Civil szervezetek

Tudástár

Bayerné Sipos Mónika

Civil szervezetek a magyarság szolgálatában Kárpátalján

Kelet-Közép-Európában a rendszerváltások után a kisebbségi közösségekben szinte egyik napról a másikra alakultak meg civil társulások, egyesületek. Azzal a céllal jöttek létre, hogy érvényesítsék polgári jogaikat, a jogállamiságot és a reformeszközöket valamint képviseljék a tekintélyelvű szocializmus demokratikus alternatíváját. A demokrácia bája rövid időre elvarázsolta a legkétkedőbbeket is, a nacionalista polgár akart lenni, a kollektivista pedig civil. (Végel 1998)

Mivel a nyolcvanas évek Kelet-Közép-Európában a kisebbségi civil társadalom fogalma kritikai-ellenzéki tartalommal telítődött, ezért a rendszerváltás után eleve politikai legitimációt biztosított. Végel László szerint a kisebbségi társadalmak abban különböznek a többségiektől, hogy bennük a nacionalizmus előretörése nélkül is szívósan élnek a polgári társadalom megosztó folyamatai, a személyes érdek, az individualizmus ellenében munkáló premodern közösségvágy. A kisebbségi csoportok ugyanis joggal teszik szóvá, hogy a modern állam az élet minden területére behatol, a modern társadalom egyetemes értékrendje erőszakosan megváltoztatja a hagyományos identitást. Miközben a modernizáció fellendíti a nemzetállamot, kifejezetten táplálja a többségi nacionalizmust, addig ugyanez a folyamat a kisebbségi közösségben kizárólag a romboló erőket szabadítja fel azért, mert nem jöhetnek létre a modern nacionalizmus alapjait képező intézmények és mechanizmusok, hiányoznak a megfelelő gazdasági erőforrások, tehát nem marad más összetartó erő, mint a szerves, hagyományos nemzeti értékeket őrző közösség illúziója, amely legalább az életérzés síkján pótolja a valóságos nemzeti struktúrákat. A kisebbségi közösség szalmaszálba kapaszkodik. Bár Végel tanulmányát a Vajdaságra vonatkozóan írta, több olyan gondolat köszön vissza benne, amely Kelet-Közép-Európa bármelyik országára, így Ukrajnára is érvényes. Ezek a következők: a kisebbségi tudat közösségépítő jelleggel bír, a kisebbségi közösség identitásának megőrzéséhez nem szükséges a nacionalizmus megléte. A többségi nacionalizmusnak ellenben negatív hatása van a kisebbségi társadalmakra. Fábián Ernő szerint „A kisebbség civil társadalma, mivel kényszerűségből alakul és elkerülhetetlenül beszűkített, éppúgy  nem lehet teljes értékű, mint a kisebbségi lét. (Fábián 1993b)

Az Európai Unió a következő jellemzőket tulajdonítja a civil szervezeteknek: nonprofit, önkéntesség, intézményesültség, függetlenség, közhasznúság. Az EU által meghatározott jellemzőkön kívül találhatunk még a civil szervezetekre vonatkozó jellemzőket: politikamentesség (ezért nem részei a politikai pártok a non-profit szektornak), a hosszú távúság, az intézményrendszerbe való be nem tagolódás. (Kulcsár–Domokos 2001: 10)

Civil szervezetek Ukrajnában már a szovjet időszakban is voltak, igaz szerepük nem volt jelentős. Az állam felügyelet alatt tevékenykedtek, „ellenzéki” politikai nézeteket nem nyilváníthattak ki és nem is támogathattak, tevékenységük főként a kultúra és ökológia területére koncentrálódott.

A 80-as évek végén, a 90-es évek elején egyre több független civil szervezeteket jegyeztek be Ukrajnában. Elsőként kerültek bejegyzésre a különböző jogvédelmi szervezetek (Ukrajnai Helsinki Szövetség 1988), melyek fokozatosan politikai szervezetekként kezdtek funkcionálni. Az így létrehozott civil szervezetekből aztán politikai pártok alakultak. Ilyen volt az Ukrán Írószövetség által létrehozott Narodnij Ruh Ukraini civil szervezet, mely már a megalakulásának évében politikai mozgalommá alakult. A nem politikai célú civil szervezetek tevékenysége továbbra is a kultúra és a környezetvédelem területén fejtette ki tevékenységét.

Amikor 1985 márciusában Moszkvában Gorbacsov került hatalomra, az átalakítás és nyilvánosság kezdetével a kárpátaljai magyarság számára is új időszámítás kezdődött. 1987-től fokozatosan, évtizedek óta nem tapasztalt hullámzásba jött a kárpátaljai politikai és közélet állóvize. Már 1987-ben magyar közművelődési egyesület alakult Ungváron és Munkácson. (Móricz 2001: 147) 1991 után a civil szervezetek száma rohamosan nőtt Ukrajnában. A jelzett évben még csak 300, 1996-ben már több mint 12 ezer, 2000-ben pedig közel 27 ezer civil szervezetet jegyeztek az ország területén.

A civil szervezetek száma Kárpátalján 2008-ban 8491 volt. Bár már beszélhetünk arról, hogy Ukrajnában is megkezdődött az úgynevezett „harmadik szektor” ébredése. Ennek ellenére azt lehet mondani, hogy a civil szféra fejletlen, kevés társadalomra ható eszközzel rendelkezik. Ennek egyik fő oka a forráshiány. Az állami támogatások mértéke rendkívül alacsony, mondhatni, csak formálisan vannak jelen az állami költségvetésben. Bizonytalanná teszi a civilek létfenntartását az is, hogy Ukrajnában nem létezik az úgynevezett 1%-os törvény, ami biztos forrással láthatná el a civil szervezeteket.

A nonprofit szektor jogi szabályozása Ukrajnában

Az ukrán jogszabályok szerint minden olyan szervezetet és intézményt, amelynek nem jövedelemszerzés a célja, nonprofit szervezetnek vagy intézménynek tekintenek. Így a civil szerveződések közé sorolhatjuk a jótékonysági alapokat és szervezetek, civil szervezeteket, alkotói egyesületeket, politikai pártokat, nyugdíjalapokat, hitelegyesületeket, vallási szervezeteket, lakóközösségeket, szakszervezeteket valamint azon jogi személyek társulásait, amelyek nem végeznek gazdasági tevékenységet és céljuk az alapítóik érdekeinek védelme.

A felsorolt szervezetekre vonatkozóan nincs általános jogszabály, ezek mindegyikét külön törvény szabályozza. A civil szférára vonatkozó két legfontosabb törvény a társulások és a jótékonysági alapok tevékenységét szabályozza. Ukrajnában a társulások jogi szabályozását az 2012-ben elfogadott, Polgári társulásokról szóló törvény szabályozza.[1] A törvény megfogalmazása szerint a polgári társulásoknak, két fajtája létezik: politikai párt és társadalmi (civil) szervezet. A civil szervezet olyan polgári társulás, melynek célja tagjai törvényes szociális, gazdasági, alkotói, nemzeti-kulturális, sport és egyéb érdekeinek kielégítése. Nem kerülhetnek bejegyzésre, vagy bírósági úton betilthatják azon bejegyzett szervezetek tevékenységét, amelyeknek célja: az alkotmányos rend vagy az ország területi egységének törvénytelen vagy erőszakos úton való megváltoztatása; az ország biztonságának aláásása, más országok hasznát szolgáló tevékenység végzésének formájában; háborús uszítás, erőszak vagy kegyetlenség, fasizmus és neonácizmus propagálása; nemzetiségi vagy vallási ellenségeskedés szítása; illegális katonai alakulatok létrehozása; az általánosan elismert emberi jogok korlátozása.

A szervezet tevékenységét érintő minden alapvető kérdést a közgyűlés dönt el.

A törvény szerint a civil szervezetek kötelesek rendszeresen adatokat közzétenni alapokirataikról, vezetőségükről, finanszírozási forrásaikról és kiadásaikról. A szervezetek hivatalosan bejegyzett munkatársaira szintén kiterjed a munkáról, szociális juttatásokról és társadalombiztosításról szóló hatályos ukrán törvénykezés.

Ukrajnában a civil szervezetek a következő szinteken működhetnek: a) összukrán, országos (a szervezet tevékenysége kiterjed az ország egész területére, és az ország megyéinek többségében működnek alapszervezetei), b) helyi (olyan szervezet, melynek tevékenysége egy adott területi egység vagy régió területére terjed ki), c) nemzetközi (olyan szervezet, melynek tevékenysége Ukrajna, illetve legalább még egy másik ország területére terjed ki).

A civil szervezetek önkéntes alapon egymás között egyesületeket, szövetségeket alapíthatnak, együttműködési megállapodásokat köthetnek. A civil szervezetek tevékenységében, amennyiben ezt az alapszabályuk tartalmazza, kollektív tagok is részt vehetnek. A szervezetek legalizálása kötelező, bejegyzés vagy a megalakulásról szóló írásos bejelentés útján. Ez utóbbi ritkán használatos. A civil szervezetek bejegyzését az igazságügyi minisztérium szervei végzik. Nem elegendő a szervezetet az igazságügyi szerveknél bejelenteni, mert az általuk kiadott bizonylatnak gyakorlatilag semmilyen jogi ereje nincs. Tényleges jogi személyi státuszt az állami bejegyzőnél történő legalizáció után kap a szervezet, ami teljesen független az igazságügyi minisztérium szerveitől. Ezután következik a szintén kötelező bejegyzés a statisztikai hivatalban, az adóhivatalban és társadalombiztosítási alapoknál.

Az alapokmányban alkalmazott módosításokat kötelezően be kell jelenteni és jegyeztetni. A civil szervezetek tevékenységének megszűnése átszervezés vagy likvidálás (önfeloszlatás, bírósági úton való feloszlatás) útján mehet végbe. A hivatalosan bejegyzett civil szervezeteknek joga van: a) polgárjogi kapcsolatok részesének lenni, vagyoni és nem vagyoni jogokat szerezni; b) saját és tagjai törvényes érdekeinek képviseletéhez és védelmezéséhez az állami és polgári szerveknél; c) más polgári egyesületek eszmei, szervezeti és anyagi támogatásához, és a megalapításukban való segítségnyújtáshoz; d) intézmények és szervezetek megalapításához; e) céljainak és feladatainak megvalósításához szükséges információk megkapásához az állami hatalmi és irányító szervektől, valamint a helyi önkormányzati szervektől; f) javaslatokat terjeszteni az állami hatalmi és irányító szervek elé; g) saját eszméinek és céljainak népszerűsítéséhez, valamint Ukrajna hatályos jogszabályaival nem ellenkező információ terjesztéséhez stb. h) a civil szervezeteknek jogában áll vállalatokat alapítani, ha azok szükségesek a szervezet alapokmányban lefektetett céljainak megvalósításához.

A civil szervezetek és társulásaik alapíthatnak nemzetközi civil szervezeteket vagy beléphetnek nemzetközi civil szervezetekbe, joguk van külföldi kapcsolatokat fenntartani, egyezményeket kötni, valamint részt venni olyan rendezvényeken vagy szervezni azokat, amelyek nem ellenkeznek Ukrajna nemzetközi kötelezettségeivel.

Az civil szervezet, amely nemzetközi civil szervezetet alapított vagy nemzetközi civil szervezetnek lett tagja, vagy más úton kiterjesztette a tevékenységét más ország területére, 30 napon belül köteles ezt bejelenteni az igazságügy minisztérium szerveinél, nemzetközi szervezetté való átminősítés céljából.

A kutatás: indokoltság, módszer

A civil szféráról azok tudnak a legtöbb, testközeli vagy specifikus, adott esetben azonban elfogult vagy érdekkötött információval szolgálni, akik nap mint nap találkoznak, kapcsolatban vannak a civil szervezetekkel. Tapasztalják a nonprofit szféra nehézségeit, az infrastrukturális hiányosságokat, az anyagi bizonytalanságot, a szervezeti irányítás nehézségeit, a pályázati kiírások visszáságait. A szervezetek fejlődése egy folyamat részét képezi, amely az ország függetlenségének kikiáltása óta zajlik. Újabb és újabb szervezetek megalakulása, mások erősödése végigkíséri a kárpátaljai magyar kisebbségi társadalom mindennapjait.

A kutatásom két fázisból állt. Jelen dolgozatban a félig strukturált interjúk során elhangzottak kerültek feldolgozásra.[2]

Helyzetfelmérő kutatásom során 17 interjút készítettem. Zömében olyan egyéneket kerestem meg, akik rálátással rendelkeznek a civil szférára, akik több civil szervezetnek az alapításában részt vettek, akik mögött számos civil kezdeményezés van, évek óta a nonprofit szférában tevékenykednek akár tagként, akár vezetőként. Az alábbiakban az általuk elmondottakat fogom elemezni, idézni. A pontosabb helyzetkép kialakítása érdekében arra kértem interjúalanyaimat, hogy őszintén válaszoljanak kérdéseimre. Ennek az lett a következménye, hogy a válaszadók több esetben fogalmaztak meg kritikákat a jelenlegi rendszerrel kapcsolatban, több esetben halkan jegyezték meg mondanivalójukat.

A magyar civil szféra, az autonómia törekvések vizsgálatakor Kárpátalja megyét jelöltem ki, de hozzá kell tenni, hogy a kutatásban leginkább a magyarok által lakott járások (Beregszászi, Munkácsi, Ungvári, Nagyszőlősi, részben Rahói, Técsői) vizsgálatáról volt szó, hiszen a magyar nemzetiségű lakosság, a kisebbségi civil szektor eloszlásakor a járási keret sokkal meghatározóbb. A vizsgálat adatai 2010-2012-re vonatkoznak, az eredményeket tekintve azonban többségében ma is helytállóak, hiszen a vizsgált szektor jelenleg is hasonló körülmények között működik, ami a vizsgált mutatók kiegyensúlyozottságát valószínűsíti.

A kisebbségi civil társadalom létrejötte

Egy dinamikusan fejlődő szektorról beszélünk, amelynek a társadalomra gyakorolt hatása nem elhanyagolható. Ukrajnában, Kárpátalján nagyjából három elkülöníthető időszakot nevezhetünk meg a civil társadalom fejlődése során: a 1992–2000, 2000–2004 és 2005–2009 közötti éveket, de ez ma is tart. Ukrajna függetlenségének kikiáltása utáni évektől beszélhetünk a civil szféra ébredéséről, amikor megalakultak az új, a kárpátaljai magyarság érdekeit tömörítő civil szervezetek. A kezdeti szakaszban a kárpátaljai magyar civil szféra tevékenységét a helyi magyarság politikai és társadalomszervezési programjának az ideológiai súlypontja, a kulturális örökség őrzése és ápolása, a helyi identitástudat megőrzése jellemezte. Így a szervezetek döntő többsége alapvető célként fogalmazta meg a helyi magyarság értékeinek megőrzését, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felkarolását, a magyar nyelvű oktatás fejlesztését.

A kezdeti időszakban a szervezetek a meglévő hiányokra igyekeztek választ adni.”A kezdetek kezdetén bíztunk a magyar kormány támogatásában. Úgy gondoltuk, hogy mivel nemes cél érdekében tevékenykedünk, támogatják tevékenységünket. Azóta sok minden megváltozott.[3]

Az elején a civil szervezetek és a pártok között sok volt a személyi átfedés. Ekkor még nem volt határozott igény a politikai és a civil szféra szétválasztására. Legtöbbször a civil szervezetek az egyes pártokhoz kötődtek. A pártok ugyanis létrehozták a maguk »civil« szervezeteit, vagy a meglévőket igyekeztek befolyásuk alá vonni.[4]

 

A 2000-es évek elejétől beszélhetünk a civil szféra második korszakáról. A Kárpátaljai Tanácsadó és Fejlesztő Központ vezetője így emlékezett vissza a korszakra:

 „Kucsma idején legalább kaptunk valami pénzt. A magyarországi források mellett voltak más külföldi támogatók, de a törvények, a bürokrácia sokszor lehetetlenné tette, hogy időben hozzájussunk a támogatáshoz.

 

2005-ben vette kezdetét a civil szféra ma is tartó harmadik korszaka:

Nagyon fontos, hogy a magyar civil szféra megerősödjön. Ki kell dolgozni a kisebbségi közösségépítés új modelljét, amely az elzárkózás, elvágyódás, migráció nélkül képes lehet egy olyan helyi civil társadalom megteremtésére, amely mindennek az alapja lehet.[5]

 

A társadalmi önszerveződés és a civil szektor jelenlegi helyzete Kárpátalján

Kárpátalján a nemzeti kisebbségek – közöttük a magyar – jellegzetes módon hozzájárulnak a helyi civil társadalom sokszínűségéhez, fejlődéséhez. 2004 óta folyamatosan növekszik a szervezetek száma a régióban, de a növekedés mögött igazán nincs tevékenység. A bejegyzett szervezetek munkáját nehezíti a túl sok adminisztráció.

Az ukrajnai magyar kulturális és civil szervezetek legfőbb céljuknak az anyanyelvi oktatási rendszer megtartását és fejlesztését, valamint az egzisztenciális biztonság erősítését tűzték ki. A magyar szervezetek fokozott figyelmet fordítanak az ukrajnai gazdasági folyamatokra. Távlati céljuk az autonómia megteremtése, de erre nincs egységes elképzelés.

Az ukrán állam nem nyújt ugyan anyagi támogatást a nemzetiségi alapon szerveződő civil szervezeteknek, de bizonyos adókedvezményeket biztosít számukra. A civil szervezetek bevételeinek nagyobbik része a pályázatokból és az üzleti szférából származik. Egyéni adományokról a lakosság szegénysége miatt alig lehet szó. A külföldi forrásoknak, a magyarországi támogatásoknak igen fontos szerepe van a civil társadalom életében.

A civil szervezeteknek nagy részére jellemző az amatőrizmus, ami akadálya a civil szféra jobb és hatékonyabb működésének.[6]

A szervezetek tevékenysége sokrétű, sok esetben egy-egy konkrét területhez kapcsolódik: Árva gyerekek megsegítése, hagyományok őrzése (cserkészet), Isten igéjének hirdetése – terjesztése, templom-felújítás, falunapok szervezése, polgárőri tevékenység, iskolai oktatáshoz kapcsolódóan az iskola, óvoda forrásainak kiegészítése, magyar oktatás segítése, illetve tehetséges, de hátrányos helyzetű gyermekek támogatása. A hobbi – tevékenységek szervezettebb végzése érdekében szerveződött egyesületek is jellemzőek:, borbarátok, mezőgazdászok, falusi turizmus. Vannak olyan szakmai szervezetek, amelyek egy adott területen tevékenykedők érdekeit karolják fel (pl.: pedagógusok, könyvtárosok, egészségügyi dolgozók, stb.). (Bayerné 2012: 191)

A civil szervezetek szerepvállalása és társadalmi megítélése

A kutatásba bevont személyek fontosnak tartották elmondani, hogy a helyi magyarság felkarolása, a hagyományok megőrzésének segítése, az éves rendszeres rendezvények, a nyári táborok, a szakmai továbbképzések, a karrierexpók, a tantárgyi vetélkedők megszervezése mind nagy eredmény. Mások arról számoltak be, hogy az általuk irányított szervezet különösen a társadalom számára hasznos, kiemelkedő funkciót tölt be.

Szervezetünket abból a célból hoztuk létre, hogy az állami árvaházakban élő gyermekek családba kerülését támogassuk. Eddigi munkánk során összesen 25 gyermek családba segítésénél működtünk közre. Van családunk, ahol 1-2 gyermek befogadására volt lehetőség, és van, ahol 5 gyermek nevelkedik. Mindezt nagy eredménynek tartjuk.[7]

Közösségünk megalakulásakor kijelentettük, hogy nem a szűk elit klubja kívánunk lenni, hanem az alkotni, tenni akarók sokszínű tábora. Ezeknek a célkitűzéseknek megvalósításában együtt kívántunk működni a magyar és a nem magyar, azonos feladatokat kitűző szervezetekkel itthon és külföldön egyaránt. Tevékenységünk szerteágazó, eredményeinket felsorolni lehetetlen. Több vállalkozásfejlesztési központot működtetünk Kárpátalján. Segítettünk a támogatások lehívásában a kolhozföldek birtoklevelesítésében, több polgármestert tanítottak meg pályázatot írni.

Kiemelném, hogy mindenre büszkék vagyunk, amit elértünk: útépítés, felújítás. töltésépítésárvízvédelem, a falusi turizmus tőlünk indult. De ami a legfontosabb: Egész Ukrajnában az első Tuor Infó irodát mi hoztuk létre. ACooperation Bridge 2003projekt keretein belül a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fejlesztési Ügynökség mintájára, kialakításra került az Ukrán- Magyar Területfejlesztési Iroda.[8]

Kárpátalján az ifjúság körében tevékenykedő szerveződések is komoly eredményeket, megvalósult terveket tudnak felmutatni. A szervezetek döntő többsége sikerként értékelte az általa szervezett rendezvényeket, melyekkel az évek során hagyományokat teremtettek, különböző szakmai, vallási, cserkésztáborok, tantárgyi vetélkedők, szakmai továbbképzések, táncházak, gólyabálok, karrier tanácsadások rendszeres megszervezését, az infrastrukturális fejlesztéseket, a magyar közösségi szellem, a helyi hagyományok, identitástudat erősítését.

Már két alkalommal sikerült megszerveznünk karrierképzést, amely valójában egy konfliktus menedzsment tréning volt, ahová az elnökség tagjait és az aktivistákat hívtuk meg egy belső csapatépítő tréningre. A Debreceni egyetemről, a hajdúsági hallgatókért alaptól érkeztek hallgatók, akik a képzést megtartották számunkra.[9]

Akkor fogjuk jól érezni magunkat, ha lesznek igazi közösségeink. Én a közösség itthon tartó erejében hiszek és bízok, és ezért tartom nagyon fontosnak a közösségi munka építését. Nagy eredménynek tartom, hogy kis közösségeket építünk, építettünk fiatal korban, a vezetők is közösséget alkotnak, és jól érezzük ebben a körben magunkat.

Nagy eredménynek tartom, hogy voltak olyan programjaink, amelyek túlnőttek önmagunkon. Június 4-én mi tudtuk megcsinálni Kárpátalja legnagyobb trianoni megemlékezését, amikor is fáklyákkal, békésen vonulva el tudtunk menni, megkoszorúzni a Szent István-szobrot, majd köszönetet mondani a kettős állampolgárság megszavazásáért a magyar konzulátus lépcsőin. Néha az aktuális ukrán rendszerrel torzsalkodva vagy komiszkodva, de úgy éreztük, hogy abban a pillanatban be kell vállalnunk ezeket a konfliktusokat, mert ezt követeli tőlünk a becsület és a haza.[10]

 

A civil szervezetek kapcsolatrendszere

Kárpátalján azzal a sajátos jelenséggel találkozunk, hogy zömében nem az etnikumok közötti, kisebbségi-többségi konfliktusok a leginkább jellemzőek, hanem a magyar szervezetek közöttiek, legyen szó akár politikai akár civil szervezetről. Vannak azonban olyan kérdések, célok, amelyekben meg tudnak egyezni az adott szövetségek. Az anyanyelvű oktatás fejlesztésének szükségességében, a magyar nyelvű oktatási rendszer megtartásában a nemzetiségi körzet létrehozásában egyetértés uralkodik. Közös cél a migráció megállítása, értelmiség helyben tartása, a szülőföldön való boldogulás elősegítése. A különböző társadalmi osztályok együttes érdeke, hogy megfelelő módon legyenek képviselve. Évek óta sikeresen működik együtt az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulása, valamint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség.

Szükség lenne egy kárpát-medencei, fórum jellegű civil együttműködési hálózat kialakítására. 2010-ben már kezdeményeztük a kisebbségi magyar támogatáspolitika újragondolását és reformját. Társaimmal azon vagyunk, hogy a kultúra és a tudomány vonatkozásában különböző határon túli civil szervezetekkel tartós stratégiai kapcsolatot alakítsunk ki.[11]

A civil szféra politikához való viszonyát a civil szervezetek vezetői különbözően ítélték meg. Egyik civil szervezeti vezető szerint:

A politikának szüksége van a civil szervezetekre, mivel a Kárpátalján élő magyarok olyan kevesen vagyunk, hogy értelmetlen lenne két külön szereplőként tenni az érdekeinkért. A kisebbségi lét miatt együttműködésre van ítélve a politika és a civil szféra. Azonban ez veszélyeket is rejt magában, mivel a politika természete és a civil szféra autonómiája nehezen összeegyeztethető.[12]

„Egy civil szervezet működése mindig politikafüggő. A politikai szereptől függően változnak a szervezet feladatai és szerepkörei.”[13]

Ukrajna függetlenségének kikiáltásakor szembesültek a szakemberek a helyi önkormányzatok problémájával. Működésük a jelenlegi törvények és szabályozás következtében nem megfelelő. Mivel helyi szinten nincsenek döntési hatáskörök és a források is erősen korlátozottak sokszor problémát okoz, ha egy civil szervezet és egy helyi tanács együtt kíván működni. A helyi önkormányzatok nem tudják ellátni maradéktalanul feladatukat, és a rendszer irányítási mechanizmusai sem hatékonyak. A civil szervezetek bevonása és részvétele az önkormányzati döntéselőkésztésbe pedig nagy hiányossága a rendszernek. (Darcsi 2010)

Ennek ellenére van jó példa a helyi önkormányzatok és civil szervezetek közötti együttműködésre: a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulása, ismertebb nevén a Kárpátaljai Magyar Önkormányzati Fórum valamint a régióban lévő települések kapcsolata. A szervezet megalakulása révén lehetőség nyílt arra, hogy a nemzeti hagyományokat figyelembe véve a magyarok, románok, szlovákok, németek lakta községek, települések polgármesterei az eddiginél még hatékonyabban, célirányosabban dolgozzanak együtt. A példás önkormányzati együttműködés révén a KHÖT közreműködésével is számos magyarlakta település kapta vissza eredeti nevét. Közel 10 új önkormányzat jött létre. A Szülőföld Alap támogatásával indult meg az Internetet minden magyarlakta településnek” című projekt, amelynek segítségével 2006-2010 között 98 települést, illetve közel 300 intézményt kapcsoltak be az internet-hálózatba. Az arculatmegőrző program keretében a KHÖT 91 darab kétnyelvű címeres települési-köszöntő táblát készíttetett el és állított fel Kárpátalja 38 településén.

Más pozitív példával nem találkoztunk. Sokkal inkább az a jellemző, hogy mind a helyi tanácsok, mind a helyi civil szervezetek elzárkóznak egymástól. Egy esetleges Civil Tanács megalakításában több szervezet aktív szerepet vállalna, de csak abban az esetben, ha egyenlő jogokkal és lehetőségekkel rendelkeznének a résztvevők.

Az önkormányzatoknak nem szívügye a civilekkel való együttműködés, félnek tőle. Polgármesterektől függ, meg van kötve a kezükmeg van határozva, hogy mire tudják költeni a pénzt. Nincs megoldva, mint fejlettebb civil társadalmakban.[14]

Nagyobb települések esetében találkozhatunk olyan esetekkel, amikor is az önkormányzat valamilyen módon igyekszik segíteni a hozzá forduló civileknek. Egy rendezvény kapcsán biztosítják a termet, segítenek egy adott program megszervezésében, csekély mértékben hozzájárulnak egy fontosabb esemény támogatásához.

Fordultunk már anyagi segítségért a megyeházához, s kaptunk is némi pénzt egyik rendezvényünk lebonyolításához, de a sok dokumentáció, az ide- oda kilincselgetés, az utánajárás és a sok adminisztráció elveszi a kedvünket.[15]

Többször kaptunk már segítséget a városi önkormányzattól. Igaz, hogy nem pénzben fizettek, de nekünk azzal is sokat segítettek, hogy egy adott rendezvény lebonyolításához ingyen használhattunk egy termet. Más esetben külföldi utazásunkhoz rendelkezésünkre bocsátották az önkormányzat tulajdonában álló kisbuszt.[16]

A szervezetek mindegyike jó kapcsolatokat igyekszik ápolni mind a megyében, mind más határon túli területen működő civil szervezetekkel. A gyakorlat ettől sokszor eltér. Az együttműködés szempontjából előnyben vannak azok a szervezetek, amelyek hasonló tevékenységi körben mozognak, azonos célokat fogalmaznak meg. Az egyéb civil szervezetekkel való kapcsolattartás fontos szerepet játszik a szervezetek tevékenységeiben. Elhangzottak olyan vélemények is, miszerint esélytelen együttműködésre bírni a Kárpátalján működő civil szerveződéseket. Mindennek oka abban keresendő, hogy a civil szervezetek több esetben rákényszerülnek arra, hogy egy adott politikai szervezet mellett tegyék le voksukat.

Amikor politikai erők azon fáradoztak eredményesen, hogy az anyagi támogatások elkérésével más szervezeteket hozzanak létre, akik kénytelenek voltak az alapszabályban deklarálni a civil műfajtilyen szervezetekkel együttműködni nagyon nehéz. Amikor az ellenszervezetek akcióra készülnek, a kárpátaljai magyarság egységének hiányát sírják vissza A kárpátaljai magyarság közönyös, tájékozatlan, jelentős része félreinformált.[17]

Ha sikerülne tisztázni az elvi kérdéseket, az együttműködésnek semmi akadálya nem lenne.  Sajnos az elvi kérdésekből következnek a gyakorlati lépések.

A kárpátaljai magyar civil szerveződések előbbre jutásának sokszor az az akadálya, hogy a szervezetek tagjai, vezetői nem tudják, hogy mit is akarnak pontosan.

 „Az ifjúsági szervezetek között nálunk az a probléma, hogy nem igazán próbálják egymást segíteni, mindenki a saját maga hasznát nézi. Nem jellemző az, hogy közösen pályáznánk, pedig lehet, hogy sokkal könnyebb lenne, és biztos lennének közös céljaink, közös érdekeink., Nagyon nehéz egy asztalhoz ültetni különböző szervezeteket.[18]

A kárpátaljai magyar civil szférában a társulások létrehozása: a hasonló témakörben tevékenykedő szervezetek klaszterekbe szerveződése elősegítené az egész civil szférát átfogó szövetség létrehozását, és így létrejöhetne az együttgondolkodás lehetősége. 2011 májusában a Magyar Ifjúsági Konferencia kárpátaljai tagszervezetei megtették az első lépést, amikor is megalakították a Kárpátaljai Magyar Ifjúsági Tanácsot (KMIT). A tanács célja a kárpátaljai magyar ifjúsági szervezetek együttműködése, kulturális örökségünk megőrzése, közös programok serkentése, a helyi fiatalok kulturális életének támogatása, nemzeti hagyományok, anyanyelv megőrzése és ápolása, nemzettudat formálása, a szülőföldön való maradás és a magyar nyelven való tanulás fontosságának hangsúlyozása, a magyar ifjúság testi, szellemi, erkölcsi fejlődésének segítése. A kutatásba bevont személyek elmondása szerint a KMIT jelenleg informális szerepet tölt be a helyi civil szervezetek között. Valódi célját, nem tudja betölteni, megalakulása óta nem tudott nyitni más civil szervezetek felé.

Mindezek alapján a kapcsolatok fenntartásának négy fő célja mutatható ki: szakmai kapcsolatépítés, különböző jellegű érdekérvényesítés, anyagi erőforrások megszerzése, az azokhoz való hozzájutás lehetőségének bővítése valamint az információszerzés.

A civil szervezetek szerepe, jelentősége a kárpátaljai magyarság életében

Az állampolgárok önkéntes szerveződései a társadalmi-kulturális élet fontos elemei, tevékenységük, szerepvállalásuk révén nagymértékben hozzájárulnak a társadalmi problémák kezeléséhez, a közösségi szükségletek kielégítéséhez. Jelentős társadalomszervező és érdekmegjelenítő szereppel bírnak, az állampolgárok számára megfelelő keretet biztosítanak az önszerveződésre, lehetővé teszik, hogy meghatározott cél, azonos érdeklődési kör mentén létrehozzák saját egyesületeiket, klubjaikat, szövetségeiket, úm. közösséggé szerveződjenek, kifejezzék igényeiket, meghatározzák szükségleteiket, érvényesítsék érdekeiket. A szervezet tevékenységében való aktív részvétel, szerepvállalás kapcsán elősegítik, illetve lehetővé teszik, hogy az egyének részt vegyenek, bekapcsolódjanak a közösségi cselekvésekbe, társadalmi tevékenységekbe, ugyanakkor erősítik az emberek társadalmi kötődéseit. (Kuti 1997)

Fontos véleményalakító, érték- és magatartásformálók egyben, meghatározó szerepet töltenek be a polgár-tudat, az állampolgári öntudat, a civil tudatosság kialakításában, fejlesztésében. (Vajda 1997) Aktív politikaformáló szerepük is van: egyrészt jelentős közvetítő szerepet töltenek be az állam (a kormány) és az állampolgárok közötti információ- és véleménycsere folyamatában, másrészt a politikai és szakmai döntéshozók számára jelzik a kielégítetlen, illetve újonnan felmerül ő társadalmi igényeket, szükségleteket. (Kuti 1997) Az öntevékeny szervezetek maguk is aktívan részt vállalnak a felmerülő társadalmi igények, szükségletek ellátásában, az átlagostól eltérő, speciális szükségletek felismerésével, kielégítésével sok esetben innovatív, illetve hiánypótló (szolgáltató) szerepet is betöltenek. (Nárai 2003)

A Kárpátalján működő különböző alapítványok, egyesületek, más nonprofit szervezetek számos formában kapcsolódnak be a kisebbségi társadalom életébe. Azért dolgoznak, hogy székhelytelepülésük, járásuk, megyéjük, illetve az ott élő lakosság életkörülményeit szebbé, jobbá, tartalmasabbá tegyék. Munkájukkal hozzájárulnak a különböző társadalmi problémák megoldásához, településük fejlődéséhez. Van, ahol ezt látványosabban és hangosabban teszik, szinte mindenki, vagy legalábbis a lakosság nagy része számára észrevehető módon. A kutatásba bevont szervezetek háromféle módon indokolták a magyar civil szektor jelentőségét:

  1. A társadalmi szükségletek ellátásában sokszor hiánypótló szerepet töltenek Gyakran olyan feladatokat látnak el, olyan speciális igényeket elégítenek ki, amelyek ellátását az állam, vagy más szervezetek nem vállalnak fel. Emellett fontos szerep hárul rájuk a hátrányos helyzetűek, rászorulók támogatásában is. A különböző szükségletek kielégítése, közösségi feladatok ellátása révén aktív resztvevői a társadalmi jólét biztosításának, környezetük fejlesztésének.
  2. A lakosság kisebb-nagyobb csoportjait összefogva közösségszervező erőkent jelennek meg, képesek aktivizálni az állampolgárokat, érdekeltté teszik őket abban, hogy foglalkozzanak közvetlen környezetük
  3. Mozgósítják az embereket különböző, általában közcélú feladatok ellátására; a társadalom „alulról jövő kezdeményezéseiként” elősegítik a helyi, állampolgári érdekek érvényesítését, hozzájárulnak a kisebbségi politikai kultúra fejlesztéséhez.

Az interjúk során elhangzott vélemények igazolják a szervezetek jelentőségét, is annak fontosságát, hogy mindaz, amit tesznek fontos Kárpátalja jövője szempontjából.

Önkéntes, vallásos, politikamentes mozgalomként, a Kárpátalján élő magyar fiatalok testi, lelki, társadalmi és szellemi képességeik kifejlesztésére koncentrálunk, fontos szerepet játszanak a helyi fiatalok identitástudatának formálásában.

Azon szervezetek, amelyek a társadalom tagjainak lelki nevelésével foglalkoznak, kiemelt célként kezelik a magyarság hitben való megerősítését, Isten szolgáinak lelki megerősítését azzal a szándékkal, hogy később kijelölt helyükön, a magyarság pásztoraként megállják a helyüket.

Egyik rendezvényük alkalmával éreztették azt velük, hogy mekkora jelentőséggel bírunk nem csak az adott felsőoktatási intézmény hallgatói körében, hanem az egész járás területén.[19]

Volt olyan alkalom, amikor március 15-én Kárpátalja kulturális fővárosában Beregszászban, pont a két magát érdekérvényesítőnek tartó két politikai irányzatot képviselő szervezet torzsalkodása miatt a mi megemlékezésünk volt a legnagyobb, ahová a legtöbben jöttek el. Érezték, hogy ezek fiatalok, ezek civilek, mást is fel tudnak vállalniMegcsömörlött a sok szótól a kárpátaljai magyar ember, és ebből adódóan szükségük van arra, hogy tényleg az alkalomra vetett hangsúlyt próbálják kiemelni.”[20]

 

A helyi civil szervezetek human erőforrásai, anyagi helyzete

 

A szervezetek humán erőforrási helyzetének elemzésével a kérdőíves kutatásomban részletesen foglalkoztam. A személyes interjúk során csak részlegesen érintettük a kérdést. A civil szervezetek anyagi helyzetéről, infrastrukturális ellátottságáról elég rossz képet vázoltak fel a megszólaltatott vezetők. Szerintük a szervezetek mintegy háromnegyedében komoly gondok vannak. Tartozások, el nem számolt pályázati pénzek mindennapos dolgok.

Az interjúalanyok közül többen kiemelték, hogy a kárpátaljai magyar szervezetek lehetőségei, működési feltételei igen eltérőek. A megyei szinten tevékenykedő, városi székhelyű nonprofitok anyagi kondíciói lényegesen jobbak, mint községi társaiké, akik jóval hátrányosabb helyzetből indulnak a forrásokért folyó versenyben. A kisebb hatókörrel, falvakban működő civil szervezetek jelentős része nem rendelkezik a tartós működéshez szükséges stabil pénzügyi háttérrel, így a minőségi működés, professzionális feladatvállalás helyett, illetve annak rovására energiáik nagy részét a fennmaradáshoz, elemi működéshez szükséges feltételek előteremtésére kénytelenek fordítani.

A beszélgetések során elhangzottak egyértelműen alátámasztják Kuti Éva azon megállapítását, hogy minél nagyobb településen működik egy nonprofit szervezet, annál nagyobb esélye van arra, hogy több finanszírozási csatornát tud megcsapolni, ami által nagyobb esélye van arra is, hogy bevételei meghaladják azt a szintet, amely biztosítja a tartós és tényleges működéshez szükséges megfelelő anyagi hátteret, lehetővé teszi az elképzelt célok, vállalt feladatok minőségi teljesítését. A szervezetek gazdálkodási lehetősége, gazdasági ereje ugyanis nagymértékben az igénybe vett finanszírozási mechanizmusok számának a függvénye. (Kuti 1997)

A civil szervezetek vezetői nincsenek felkészülve szakmailag és lelkileg sem a civil szférával kapcsolatos kihívásokra.

A civil szférához lélek kell: hiába a millió ötlet, mert akkora a bizonytalanság, hogy az felemészti az emberek energiáit. Egy átlagos civil szervezet évente egy-két rendezvényt rendez, ami nagyon kevés. Olyan képzések kellenének, amelyek ráébresztenék az embereket, hogy mi is a civil szféra feladata, hogyan kell kommunikálni az emberekkel, hogyan kell csapatban dolgozni. Ezekre van szükség.[21]

Az interjúalanyok arra kérdésre, hogy miben látják a kárpátaljai magyar civil szféra nehézségeit vegyes válaszokat adtak.

A bürokrácia nagy probléma: egyrészt túlságosan leköti a szervezetek energiait, másrészt nagyon lassú.[22]

A kárpátaljai magyar civil szervezetek érdekegyeztetésének alacsony foka önmagában komoly gátja a civil szféra hatékonyságának. A magyar civil szervezetek a szervezettség hiánya miatt nem tudnak fellépni egységesen a magyarságot érintő ügyekben.

A kárpátaljai magyar közösségben jelenlévő érdekellentétek és a kompetenciák körüli viták is nagyban gyengítik a szervezetek egységes fellépését.[23]

A pályázatok elbírálásánál szinte minden megkérdezett civil szervezeti vezető tudott említeni valamilyen visszaélést, bár konkrét esetekről nem számoltak be. Azonban szinte minden kiírónál tudtak mondani valamilyen „gyanús ügyet”.

A magyarországi állami támogatási rendszerre, pályázati kiírásokra is sokan panaszkodtak. Hiába merül fel több jelentős érdekegyeztető fórumon az anyaországi támogatáspolitika nagyobb átláthatóságának és a támogatások elosztásának, nagyobb legitimitásának igénye, egy új rendszer kialakítása hosszadalmas folyamat és túllépi a civil találkozók kereteit.

Konklúzió

 

A Szovjetunió felbomlásával a régióban önszerveződések révén érdekvédelmi szövetségek keletkeztek. A kezdetben irodalmi stúdióként, majd önálló független szervezetként működő civil csoportosulások behálózták a különböző társadalmi rétegeket. A hatalmi változások, törvénymódosítások következtében a függetlenedés után még civil szervezetként működő mozgalmak folyamatosan átalakították tevékenységüket, profiljukat és politikai szerepet vállaltak, egyesek politikai párttá szerveződtek. (Bayerné 2011a, 2011b)

Az ukrajnai magyar civilszervezetek, intézmények négyes tagoltságúak: KMKSZ közeli szervezetek, UMDSZ közeli szervezetek, független civilszervezetek, intézmények, valamint államilag fenntartott magyar intézmények. (Dupka 2005) Jelenleg a magyar kulturális és szakmai szervezetek politikai tevékenysége döntően az anyanyelvoktatás fejlesztésére, a magyar nyelvű oktatási rendszer megtartására és fejlesztésére irányul, ezen kellene változtatni. A Kárpátalján bejegyzett és aktívan működő érdekvédelmi szervezetek elsődleges feladata az kell legyen, hogy megalapozzák a közös elképzeléseiket, programjavaslataikat a hatalmi szervek felé. Egymás elfogadása, kölcsönös eredmények elismerése, valamint az ideológiai semlegesség hosszabb távon az egységes képviselet kialakulásához vezethet. (Bayerné 2011a) A szervezetek döntő többsége nem foglal állást az autonómia témában. Többen úgy vélik, hogy szervezeti szinten nincs szükség arra, hogy bekapcsolódjanak az önrendelkezésért vívott harcba. A kérdés sok esetben a társadalmon belül a civil szervezeteket, azok tagságát is megosztja. (Bayerné 2013)

Írásomban arra vállalkoztam, hogy áttekintsem a kárpátaljai magyar civil szervezetek helyzetét. Azt vizsgáltam, hogy melyek a legjelentősebb kisebbségi civil szervezetek. Fontos célként fogalmaztam meg annak elemzését, hogy milyen kisebbségi, önállósodási törekvések fogalmazódtak meg, hogyan változtak a történelem függvényében, hogyan jelentkeztek a magyarság érdekeit védő szervezetekben. Ennek érdekében interjús kutatást készítettem a Kárpátalján élő civil szervezeti vezetőkkel. Kutatásaim végén a következő következtetésre jutottam: nem feltétlenül a civil szervezetek feladata az autonómiáért való küzdelem. Az autonómia követelése, kiharcolása főként a politikai szervezetekre tartozik. Nem kell többet várni a kárpátaljai magyar civil szervezetektől, mint ami az ő feladatuk. Hordozzák magukban az autonómia lényegét és ez a fontos.

Magyarországnak és vele együtt Közép-Európának alapvető érdeke az egységes, független, gazdaságilag jól működő Ukrajna léte. Ez ugyanakkor egész Európának is érdeke. Ez az érdek azonban csak akkor érvényesülhet, Magyarország keleti szomszédja csak akkor lesz mai formájában Európa megbecsült, jól prosperáló országa, ha minden polgára teljes életet élhet nemzetisége, vallása, kultúrája szerint, és ha érvényesül a társadalmi igazságosság európai normája.

Irodalom:

Bayerné Sipos Mónika. 2011a. Konszenzus és konfliktus a mai kárpátaljai társadalomban. Görbe háttal. In Kupa László. (szerk.) Interetnikus konfliktusok Közép-Európában a múltban és a jelenben. Tanulmánykötet. Pécs: Virágmandula Kft. 194-203.

Bayerné Sipos Mónika. 2011b. A hatékony érdekérvényesítés mechanizmusai a civil szervezetek szemszögéből Kárpátalján. In Szappanyos Melinda. (szerk.). IX. Országos Interdiszciplináris Grastyán Konferencia Előadásai. Pécs: Grastyán Endre Szakkollégium. 47-56.

Bayerné Sipos Mónika. 2012. Politikai és civil szervezetek viszonya Kárpátalján. In Kupa László (szerk.). Együttélés és együttműködés – Interetnikus kooperáció Közép Európában. Tanulmánykötet. Pécs: Virágmandula Kft. 186-198.

Bayerné Sipos Mónika. 2013. Magyar civil szervezetek érdekérvényesítési, érdekképviseleti szerepben Kárpátalján. Civil szervezetek szerepe az önrendelkezésért vívott harcban. Egy kérdőíves felmérés tanulságai. In PhD-konferencia 2013 elektronikus tanulmánykötet. Felelős kiadó: Dr. Hatos Pál. Budapest: Balassi Intézet, Márton Áron Szakkollégium. 391-404.

Bayerné Sipos Mónika. 2014. A kárpátaljai magyar kisebbség autonómia törekvései. PhD értekezés. Pécsi Tudományegyetem, Interdiszciplináris Doktori Iskola.

Darcsi Karolina. 2010. A 2006-os ukrajnai választások és a kárpátaljai magyarság. In szerkesztő: G. Varcaba Ildikó. II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Lehoczky Tivadar Intézetének tanulmánygyűjteménye. Ungvár: Poli Print Kiadó. 63-87.

Dupka György. 2005. Kulturális stratégia a kárpátaljai magyar intézményrendszer tükrében (munkaanyag). Együtt 1. 72-89.

Fábián Ernő. 1993. .Az autonóm társadalomszerveződés előzményei. Meditáció a pre-civil társadalomról Erdélyben 2. A Hét 1993/25 4-5.

Kulcsár László–Domokos Tamás. 2001. A civil szervezetek és az önkormányzatok együttműködési lehetőségei a Kárpát-medencében. Kutatási beszámoló a Civil szervezetek a Kárpát-medencében című pályázathoz. Budapest: Státusz Társadalomkutató Egyesület.

Kuti Éva. 1997. Van-e válaszunk a nonprofit szektor fejlődésével összefügg ő kihívásokra? INFO-Társadalomtudomány. 42. 7-15.

Móricz Kálmán. 2001. Kárpátalja sorsfordulói. Budapest: Hatodik Síp alapítvány.

Nárai Márta. 2003. Civil szervezetek egy kisváros életében. Tér és társadalom, 2003. 1. 91-115.

Vajda Ágnes. 1997. A nonprofit szervezetek szerepe a társadalomépítésben. INFO-Társadalomtudomány. 42. 23-30.

Végel László. 1998. Civilitas és kisebbség. REGIO, Kisebbség, politika, társadalom. 3.

[1] Закон Про об’єднання громадян (Egyesületi törvény.) http://zakon4.rada.gov.ua/laws/show/2460-12 (2013.07.04.)

[2] A dolgozat részben megegyezik A kárpátaljai magyar kisebbség autonómia törekvései című PhD értekezésem egyik fejezetével.

[3] Az adatközlő nem járult hozzá nevének feltüntetéséhez.

[4] Részlet az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Beregszászi Járási Szervezetének alelnökével, 2012. 05. 06-án készített interjúból.

[5] Részlet a Gerevics Jánossal, a Kárpátaljai Tanácsadó és Fejlesztő Központ vezetőjével 2012. 05.05-én készített interjúból.

[6] Részlet a Horkay Sámuellel, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Járási szervezetének elnökével 2010. 05. 20-án készített interjúból.

[7] Részlet a Kurmay Sándorral, a Kezünkben a Jövő Alapítvány elnökével 2010. 05. 26-án készített interjúból.

[8] Részlet a Tarpai Józseffel, az Ukrán- Magyar Területfejlesztési Iroda vezetőjével, a szerző által 2012. május 5-én készített interjúból.

[9] Részlet a Turányi Tányával, a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók (KMDFKSZ) egykori vezetőjével 2012. 11.03-án készített interjúból.

[10] Részlet a Varjú Zoltánnal, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola Hallgatói Önkormányzatának egykori vezetőjével, a Görög-katolikus Ifjúsági Szervezet aktív tagjával 2012. 11. 01-én készített interjúból.

[11] Részlet a Dupka Györggyel, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének vezetőjével 2010. 05. 17-én készített interjúból.

[12] Részlet az Orosz Ildikóval, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség vezetőjével, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnökével 2012. 05.05-én készített interjúból.

[13] Részlet a Kádár Rozáliával, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Beregszászi Járási szervezetének elnökével 2012. 05. 05-én készített interjúból.

[14] Részlet a Csok Mártával, Nagybereg község polgármesterével 2010. 05. 21-én készített interjúból.

[15] Részlet a Turányi Tányával, a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók (KMDFKSz) egykori vezetőjével 2012. 11.03-án készített interjúból.

[16] Részlet a Bárdos Istvánnal, a Bendász István 4-es számú Cserkészcsapat, a Cserkészliliom Alapítvány, vezetőjével 2010. 05. 25-én készített interjúból.

[17] Részlet a Horkay Sámuellel, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Járási szervezetének elnökével 2010. 05. 20-án készített interjúból.

[18] Részlet a Popovics Pállal, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnökével 2012. 10. 31-én készített interjúból.

[19] Részlet a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szövetség elnökével 2010. 05. 25-én készített interjúból.

[20] Részlet a Varjú Zoltánnal, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola Hallgatói Önkormányzatának egykori vezetőjével, a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet aktív tagjával 2012. 11. 01-én készített interjúból.

[21] Részlet a Varjú Zoltánnal, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola Hallgatói Önkormányzatának egykori vezetőjével, a Görög-katolikus Ifjúsági Szervezet aktív tagjával 2012. 11. 01-én készített interjúból.

[22] Részlet a Turányi Tányával, a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók (KMDFKSZ) egykori vezetőjével 2012. 11.03-án készített interjúból.

[23] Részlet a Horkay Sámuellel, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Járási szervezetének elnökével 2010. 05. 20-án készített interjúból.