Létszám
A 2011-es népszámlálás adatai szerint Vajdaság területén összesen 252.946 magyar nemzetiségű lakos élt. A 15 és 29 év közötti fiatalok száma 41.387 főt tett ki, ami a teljes lélekszám 16,36 %-a volt.
Identitás
Egy 2001-es felmérés szerint a délvidéki magyar fiatalok 84 %-a a magyarságát tartotta legfontosabb identitásjelző tényezőnek (ebből 56 % kihangsúlyozta a vajdasági magyar jelleget is). A szülőföld és a haza megjelölésekor is elsősorban Vajdaság fogalma dominált, ami egy 2009-es felmérés szerint még tovább erősödött.
Egy 2009-es felmérés szerint a zentai középiskolás magyar fiatalok 92 %-a gondolja úgy, hogy Szerbiában van nemzetiségek közötti feszültség. 34 %-ukat érte már valamilyen atrocitás a nemzeti hovatartozása miatt, míg 64 %-uknak pedig ismerőséről mondható el ugyanez (ez nagyon magasnak mondható a Délvidék legnagyobb, többségében magyar városában). A magyar fiatalok ennek ellenére nem elutasítóak szerb társaikkal szemben, továbbra is igen magas a nyitottság irányukba (egy 1-től 5-ig terjedő skálán a lehetséges kapcsolatokat velük a következőképpen osztályozták: barátság – 4,18; szomszédság – 4,13; rokonság – 3,87; házasság – 3,53).
A délvidéki magyarságban azonban megvan a kisebbrendűségi érzés is, a szerbeknél ugyanis megvan a rejtett idegenellenesség (elviekben elfogadják ugyan a más nemzetiségű személyt, de a valóságban tartózkodóak vagy elutasítóak vele szemben). A magyar fiatalok egy jelentős része szorong a bizonytalan jövőkép miatt, s épp emiatt egyre inkább magába fordul, elutasítja a közösségi életet és szerveződéseket. A szorongásaikat pedig elsősorban alkohollal és kábítószerrel oldják fel.
A titói korban a magyarságon belül a vegyes házasságok aránya fokozatosan növekedett (1965 – 25 %). A nők esetében ez még gyakoribb volt, s a tradicionális patriarchális szabály szerint a szerb férjek esetében az összes gyermek szerb nemzetiségű lett (a magyar apa esetében is azonban a többségük a szerb anya nyelvét vitte tovább). Egy 2001-es felmérés szerint a magyar fiatalok 43 %-a fogadna el szerb embert családtagként (a romákat már csak 6 %-ban). Érdekes, hogy a 90-es évek háborúi miatt fellángolt nacionalizmus és szegregáció ellenére a vegyes házasságok aránya továbbra is ¼ körüli maradt (a tömb-magyar területen azonban csak 15 %, míg a szórványban 50 % körüli).
Becslések szerint a délvidéki magyar lakosságnak hivatalosan 88 %-a római katolikus, míg további 6 %-a protestáns (főként református, kisebb részben evangélikus) vallású. Egy 2000-es felmérésben a délvidéki magyar lakosság 72 %-a vallotta magát vallásosnak (26 %-uk kifejezetten annak, 52 %-uk már csak valamennyire). Egy 2001-es felmérés szerint a fiatalok esetében ez már csak 50 % körüli érték (de az életkoruk növekedésével folyamatosan növekszik). Azonban esetükben ez már nem a hagyományos keretekben történik (pl. templomba járással), hanem csak az Isten-hit és a keresztény értékek elfogadásával.
Iskolai végzettség
A 2002-es népszámlálás szerint a magyar aktív lakosok esetében a felsőfokú végzettek aránya 6 %, ami 2 %-kal marad el az országos átlagtól. Egy 2011-es felmérés szerint a 15-30 év közötti magyar fiatalokon belül a felsőfokú végzettek aránya 12 %-os volt.
A 2013-2014-es iskolaévben 6.800 diák tanult magyar nyelvű középiskolában, míg 2.600-an pedig szerbiai felsőoktatási intézményben. Az utóbbi években a természetes fogyás és az elvándorlás miatt folyamatos azonban a magyar tanulók számának csökkenése. A fiatalok körében egyre csökken a továbbtanulás iránti elkötelezettség, hiszen az országban az érvényesülés legjobb eszköze továbbra sem a tudás (az ország sajnos egyre távolabb van a tudás-alapú társadalom kiépülésétől). A tömb-magyar területeken élők szerb nyelv tudásának hiánya miatt Magyarországon vagy a vajdasági magyar tagozatokon tanulnak tovább, amelyek általában nem a később jól hasznosítható presztízs-szakok közé tartoznak.
Szerbiában önálló, magyar felsőoktatási rendszer ugyanis nincs. Az Újvidéki Egyetemen belül 2006 óta működik a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, illetve egyes karokon van még részleges magyar oktatás. Az Újvidéki Egyetemen a magyarok aránya 6 %-os (a vajdasági összlakosságon belüli 13 %-hoz képest). A szerb nyelv tudásának hiánya miatt a végzett magyar hallgatókon belül túlreprezentáltak a társadalomtudományi végzettségűek (45 %), hisz ezeken a karokon van inkább jelen a magyar nyelvű oktatás.
A 90-es évek kezdetétől jelen van a Magyarországon való továbbtanulás jelensége is (főként a felsőfokú-, részben a középfokú oktatásban). 2010-ben a kb. 4.500 fős délvidéki magyar hallgató mintegy 1/3-a Magyarországon tanult tovább (vagyis még velük együtt sem éri el a délvidéki magyarság számarányának megfelelő 13 %-os értéket). A számuk azonban 2003 óta fokozatosan nő, 2012-ben már 1.600 feletti számot tett ki. Többségük Szegeden (52 %) és Budapesten (22 %) tanul.
A Magyar Nemzeti Tanács 2011-től az általa elfogadott Oktatásfejlesztési Stratégiája alapján a magyar közoktatás és felsőoktatás erőteljes fejlesztésébe kezdett. Többek között 2011-ben beindította a felsőoktatási ösztöndíj-programját is, amelyben jelenleg már több mint ezer, a szülőföldjén tanuló magyar hallgató részesül. A körükben végzett 2014-es felmérés szerint 61 %-uk az ösztöndíj nélkül nem tudott volna továbbtanulni.
Az elmúlt két évben megindult elvándorlási hullám azonban az itthon tanulók arányát is jelentősen negatív irányba befolyásolta, s a korábbi évek 1/3-os Magyarországon való továbbtanulási aránya lassan már az ½ felé tendál. Egy 2014-es felmérés szerint ugyanis a délvidéki magyar végzős középiskolásoknak már 70 %-a külföldön szeretne továbbtanulni.
Jelenleg mintegy 160 délvidéki doktoranduszról tudunk, a többségük (64 %) azonban Magyarországon van a délvidéki önálló felsőoktatási intézmény hiánya miatt (az itthon élők 74 %-a azonban dolgozik a tanulmányai mellett, ami viszont magasabb az országos átlagot jelentő 54 %-tól).
Foglalkoztatottság
2014-ben a szerbiai munkanélküliségi ráta 18 %-os volt. Az országban évtizedek óta jelen vannak az etnikai alapú munkaerő-piaci egyenlőtlenségek, mivel az állami szektorban az 1990-es évek eleje óta a magyarság alul-reprezentált.
A rendszerváltás utáni, 2003-as kutatás szerint a frissen diplomázott szerbiai fiatalok többsége úgy vélte, hogy lakhelye közelében rövidesen munkát fog kapni. Egy 2006-os országos felmérés szerint a 15-25 év közöttiek korosztálya alkotta azonban az összes munkanélküli 20 – 27 %-át. Egy 2011-es felmerés szerint a 15 – 30 év közötti magyar fiatalokon belül a munkanélküliségi ráta 22 %-os volt (bár 40 %-uk még tanult).
Egy 2007-es délvidéki magyar felmérés szerint középiskolai végzettséggel szinte lehetetlen volt elhelyezkedni, ezért a megkérdezettek fele kiútként a felsőfokú továbbtanulást tervezte. A magyar fiatalok munkanélküliségük okát elsősorban a kapcsolatok hiányából eredeztetik.
Egy 2011-es felmérés szerint a magyar fiatalok vállalkozói kedve rendkívül alacsony (4%), s az ehhez szükséges tudás hiánya mellett a legfontosabb gátló ok a tőke-hiány (egyedüli kivételt a vállalkozó szülőkkel rendelkezők jelentik).
Migráció
Az elmúlt évtizedekben a délvidéki magyarság számára a kivándorlás nagyobb vérveszteséget jelentett, mint az asszimiláció. Ez azonban nem specifikus délvidéki sajátosság, hanem évtizedek óta országos jelenség. 1948 – 1991 között a magyar emigrációs veszteség kb. 70.000 főt tett ki, míg az 1990-es háborús években további 50.000 fő vándorolt ki.
A 2000-es rendszerváltás után csökkent ugyan a kivándorlási hajlam, de egy 2007-es felmérés szerint a délvidéki magyar lakosság mintegy 40 %-át továbbra is foglalkoztatta az elvándorlás gondolata, míg a fiatalok esetében ez már 65 %-ot ért el.
Az elvándorlási motivációk terén egyértelműen a jobb megélhetés iránti remény vezet (55 %), s a hátrányos kisebbségi helyzet miatt 6 %-uk vándorolt volna el. Lehetséges célországként ekkor még Magyarország vezetett (31 %), míg Nyugat-Európa 23 %-kal állt 2. helyen.
Érdekes azonban, hogy egy 2010-es felmérés szerint a hazai magyar felsőoktatási hallgatók 45 %-a tervezett pár hónapos külföldi munkavállalást, míg tartósan külföldön élni csak 25 %-uk akart (bár 70 %-uk foglalkozott azért a kivándorlás gondolatával). Ezzel összecseng egy 2011-es felmérés, amely szerint a magyar fiatalok már csak 27 %-a kívánt külföldön családot alapítani.
Az elvándorlás egyik ugró-deszkája az elmúlt két évtizedben a magyarországi felsőoktatási továbbtanulás volt, s a magyar hallgatók 1/3-át stabilan ők teszik ki. Az iskola befejezése után ugyanis a visszatértek becsült aránya 20 – 30 % körüli. Egy 2012-es felmérés azonban már csak 7 %-uknál mért visszatérési hajlandóságot.
2012 körül, országos jelenségként, egy korábban soha nem tapasztalt újabb kivándorlási hullám indult el, amelynek oka a politikai változások miatt végleg eltűnő bárminemű pozitív jövőkép volt. Az azóta is tartó országos hullám a délvidéki magyarságot sem kerülte el, sőt a magyarországi állampolgárság megszerzésének lehetősége még inkább meggyorsította azt (az elvándorlás okozója nem maga az állampolgárság, de lényegesen megkönnyíti annak véghezvitelét). Pontos adatok nincsenek még ennek mértékéről, de intenzitása a 1990-es háborús évekét is jóval felülmúlja (egyes falvakból egy év alatt 500-an vándoroltak ki).
Család
Egy 2011-es kimutatás szerint a magyar fiatalok 23 %-a élt nagycsaládban, vagyis legalább két testvére volt. Szüleik ¾-e házasságban él, amelyek 90 %-ában harmonikus vagy kielégítő légkör uralkodik. A fiatalok 95 %-át a szülei erkölcsileg és/vagy anyagilag is támogatja.
A fiatalok kapcsolatai egyre felszínesebbek, amelynek fő oka a kommunikációs forradalom okozta párkapcsolati és a kommunikációs készségek hiánya. Ezért a házassággal szemben egyre többen az élettársi viszonyt, illetve a szingliséget preferálják. A családalapítás egyik legfontosabb gátló tényezője a gazdasági válság okozta bizonytalan megélhetés. Egy 2011-es felmérés szerint azonban a magyar fiatalok 78 %-a a házasságot részesíti előnyben. Egy 2001-es kutatás szerint a délvidéki magyar fiatalok a házasságot 22 éves korukra tervezték, azonban egy 2005-ösben a gyermekvállalás kitolódott már a 28-30 éves korukra. Egy 2011-es felmérés szerint átlagosan a 27. évben költöznek el a családjuktól.
Egy 2011-es felmérés szerint a magyar fiatalok 54 %-a kettő gyermeket szeretne, míg további 31 %-uk nagycsaládban szeretne élni. Egy 2008-as felmérés esetében 40 %-uk tervezett magának nagycsaládot. Érdekes mód azonban a nagyvárosban élők több gyermeket vállalnának, mint a falun élők (amelynek elsősorban a gazdasági kilátások pozitívabb megítélése az oka), másrészt az iskolai végzettség és a vallásosság növekedésével is növekszik a gyermekvállalási kedv.
Egészség
A titói korszak jól kiépített sportolási infrastruktúrája az elmúlt két-három évtizedben leamortizálódott, s a gazdasági nehézségekkel küzdő állam egyre kevésbé tudja biztosítani ezek működését is. Többek között ennek köszönhető a fiatalok alacsony sport-aktivitása is. Egy 2011-es felmérés szerint a magyar fiatalok ¼-e sportol rendszeresen, míg további 50 %-uk csak alkalmanként (a maradék ¼ pedig egyáltalán nem). A 25 év felettiek esetében ez az arány negatív irányba még inkább megnő. 60 %-uk az időhiányt jelölte meg a rendszeres sportot gátló tényezőként.
A magyar fiatalok körében is egyre nagyobb teret hódítanak a káros szenvedélyek. Az alkohol- és kábítószer-fogyasztás mellett gyakoriak a kényszer-cselekvők és a játék-függők is. Egy 2011-es felmérés szerint a magyar fiataloknak mindössze 9 %-e nem fogyaszt alkoholt, 52 %-uk azonban nem dohányzik.
Szabadidő eltöltése
2000 – 2013 között (amíg létezett) a magyar fiatalok szórakozásának központi szerepét a Zentán évente megrendezésre kerül magyar ifjúsági fesztivál, a Nyári Ifjúsági Játékok játszotta (fénykorában a magyar fiatalok kb. fele eljutott a rendezvényre).
A Kishegyesen megrendezésre kerülő Vajdasági Szabadegyetem elsősorban a komolyabb szakmai kérdések iránt érdeklődő egyetemisták szűkebb rétegét szólította meg, a vele párhuzamosan megrendezésre kerülő Dombos Feszt pedig összművészeti fesztiválként az igényesebb fiatal közönséget vonzza.
A kulturális élet kapcsán fiatal közönséget vonzz még a Tanyaszínház turnéja, a TAKT képzőművészeti tábor, a Középiskolások Művészeti Vetélkedője.
Tájékozottság
A fiatalok tájékozódásában már legfontosabb szerepet az internet (elsősorban a Face-book) játssza (a magyar fiatalok ¾-ének már ez az elsődleges információs eszköze), s a hagyományos kommunikációs eszközök (plakátok, szórólapok, nyomtatott sajtó) már nem igazán relevánsak számukra. Televíziót nagyjából a felük néz, s ahol viszont van, ott a helyi újságot fontosnak tartják és követik is (az elektronikus médiumok közül helyi jellegzetességként közép-Bánságban hiányolták pl. a korábban működő magyar magán-rádiót).
Közéleti aktivitás
Egy 2000-es felmérés szerint a délvidéki magyar fiatalok által a magyar politikai érdekképviseleti szervek munkájának megítélése semleges volt (se nem pozitív, se nem negatív). A felmérés szerint a fiatalok 13 %-a tagja vagy szimpatizánsa volt egy pártnak. Megfigyelhető volt azonban, hogy az életkor csökkenésével és a végzettség növekedésével nőtt a nem magyar pártok támogatottságának aránya.
Egy 2010-es felmérés szerint a magyar fiatalok által a legnagyobb magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) iránti bizalom közepesnek tekinthető (1-től 5-ig tartó skálán 2,6). Nagyon rossz azonban közöttük az állami intézményrendszerek megítélése: rendőrség – 1,85; parlament – 1,87; bíróság – 2,02.
Meglepő adat, hogy 78 %-uk részt vett a legutolsó parlamenti választáson (ez azért meglepő, mert ez az országos választói hajlandóságnál is magasabb, másrészt korábbi felmérések a fiatalokat mutatták ki a legkevésbé aktív választóknak).
Érdekképviseleti szerveződés
Anyaországi kezdeményezésre a legerősebb délvidéki ifjúsági szervezetek 2000-ben ifjúsági ernyőszervezetként létrehozták a Vajdasági Ifjúsági Tanácsot (VIT), amely az ekkor az anyaországi kormány erőteljes ifjúságpolitikájának (s persze támogatási rendszerének), valamint a milošević-i diktatúra ez évi bukásakor tapasztalható felfokozott ifjúsági aktivitásnak köszönhetően az első években sikeresen működött.
Ennek köszönhetően a VIT a 2002 – 2010 között működő országos kisebbségi önkormányzatba, a Magyar Nemzeti Tanácsba (MNT) 2 tagot is delegált a 35 fős testületbe. Az MNT állandó bizottságaként A mandátum végén már, 2010. elején létrejött a Civiltársadalmi és Ifjúsági Bizottság, ahol megszületett a szándék egy ifjúsági rész-stratégia kidolgozására.
2010-ben már közvetlenül került megválasztásra a 2010 – 2014 között működő Magyar Nemzeti Tanács. A 35 tag közé már csak 1 személy került be ifjúsági szervezet által delegálva (ez is mutatta az ifjúsági szféra egyre csökkenő közéleti értékét), azonban már külön állandó bizottságként, 18 taggal létrejött az Ifjúsági Bizottság. Legfontosabb feladata a Vajdasági Magyar Ifjúsági Stratégia kidolgozása volt, de a négy év alatt a részletes helyzetfelmérés elkészítése mellett a stratégiai célok kidolgozása már nem sikerült. Az MNT összes tervezett stratégiája közül egyedül ez nem készült el, elsősorban a bizottság tagjainak érdektelensége miatt (ami még inkább szomorú képet fest az ifjúsági szektor jelenlegi állapotáról).
Ennek ellenére a 2014-ben megválasztott MNT-be már ismét 2 személy került be az ifjúsági vezetők közül, azonban az új MNT által szűkebben vett tevékenységi profil (és a stratégia sikertelen elkészítése) miatt az Ifjúsági Bizottság megszüntetésre került.