Lobbi és kutatása Erdélyben

Tudástár

Borzási Sarolta

Lobbi és kutatása Erdélyben

Bevezetés

A lobbinak nevezett tevékenységgel gyakorta találkozunk. Az erdélyi társadalom, ezen belül a magyar társadalomban is jelen van. Felmerül tehát a kérdés, hogy mennyire tudatos, mennyire betervezett, mennyire kifinomult ebben a társadalomban a lobbi tevékenység.

Azzal a feltételezéssel láttam neki a kutatásnak, hogy az erdélyi magyar lobbi tevékenység követi a nyugati gyakorlatot, ugyanazokat a módszereket és eszközöket használja. A témával való foglalkozásra három lehetőség mutatkozott. Először egy esettanulmány elkészítése merült fel. Erről azonban azt gondolom, hogy nem tükrözi az erdélyi magyar közösség általános vélekedését a folyamatról. Másodsorban egy kvantitatív kérdőíves kutatás lehetősége merült fel. Ez esetben a kérdőívek előkészítésénél a kérdések minősége kérdőjeleződött volna meg. A szakirodalom nagyon hiányos egész Románia-szinten, ennek következtében a megfelelő kérdések megfogalmazása nagyon bizonytalan volt. Így tehát a harmadik lehetőség mellett döntöttem, strukturált interjúkat készíteni az erdélyi civil, vállalkozói és kormányzati szférában dolgozók képviselőivel, akik érintettek a lobbi gyakorlatában. A módszertan hátránya, hogy nem reprezentatív. A választásom mégis erre esett, mert rávilágít a kérdés gyakorlati vonzataira, betekintést enged a gondolatvilágba. Mindez azért is fontos, hogy egy jövőbeni kvantitatív kutatás esetén a hipotéziseket és a kérdéseket sokkal reálisabban és hatékonyabban lehessen megfogalmazni majd. Így jutottam el oda, hogy hipotézis generáló dolgozatot írjak.

Jelen kutatás során a nyugati lobbi gyakorlat, főként az amerikai és az európai államokban észlelhető gyakorlatból nyert minta alapján vizsgálom meg, hogy az erdélyi magyar közösségben hogyan vélekednek erről a különböző szféra képviselői. A dolgozat három részből áll. Az első fejezetben a lobbi általános keretét mutatom be, egy szakirodalmi szemle arról, mit nevezhetünk lobbinak, milyen eszközei, megjelenési formái vannak. A második fejezetben arról olvashatunk, hogy az Amerikai Egyesült Államokban és európai országokban a lobbinak milyen keretei vannak, és hogyan jelenik meg. Itt kitérek a magyarországi keretekre és a hatályon kívül helyezett lobbi törvény hatásaira. Illetve a romániai kereteket is bemutatom, hogy megismerjük, milyen lehetőségek és törekvések vannak ezen a területen. Végső soron pedig a kutatást mutatom be és a kutatásban szerzett információkat dolgozom fel, ezzel betekintést szerezve az lobbiban érintett és tapasztalt erdélyi magyar társadalmi csoportok egy-egy képviselőjének gondolatvilágába.

 

  1. A lobbi folyamatáról általánosan

Dolgozatomban a kormányzati döntéshozókat célzó lobbi tevékenységgel foglalkozom. Ennek értelmében tehát nem foglalkozom a gazdasági szférában meglévő befolyásolási jelenséggel, csak a kormányzati oldalon levővel.

  • A lobbi meghatározása

A lobbizásnak nem létezik egy egyetemesen elfogadott meghatározása. Elméleti iskolák és törvények is próbálkoztak vele. A lobbizás klasszikus (angolszász) értelemben a kormányzati és politikai erők befolyásolása. (Topolánszky 2003: 11) Kovács Róbert megfogalmazásában „a kormányzati döntéshozókkal folytatott bármilyen kommunikáció a döntések befolyásolásának reményével.” (Kovács 2006: 18) A lobbizásnak nevezett tevékenység a kormányzati szférában való érdekérvényesítés, magyar nyelven használva érdekkijárás. Kégler Ádám megfogalmazásában „az érdekérvényesítés agy adott egyén vagy csoport (gazdasági, politikai, regionális, állami) közös érdekeinek a közhatalmi döntések befolyásolására tett lépések összességét jelenti.” (Kégler 2006: 13) A pártrendszerben kialakult érdekérvényesítéshez hasonlítva fő különbségként az jelenik meg, hogy a lobbirendszer időleges míg a pártrendszer folyamatos, előbbi konkrét feladatokat céloz be, a pártok pedig ideológia mentén szerveződnek. (Kovács 2006: 6) Egyet kell értenem Kégler Ádámmal, amikor azt írja „Az érdekérvényesítés ideális szerepe az lenne, hogy olyan információcsere alakuljon ki a törvényhozás és az érdekérvényesítők között, amelynek a végén a lehető legkedvezőbb, legjobb döntés születik, amely a többség érdekeit tartja szem előtt. Egy ilyen rendszerben a jó időben érkező, hasznos információ lehetne az egyetlen fizetőeszköz mindkét fél számára.” (Kégler 2006: 5)

A lobbizás manapság egy globálisan elterjedt folyamat, amely információk áramlását biztosítja a döntéshozó és a társadalom között. Kiemelten fontos az OECD jelentésében is meghatározott kétoldalú felelősség, egyrészt a lobbista másrészt pedig a döntéshozó oldaláról. (OECD. 10.) Előnye, hogy közvetlen és hiteles információhoz juthat a döntéshozó és így növelheti a döntések hatékonyságát, társadalmi elfogadottságát.

  • A lobbifolyamat résztvevői és szakaszai

A lobbifolyamat résztvevői az érdekelt, az érdekkérvényesítő, vagyis lobbista és a döntéshozó (Kégler 2006: 225). Az érdekelt lehet magánszemély, közös érdek mentén szerveződő csoport vagy akár földrajzi régió. A lobbista konkrét ügyben vagy ügyekben, pontosan körülírt megbízatással végzi érdekérvényesítő tevékenységét. (Topolánszky 2003: 12) Fontos: a hatalmi pozícióban lévő állam képviselői és tisztségviselői nem lehetnek lobbisták.

1.ábra: A lobbifolyamat

A lobbi csak akkor hatékony, ha tudatos és tervezett, megfigyelhető, hogy a projektmenedzsment eszköztárát használják fel a stratégiák és tervek elkészítésében. A lobbista tevékenységében a szakirodalom három döntő tényezőt azonosít be: információ, idő és hatalom. (Topolánszky 2003: 11)

A szakirodalomban az érdekkijárást három fázisra osztják: az érdekek aggregációja, artikulációja és realizálása. (Lékó 2002, Kégler 2006: 226) Az érdek aggregáció a projektmenedzsmentben használt érdekcsoport elemzéshez hasonlítható. Lényege az ügyhöz kapcsolódó érdekek beazonosítása, felmérése. Az érdekartikuláció átvezet a kommunikálás fázisába. Kulcsfontosságú, mennyire tudjuk egyeztetni az üzenetet a célszeméllyel. Ennek köszönhetően a lobbizás is a PR egy formája. Nem véletlen, hogy a legtöbb PR ügynökség egyben lobbi tevékenységet is végez. Az érdekek realizálása a kimondott érdekkijárási tevékenység, amikor beazonosítjuk a döntéshozót és befolyásolási utakat. A döntés után elengedhetetlen része a tudatosan felépített hosszú távú lobbi stratégiának az utánkövetés.

Ahhoz, hogy egy üzenetet megfelelő módon tudjon kommunikálni, a lobbistának számolnia kell az ún. tölcsér-elmélettel. (Lékó 2002, Kégler 2006: 227) Az elmélet azt jelenti, hogy a döntéshozót érő számos hatás közül azok hatékonyak, amelyek elérik az ingerküszöböt, azaz átmennek a legszűkebb keresztmetszetű kognitív szinten is. A szakirodalom szerint a döntéshozók három szempontot vesznek figyelembe ilyenkor: szakmai szempont, személyes szempont és kapcsolati szempont. „Egy lobbistának a munkája folyamán elengedhetetlen, hogy pontosan ismerje a törvényhozásban jelenlevő szervezetek és pártok pontos szervezeti felépítését. Ez nem pusztán lexikális tudást jelent, hanem olyan személyes, informális kapcsolatrendszert is, amelynek alapján megteheti a kezdő lépéseket.” A célcsoportok pontos meghatározása, akárcsak más kommunikációs tevékenységeknél, a lobbizás esetén is kiemelkedő fontosságú. (Kovács 2006: 16)

  • Lobbi eszközök

A lobbi tevékenységek eszköztárát tekintve beszélünk közvetlen és közvetett eszközökről. Közvetlen lobbi eszközök kapcsán elsőként klasszikus eszköz jut eszünkbe: a személyes megkeresés, személyes beszélgetések. Ide tartozik a kapcsolatépítés, amit a döntéshozó és egész munkaközössége tekintetében alkalmazott. (Lékó 2002, Hajdu 2002: 19-21) A személyesen megkeresés mellett gyakran használt közvetlen módszer az írásos álláspont, vagyis a position paper. Illetve a formális meghallgatások, bizottsági részvétel is közvetlen kategóriába tartozik. (Kovács 2006: 24) A kapcsolatrendszer bővítésére és fenntartására alkalmas társasági lobbi (Social lobbying) szintén a klasszikus közvetlen eszközök közé tartozik. (Kovács 2006: 25)

Topolánszky Ádám a következő felsorolást használja (Topolánszky 2003:24): személyes találkozások – spontán, vagy előre megbeszélt módon bensőséges beszélgetés a döntéshozóval, vagy annak asszisztensével; telefonbeszélgetések – jórészük úgynevezett hideghívás (cold call), azaz ismeretlenül próbálunk beszélni az illetékes képviselővel; személyre szóló levél – figyelemfelkeltő eszköz, melynek apropóján tovább folytathatjuk a megközelítést; tömeges (sokszorosított) levél, elektronikus levél – ezek talán a legkevésbé hatékony eszközük, mivel jórészt a valóságos, vagy virtuális szemetesben végzik; kérvények/petíciók – formális megközelítő eszközök, amelyért cserébe szintén formális választ várhatunk.

A közvetett lobbi eszközök csoportjába tartoznak azok a kommunikációs eszközök, amelyek során közvetetten, a közvélemény nyomásának felhasználásával próbálják a döntéshozókat meggyőzni. Ezen technikáknak az amerikai szakirodalomban vannak igazán kifinomult formái, a grassroots lobbying, astroturf lobbying és az issue advocacy ads.

A grassroots lobbying olyan érdekérvényesítés, amikor alulról jövő, állampolgári kezdeményezés hatására kapnak bizonyos ügyek kiemelt média figyelmet. Ezzel szemben az astroturf lobbying arra utal, hogy miként érhető el mesterséges eszközökkel a széles közvélemény mozgósítása. (Topolánszky 2003: 24) Amerikában jellemző még az issue advocacy ads, amely a reklámszakma technikáit használja azzal a céllal, hogy jobb megítélést érjen el a közvéleményben, anélkül, hogy támogatásra hívná fel a közönséget, csak a megítélést javítja.

Topolánszky így csoportosítja ezeket az eszközöket: médiakampányok – ügyesen elhelyezett sorozatos üzenetekkel felhívni a célszemély figyelmét; célzott politikai kampányok – politikai posztra pályázó közéleti személyiség pozícióját megerősítő kezdeményezés kedvelt és hatásos eszköze, amellyel egy-egy témára hívhatjuk fel a célszemély figyelmét; média tesztelés – a médiában elhelyezett anyagok, amelyek esetleg feltűnhetnek a célszemélynek; professzionális lobbizási tanácsadók; közösségi szervezetek révén – a már ismertebb közéleti szervezetek megközelítésével előtérbe helyezhetjük témánkat; tömegtüntetés – figyelemfelkeltő taktika, de óvatosan kell alkalmazni, mert visszafelé is elsülhet; internetkampány – újonnan elhelyezett, ügyünket támogató weboldalak, közösségi oldalak; saját politikai párt megalakítása – radikális, de hatékony módszer. (Topolánszky 2003: 25)

A szakma nagyjai általában egyetlen szóban foglalják össze az eredményes érdekérvényesítés kulcsát. Ez pedig a hitelesség – hiteles stratégia, hiteles érvekkel alátámasztva. (Kovács 2006: 30)

A lobbi tevékenység fontos része a demokratikus társadalomnak. Ezért inkább a társadalomban betöltött szerepét kell letisztázni, a gyakorlatot kell csiszolni és nem korlátozni a tevékenységet.

 

  1. A lobbi története és szabályozása
  • A lobbi története és szabályozása az Amerikai Egyesült Államokban

Az angolszász kultúrában több száz éves hagyománya van az érdekkijárásnak. Egészen az 1215-ös Magna Chartáig vezetik vissza az eredetét, amelyben tiltakozási joggal ruházták fel a nemeseket, ha veszélyeztetve érezték jogaikat. Talán ez a legelső kodifikált formája a lobbizásnak.

Az új világban, a szabad kontinensen már a 1776-os Függetlenségi Nyilatkozat Első Kiegészítésében „a tiltakozás joga a kormányzatnál a sérelmek orvoslására” (Lékó 2002, Hajdu 2002: 5.) kodifikálva van, amire azóta is előszeretettel hivatkoznak a lobbisták. Az alapító atyákat is foglalkoztatta már ez a jelenség, James Madison politikai írásaiban értekezett róluk. A lobbi szülőhazájaként emlegetett Egyesült Államokban is hosszú folyamat (katonai nyomásgyakorlástól a lakomákig) eredménye a mára kialakult amerikai lobbikultúra. (Kovács 2006: 58)

A lobbi kifejezés is Amerikában jelent meg hivatalos iratokban először. „A Kongresszus tízedik ciklusának évkönyvében, 1808-ban, már felbukkan a lobbi kifejezés. Egy 1829-es jelentés szerint pedig a New York állam fővárosában, Albanyban tevékenykedő érdekérvényesítőket hívták lobbistáknak.” (Lékó 2002, Hajdu 2002: 6) A foglalkozás akkori értékelése a közvéleményben nagyon negatív volt, korrupcióval, kenőpénzzel asszociálták. Korabeli írásokban közvetlen utalást is találunk hasonló díjazásokra[1], az érdekkijárásért járó díjazás nem volt fehér holló.

Az iparosodással a lobbi csoportok befolyása is megnő, megjelenik a vasúti társaságok lobbija és a gőzhajó társaságok csoportja. Erre az időszakra jellemző, hogy szórakoztató eseményeken, kaszinókban, díszvacsorákon és bálokon látták vendégül a képviselőket és ezeken a találkozókon építették a befolyásukat náluk. Ezeket a formákat manapság már egyértelműen korrupciónak neveznénk, azonban ahhoz, hogy a mai lobbikultúra kialakulásához ezeken a folyamatokon át vezetett az út. Ebben az időszakban a nagy befolyásoló erővel rendelkező lobbisták politikusi rokonsággal rendelkeznek, ez meghatározó volt a munkájukban. A polgárháború utáni korszakban Washington meghatározó lobbistája Samuel Ward, aki „rokonai közt tarthatta számon Rhode Island szövetségi állam egykori gyarmati kormányzóját, Richard Wardot, Samuel Wardot az Alkotmány egyik megalkotóját, valamint a függetlenségért vívott háború legendás tábornokát, Francis Mariont. Unokaöccse, Ward MacAllister alkotta meg az azóta elhíresült kifejezést New York felsőosztályáról: négy század.”

Woodrow Wilson 1885-es doktori disszertációjában használja a kifejezést és foglalkozik a lobbi kérdéskörével is, majd nem sokkal később az Amerikai Politikai Szótárba is bekerül, vagyis a tudományos közegben is megjelenik.

A politikai elitet a kérdés komolyan foglalkoztatta, Woodrow Wilson 1912-es elnöki kampányában már fellépett a lobbizással szemben. Ekkor kezdtek el különböző szenátusi bizottsági meghallgatásokat tartani ilyen ügyekben. Fény derült például arra is, hogy a Kongresszus alkalmazottai is információkkal látták el a lobbistákat. Az első világháború előtt igyekeztek szabályozásokat elfogadni, de ezek valamelyik házban megbuktak. A világháború alatt megerősödnek a lobbi szövetségek, az „1920-as évekre az érdekérvényesítés erősebb, mint valaha a szövetségi fővárosban.” (Lékó 2002, Hajdu 2002: 8)

Az első szabályozást végül 1936-ban fogadják el, a The merchant marine act (Kereskedelmi hajózási törvény) keretében. Ez regisztrációhoz köti az érdekérvényesítést a kereskedelmi hajózási szakágban. Rá két évre pedig a külföldi kormányok képviselőit listázza az Igazságügyi Minisztérium a The foreign agents registration of lobbying act (Lobbi törvény a külföldi ügynökök nyilvántartásáról) alapján. A szövetségi szintű szabályozás 1946-ban születik meg, a The federal regulation of lobbying act (A lobbizás szövetségi szabályozásának törvénye) amely már minden ágazat lobbistájára és minden államra hatályos volt. Ezt követően a Kongresszus nyilvántartást vezetett a lobbi tevékenységgel foglalkozó vállalatokról, magánszemélyekről, be kell jelenteniük negyedévente, hogy mennyi pénzt kaptak szolgáltatásaikért, és hogy milyen forrásokból gazdálkodnak. (Lékó 2002, Hajdu 2002: 8) Fontos eleme a törvénynek, hogy definiálja a lobbizás szót. Eszerint a lobbizó az a magán vagy jogi személy, aki a törvényhozást befolyásolni kívánja, szolgálataiért pedig megbízójától pénzt fogad el. A törvény elsőrendű célja az volt, hogy feltárja a lobbi tevékenységet az amerikai közvélemény előtt, hiszen a törvény elfogadásáig egyfajta homályban tartották mind a törvényhozók, mind a lobbisták a tevékenység definiálását. (Timoránszky 1991)

A szabályozásnak volt több gyenge pontja. Egyrészt csak azok a lobbisták kellett regisztráljanak, akik megbízó felhatalmazás alapján tevékenykedtek, tehát a civil szervezetek és vállalatok alkalmazottainak nem. Illetve csak azoknak, akiknek elsődleges célja a törvényhozás befolyásolása volt. Harmadsorban pedig csak a képviselőkre irányuló tevékenységet tekintettre lobbinak, kiesett a hatálya alól a további alkalmazottaknál végzett tevékenység. (Lékó 2002, Hajdu 2002: 9)

A második világháború után virágkorát éli az amerikai lobbi szakma, Washingtonban megtízszereződik a lobbi irodák száma, illetve professzionálissá válnak az eszközeik is. (Lékó 2002, Hajdu 2002: 9). Egyre inkább szükség volt hatékony lobbi szabályozásra. Ennek érdekében 1995-ben megszavazták az új, a Lobbi tevékenység nyilvánosságra hozataláról szóló törvényt (The Lobby Disclosure Act). Eszerint a Kongresszusban regisztrálni kell meghatározott időn belül, nyilvánosságra kell hozni a lobbista személyét, a képviselt ügyet, a képviselt csoportot és az anyagi juttatásokat is. Bevezettek egy alsó határt, aki hat hónap alatt nem haladta meg az ebből származó ötezer dollár jövedelmet, az mentesült a regisztráció alól. (Lékó 2002, Hajdu 2002: 25) A nyilvánosság biztosítása érdekében a lobbistáknak aktivitásukról féléves jelentéseket kell írni, a mulasztás 50 ezer dolláros pénzbírságot jelent. (Kovács 2006: 58)

A törvény meghatározza a lobbicégeket, a lobbistát, illetve a lobbi kapcsolatok köréből kiemel bizonyos köztisztség-viselési tevékenységet: „Nem sorolhatók a lobbi kapcsolat fogalmába a következő tevékenységek – a teljesség igénye nélkül: hivatalos személy ebbéli minőségében kifejtett tevékenysége, a tömegkommunikációban ismertetett vagy egyéb formában közétett álláspont, kongresszusi bizottsági meghallgatáson tett kijelentés, a szövetségi tanácsadói bizottság tagjaként, ebbéli minőségben tett kijelentések, bírósági eljárás, illetve bizalmas kormányzati eljárás során tett kijelentések, amennyiben azt egyház, illetve annak szerve teszi.” (Lékó 2002, Hajdu 2002: 26) Fontos kiegészítései a törvénynek azok a rendelkezések, amelyekben részletezik az ajándékozási szabályokat és a képviselők költségeinek fedezeti lehetőségeit. (Topolánszky 2003: 59)

A lobbicéget a következőképp határozza meg a jogszabály: „lobbi tevékenységet folytató, legalább egy főből álló szervezet, vagy magánszemély.” A lobbista definíciója: „ellenszolgáltatás fejében lobbi tevékenységet folytató személy, aki munkaidejének legalább 20%-át lobbi tevékenységgel tölti.” (Lékó, 2002, Hajdu 2002: 26)

A lobbi tevékenységben elengedhetetlen a megfelelő szintű szaktudás. A magas szintű tárgyi tudás az ügyek összetettsége miatt és a maximális hatékonyságra törés érdekében szükséges. Hajdu Nóra ennek a szükségszerűségnek tudja be azt is, hogy egyre több konferenciát szerveznek a lobbisták is, működtetnek kutatóintézeteket.

Amerikai lobbisták körében végzett felmérések szerint pedig a legnépszerűbb lobbi módszerek a következők: kongresszusi bizottságok előtti meghallgatásokon tanúskodás, saját álláspont kifejtése; személyes találkozók szorgalmazása a törvényhozás két házának képviselőivel; informális találkozókon kapcsolatápolás, vagyis fogadásokon, operaesteken, vadászatokon való részvételek; a képviselt iparágról, ügykörről elkészített szakértői elemzések, tájékoztató anyagok eljuttatása a képviselőknek és munkatársaiknak; hírlevelek, brosúrák összeállítása a képviselt szervezetről, majd azok postázása a helyi és a szövetségi politikusoknak; koalíciókötés, informális kapcsolatfelvétel más szervezetekkel, az esetlegesen felmerülő összefogás lehetőségének mérlegelése. (Edwards–Wattenberg–Lineberry 1998: 267)

A stratégiák és eszközök mellett szót kell ejteni az anyagi hozzájárulásról is. Hisz az amerikai lobbi elengedhetetlennek tekinti a pénzügyi hozzájárulást, ami elsősorban a kampányfinanszírozást jelent. (Kovács 2006: 25) Ez nem jelenti azt, hogy megfelelő kampányfinanszírozás után a lobbistának már teljesen nyert ügye van, viszont nyitott ajtót biztosít a párbeszédhez, ahogy az amerikaiak mondják: „he has a foot in the door”.

  • A lobbi története és szabályozása Európában

Európában Nagy-Britannia rendelkezik a legrégebbi lobbi hagyományokkal. 1834-ben alapítottak érdekképviseleti szervezetet Manchester Association for the Prevention of Smoke néven. (Ashby–Anderson 1981) Megjegyezendő, az országban erős az együttműködés a törvényhozás és a végrehajtás között, ezért a lobbi tevékenység nem csupán a törvényhozói testületeket érinti.

Először 1695-ben szabályozták a parlamenti képviselők érdekérvényesítőkkel való kapcsolatát, inkriminálták, ha pénzt vagy egyéb juttatást adtak vagy ajánlottal képviselőnek azért, hogy előmozdítson valamilyen ügyet, aminek elbírálása a Parlamenttől függ. (Lékó 2002: 43) 1858-ben a Parlament határozatában szabályozta, hogy a képviselők ne foglalkozzanak olyan eljárással vagy intézkedéssel, amelyért anyagi ellenszolgáltatást kapnak. 1947-től pedig az Alsóház tagjai nem vállalhatnak szerződésben olyan kötelezettséget, amely meghatározza politikai véleményüket és tevékenységüket.

1974-ben az angol Parlament kötelezte a képviselőket, hogy hozzák nyilvánosságra közvetett és közvetlen, anyagi vagy bármilyen más érdekeltségeiket. Ennek eredményeként 1975-ben elkezdték vezetni az alsóházi képviselők érdekeltségeit tartalmazó nyilvántartást. Ilyen nyilvántartás a Lordok Háza tagjaira vonatkozóan 1996 óta létezik. Ekkor döntöttek arról is, hogy az a képviselő, akinek nyilvántartott érdekeltsége van, nem vehet részt az ahhoz kapcsolódó kérdést tárgyaló bizottság munkájában. Több vizsgálóbizottságot is létrehoztak, de ezeknek nem volt számottevő hatásuk. (Lékó 2002: 42,45) 1994-ben a Nolan-bizottság a képviselők és a lobbisták közötti kapcsolat szabályozásán dolgozott. A bizottság jelentésében különbséget tett a fizetett tanácsadás (advice), amelyet megengedettnek és a fizetett képviselet (advocacy) között, amit tiltottnak tekintett.

Ezzel párhuzamosan a lobbi szervezetek etikai kódexet alakítottak ki. Egy ideig a törvényhozástól várták ezt a szabályozást, de a közvélemény hatására saját maguknak kellett megalkotniuk, a Professzionális Politikai Tanácsadók Szövetsége (APPC)[2] keretén belül. A szabályzat szerint a lobbista nem ajánlhat fel juttatást a képviselőknek. Érdekesség, hogy a regisztrációs rendszert nem vezetik be, nehogy azt a látszatot keltsék, hogy csak a regisztrált lobbistáknak van hozzáférésük a döntéshozókhoz. A Transparency International kutatása rávilágít, hogy ezek mellett egy 2010-es rendelkezés nyomán korlátozták korábbi miniszterek és köztisztségviselők lobbi tevékenységét is. (Alexa–Burai–Inzelt 2012: 6)

Németországban napjainkban legalább annyira elterjedt a lobbi tevékenység, mint az Amerikai Egyesült Államokban, de itt a lobbisták inkább a végrehajtó hatalomra helyezik a hangsúlyt. A német közvélemény szerint a lobbizás inkább káros, titkos befolyásolást jelent. Nem alkalmazzák a regisztrációs rendszert. Az 1949-es alkotmány szövegezésénél a hagyományos szakszervezetek már elég erősek voltak, ahhoz, hogy részt vegyenek kidolgozásukban, ezért nem érezték szükségességét a lobbi szabályozásának. Először az 1970-es években merült fel a szabályozás kérdése. Németországban inkább a korporatív érdekképviselet a jellemző, szakmai szervezeteken, kamarákon révén működik. Ennek értelmében a jól strukturált ernyőszervezeteket vontak be a döntéshozásba. (Lékó 2002: 55) Végül a politikai szereplőknek nem sikerült megegyezni a szabályozásról, ezért elvetették. 1977-ben csak a képviselőkre vonatkozóan sikerült szabályozást elfogadni, ennek értelmében releváns érdekeltségeiket be kellett jelenteni. A lobbi professzionális szolgáltatásként alig található meg a piacon. (Kovács 2006: 36) A német Bundestag házszabályában találunk olyan rendelkezéseket, amelyek ezt a tevékenységet meghatározzák. Ennek értelmében listázni kell a lobbizni kívánó szervezeteket. A regisztráció önmagában semmilyen garanciát nem jelent, csak a belépést segíti elő. (Topolánszky 2003: 61)

Skandináviában a részletes törvénykezés nélkül is jól működött a lobbirendszer. A jóléti államokban meghonosodott korporatizmus nyomán az érdekcsoportok szerves részei voltak a döntéshozatalnak. Ezen érdekcsoportok megszerveződése már az 1880-as években elkezdődött. A szakszervezetek fontos befolyással rendelkeztek, főként 1923 és 1962 között, amikor folyamatosan szociáldemokrata kormány volt Dániában. Lékó Zoltán szerint „felismerték, hogy a különböző érdekeket megjelenítő szervezetek döntéshozatalba való bevonásával csökkentik a társadalmi konfliktusok lehetőségét.” Mivel a lobbi ügynökségek megerősödése újdonság Skandináviában, sem Dániában, sem Svédországban nincs a lobbistákra vonatkozó törvényi szabályozás. Van ellenben a képviselők magatartására vonatkozó szabályozás. „Nincs azonban Dániában megtiltva, hogy a képviselők anyagi előnyt húzzanak pozíciójukból, ajándékot fogadjanak el, részt vehetnek igazgatóságokban, gazdasági vállalkozásokban.” (Lékó 2002: 56-58) 1985-ben elfogadott törvény szabályozza az átláthatóság és az államigazgatás helyzetét és harmonizálj a minisztériumok és az érdekcsoportok közötti kapcsolatot.

Hollandiában a szakszervezetek és érdekérvényesítő ernyőszervezetek tagjai a Hivatalos Tanácsadó Testületnek, amely a Képviselőházban működik. Emellett pedig belépő kártyát kell igényeljenek a lobbisták a Képviselőház épületébe, a Parlamentbe. (Alexa–Burai–Inzelt 2012: 8.)

Kovács Róbert a latin modellt „ismeretségekre, barátságokra épülő laza, informális csatornákon zajló lobbi folyamatként” jellemzi. (Kovács 2006: 36) Ezekben tehát nincsenek írott, kötelező érvényű szabályok, minden az ismeretségen alapszik, nem átlátható, és emiatt gyakorta kliensrendszer alakul ki, illetve a korrupció elemeit is hordozza. Franciaországban a lobbi tevékenységre semmilyen szabályozás nem alakult ki, inkább a képviselők magatartási elvárásait kodifikálták. Az érdekképviseleti szervezeteknek még a tagsága is tilos a képviselői mandátum ideje alatt. Ide kapcsolódó szabályozás a Nemzetgyűlésbe történő belépés rendszere, amelyet a Hivatali Titkárság engedélyez. A Szenátusi belépésért már az Elnöki Titkárságához kell fordulni. Itt két típusú engedély létezik: a Szenátus épületében érvényes belépő, illetve a Salle des Séances, azaz a szenátusi ülésteremre érvényes. A másodikat csak az erős lobbi szervezetek kapják meg. (Kovács 2006: 61) A belépéshez el kell fogadni az Etikai Kódex szabályait, ennek megszegését azonban szankcionálják. (Alexa–Burai–Inzelt 2012: 8)

  • A lobbi története és szabályozása Magyarországon

Magyarországon a rendszerváltás előtt központosított korporatív rendszert működött, az egyeztetés meghatározott fórumokon történt, ezeken a döntéshozók és az érdekképviselők vettek részt. Az osztrák és a holland korporatista modellel ellentétben, ezeknek csak véleményezési joga volt, ezért sokkal kevesebb befolyással élhettek. (Kovács 2006: 37) A rendszerváltást követően, már a kilencvenes évek elején felmerült a lobbi szabályozásának kérdése. Főként a befolyásolási átláthatóbbá tétele érdekében igényelték. A szabályozás hiányában a korrupció gyanúja majdnem folyamatosan jelen volt. (Kovács 2006: 64)

Magyarországon egyetlen meghatározó célcsoportja van a lobbinak: a végrehajtó hatalom képviselői. A jogalkotás folyamatában, majd életbe léptetésükben is meghatározó szerepük mellett a mindenkori kormányzat óriási megrendelőként van jelen a piacon. (Kovács 2006: 17) 1996 óta az Országgyűlés listát vezet az Országos érdekképviseleti és társadalmi szervezetekről, amely most már mintegy hatszáz szervezetet, intézményt és testületet tartalmaz. (Kovács 2006: 65) Ezek a szervezetek az országgyűlési irodán keresztül napi kapcsolatban vannak a minisztériumokkal, a parlamenti bizottságokkal és így figyelemmel kísérhetik a jogszabályalkotás formális rendjét.

A lobbi tevékenységet szabályozó törvénytervezetet 2001-ben nyújtott be a kormány az Országgyűlésnek. 2005-ig szinte semmi nem történt, akkor egy konferenciát szenteltek a kérdésnek. A törvényszöveg sokat vitatott pontja, hogy „az érdekérvényesítésnek csak az üzletszerűen, illetve azt megbízás alapján végző, megfelelő képesítéssel rendelkező személyek, illetve szervezetek számára teszi lehetővé. Tehát nem tartoznak a tervezet hatálya alá a társadalmi és civil szervezetek, az önkormányzatok és az azok tulajdonában álló cégek vezetői, de azok a vállalatvezetők sem, akik menedzseri vagy igazgatói pozíciójuknál fogva végeznek alkalomadtán érdekérvényesítő tevékenységet.” (Kovács 2006: 67)

2006-ban lényeges változások nélkül fogadta el az Országgyűlés a lobbitörvényt, amely 2006. szeptember 1-jén lépett hatályba és 2010. december 31-ikén helyezték hatályon kívül. „A törvény a közhatalmi döntések tartalmának befolyásolására irányuló, megbízás alapján, ellenérték fejében folytatott tevékenység szabályait rögzíti. Célja, hogy biztosítsa a lobbi tevékenység nyilvánosságát, meghatározza a döntéshozó személyek és a lobbisták kapcsolattartásának szabályait, és megállapítsa a tevékenység alapvető előírásait. A lobbizás minden olyan tevékenységet felölelhet, amely az Országgyűlés, a kormány, az önkormányzatok, valamint az ezek irányítása, illetve felügyelete alá tartozó szervek vagy személyek feladat- és hatáskörébe tartozó döntések befolyásolására irányul.” (Kovács 2006: 69) A szabályozás regisztrációhoz kötötte a lobbi tevékenységet, jelentéstevési kötelességet szabott meg mind a lobbista mind a köztisztségviselő számára. A lobbista kérhette az Országgyűlési bizottságok előtti személyes meghallgatását, személyes beszélgetést kérhetett az országgyűlési képviselőktől, miniszterek által kijelölt vezetőktől vagy önkormányzati képviselőktől. Minden típusú előnyt és juttatást tiltott a szabályzat. „Nem minősül előnynek a lobbista által a közhatalmi döntést hozó szerv számára egy megbízáshoz kapcsolódóan egy alkalommal nyújtott, a minimálbér egytizedét meg nem haladó összegű, a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott reprezentáció.” (Kovács 2006: 70)

A törvény bírálói felrótták, hogy ez kiterjedt a közbeszerzésekről történő döntésekre is, a civil szféra kifogása pedig az volt, hogy a törvény csak a hivatásos, üzletszerűen működő lobbistát ismeri el. (Kovács 2006: 72) „A köztisztviselő nem lehet ugyan lobbicég tulajdonosa, de a minisztériumtól frissen megvált hivatalnok lobbistaként eljárhat régi munkahelyén.” Érdekes kiskapu volt az is, hogy megtiltotta a lobbicégeknek, hogy a vendégül látott köztisztségviselők költségeit állja, azt viszont már nem, hogy ezt a lobbistát megbízó vállalat fedezze.

A lobbi ügynökségek szerkezetét tekintve Magyarországon háromféle típus található meg: csak lobbizással foglalkozó, egyszemélyes vállalkozások; csak lobbizással foglalkozó kis létszámú cégek; lobbizással és közkapcsolatokkal (PR) is foglalkozó 10-20 fős cégek (Kovács 2006: 48) A kutatásokból kiderült, hogy a cégek ritkán alkalmazták a szakmai anyagokon alapuló kormányzati kapcsolati módszereket, a hagyományos „befolyásolás-személyes ismeretség” technikákra alapozva igyekeznek eredményeket elérni. (Kovács 2006: 49)

A Transparency International Magyarország 2012-es kutatása arra kereste a választ miért nem volt hatékony a 2006-ban hatályba lépett magyar lobbi törvény és javaslatokat fogalmazott meg egy életképes szabályozást illetően. (Alexa–Burai–Inzelt 2012: 5) A kutatásban megkérdezett szakemberek és érintett szakmabeliek szerint „nem volt kimutatható hatással a ténylegesen folyó lobbi tevékenységre, könnyű volt kikerülni.” A szabályozás nem illeszkedett a valósághoz, egy interjúalany szerint Magyarországon korábban nem létező gyakorlatot célzott meg, szemben az USÁ-val, ahol éppen fordítva, a tevékenység régen létezett és a szabály arra épült rá.” (Alexa–Burai–Inzelt 2012: 12) A rendszer túlbürokratizáltnak bizonyult, még a köztisztségviselők is távolságtartóak lettek, a jelentéstevési kötelezettség miatt. Az átláthatóság jegyében elvárt jelentéstevés egyik nagy hátránya az volt, hogy az elhangzott üzleti titkokat is bele kellett volna foglalni. Ezért inkább „csendes” találkozót javasoltak. A kutatásból kimutatta, hogy csorbította a törvény hitelességét az is, hogy a közhivatalok sem tartották be, sőt igyekeztek megkerülni. A negyedéves kötelező jelentésüket egyes minisztériumok többszöri felszólítás után sem küldték el, vagy nem fogadtak lobbistákat, vagy nem nevezték lobbinak a találkozókat. Egy korábbi közigazgatási vezető megjegyzése: „Mint volt lobbisták fogadására kijelölt vezető, annyit meg tudok állapítani, hogy hozzám lobbista az alatt a két és fél év alatt, amíg jöhetett volna, nem jött egy se.” (Alexa–Burai–Inzelt 2012: 13)

A törvény által előírt lehetséges szankciókat soha nem léptették érvénybe. Mivel a törvény csak az üzletszerű lobbit szabályozza, nagyon leszűkíti a kört, egy alig létező professzionális tevékenységet szabályozott. A civil szervezetekre és a gazdasági társaságok szervezetek vezetőire nem terjedt ki a szabályozás. Ezek következtében 2010. december 31-ikével hatályon kívül helyezték a magyar lobbitörvényt.

 

  • A lobbiról és szabályozásáról Romániában

Romániában lobbi tevékenységről az 1989-as rendszerváltás után beszélhetünk. A jelenség hamar elterjedt a romániai társadalomban is, specifikus szabályozása azonban napjainkban sem létezik.

A lobbi szabályozására irányuló törekvések 2000-ben jelentkeztek, Ulm Spineanu szenátor törvényjavaslatával. (Irimieș 2014: 32) A szenátor tervezetében javaslatot találunk a lobbi tevékenység meghatározására, a hivatásos lobbisták és lobbicégek bejegyzésére vonatkozó eljárásra, egy hivatalos országos ernyőszervezet létrehozására a lobbistáknak és lobbicégeknek, illetve a közintézmények kötelezettségeit és szankciókat is tartalmazott. A második törvénytervezetet szintén 2000-ben nyújtották be, az előterjesztők Petre Naidin és Serban Constantin Valeca. (Irimieș 2014: 33) Ebben is javasolják a tevékenység meghatározását, de a kliens és a hatósági képviselők meghatározása is megjelenik. Ebben a tervezetben a lobbista egyénileg is végezheti a tevékenységet, kereskedői minőségben vagy pedig kereskedelmi társaság keretei között. A harmadik javaslatot ugyancsak Petre Naidin képviselő nyújtotta be, amely olyan bővítéseket tartalmazott az előzőhöz képest, mint a lobbi keretei közé tartozó tevékenységek meghatározása vagy szankciók. A következő javaslatot 2004-ben terjesztette a Szenátus elé Octavian Mitu, azonban a szakbizottság megjegyzései miatt vissza is vonta. (Irimieș 2014: 33) Ugyanabban az évben a Képviselőház elé terjesztenek egy új javaslatot, amelyben a lobbit az érdekcsoportok oldaláról közelítik meg, lobbi kabinetek létrehozását javasolják, saját ernyőszervezettel és magaviseleti felelősséget róva a szakmabeliekre.

2009-ben egy jelenleg is parlamenti vita alatt lévő törvénytervezetet nyújtott be Constantin Nita a Képviselőházba.[3] Cireasa Doru szerint a javaslat meghatározza a hivatásos lobbista kifejezést, vagyis azt a személyt, aki alkalmazotti minőségben, anyagi vagy egyéb juttatás fejében olyan szolgáltatást biztosít, amely minimum 20%-ban lobbi kommunikációt tartalmaz. A tervezet szerint a parlament és a kormány tagjainak, közalkalmazottaknak és politikai pártok vezetőinek is tilos a lobbi tevékenység. (Cireasa 2013) A romániai Közpolitikai Intézet (Institutul de Politici Publice – IPP) aligazgatója pozitívan véleményezte a javaslatot, azzal érvelve, hogy egy ilyen szabályozás elkülönítené a lobbi tevékenységet átláthatóan végzők és a befolyással üzérkedők között, és nyilvánosságra hozna egy nagymértékű pénzmozgást is. (Cireasa 2013) A Parlamentben 2014 januárjában tartott nyilvános vitán felszólalt Ionuț Sibian, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagja, aki szerint túlszabályoznának egy olyan helyzetet, amely EU-s szinten és OECD szinten szabályozva van. A jelen lévő civil szervezek közül az EPAS Egyesület elnöke, Codru Vrabie szólalt fel, aki kifejtette, ha az Átláthatósági Törvényt (2003 évi 52-es számú törvény) alkalmaznák, akkor nem lenne szükség lobbitörvényre. Valeriu Zgonea, a Képviselőház elnöke a vitán azzal érvelt, hogy a szabályozás által jobban el kell határolni a lobbi tevékenységet a befolyással való üzérkedéstől. A vitán jelen volt a Román Lobbi Regiszter Egyesület (Asociația Registrul Român de Lobby) elnöke is, Laura Florea, aki szerint a törvényjavaslat csak arra a szűk rétegre vonatkozik, akik hivatásszerűen foglalkoznak a lobbival és nem fed le mindenkit, akik döntés-befolyásolást végez. A törvénytervezet jelenleg a Képviselőház jogi szakbizottságában van, és tárgyalnak róla (?) a képviselők. (Ungureanu 2014)

2010 óta működik a Román Lobbi Regiszter Egyesület (Asociația Registrul Român de Lobby), mint a romániai lobbi ügynökségek érdekérvényesítő szervezete.[4] Ez etikai kódexet is kialakított, a tagjai pedig lobbival foglalkozó gazdasági társaságok. A szolgáltatási ág fejlettségét jelzi, hogy 12 cég vállalta fel a tagságot az ernyőszervezetben, ezek többnyire bukaresti bejegyzésűek. Emellett működik a Lobbi és advocacy tevékenységek átláthatósági regisztere (Registrul de Transparență al Activităților de Lobby și Advocacy), amely egy nyitott adatbázis, vagyis bárki, aki lobbival foglalkozik, regisztrálhat. A regisztráció során el kell fogadni egy etikai kódexet is, illetve lehetőség van arra, hogy bejelentsék a kihágásokat. Az Európai Parlament és Bizottság által használt önkéntes regiszter rendszer mintájára alakították ki. A regiszter gyakorlatilag önszabályozást biztosít és azzal a kettős céllal jött létre, hogy egyrészről legitimizálja a tevékenységet, másrészről pedig az átláthatóságot és a hatékonyságot növelje. A regiszterbe közel 50 cég vagy személy regisztrált. Az adatbázist a Román Lobbi Regiszter Egyesület, az Európai Politikák Román Központja (Centrul Român de Politici Europene), az Advocacy Akadémia (Academia de Advocacy) és a CARMAE (Centre for Advanced Research in Management and Applied Ethics) is támogatja. Az említettek mellett vannak lobbi tevékenységgel foglalkozó egyesületek, cégek és magánszemélyek. Illetve vannak olyan egyesületek is, mint a temesvári Advocacy Akadémia, amely oktatással, kiadványokkal, a szakma nevelésével és gyarapításával is foglalkozik.[5]

2012-ben a Forum for International Communications tanulmányt készített a román lobbi tevékenység helyzetéről. (Oancea-Horja 2012) Ebben a tanulmányban a szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a jelenség régóta jelen van és kifejti hatását a román társadalomra, de az erősen mediatizált korrupciós ügyek miatt szélsőségesen negatív a konnotációja. A szabályozás kérdéséhez nagyon szkeptikusan áll hozzá az összes érintett fél. Ez lehet az oka annak, hogy az eddigi hét törvényjavaslat közül egy sem lépett hatályba. A tanulmány közvélemény kutatásra alapszik, 574 magán embert, 137 lobbistát és 35 politikust (képviselőt és szenátort) kérdeztek meg. Ennek alapján a megkérdezetteknek csak 1,2%-a azonosítja a lobbit a befolyással való üzérkedéssel, 95%-a jó hatásúnak értékeli a társadalomra nézve, 88%-a pedig törvényesnek tekinti. A kutatás arra is rámutat, hogy civil szervezetek és vállalatok mellett vannak kifejezetten lobbival foglalkozó cégek is, de kevés. Az is érdekes eredménye a kutatásnak, hogy minden szegmensnek több mint 80%-a igényli a lobbi szabályozását. A megkérdezettek 67,5%-a nem tudta meghatározni a lobbi kifejezést, ez is jelzi a nagyon alacsony ismereteket és kultúrát e téren. A megkérdezettek 56,7%-a azonban úgy gondolja, hogy Romániában inkább korrupcióval mintsem lobbival befolyásolják a döntéseket. A kutatásból továbbá kiderül, hogy a román lobbicégek többnyire multinacionális vállalatok megrendelésére végeznek lobbi tevékenységet és csupán 6%-a a megrendeléseknek civil szervezet. A román rendszert jellemzi az a szám is, hogy a megkérdezett lobbi tevékenységet végző civil vagy gazdasági szereplők csupán 7-12%-a válaszolta azt, hogy könnyű volt elérni a döntéshozót.

Az eszközök tekintetében mind a közvetett mind a közvetlen lobbieszközöket felhasználják a hazai lobbi tevékenység során, eltérő súllyal. A leggyakoribb a személyes találkozó.

A központi és helyi közigazgatást tekintve ezek munkájának átláthatóságára külön jogszabályok léteznek[6], amelyek megfelelő garanciákat nyújtanak. Fő problémaként az jelenik meg, hogy az előírt meghallgatások és konzultációk csak formálisak, és mérhető hatásuk nincs. Illetve a közalkalmazottak, köztisztviselők sem igazán értik az átláthatóság dimenzióit, ezért sokszor tartanak a döntések módosításától, nehogy pártoskodással vádolják őket.

A lobbi tevékenység törvényes elismerését igazolja a hivatalos szakmajegyzék, ebben a 243220-s kódszámmal szerepel a lobbi szakember.[7]

  1. A lobbi tevékenység az erdélyi magyar képviselők szemszögéből

A dolgozat bevezetőjében leírtam, a választásom azért esett az érintettek strukturált interjús kutatására, mert rávilágít a kérdés gyakorlati vonzataira, betekintést enged a gondolatvilágba és további kutatások hipotéziseinek megfogalmazását segíti elő. Ahhoz, hogy érdemi képet kapjak az erdélyi magyar közösség ismereteiről és attitűdjéről három szinten keresem fel a szereplőket: önkormányzati/kistérségi szint, kormányzati/országos szint illetve európai vagyis nemzetközi szint. A témát pedig három oldalról közelítem meg, ezek: a politikai, a gazdasági és a civil szféra. A lobbi tevékenységet sokan gazdasági és civil oldalról közelítik meg, ez a két szféra az, ahol a lobbi jelen van. A politikai szférát be kell vonni a kutatásba, mert ők a döntéshozók, őket célozza meg a lobbi tevékenység. Tehát kilenc interjú elkészítésére vállalkoztam, olyan szereplőkkel, akik az adott szinten valamelyik szférában tevékenykednek. Az alábbi táblázat mutatja az egyes kategóriákat. A megkeresettek közül 2 nő, a többi férfi. Az életkort illetően 2 megkérdezett életkora 50 év feletti (mindkettő a nemzetközi szintű csoportba tartoznak), 40 éves 1 fő, 5-en 30 év körüliek, miközben egy megkérdezett 26 éves.

  1. táblázat: A kutatásba bevont kategóriák
A. Közpolitikai szféra B. Gazdasági szféra C. Civil szféra
Önkormányzati szint Önkormányzati lobbiban érintett köztisztviselő, politikus Helyi szinten érdekelt vállalkozó, gazdasági szereplő Helyi szintű civil szféra képviselője
Országos szint Országos lobbiban érintett köztisztviselő, politikus Országos szinten érdekelt vállalkozó, gazdasági szereplő Országos szintű civil szervezet képviselője
EU-s vagy nemzetközi szint EU-s lobbiban érintett erdélyi köztisztviselő, politikus Nemzetközi érdekeltségű erdélyi vállalkozó, gazdasági szereplő Nemzetközi szinten is működő civil szervezet képviselője

Forrás: a szerző szerkesztése.

A megkérdezettek kódszámai a következők: (A1); helyi érdekeltségű vállalkozó: (B1); helyi érdekeltségű civil szféra képviselője: (C1); országos lobbiban érintett köztisztviselő: (A2); országos érdekeltségű erdélyi vállalkozó: (B2); országos érdekeltségű erdélyi civil szféra képviselője: (C2); EU-s lobbiban érintett erdélyi köztisztviselő: (A3); nemzetközi érdekeltségű erdélyi vállalkozó: (B3); nemzetközi érdekeltségű erdélyi civil szféra képviselője: (C3).

Az interjú elején arra az általános kérdésre kerestem a választ, hogy mit értenek lobbi tevékenység alatt. Ebből kiderült, hogy bizonyos érdekcsoportok érdekérvényesítését (C1), egy ügyért folytatott meggyőző munkát, bizonyos emberek támogatásának megszerzésére tett erőfeszítések (C2), érdekképviseletet, befolyásolást (A3) értik lobbi alatt. Az interjúalanyok szerint a mindennapi életben folytatunk ilyen tevékenységet, minden üggyel kapcsolatos beszélgetés lehet lobbi tevékenység. Egyik interjú alany úgy fogalmazott, hogy „amit nyugaton lobbinak tartanak, az Erdélyben természetes egymáshoz viszonyulásnak tekintjük.” (C1) Minden beszélgetés, kapcsolatfelvétel, ami valamilyen feladat, cél érdekében történik (B3) nevezhető lobbi tevékenységnek. Kiemelten pedig a döntéshozó irányában folytatott tevékenység nevezhető lobbi folyamatnak.

Érdekes a meghatározáskor megjelenő szóhasználat. Különbség van a köztisztségviselők és a civilek értelmezésében. Míg az előző inkább a befolyásolást és a meggyőzést érti lobbi tevékenység alatt, addig az utóbbi inkább az érdekérvényesítést és támogatás megszerzését tekinti ennek.

  1. ábra: A lobbi tevékenység értelmezése

Többnyire bárkit lobbistának neveznek, akik ezt a tevékenységet végzik. Minden interjúalany tág fogalomként tekinti, hisz a tevékenységet a mindennapokban is végezzük, ezért bárki lehet lobbista. Különbséget lehet tenni a hivatásos lobbista között és a tágabb értelmezés között, amely szerint bárki, aki ezt a tevékenységet végzi, lobbista. A gyakorlatban felmerül a kérdés, hogy tekinthető-e lobbinak a képviselők és döntéshozók egymás közötti befolyásolási, meggyőzési tevékenysége? A szakirodalom szerint ez a tevékenység a képviseleti és kormányzati munka szerves része és nem tekinthető lobbinak. Az interjúkból kiderül, hogy a köztisztségviselők az egymás közötti munkát is lobbinak tekintik esetenként, a civilek és a vállalkozók azonban ezt nem említik meg.

A továbbiakban az interjúalanyokat arról kérdeztem, hogy milyen formában találkoztak lobbi tevékenységgel. Vannak formális szerveződések is, amikor szervezetten, hivatalos minőségben keresik meg a döntéshozót, illetve vannak informális keretek is. (C3) Civil szervezeteknél megfigyelhető, hogy hálózatokat alkotva segítik egymás lobbi tevékenységét, együtt lobbiznak. (C1) Az is kiderült, hogy jóval nagyobb súllyal bír az, ha egy szervezet nevében lobbizol és nem mindegy hogy milyen a szervezet hitele, hírneve. (C2)

Ha a helyi és a nemzetközi lobbi tevékenységeket akarjuk összehasonlítani, akkor nemzetközi szinten inkább ügyek mentén lobbiznak, nem szívesség alapon, helyi szinten inkább érdekek mentén szerveződik a lobbi. (C3) Lehet egyéni érdekért is lobbizni a megkérdezettek szerint, viszont sokkal hatásosabb, hogyha szervezetten, tömörítő szövetségekben végzik a tevékenységet. (B1) Kevés cégnek van saját lobbistája, inkább a multinacionális vállalatoknak. Jellemzően a cégek felső vezetői lobbiznak. Itt is meghatározóan erősebbek ha hálózatba szerveződnek.(B2) Európai Parlamenti szinten talán a leglátványosabb a lobbisták jelenléte (A3), hisz itt ennek nevezik a tevékenységet, míg a Román Parlamentben vagy önkormányzatokban kevésbé találkoznak hivatásos lobbistákkal.

 

  1. ábra: Ki tekinthető lobbistának?

A parlamenti képviselő, aki országos lobbiban érintett jó ideje, változást, fejlődést vél felfedezni, vagyis régebb jellemzően egyének keresték inkább fel, míg manapság sokkal szervezettebben érkeznek, alapos érvekkel alátámasztott álláspontokat képviselnek (A2).

A lobbi tevékenységek eszköztárát tekintve elmondható, hogy mindenikkel találkozhatunk Erdélyben. Az interjúalanyok véleménye szerint túlnyomó többségben a személyes megkereséseket, találkozókat használják úgy civil mint vállalkozói szférában. Emellett pedig készítenek írott bemutató anyagokat, maileket is, de ezt nem tartják hatékonynak, inkább az elvárt minimum. A civil szervezeti vezetők úgy látják a nagy multinacionális vállalatok sokkal kifinomultabb és szélesebb skálájú eszköztárat használ, mint a civil szervezetek. (C2)

Civil szervezetek esetében megjelent az ügy melletti elhivatottság, ami miatt a hétköznapi beszélgetések is könnyedén lobbi akcióba mennek át. (C1) Civil szervezetek lobbi tevékenységében már jelen vannak a közvélemény kutatások is, mint például az Igen, tessék! mozgalom esete, akik partnereik és olvasóik körében is végeznek közvélemény kutatásokat. Ezek eredményeit pedig a továbbiakban fel tudják használni a közpolitikai döntések befolyásolására. A helyi kisebb vállalkozások esetében lobbi folyamatról beszélni túlzásnak érzi az interjúalany. Inkább a szívességet szívesség cserébe alapon működik a közreműködés. (B1)

Országos szinten több eszközt használnak. Országos civil szervezet esetében is túlnyomó részt személyes megkereséseket alkalmaznak, de itt már megjelennek a lobbi akciókként, befolyásolási céllal megszervezett (tömeg)rendezvények. (C2) Országos érdekeltségű vállalkozások esetében nagyon eltérő a dinamika annak függvényében, hogy mennyiben függ tevékenysége a döntéshozótól. Hisz egy autópálya építő cég tevékenysége sokkal inkább függ a kormányzati döntéshozótól, mint például a gyerekjáték kereskedő cég tevékenysége. (B2) Ezen a szinten inkább ágazati szövetségekben szerveződve lobbiznak, például a Malom- és Sütőipari Vállalatok Szövetsége által folytatott lobbi folyamat, aminek hatására csökkentették a kenyér áruforgalmi adóját. (B2) Ebben az esetben a lobbi közvetlen és közvetett eszközeit is felhasználták. Országos szinten már a tüntetések, tömegmegmozdulások is gyakori eszközök (A2) a személyes megkeresés, és a levelezés mellett.

Nemzetközi szinten a lobbi eszköztárából mindennel találkozni lehet. (C3) Eszköztárát tekintve ugyancsak az európai intézményekben jelenlévő lobbi gyakorlat a legszínesebb (A3), itt találkozhatunk a szakirodalom által említett összes technikával, de akár innovatív eszközökkel is. Leggyakoribb ezen a szinten az elektronikus levelek.

Több interjúalany is elmondta, hogy Erdélyben még nem professzionalizálódott a lobbi, inkább a személyes kapcsolatok, a társadalmi lobbi technikájával működik. (B1) A nemzetközi érdekeltségű interjúalany szerint a vállalkozói réteg alig alkalmazza a lobbi lehetőségeit, nem ismeri ezeket, „művész az, aki ezt képes csinálni”. (B3) Ilyen esetekben is főként a személyes találkozók gyakoriak, a bemutatkozó, érdekartikuláló találkozók. Mivel a véleményformálás teljesen szabad, ezért ez a legerősebb eszköz. (B3)

Helyi és országos szinten jellemzően nem tudják pontosan, hogy milyen formális kerete van az adott ügy megoldásának. Döntéshozó vagy felvállalja és tovább képviseli az ügyet vagy pedig elirányítja a megfelelő irányba. Még jelen van a kommunista időkre emlékeztető attitűd, hogy a hatóságnál mindent „el lehet intézni”. Célirányosan nagyon kevesen készülnek a lobbizásra. A döntéshozókat bármikor, bárhol, bármilyen szituációban – az utcán, az iskolába, szülőértekezleten, a nap bármely órájában és helyszínén – megállítják, szükség esetén ezek irodai beszélgetéssel folytatódnak. Arra is van példa, hogy médián keresztül gyakoroltak nyomást a döntéshozóra. (A1) Európai Uniós keretek között azonban már sokkal célorientáltabban, a rendszer ismeretében lobbiznak. (A3)

Ha táblázatban szemléltetjük az eszközök jelenlétét, akkor észrevehetjük, hogy írott anyagokat a helyi érdekeltségű vállalkozók nem igazán alkalmaznak, a tömegrendezvényeket a vállalkozói szféra nem említi, kimondott lobbi rendezvényeket inkább csak az országos és nemzetközi érdekeltség szintjén lelhető fel.

  1. táblázat: Lobbi eszközök jelenléte
Személyes

találkozók

Írott anyagok, levelek Média-kampány Tömeg-rendezvények,

tüntetések

Lobbi

rendezvények

(konferencia, bemutató)

A1, A2, A3,

B1, B2, B3,

C1, C2, C3

A1, A2, A3, B2, B3,

C1, C2, C3

A1, A2, A3,

B1, B2, B3,

C1. C2, C3

A1, A2, A3,

 

C1, C2, C3

A2, A3

B2, B3,

C2, C3

Forrás: a szerző szerkesztése

A következőkben nézzünk meg egy-két eseti példát ahol a felhasznált eszközöket emeljük ki.

Az Igen, tessék! mozgalom esetében megfigyelhető, hogy folyamatos kapcsolatot tart fenn a helyi döntéshozókkal, ezért a nyelvhasználat terén alkotott közpolitikát személyes találkozókkal is próbálja befolyásolni. Emellett pedig bemutató anyagokat, érdekartikuláló módszereket is használnak. Formális megkereséseket, petíciókat azonban még nem használtak. A társasági lobbi ugyan nehezen mérhető, de megfigyelhető, hisz a társadalmi események nagy részén jelen vannak. A közvetlen lobbieszközök közül a formális lehetőségekkel nem élnek. A közvetett lobbieszközök tekintetében médiakampányt saját újságukon keresztül tudnak folytatni, a nyelvhasználat iránti igény tudatosításának egyik eszköze az Igen, tessék! havilap. Közösségi események és szervezetek révén is megnyilvánulnak, had emeljük csak ki a Mátyás király performanszot, ami ugyan közösségi rendezvény volt, közvetett lobbi tevékenységnek minősül. Internetkampány és tömegtüntetés kimondottan döntések befolyásolására nem volt, viszont a folyamatos online jelenlét megadja a kellő súlyát a közösségben.

Az országos tevékenységet végző Magyar Ifjúsági Értekezlet helyzete sajátos, mert hivatalos, szoros kapcsolatot tart fenn a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel. Tevékenysége alapján tekinthető érdek mentén létrejött tömörülésnek is, hisz százegynéhány ifjúsági szervezet érdekeit képviseli, és specifikusan ifjúságpolitikai kérdésekkel foglalkozik. Több országos civil szervezet tart fenn az RMDSZ-el szoros kapcsolatot, kevésnek van azonban hivatalos viszonya is. Ennek következtében a közvetlen eszköztárat hatékonyan és rendszeresen használja a MIÉRT a közpolitikai döntések befolyásolására. A törvény által előírt formális lehetőségek közül főként a közvitákon tevékenykedik, amikor érdekeit hivatalos javaslatokkal képviseli. A társasági lobbit is figyelembe véve elmondható, hogy a közvetlen lobbieszközök összesét felhasználják tevékenységükben. A közvetlen eszközök közül inkább a közösségi rendezvények, mint konferenciák, fesztiválok, döntéshozók és fiatalok között párbeszédet biztosító rendezvényeket szerveznek a legtöbbször. A tüntetésre inkább csak helyi szinten akad példa. Internetkampányt pedig specifikusan sokat használnak, hisz ifjúságpolitikával foglalkozva, ez az a helyszín ahol meg tudják szólítani a fiatalokat.

Nemzetközi civil lobbi tevékenység tekintetében a Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa cím elnyerése érdekében folytatott lobbi tevékenység az, amely az elmúlt időszakban egy sikeresnek mondható, és amelyről interjúalanyommal is beszélgettünk. Ebben a kampányban a közvetlen és közvetett eszközök legtöbbjét felhasználták. A személyes találkozók, írott anyagok mellett az eljárás által biztosított formális bizottságok előtt is képviselték az ügyet. Emellett a társasági lobbi és kapcsolatháló olyan formában volt a cél érdekében felhasználva, hogy minden ifjúsági szervezet a saját kapcsolathálózatán keresztül járta ki a lehetséges utakat. Ez az integrált rendszer azért is érdekes, mert politikai nézettől és nemzetiségektől eltekintve egy cél érdekében járt el több civil szervezet. A közvetett eszközök közül talán itt lelhető fel a grassroots lobbying, vagyis a helyiek figyelmét is felhasználták azért, hogy elnyerjék a kellő támogatást. Tömegtüntetés ugyan nem volt szükséges, a médiakampány és a közösségi rendezvények adta lehetőségekkel éltek ebben a projektben. Az internetkampány terén pedig megint csak két céllal voltak jelen, egyrészt a döntéshozó befolyásolása, másrészt a helyiek érdekeltségének felkeltése céljából.

A fenti három példa rávilágít arra, hogyan használják az erdélyi magyar civil szervezetek a lobbi tevékenységben szükséges, és a nyugati szakirodalomban jól összefésült eszközöket. Az eszközöket tekintve egy további kutatás esetében arra kellene rávilágítani, hogy ezeket milyen mértékben használják. Melyik eszköz gyakoribb, melyik eszköz kedveltebb bizonyos szférában és miért? Ezekre további kutatás adhatna választ.

Amikor a hivatásos lobbistákról kérdeztem az interjúalanyokat, három típusú válasszal találkoztam: aki már dolgozott velük, aki hallott róluk, de nem dolgozott velük, és aki nem ismer ilyeneket, nem hallott róluk.

  1. táblázat: Hivatásos lobbisták jelenléte
Már dolgozott velük Hallott róluk, de nem dolgozott velük Nem ismer ilyeneket, nem hallott róluk
A2, A3 C3 A1, B1, B2, B3, C1, C2.

Forrás: a szerző szerkesztése.

A táblázat rávilágít arra, hogy az erdélyi magyar vállalkozók körében a lobbizás nem elterjedt szolgáltatás, nem ismernek lobbista szakembereket. A civilek körében sem annyira elterjedt, bár van, aki hallott lobbista szakemberről. A romániai parlamenti képviselő és az európai parlamenti képviselő már találkozott hivatásos romániai lobbistával, tehát van ilyen szolgáltatás és szakember Romániában, csak nem ismertek. Fontos az, amiről helyi önkormányzati vezető tesz említést: „Soha nem mutatkoznak be lobbistaként, de nap mint nap találkozom ilyenekkel.” (A1) A hivatásos lobbisták hiányában általában a felső vezetők végzik ezt a tevékenységet.

Civil szervezetek esetében vagy az elnök vagy az elnökség valamely tagja végzi valamennyire tudatosan ezt a tevékenységet. (C1) Valójában minden tag lobbizik, csak kevesen nevezik ennek. Civil szervezetekben nem szokott erre külön személy lenni, hanem valaki felvállalja ezt a feladatot. Nemzetközi civil szervezeteknél sem mindig van kimondottan lobbista, általában az elnök feladata. (C3) Elmondható, hogy az elnöknek a legerősebb, legmarkánsabb a lobbiereje. A döntéshozó számára meghatározó, hogy milyen tisztségű személlyel beszélget. (C2)

Vállalkozói szférában is ezt a tevékenységet jellemzően a cégvezető vagy a kommunikációs végzi. Mindemellett elvégezheti ezt a feladatot olyan tag is, aki felvállalva képvisel egy csoportot, mert jó kapcsolati hálóban van a döntéshozóval. (A1)

Az erdélyi magyar közösségben szinte szabály, hogy magyar köztisztségviselőkhöz, döntéshozókhoz forduljanak. (C1) De van eseti példa helyi szinten román-magyar együttműködésre, közös érdek vagy formális keretek mentén. (C3)

  1. ábra: Lobbi és kampányfinanszírozás

Az amerikai mintából kiindulva, ahol a kampányfinanszírozás nagyban befolyásolja a lobbicsoportok erejét megkérdeztem az interjúalanyokat, hogy ez mennyire jellemző Erdélyben. Minden megkérdezett látott ugyan valamilyen kapcsolatot a kettő között, de ezt mégis homály fedi. Ennek egyik oka, hogy a kampányfinanszírozás nem átlátható. Általában valamilyen elsőbbséget jelent az ügyintézésében annak, aki a kampányt közvetve vagy közvetett módon segítette. (A1) A válaszadók többsége lát valamiféle kapcsolatot, de nem tudják egyértelműen meghatározni. Illetve senki sem lát egyenes kapcsolatot a kettő között, ami talán azzal magyarázható, hogy belátható a kampányokat is finanszírozni kell.

A gazdasági és a civil szféra közös, összefonódott lobbiját tekintve megoszlottak a vélemények. Az üzleti érdek és civil érdekek helyi szinten inkább konfrontálódnak, mint támogatnák egymást, azonban van olyan eset is hogy kéz a kézben járnak. (C1) Közös projektekre is van példa, de ezek nem kimondott közvetlen lobbi tevékenységet. (C2) Üzleti érdek és közösségi érdek összefonódása lehet egy ingatlan befektetés is, egy raktár vagy gyár telepítése is. Ilyen esetekben jól tud egymással közreműködni a gazdasági és a közszféra, de nem dominál a civil szféra. (B3) Az interjúk alatt felmerült példa az, amikor az üzleti szereplő civil érdeket is bevon, ezzel szimpatikusabbá, támogathatóbbá téve az ügyét.

A lobbi és a korrupció határait boncolgatva különböző véleményekkel találkoztam. Az egyik szélsőséges meglátás szerint nincs határ a lobbi és korrupció között, ameddig nincs szabályozás. (B1) Van, aki a határt ott látja, ahol a döntéshozó érdeke, értékrendje nem sérül, az alapján dönt, (C1) vagy amikor megszűnik a versenyhelyzet, és egyszereplős játék marad, (C3) van, aki a szabályozás hiányában minden befolyásolást korrupciónak tekint (B1), van, akinek az ész érvek mentén történő meggyőzés a határ (B2). Minden esetre ezen a ponton az átlátható szabályozás szükségessége merül fel. “Átlátható kell, legyen a dolog mindenki számára, ez a kérdés kulcsa.” (C2)

  1. táblázat: Lobbi és korrupció
Nincs határ A lobbi eszköze a határ A lobbi eredménye a határ Az érdek típusa a

határ

Nincs szabályozva, ezért minden befolyásolás korrupció. (B1) Az eszközök kérdése: ha érvekkel és gondolatokkal próbál meggyőzni, nincs probléma. (A1) Ott a határ, ahol a döntéshozó érdeke, értékrendje nem sérül, az alapján dönt. (C1) A határnak ott kellene lennie, hogy ne származzon személyes előnyöd, hanem egy csoportnak az érdeke legyen. (A2)
Amikor a döntés alapja anyagi, személyes juttatás. (A3) Amikor megszűnik a versenyhelyzet, amikor a játék egyszereplőssé válik. (C3)
Amikor az érvek mentén győzik meg és nem a juttatások miatt. (B2)

Forrás: a szerző szerkesztése.

Ez a talán az egyik legnehezebben megadható válasz, hisz mindenki a saját értékrendje szerint ítéli meg. Az interjúk során rájöttem, a kérdést azzal a céllal érdemes kutatni, hogy lehetőségeket tárjunk fel, és semmi esetre sem azzal a céllal, hogy a többség véleménye szerint szabályozzuk. Ez a kérdés a demokráciák esetében szabályozva van, hisz a korrupciós bűncselekmények büntetőjogilag szabályozottak. Azt gondolom, hogy ebben az esetben inkább hatástanulmányok alapján kellene dönteni a szabályozásról.

Afelől is érdeklődtem a kutatás során, hogy a köztisztségviselő egyszerre betölthet-e civil, egyházi vagy gazdasági szervezetben tagságot vagy vezető szerepet? Ezt minden válaszadó megengedi, van, aki kisebb megkötésekkel, például érdekellentét esetében ne vehessen részt az adott konkrét döntésben (C1), és van, aki csak a civil és egyházi szférában engedné meg. (C2) Az emberi gyarlóságtól való félelmet tekintik a mostani szabályozás okának, de az átláthatóság biztosítása mellett engedélyeznék ezt a tevékenységet. A jelenlegi szabályozás mechanikus, formális jellegű, kiszakítja a köztisztségviselőt a formális kapcsolatokból, de informálisan nem tudnak kiszakadni, ezért a kapcsolathálója fennmarad. (A1)

Amikor a lobbista és a döntéshozó közötti alá-, fölé rendelő viszonyra kérdeztem rá azzal találkoztam, hogy a civil által látott alá-fölé rendelést a köztisztségviselők azonban mellérendeltségi, partneri viszonyként határozzák meg. Ennek oka talán az, hogy a köztisztségviselő partneri viszonyt lát már abban a helyzetben is, ha párbeszédre adnak lehetőséget, míg a civilek ebben a helyzetben is érzik, hogy a döntés teljesen a köztisztségviselő kezében van.

Amint a lobbi szabályozásáról kérdeztem, mindannyian kifejezték igényüket egy átláthatóbb rendszerre, azonban nem egyértelmű számukra, hogy ezt egy jogszabállyal meg lehetne-e oldani. Van, aki egyértelműen szabályozást szeretne és van, aki pedig csak a szakma fejlődését szorgalmazza.

  1. ábra: A lobbizás szabályozása

Az interjú alanyok többsége szükségesnek látja a szabályozást, főként azért, hogy átláthatóságot biztosítson és folytatni lehessen ezt a tevékenységet előreláthatóan. Az aki nem látja szükségesnek a szabályozást (A1), az arra hivatkozik, hogy most sincs megtiltva, csak „a meglévő kereteket kell feltölteni tartalommal”. Érdekesség azonban, hogy a vállalkozók is csak feltételekhez kötötten látnák szívesen a szabályozást. A továbbiakban azonban reprezentatív kutatással is lehet majd bizonyítani, hogy szükségesnek tartják-e a szabályozást, esettanulmányok azonban pontosabban rávilágíthatnak, hogy miért is szükséges és pontosan milyen tartalommal kell rendelkeznie a szabályozásnak.

Érdemes összevetni a két ábrát: hogy hol látják a határt a korrupció és a lobbi között, illetve hogy mennyire látják szükségesnek a szabályozást.

  1. táblázat: Szabályozás szükségessége és a lobbi – korrupció határa
  Szabályozás szükségessége Korrupció – lobbi határa
C1 Feltétlenül szabályozni kell. A lobbi eredménye a határ.
A3 Feltétlenül szabályozni kell. A lobbi eszköze a határ.
A2 Feltétlenül szabályozni kell. Az érdek típusa a határ.
C2 Feltétlenül szabályozni kell. Nincs válasz
C3 Jó lenne szabályozni, hogy átláthatóbb legyen. A lobbi eredménye a határ.
B1 Jó lenne szabályozni, hogy átláthatóbb legyen. Nincs határ.
B2 Attól függ, hogyan tudják szabályozni. A lobbi eszköze a határ.
B3 Attól függ, hogyan tudják szabályozni. Nincs válasz
A1 Nincs szükség szabályozásra. A lobbi eszköze a határ.

Forrás: a szerző szerkesztése.

A hivatásos és szakmai lobbisták létének szükségességére minden interjúalany pozitívan válaszolt. Ebben látják a lobbi tevékenység szakmai fejlődését. Az igény még nem tudatos, de már jelen van. Több interjúalany a helyzetet a kommunikációs szakemberekéhez hasonlította: 10-15 évvel ezelőtt rájuk sem volt igény, mégis a közösség lassan ráébredt a szükségszerűségre. Egyik interjúalanyt idézve: „Természetesen szükség van rá, kérdés hogy meddig akarunk középszerűek lenni.” (C3) A vállalkozói és civil réteg képviselői a szakmaiság lehetőségét látja benne, míg a döntéshozó számára megkönnyíteni a munkát azzal, hogy kész megoldás javaslatokat tár elé. Mindez az érdekérvényesítés exponenciális növekedéséhez vezetne. (A1) Az is felmerült az interjúk során, hogy kimondottan erre képzett személyzet nem szükséges, hanem csak egyfajta specifikus készség jelenléte volna hatékony. (A3)

Következtetések

Elmondható, hogy a lobbi folyamattal sokan foglalkoznak, de nagyon szűk az a réteg, amely tudatosan műveli. Az interjúkból az derül ki, hogy a civil szerverezetek képviselői jobban ismerik a tevékenység elméleti keretét, a köztisztségviselő a munkájában találkozik gyakran vele, ezért nekik nagyobb a gyakorlati tapasztalatuk, és a vállalkozótól áll a legtávolabb ez a tevékenység, de számára sem ismeretlen.

A lobbista feladatára általában nincs különálló személy, mind a civil mind a vállalkozói rétegnél a felső vezetés végzi ezt a feladatot. Nem jellemző a stratégiai tervezés, eseti alapon, köznapi tapasztalatra építve végzik. Ritkán előzi meg alapos tervezés és ritkán értékelik ki részleteiben.

Az eszközöket tekintve a nyugaton használt eszközök közül mindenikével találkozhatunk Erdélyben is, viszont mások az arányok. Míg a személyes megkeresések, társasági lobbi a leggyakoribb, addig jelen van, mint egy alapvető minimumnak az írásos bemutató dokumentum is, legritkábban pedig a közvetett lobbieszközök szerepelnek, csak nagyon különleges esetekben, inkább országos szintű ügyekben. Erdélyi magyar vállalkozások és civil szervezetek esetében országos szinten a legkifinomultabb az eszköztár, európai jelenlétük sokkal alacsonyabb, viszont egy európai döntéshozó találkozik a legszínesebb lobbi eszköztárral.

A szervezett struktúrában megjelenő lobbi elismertebb és gyakoribb, az egyéni érdekkijárást már korrupcióval azonosítják. Nem dolgoznak hivatásos lobbistákkal vagy lobbi társaságokkal, de a szervezetben kijelölik, kinek a feladatai között szerepel a lobbizás. Bár többnyire nem tudatosan, de mindenki végez ilyen tevékenységet. Az országos és nemzetközi szinten érdekelt köztisztségviselők azonban már találkoztak hivatásos lobbistával is.

A hivatásos lobbi szükségességét nem tagadják, de az igény rá még elég gyenge. Az ügynökségekről ugyanez a vélekedés, árnyalva azzal, hogy nem közismert az erre vonatkozó szabályozás. Feltételezhető a közösség ezen igényének kialakulása. A kampányfinanszírozás hatással van a szervezetek lobbi erejére, de nem mutatható ki közvetlen kapcsolat, csak a kapcsolatháló erejének tekintetében van súlya.

A lobbi és a korrupció határvonalai nem egyértelműek, ez zavart is okoz. Ez vezet el leginkább a szabályozás szükségességéhez. Viszont nem egyértelműen törvényt igényelnek, a szabályozást a szakmaiság növelésével is elérhetőnek gondolják.

A lobbi szintjeit tekintve az érdek aggregációt, tehát az informálási szintet nem azonosítják a lobbi folyamattal, míg az érdek artikulációját és realizálását már igen. Ez a tudatosságnak közepes szintjét jelenti. Az interjúkból kitűnik, hogy sokszor egyáltalán nem kezelik tudatosan a lobbi tevékenységet, inkább hétköznapi rutinként végzik. Elemzéseket főként európai szinten és esetenként országos szinten végeznek, azt a véleményt formálták meg, hogy ennek a tudatosság és szakmaiság hiányában a lobbizás hatékonysága is alacsonyabb.

A lobbi tevékenység társadalmi szerepét pozitívan ítélik meg, de egy ismeretlen szakmaként jelenik meg. Ez helyt ad hibás következtetéseknek is, azonban önmagában egy hatékony és szükséges érdekképviseleti folyamatnak tartják. A helyi civil szervezetek esetén magas az elhivatottság, ezért akár a hétköznapi beszélgetések is válhatnak lobbi tevékenységgé. A helyi vállalkozók esetében alig beszélhetünk lobbi tevékenységről. Helyi köztisztségviselőket életük bármely helyzetében érik lobbihatások, itt észlelhető a legkevesebb stratégia a lobbit illetően.

Országos szinten tudatosabb a lobbi tevékenység, van stratégia is, jellemzően ezen a szinten már hálózatos a lobbi tevékenység, ezért sok civil vagy gazdasági érdekeltségű hálózat fellelhető és használnak formális eszközöket is.

Nemzetközi szinten talán az eszközök innovációját és a szakszerűség szintjét kell kiemelni. Itt többnyire csak stratégia menti lobbi tapasztalható, szakmailag megalapozott, léteznek háttérkutatások. Ezen a szinten a döntéshozó már annyira ki van téve a lobbi folyamatoknak, hogy tudatosan kell kezelnie ezeket.

A további kutatások megerősíthetik vagy megcáfolhatják azt a megállítást, miszerint az erdélyi magyar közösség kimondottan nem vesz igénybe lobbistákat, hogy az erdélyi magyarok túlnyomó többségben magyar döntéshozóhoz fordulnak, hogy a kampányfinanszírozások hatással vannak a közpolitikai döntésekre, illetve a lobbi eszköztárának sajátosságaira is rá lehet világítani. Illetve a szabályozás tekintetében reprezentatív kutatással lehet majd bizonyítani, hogy szükségesnek tartják-e a szabályozást, esettanulmányok azonban pontosabban rávilágíthatnak, hogy miért is szükséges és pontosan milyen tartalmú legyen a szabályozás.

A kutatás és beszélgetések nyomán elmondható, hogy a lobbi tevékenység Erdélyben gyerekcipőben jár. A magyarországi lobbitörvény esete pedig elővigyázatosságra int a szabályozás tekintetében. A használt módszereket tekintve a közvetlen eszközök mind megtalálhatóak, a közvetett és kifinomultabb módszerek azonban (mint a grassrotts lobby) csak nagyon kivételes és elenyésző mértékben. A szakma fejlődésére szükség van és az erdélyi közösség és demokrácia tekintetében is, a közpolitikai döntéshozatal hatékonyságát eredményezheti egy tudatos, professzionális lobbikultúra kialakulása.

Az itt felszínre került jelenségek és tapasztalatok, valamint a nyugati gyakorlati minta jó alapot biztosítanak további kutatás hipotézisek és feltételezések megfogalmazásában. Ezek alapján azt gondolom, már hatékonyabban lehet előkészíteni egy olyan kutatást, amely reprezentatív képet adhat az erdélyi magyar lobbikultúráról.

Bibliográfia

Alexa Noémi–Burai Petra– Inzelt Éva. 2012. A lobbizás helyzete és szabályozása. Budapest: Transparency International Magyarország.

Ashby, Eric–Anderson, Mary. 1981. The Politics of Clean Air. Oxford: Clarendon Press.

Cireasa, Doru. 2013. Are nevoie mediul de afaceri de o lege a lobby-ului?. România Liberă.

Nr. din 10 dec. 2013. http://www.romanialibera.ro/economie/finante-banci/are-nevoie-mediul-de-afaceri-de-o-lege-a-lobby-ului–320177 (2014. 06. 25.)

Cohen, Richard E. 1995. Washington at work: Back rooms and clean air. Boston: Allyn and Bacon.

Edwards III., George C.–Wattenberg, Martin P.–Lineberry, Robert L. 1998. Government in America. New York: Longman.

Hajdu Nóra. 2002. Lobbizás az Egyesült Államokban. In: Lékó Zoltán (szerk.): Lobbikézikönyv. Budapest. Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány.

Irimieș, Cosmin. 2014. Lobbying. Suport de curs pentru învăţământ la distanţă. UBB Cluj – FSPAC.

Kégler Ádám. 2002. A lobbizás módszertana. In: Lékó Zoltán (szerk.): Lobbikézikönyv. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány.

Kégler Ádám. 2006. Érdekérvényesítés az Európai Unióban. Budapest: MTA PTI.

Kovács Róbert. 2006. Érdekérvényesítő szervezeti stratégiák. Budapest: Budapesti Gazdasági Főiskola.

Kurkó Noémi. 2006. Érdekérvényesítés, lobbizás, kisebbségvédelem. Politikatudományi Szemle. 4. 137–166.

Lékó Zoltán. 2002. A jogalkotás során történő érdekérvényesítésről szóló törvényjavaslat és háttere. In: Uő.: Lobbikézikönyv. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány.

Lékó Zoltán. 2002. Érdekérvényesítés Nyugat- és Észak-Európában. In: Uő.: Lobbikézikönyv. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány.

Oancea, Dana–Mihăileanu, Liviu–Horja, Aurelian. 2012.Lobby în România. București. Studiu independent realizat de Forum for International Communications.

OECD – Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet. 2009 Increasing transparency through legislation, Lobbyists, governments and public trust. 1.

Postelnicu, Valentina. 2014. Laura Florea, Asociaţia Registrul Român de Lobby: Legea lobby-ului din Parlament ne îngrijorează. Conferinţa mediafaxMediafax. 2014. jan. 28. http://www.mediafax.ro/social/conferinta-mediafax-florea-asociatia-registrul-roman-de-lobby-legea-lobby-ului-din-parlament-ne-ingrijoreaza-video-11979151 (2014. 06. 25)

Simon Zoltán. 2004. Interest representation and lobbying in the European Union and in Hungary. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány.

Timoránszky Péter. 1991. A lobby. Magyar Közigazgatás. 10.

Topolánszky Ádám. 2003. Lobbizás. Budapest: Bagolyvár Könyvkiadó.

Ungureanu, Adrian. 2014. Este nevoie sau nu de o lege a lobby-ului în România? Curierul Național. Nr. din 29. ian. 2014. http://www.curierulnational.ro/Actualitate%20Companii/ 2014-01-29/Este+nevoie+sau+nu+de+o+lege+a+lobby-ului+in+Romania%3F ( 2014. 06. 25.)

Melléklet

Meginterjúvolt személyek:

A1. Horvát Anna. Önkormányzati lobbiban érintett köztisztviselő. Személyes interjú.

Kolozsvár, 2014. április 25.

B1. Szalma György. Helyi érdekeltségű vállalkozó. Személyes interjú. Kolozsvár,

  1. április 29.

C1. Bethlendi András. Helyi érdekeltségű civil szféra képviselője. Személyes interjú.

Kolozsvár, 2014. április 22.

A2. Máté András-Levente. Országos lobbiban érintett köztisztviselő. Személyes interjú. Kolozsvár, 2014. június 12.

B2. Vincze Tamás. Országos érdekeltségű erdélyi vállalkozó. Személyes interjú.

Kolozsvár, 2014. április 24.

C2. Jakab Adorján. Országos érdekeltségű erdélyi civil szféra képviselője. Személyes interjú. Kolozsvár, 2014. április 29.

A3. Winkler Gyula. EU-s lobbiban érintett erdélyi köztisztviselő. Telefonos interjú.

Kolozsvár, 2014. június 5.

B3. Székely Zsuzsa. Nemzetközi érdekeltségű erdélyi vállalkozó. Személyes interjú.

Kolozsvár, 2014. április 29.

C3. Talpas Botond. Nemzetközi érdekeltségű erdélyi civil szféra képviselője.

Személyes interjú. Kolozsvár, 2014. április 23.

[1] „If it is wished that my relation to the bank should be continued, it may be well to send me the usual retainers.” – Jeffrey H. Birnbaum: The Lobbyists. Times Books, 1993, New York, 9.

[2] Association of Professional Political Consultants.

[3] A román Képviselőház hivatalos oldalán utánkövethető részletesen a törvénytervezet eljárása. http://www.cdep.ro/pls/proiecte/upl_pck.proiect?idp=14964&cam=1 (2014.05.30.)

[4] www.registruldelobby.ro

[5] www.advocacy.ro.

[6] Az átláthatósági törvény (Legea 52/2003 privind transparenta decizionala in administratia publica), a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférés törvénye (Legea 544/2003 privind liberul acces la informatiile de interes public), a bejelentésekre, petíciókra vonatkozó kormányrendelet (Ordonanta Guvernului nr.27/2002 privind activitatile de solutionare a petitiilor), a társadalmi dialógust szabályozó törvény (Legea 62/2011 privind dialogul social).

[7] O.M.F.P.S. 1832/2011: “specialist in activitatea de lobby”.