Turzai Melánia
Hagyományőrzés Fehér megyében
Az évente megrendezésre kerülő programok, alkalmak arra sarkallják a közösséget, hogy nemcsak megőrizze, de megmutassa, továbbadja azt a csodálatos értéket, amelyet örökségül kapott. Most már a hagyományos Farsangtemetés mellett számos más alkalom, állandósult vagy alkalmi rendezvények teszik lehetővé ezt, amikor a torockóiak bemutathatják nemcsak az épített örökségüket, hanem betekintést nyújtanak mindennapjaikba is. Remélem, ezek a törekvések hozzájárulnak ahhoz, hogy az a kincs, amelynek birtokosai, ne csak muzeális érték legyen, hanem élő és megtartó hagyomány.
Nagyenyed és a Bethlen Kollégium, az 1990-es évektől még inkább a Fehér megyei magyarság szellemi központjává vált. Itt volt az a közösségi tűzhely, ahonnan a diákok, főleg a tanítóképzősök, visszatérve saját közösségeikbe továbbadhatták azt a tudást és szellemi beállítódást, amit az iskolában megszereztek. A kollégiumban különféle tehetségműhelyek indultak, amelyek mind a hagyományőrzés felé irányultak. 1990-ben beindult a táncház, 1992-ben megalakult a Collegium Gabrielense régizene együttes, ahol a diákok reneszánsz táncokat tanulhattak, és hangszeres oktatásban is részesültek. Az együttes irányítói kezdetben Tomai Gyöngyi tanítónő és Demény Piroska tanárnő voltak. Azóta generációváltás történt, a stafétát átvették Kónya Mária tanárnő, Szilágyi Róbert tanár, valamint legújabban Galambfalvi Angyalka tanárnő kapcsolódott be. A Fenichel Sámuel Önképzőkör keretében tudományos dolgozatokat írtak. Számos dolgozat íródott a néprajz területéről: mind a szellemi néprajz, mind pedig a tárgyi néprajz vonatkozásában. A néptánc oktatás 2015-ig táncház formában működött, akkor létrejött a Fügevirág nevet viselő együttes.
Ma már több generációs csoportról beszélhetünk, ugyanis gondoskodnak az utánpótlásról is: van Apró-Fügevirág (az elemi tagozatosok), Kis-Fügevirág (az V-VIII. osztályosok) és Fügevirág (a középiskolások). A csoport oktatója és vezetője Kónya Tibor iskolalelkész, és két éve besegítenek a kollégium Petőfi-programos munkatársak: Hajdara Tamás, Herczeg Hajnalka, Komáromi Kristóf és Kádár Kata. Ezeknek a tehetségműhelyeknek a munkáját hathatósan támogatja a kollégium mellett működő Bethlen Gábor Alapítvány.
Fehér megyében főleg a néptánc oktatás területén beszélhetünk intenzív hagyományápolásról. Szinte minden településen alakult tánccsoport. Az RMDSZ 2014-ben egy rendezvényt kezdeményezett, ez a Tavaszi szél vizet áraszt, amelyet évente különböző helyszíneken tartanak, és amelyen minden közösség tánccsoportja fellép. Ennek a rendezvénynek a hatására indult el a tánccsoportok megalakulása. A megyében tíz csoportot tartottak számon, amikor a Csoóri Sándor Program 2017-ben meghirdette pályázatát a határon kívüli amatőr néptánccsoportok támogatására: Csürdöngölő (Gyulafehérvár), Csombordi Pipacs Néptánccsoport, Létom Néptánccsoport (Felvinc), Szilas Néptánccsoport (Torockó és Torockószentgyörgy), Magyarlapádi Hagyományőrző Néptáncegyüttes, Miriszló Gyöngye (Miriszló), Fügevirág (Nagyenyed), Csillagszeműek (Bethlenszentmiklós), Margaréta Néptánccoport (Vajasd), Zúgó Néptánccsoport (Székelykocsárd).
Miként Erdély-szerte, Fehér megyében is tapasztalhatjuk, egyre nagyobb szerepet kap a közösségi élet megélése tekintetében a falunapok, magyar napok szervezése. Ezek az alkalmak, még ha fesztivál jellegűen is, programjaikkal támogatják a hagyományőrzést. A gyerekek számára kézműves foglalkozásokat szerveznek, a színpadon fellépnek a néptánccsoportok, és az esti programoknak része a közönség számára szervezett táncház. Fergeteges mulatságok kerekednek, amelybe egyre többen bekapcsolódnak az egyébként nem néptáncos közönségből.
A megyéből, a felsorolt közösségeken kívül meg kell említenem két olyan közösséget, amelyek a kilencvenes évek fordulóján nem rendelkeztek élő hagyománnyal, de a 2000-es évek elején pontosan a hagyományápolásnak köszönhetően sikerült felébreszteni, összefogni, fellendíteni a közösségi életet.
Az egyik ilyen sikertörténet Miriszló esete. A faluban már régóta csak óvoda és elemi tagozat működik magyar nyelven. Ezek is speciális engedéllyel, vagyis létszám alatti csoportokkal. Ennek ellenére a helybéli óvónő, Szabó Csilla lelkes munkájának köszönhetően beindult a Miriszló Gyöngye Néptánccsoport, amely elindított egy folyamatot. Kolozsvárról Pillich Balázs és Varga Orsolya jártak le táncot oktatni. Az szervezéshez szükséges anyagiakat az óvónéni pályázta össze, közben a tánccsoport mellett létrejött a Miriszló Gyöngye Egyesület. Ez a kis csapat összefogta a gyerekeken keresztül az egész falu magyar lakosságát. A táncoktatás mellett számtalan kiszálláson vettek részt mind hazai településeken, mind pedig a határon túl. Majd következett az olyan alkalmak szervezése, amelybe bekapcsolódott a falu apraja nagyja. Szépen, lassan elértek oda, hogy 2019 májusában már a IV. Miriszló Gyöngye Fesztivált szervezték. „Kezdetben csak arra gondoltam, hogy meglepetést szerezzek néptánccsoportomnak, megalakulásunk negyedik évfordulóját ünnepeljük meg egy jó bulival, értem ezalatt a kultúrotthonban való fellépést és az azt követő táncházat. Mivel jó kapcsolatokat ápolunk Pillich Balázzsal, a kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes vezetőjével, szóba került, hogy a Tánc Világnapja alkalmából kézenfekvő egy fehéroroszországi profi néptánccsoport bemutatkozása is. Ha már így összejött minden, kiéleztem a dolgot és elhatároztam, hogy ez lesz az első Miriszló Gyöngye Fesztivál, melyet évente megrendezünk majd” – vallotta annak idején Szabó Csilla[1] és elindult a folyamat. „Minden évben meghívunk tapasztalatcserére 1-2 másik néptánccsoportot, hiszen az összetartásra neveljük a magyar gyerekeinket” – mondta az elnök asszony, és hangjából kiérződött azon elszántsága, amellyel az évek során bebizonyította: egy olyan kis közösségben is, mint amilyen a miriszlói, össze lehet fogni a gyerekeket és az ifjúságot, az erre egyik legalkalmasabb eszköz pedig a népzene és a néptánc. Azóta magyar napokat, edzőtáborokat, kirándulásokat szervez, két éve sikerült a község másik településén, Marosdécsén szórvány-székely néptáncbemutatót és ezáltal élő kapcsolatépítést szervezni, melyben a décsei református lelkipásztor, Gábor Ferenc is oroszlánrészt vállalt. Legutoljára a csíkszeredai Borsika Néptáncegyüttest fogadták, ahonnan 44 gyerek érkezett a kis Maros parti faluba. Ugyanakkor április 13-án a IV.„Kör, kör, ki játszik?” találkozót is a miriszlói óvodában tartották meg. Ez a rendezvény Fehér megye óvodásainak népi gyermekjátékok és versmondó vetélkedője. Eddig négyszer rendezték meg, melyből kettőt Miriszlón, hiszen az óvoda felszerelésével, nagy udvarával és a szülők példás hozzáállásával kiválóan alkalmas egy ilyen nagy méretű rendezvény lebonyolítására. 10 óvodából körülbelül száz gyermek jött el Miriszlóra.”[2]
A másik említésre méltó sikertörténet Székelykocsárd. Székelykocsárdon 2014-ben egy lelkes kis csapat létrehozta a Cserevár Egyesületet. Az egyesületnek azóta már honlapja is van. Így fogalmazták meg céljaikat, küldetésüket: „Egyesületünk legfőbb célja segíteni településünk és a szomszéd települések fejlődésében, gyerekeink nevelését, fejlődését jó irányba terelni, a felnőtteknek segíteni, hogy megtalálják a maguk számítását, munkáját, munkájuk eredményét és megmaradjanak itt, ahova a Jóisten elhelyezett bennünket. Székelykocsárdon a CSEREVÁR Egyesületbe tömörültünk azokkal, akik úgy éreztük, hogy nem csak panaszkodni kell, hanem össze kell fogunk és megálmodva, megtervezve közösségünk jövőjét, áldozatot vállalva, időt, pénzt és energiát nem sajnálva, cselekedni kell azért, hogy SZÉKELYKOCSÁRD ne csak a múltban és a jelenben, hanem a jövőben is bölcsőhelye lehessen egészséges, lelkileg erős, a közösségért dolgozó és közösségünket építő embereknek. Látjuk azt, hogy hatékonyabban tervezhetünk, dolgozhatunk és terveinkhez több támogatást is tudunk szerezni, ha összefogva erőinket egyrészt megosztjuk a munkát, másrészt felelősöket tudunk állítani egy-egy adott területre.”[3]
Az egyesület csapatának tagjai: Csegezi Zsuzsa polgármester, Szekeres Ildikó tanárnő, Kiss Dezső közgazdász, Kónya Tibor cserkészvezető, Nagy Katalin tanítónő és Basa Anna-Mária tanítónő. Sokrétű tevékenységeik között megemlíthetjük: nyári táborok szervezése, ahol előtérbe kerül a hagyományápolás, a székelykocsárdi Magyar Ház felújítása, amely ma a gr. Gálffy János Magyar Közösségi Ház nevet viseli, és házigazdája különböző kulturális tevékenységeknek, de itt bonyolítják a délutáni oktatást is. 2018-ban ugyanis beindult a szórványiskola program, melynek keretében saját kisbusszal szállítják a környékbeli falvakból a magyarul tanulni akaró gyerekeket, akiket szinte egyen-egyenként szednek össze, meggyőzve a szülőket, hogy miért érdemes anyanyelven tanulni.
Ez volna az a vázlatos körkép, amely betekintést nyújt azokba a tevékenységekbe, amelyek hagyományőrzés által megpróbálnak megmaradni, megőrizve a gyökereket új helyzetekben helytállni, arra nevelve az ifjú generációt, hogy a hagyományt nemcsak ápolni, őrizni kell, hanem sokkal inkább feleleveníteni, megélni, továbbadni.
[1] http://szabadsag.ro/-/szuletesnapi-bulibol-regionalis-neptanctalalkozo-iv-miriszlo-gyongye-fesztival. Letöltve 2019. dec. 19.
[2] Basa Emese: Születésnapi buliból regionális néptánctalálkozó: IV. Miriszló Gyöngye Felsztivál. In. Szabadság 2019. Május 24.,http://www.nagyenyed.ro/iv-miriszlo-gyongye-fesztival/. Letöltve 2019. dec. 15.
[3] http://www.cserevar.ro/. Letöltve 2019. dec.15.