Turzai Melánia: Hagyományőrzés Fehér megyében
Visszatekintve az elmúlt 30 évre, az 1989-1990-es fordulatra, a hagyományőrzés tekintetében nem sok bizakodásra okot adó tényezőt sorolhatunk fel. A megyének volt két fontosabb települése, ahol még élt a hagyományos népi kultúra bizonyos formában.
Az egyik település Torockó, a felbecsülhetetlen értékű épített örökségével, díszítő művészetével, csodálatosan egyedülálló viseletével. De ezek az értékek abban az időben muzeális értékké kezdtek válni, a festett bútort, a kovácsoltvas díszítményeket már nem készítették, a viseletdarabok is egyre fogytak, hiszen kihaltak azok a mesterek, akik értették a mesterséget. A családok osztoztak az örökségen, és sajnos az 50-es, 60-as években nagyon sok értékes holmit eladtak a nyugati turistáknak. Egyedül a varrottasok, a sajátos torockói „rámán varrott” és a keresztszemes terítők, párnák készültek nagyobb számban. A hagyományos szokások közül a karácsonyi betlehemezés és a Farsangtemetés maradt meg. Főleg az utóbbi vonzott nagyobb tömegeket Erdély különböző vidékeiről az eseményre, amely bizony a nyolcvanas évek végén létező helyzetben nagy kihívást jelentett. A legszomorúbb talán az volt – a nyolcvanas évek közepén itt tanítottam, – hogy szinte minden harmadik torockói ház üres volt, a leszármazottak esetleg hétvégén, vagy nyári vakációban jártak haza.
A másik település Magyarlapád. Itt, ahol a nyolcvanas években gyűjtöttem is, még számos élő hagyományos szokással találkoztam. A viseletüket büszkén hordták, és nem szakadt meg a folyamatosság, minden családban elkészítették a leány számára a viseletet, ebben konfirmáltak. De élő hagyományként említhetem a népzenét, néptáncot, az élet fordulóihoz, valamint a jeles ünnepekhez kapcsolódó szokásokat is.
A nyolcvanas évek közepén egy lelkes fiatalokból álló csapat (Sipos Ferenc, Szilágyi András, Turzai András és Molnár-Feri Márton) muzsikálni tanult, és megalakították a Piros Pántlikás zenekart, és egyre többen tanulták meg az öregektől a hagyományos férfitánc, a pontozó figuráit. Ezek a próbálkozások, törekvések, már a tudatos hagyományőrzés jeleit vetítik előre, amelyek kétségkívül a táncházmozgalom, valamint Kallós Zoltán és Könczei Ádám lelkesítő, biztató, támogató munkájának az eredményei.
Nagyenyeden, a Fehér megyei magyarság számára a nyolcvanas években is szellemi központot jelentő Bethlen Kollégiumban a hagyományőrzés inkább a hagyományok tiszteletére, megbecsülésére irányuló nevelésben merült ki. Hiányzott a tudatos gyűjtés, megtanulás, továbbadás folyamata. Voltak próbálkozások a táncházmozgalom enyedi meghonosítására, de a korabeli viszonyok nem tették lehetővé ennek meggyökerezését. Maradt tehát a kevésbé látványos szellemi harc: a diákokban tudatosítani, hogy milyen értékek birtokosai vagyunk, és megerősíteni bennük az érzést, hogy a hagyomány, legyen az a népi kultúra bármely szegmense, nem szégyellni való, hanem gyökeret jelent és követendő példa.
Az 1989-1990-es fordulatot követően gyökeres változás következett be a hagyományőrzés területén a Fehér megyei közösségek életében. Nem mondhatjuk azt, hogy egy csapásra, de lehet, hogy a nyolcvanas években végzett, csendes háttérmunkának beérett a gyümölcse.
- kép: Piros Pántlikás zenekar
Magyarlapád az első azon települések között, ahol már a 90-es évek elején, intézményes módon beindult a tudatos hagyományőrzés. A Piros Pántlikás együttes, kiegészülve táncosokkal, népdalénekesekkel meghívásokat kapott magyarországi és hazai táncháztalálkozókra. A siker megerősítette ezt a kis csapatot abban a tudatban, hogy milyen értékekkel rendelkeznek, és arra sarkallta őket, hogy ezt úgy lehet megőrizni, ha továbbadjuk. Beindult az utánpótlás nevelése: mind a tánctanítás, mind pedig a zeneoktatás területén. Egyre több népviseleti darabot készítettek. 1997-től minden nyáron tánctábort szerveznek, 2009-től az Ethnika Alapítvány, mint hivatalosan bejegyzett háttérintézmény, szervezetten irányítja a hagyományőrző munkát, és pályázatok útján megteremti a hozzá szükséges anyagi feltételeket is. Az Erdélybe, a Magyarlapáddal szomszédos Fugadra 2007-ben hazatelepülő Bánffy Farkas lelkesen támogatja a magyarlapádiak hagyományőrző törekvéseit. Egyik fő szervezője a nyári néptánctábornak, de lelkes támogatója a 2016-ban beindított szórványkollégiumnak is, amely a környék elnéptelenedett falvaiból gyűjti össze a gyermekeket, hogy anyanyelven tanulhassanak.
1990 után Torockón is megpezsdült az élet. A közösség lakói azonnal felismerték, hogy megmaradás egyetlen lehetséges útja az örökölt hagyományra való támaszkodás, az abból fakadó lehetőségek kiaknázása. Beindult a faluturizmus, az elhagyott, hagyományos torockói házak megújultak, benépesedtek, életre keltek. Ez megélhetést biztosított a már-már elnéptelenedő, reményvesztett közösségnek. 1999-ben a falu megkapta az Europa Nostra-díjat. A turizmus fejlődése maga után vonta a hagyományos népművészeti ágazatok újjáéledését. Király Ferenc megtanulta a bútorfestés technikáját. Nemcsak a régi díszítő motívumokat örökítette át, hanem a bútorok készítésénél hagyományos illesztési technikát alkalmazott. A faluban elkezdték újra készíteni a gyönyörű viseletdarabokat. 2014 júniusában megnyitotta kapuit a Duna-Ház. „A közösségi ház évről évre gazdagodó programkínálattal várja közönségét: színvonalas előadásoknak, gyerekprogramoknak, telt házas családi koncerteknek, színpadi produkcióknak, pódiumműsoroknak, szakmai fórumoknak, alkotótáboroknak, közönségtalálkozóknak ad otthont. Programjai a magyar történelemtől, szépirodalomtól a nyelvművelésen, filmen, fotón, festészeten át az erdélyi magyar vállalkozói készségfejlesztésig széles tematikai skálán mozognak. A Duna-Ház éves programtervének összeállításakor elsődleges szempont a kulturálisan hiánypótló, a nemzeti identitás megőrzését segítő, maradandó, minőségi élményeket nyújtó rendezvények szervezése. Emellett kiemelt cél, hogy a térség magyarsága számára hasznos ismereteket, a mindennapi életben alkalmazható, praktikus módszereket, információkat, stratégiákat nyújtó társadalmi és közéleti fórumoknak is teret adjon a közösségi ház. Ezzel egyúttal kiváló bemutatkozási lehetőséget biztosít a Kárpát-medence magyarlakta területein sikeresen működő mozgalmaknak, civil szervezeteknek. Kézenfekvő szempont továbbá a világviszonylatban is kimagasló kulturális értéket képviselő település és térség történelmének, hagyományainak megismertetése az idelátogatókkal.” [1]
[1] https://duna-haz.com/a-hazrol/ Letöltve 2019.nov.10.