution of Religion to Volunteer Work. Sociology of Religion 56: 137-152.

Yeung, A. B. (2001). Manifold motives for volunteerism. A study on the motives of the people inspired to volunteer by a Salvation Army advertisement. Journal fur Psychologi

[1] Jelképes fizetség és kiadások alatt olyan költségeket értünk, melyek az önkéntes feladatának elvégzéséhez szükségesek, annak könnyítésére, jó előmenetelére szolgálnak, mint az útiköltség térítés, tömegközlekedési bérlet.(szerz. megjegyzés)

[2] Adott tevékenységekben való részvétel gyakoriságát, intenzitását egy 1-től 5-ig terjedő Likert skálával mértük, melyben az 1-es érték azt jelölte, hogy a válaszadó soha nem vett részt az adott tevékenységben, míg 5-ös érték Nagyon gyakran résztveszek választ jelentette. Ezen értékekből számoltunk átlagot az adott tevékenységi területekre, valamint külön tevékenységekre is.

[3] Ide tartoznak a tevékenység gyakoriságára, szervezetben való önkéntességre, valamint az önkéntességet motiváló tényezőkre vonatkozó kérdések

[4] Az indexben 0 értéket kaptak, akik egyáltalán nem végeztek semmilyen típusú tevékenységet,a maradék érték pedig kettessével növekedett. Így ahhoz, hogy valaki bekerülhessen az önkéntesek legalsó kategórájába minimum 2 pontot kellett kapjon, ennek függvényében ha valaki feltehetően minden tevékenységtípusnál a legmagasabb értéket karikázta volna, akkor a maximális értéke 832 pont lett volna.

[5] Családom tagjai között is vannak önkéntesek alkalmazási mutatója alacsony volt, ezért kivettük az elemzésből