Civil kép a médiában I.

Bodó Barna és Brînzan- Antal Krisztina Erdély Tudástár

Romániai magyar civil szervezetek tevékenységeinek változása a rendszerváltást követően

Motiváció

Az alábbi dolgozat személyes indíttatásból íródott, mivel három éve tevékenykedem a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségénél. Első körben a feladatom az volt, hogy a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének hírlevelét állítsam össze. Ez a megbízatás nagy kihívás volt számomra, mivel az újságírás szakon civil hírlevél-készítést nem tanítottak. A hírlevél kéthetente jelent meg a szervezet hivatalos honlapján és eljutott több mint 100 civil szervezethez. A hírlevél tartalmazott magyarországi-, erdélyi-magyar-, romániai-, európai híreket, valamint civil szervezetekre vonatkozó pályázati kiírásokat.

A szerkesztői munka hetedik hónapjában egy konferenciára voltam hivatalos, ahol képviselhettem a szervezetet. Negyvenegy szervezet küldötteinek részvételével rendezte meg a DARA (Délalföldi Regionális Alapítvány) a Kárpát-medencei nemzetközi civil találkozót. Az Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről, Őrvidékről, Muravidékről és Magyarországról érkezett vendégek 2014. június 27-29. között első alkalommal tanácskoztak a zsombói József Attila Községi Házban. A programok helyszíne Zsombó és Ópusztaszer voltak.

A következő évben 2014-ben a civil hírlevél szerkesztését felváltotta egy még nagyobb feladat, egy publikációs lehetőség, a MCSZESZ által kiadott Civil Fórum c. lapban. Abban az évben lehetőségem nyílt interjúkat közölni a nagycsaládosok és a tehetséggondozás tematikájában. A cikkek elkészítése után a magyarságtudatom erősödött.

A szervezetben való tevékenység a Civil Fórum-cikkek megírását követően sem ért véget. Hónapok teltek el, és én egyre nagyobb kapcsolatrendszert alakítottam ki, és ennek hatására egyre többet tudtam meg a civil szervezetekről. Láttam civil szervezeti sikereket, láttam kudarcokat, de ami lényeges, láttam a probléma megoldási folyamatokat is.

2015-ben a MACISZESZ elnöke felajánlott egy publikációs lehetőséget. Sepsiszentgyörgyi városnapok címmel elkészítettem az anyagot az Erdélyi Magyar Civil Évkönyv 2015-ös kiadásába. Az évkönyv idei tematikája a magyar napok feltérképezése Erdélyben.

Ugyanebben az évben szellemi honvédővé lettünk kollégáimmal, Budapesten a CÖF szervezte konferencián, novemberben. A konferenciát követő héten a munkatársakkal és a szervezet elnökével civil karavánra indultunk. Az úti cél Petrozsényba vezetett, mivel korábban, szeptemberben képviseltem a petrozsényi civil szervezetet egy konferencián. Még soha nem jártam ott, ezért izgatottan vártam, hogy igaz az, amit hallottam, vagy sem. A nagyszüleim mesélték, hogy Petrozsény egy virágzó gazdasággal rendelkező város, amely a térség bányáival és a kapcsolódó iparral jólétben tartja lakóit.

A nagyszülők története 2015-re teljesen megváltozott. A bányákat és gyárakat bezárták és rengetegen elköltöztek a városból, mivel nem volt, amiből megéljenek. Az ott működő civil szervezeteknek nem az volt a gondjuk, hogy nem tudnak pályázni, hanem az, hogy a magyarság 20 év leforgása alatt 70 százalékot csökkent. A tanácsadáson részvevők elmondása szerint pár éven belül elrománosodik egész Petrozsény. Akkor mértem fel a szervezetnél való önkéntességem súlyát, amikor az egyik szervezetnek az elnöke magához hívott és tanácsot kért tőlem. Kérdése az volt, hogy hogyan tudná szervezetével megoldani a petrozsényi magyar létszámcsökkenés problémáját, mivel ő még nem talált választ erre a kérdésre. Egyedül nem adhattam választ kérdésére, és őszintén, nem is mertem válaszolni. A tanár úr megnyugtatta őket, és tanácsot adott. Azóta segíti a MCISZESZ a petrozsényi magyar civil szervezeteket.

Ahogyan a szakdolgozatban is a verespataki ügy fordulópontját kutattam és annak hatását a civil szervezeti tevékenységváltozásra, az önkéntességnél is megtaláltam a fordulópontot. A petrozsényi látogatás tett érzékennyé bizonyos ügyekre. Ez a „felvilágosodás” akkor következett be, amikor a munkatársammal beszéltünk a petrozsényi magyarok fennmaradása cím alatti „mentőakcióról”. De a tanár úr nem volt ennyire lelkes, tudta, hogy megmenteni csak azt a közösséget lehet, amely tesz ennek érdekében. Mi úgy láttuk, helyben keveset tesznek a petrozsényi magyarokért, például a katolikus egyház melletti máltai szolgálat tevékenységét román személyek viszik. Kérdés, mit lehet tenni? Hogy ne vesszen el ez a magyar közösség is, mint ahogyan más magyarlakta település? A civil szerepvállalás mindenütt pozitív hatású, és ezt lehet segíteni külső támogatással.

A civil szférában nemcsak a kisebbségi magyarság fennmaradása a cél, hanem különböző társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi problémák orvoslása is. A szakdolgozat témáját azért tartom fontosnak, mivel fontosnak tartom a civil szervezetek média-szereplését, pontosabban média-képét. A médiában való jelenléttel a civil szervezetek egy képet mutatnak magukról, amely eljut a társadalomhoz. A közvélemény a média segítségével ismeri meg a civilek tevékenységét, ha a civilek média-képe nem változik, a lakosság nehezen ismeri fel, ha váltás történik. És a 2000-es évek vége felé igenis jelentős változás következett be a civil szervezetek közösségi szerepvállalásában. Ez a változás jelentős mértékben a Verespatak-jelenséghez kapcsolható. Lényeges szempontnak tartom ezért megvizsgálni azt, hogy miként jelennek meg a civil szervezetek a médiában egy, a Verespatakéhoz hasonló ügy fordulópontján, mivel ez egy szervezeti tevékenységváltozást idézhet elő, amelyet a közvélemény tudomására kell hozni a helyes viszonyulás és kapcsolattartás érdekében. A verespataki ügy esettanulmányként van jelen a dolgozatban.

I. Bevezető

Az erdélyi magyar civil szféra a 2010-es években jelentős változásokon ment át. Mintegy két évtizeden át az erdélyi magyar civil szféra önmaga elsődleges feladatának a magyar közösségek helyi identitásépítését tekintette, nagy és kis szervezetek között ebben a kérdésben nem volt különbség, ennek érdekében kulturális, hagyományápoló és közösségépítő feladatokra összpontosított. A 2000-es évek közepétől egy kezdetben nem felismert változás kezdődött el, ami mögött több ok lehet. Egyrészt azok a civilek, akik az 1990-es évek elején-közepén vállaltak közösségi szerepet, lassan visszalépnek, olykor kényszerűségből, objektív okok miatt, máskor szubjektív természetű az indok, amit nevezhetünk egyszerűen fáradtságnak.

Az a mozzanat, társadalmi kihívás, amelyhez a váltás kezdete köthető, a verespataki aranybánya megnyitása és az ezzel együtt járó hatalmas, veszélyeket hordozó területrendezés a térségben, és évezredes értékekről való lemondás kérdése. A civilek az egész országban megmozdultak, a helyszínen és ennek közelében is. A lassan, de érzékelhetően bekövetkező pozitív mozzanatok, a bányaterv feladása és országos szinten a kérdés politikai támogatása körüli viták hatalmas lökést adtak a civil szférának és kiderült, hogy a szolgáltatási szerepvállaláson túl lehetséges és szükséges a mozgalmi, érdekvédelmi fellépés. Ezt követően, illetve részben párhuzamosan megjelentek a kimondottan mozgalmi szervezetek – Igen, tessék!, Muszály – musai Kolozsvárt, vagy a Civil Elkötelezettség Mozgalom Marosvásárhelyen és a helyi lakosság rendkívül pozitív módon viszonyul ezekhez. Ezért indokolt a civil szervezetek társadalmi megítélésének az elemzése. Fontos megvizsgálni, hogy mennyire érzékelhető a változás és azt, hogy ezt a média miként mutatja be.

A dolgozat megírásánál fontosnak tartottuk egy ügy médiaképét megvizsgálni, mivel feltételezéseink szerint egy Romániában történt eset jelentős mértékben megváltoztatta a civilek tevékenységét. Egy ilyen ügy lehet a verespataki eset is, és ezzel egyidejűleg tételmondatokat fogalmaztunk meg.

Az első tételmondat: Verespatak felébresztette a civileket, akik kimentek az utcára és tüntettek. 2000-ben, a nagybányai ciánkatasztrófa semmilyen civil/utcai mozgást nem hozott. A 2000-es események katasztrófának minősülnek, a jelenlegi helyzet veszélyként szerepel a köztudatban, tehát változás következett be a társadalomban.

A második tételmondat: Verespatak, mint szimbólum a civil felelősségvállalásé. Ez átsugárzik más területekre: megjelennek a kimondottan mozgalmár (tiltakozó, jogérvényesítő) szervezetek.

Annak érdekében, hogy kérdéseinkre választ kapjunk az elemzéshez a kvalitatív tartalomelemzés módszerét használtuk. Az objektivitás érdekében szerettük volna román és magyar sajtót is elemezni, de a következőkben bemutatandó okok miatt két magyar sajtóorgánumot elemzünk. A két magyar nyelvű sajtóorgánum a Transindex és a Krónika. A lapokban a verespataki ügyről megjelent cikkeket vizsgáljuk. Fontosnak tartjuk azt, hogy a lapok mit emelnek ki az ügy kapcsán és azt, hogy a média hogyan működik, mint tükör, tehát mennyire működik jól.

Egy másik szakdolgozatban használt kutatási módszer az interjú. Az interjút kiegészítő kutatási módszerként használjuk. Azért tartjuk fontosnak az interjúk elkészítését, mert így pontosabb képet kapunk a civil szervezetekről. Az interjút a Zöld Erdély Egyesület elnökével, valamint az Igen tessék! képviselőivel tervezzük elkészíteni. Az interjúkat a dolgozat elméleti valamint kutatási részébe építjük be. Az interjúk azért szükségesek, hogy pontosan tudjuk, minek a képét keressük a sajtóban, tehát az interjú nem maga a kutatás, hanem információszerzés. Tehát, ahogyan a fentiekben említettük a dolgozat második felében részletesen feltárjuk a verespataki ügy történetét és eddigi folyamatának körülményeit, továbbá elemzzük a lapokban megjelenő írásokat.

A dolgozat célja az, hogy bemutassuk azt, hogy valami megváltozott a társadalomban és a civil szervezeti működésben. A civilek tudják ezt a dolgot, de ha ez a közvéleményben is megjelenik ennek alapján a civil szervezetekhez való viszonyulás megváltozik. Ha ez a folyamat nem jelenik meg a médiában, akkor ennek a váltásnak a tudatosulására hosszú ideig kell várni. A sajtóelemzés azt mutatja, hogy a sajtó miként beszél a kérdésről. Tudatában van, hogy megtörtént egy váltás és ez mennyire fontos. A kis civil szervezetek identitás megőrzéssel foglalkoznak. A többségi civil szervezetek érdekvédelmi szervezetek.

II. Elméleti megalapozás

II.1.  A civil társadalom meghatározása

Amikor a civil társadalom definícióit keressük, többféle alternatívát találunk. Ezek között szerepel Csiha Tünde egyik tanulmányában leírt definíció is, miszerint a civil társadalom többféle szempontból írható le. Az egyik az, ha a civil társadalmat gazdasági, az államigazgatási, a családi és az állami, az egyén és az állami kapcsolatok közti nem állami intézmények szemszögéből vizsgáljuk, mely intézmények különböző szerveződésekre sarkallják az állampolgárokat. Egy másik felfogás szerint a civil társadalom egyfajta küldetést hajt végre.

„A mainstream politikaelméletekben a civil társadalom hagyományosan az a terület, mely független a hatalomtól, azonban elválik a magánszférától, a családtól is. Az a tér, ahol az állampolgárok értékeiknek és érdekeiknek megfelelően szabadon alakíthatnak szervezeteket saját érdekeik képviselete érdekében.” (CSIHA 2009:123)

A civil társadalomról való gondolkodás nagyon elterjedt a mai társadalomtudományokban. Napjainkban fontos megfigyelnünk azt, hogy a civil társadalomnál fontos az internetes és a médiában való szereplés. Ebből a gondolatból kiindulva rájövünk arra, hogy a sokféle sajátosságokkal rendelkező civil szféra egyik lényeges tulajdonsága az, hogy dinamikus, mivel ez a szféra sok innovációt hoz be a kultúrába, a társadalmi életbe, valamint kommunikációba. Azért érdemes a médiát és az internet jelenlétét megfigyelnünk, mivel a civil társadalom nagyon sokat fejlődött az utóbbi generációban és főleg az internetnek a hatása nagyon jelentős.

Az internet és a globális kommunikáció egyetemesnek mondható elérhetőségével egy végtelen információmennyiség állhat a rendelkezésünkre és végtelen lehetőség nyílik meg a civil társadalom kezdeményezései számára ahhoz az állapothoz képest, ami kizárólagos volt a 18.-19. században mikor ezek a fogalmak, a civil koncepciók először a politikai színtéren megjelentek.

„A civil társadalomról szóló klasszikus elméletek a civil társadalmat a kapitalista fejlődés eredményének tekintik, mely elkülönül mind a politikai mind a gazdasági szférától, s melynek célja ezen területek ellenőrzése, valamint saját érdekeinek védelmezése. Ezzel szemben napjainkban a kutatók többsége a demokratikus társadalmi kölcsönhatások színtereként értelmezi a civil társadalmat, annak közvetítő szerepét hangsúlyozza, s különösen nagy jelentőséget tulajdonít az egyének és csoportok egymással és az állammal szembeni magatartásának.” (CSIHA 2009: 123)

Ahhoz, hogy a civil társadalomról pontos képet kapjunk, annak kialakulását is figyelembe kell vennünk. A 18.-19. században a nyilvánosság szűk elit jellegű volt a politikai kommunikációban, és ilyen jellegű volt például az akkori sajtónyilvánosság is. Az első újságok még nyilvános helyeken voltak hozzáférhetők, és ezeknek az újságoknak nem a példányszámuk volt a fő mutató, hanem az, hogy hányan olvashatják el őket. Ehhez képest a politikai mobilizációval és a modern demokrácia kialakulásával a civil társadalmakat és a demokráciát egy tengelyen és egy nagy komplexumban képzeljük el, vagy pedig a civil társadalomnak és a demokráciának egy ellentmondásos viszonyára gondolunk. Ez egy elég általános kritikai filozófiai kérdés és ezt a legtöbb kutató a normatív és nem normatív koncepció szembeállításával érzékelteti.

A civil a minimál definíciója, – ha magára a civil szóra kérdezünk rá – hogy mit jelent magyarul és más nyelveken a civil: a nem uniformist viselő, a nem katona, vagyis egy nem militáns hivatal. Tudjuk, hogy amikor 18. században először előkerültek ezek a fogalmak, még a polgároknak meg volt szabva az, hogy társadalmi helyzetükhöz megfelelő ruházatot kellett viselniük. A civilség egy kicsit azt jelentette, hogy ezen az uniformison túlmutató kommunikáció kialakulásának lehetősége alakul ki, egyszóval mindenki ugyanaz a személy attól függetlenül, hogy milyen ruházatot írnak elő neki. A kommunikációban a civilek szabadon megszólíthatják egymást és szabad vitát folytathat egymással. Ez a fajta kommunikáció visz el a nyilvánossághoz. Azzal, hogy szabadon lehet globálisan kommunikálni, nincsenek olyan zárt kis közösségek, akiknek ne lenne közük a globális társadalomhoz. Itt már megjelenik a glokalizáció fogalma, ami a globalizáció és a lokalizáció összefonódásából jön létre: ez a globálisan gondolkodni, lokálisan cselekedni gondolat. (BAKONYI 2005)

A helyi kis közösségektől a globális civil társadalomig több dimenzión keresztül vezet az út. Ha elindulunk, a helyi közösségektől a regionális közösségekhez jutatunk el, onnan pedig eljuthatunk a nemzetállami közösséghez, ami nagyon fontos. Tulajdonképpen a civil társadalom régi elméletei, 18.-19. században nagyrészt az állam és a társadalom szembeállításaiból indultak ki. Ezek az elméletek közül a legismertebb a weberi koncepció. Max Weber szerint „a modern államot szociológiailag csak egy sajátos eszközzel definiálhatjuk…, amely, nevezetesen a fizikai erőszak… persze nem ez az egyetlen eszköze… Ma azt kell mondanunk, hogy az állam az az emberi közösség, amely egy bizonyos területen belül a fizikai erőszak monopóliumát (sikerrel) igényli (…), ugyanis a legitim erőszak alkalmazása kizárólag az állam ellenőrzése alatt van. A ‘politika’ ezek szerint: törekvés a hatalomban való részesedésre, vagy a hatalom megosztásának befolyásolására, akár államok között, akár valamilyen államon belül a hozzátartozó embercsapatok között.” (WEBER 1993: 381)

A fontos az, hogy ebben a kontinentális német gondolkodásban a nemzetállam és a civil társadalom egyfajta szembenállása nagyon sokáig meghatározta és több területen ma is meghatározza a civil társadalomról való gondolkodást. Ez az a terület ahol a legtöbb mű született és, hogy ez az a klasszikus koncepció, amelyben kik a globalizációval és annak átfogó változásokkal foglalkoznak, kritikusan említik meg.

A nemzetállam és a globális civil társadalom között nagyon sok átvezető eszme létezik. Ilyen például a globális régió, vagyis az európai régió, ahol nemzetállam a fontos tényező. Sokan gondolják azt, hogy a globalizáció eltűnt és más tényező alakítja a nemzetállamok kapcsolatrendszerét. De a nemzetállam és a globális civil társadalom között létezik egy átvezetés (például: az európai civil társadalom és az európai intézményrendszer kapcsolatáról is hasonló módon gondolkodhatunk). Jól lehet a globalitás és lokalitás egy sokszoros közvetítésen keresztül egy multi dimenziós értelmezési keretet kap.

II.2. A civil kontroll

Fontos megemlíteni a civil társadalom meghatározása kapcsán azt, hogy milyen szerepet töltenek be a civilek. Bodó Barna a Civil szerepek – tanult szerepek? című írásában említést tesz, két szempontról beszél, amelyek Kuti Évának a könyvében jelennek meg. A civil tevékenység egyik lényege, hogy szükségletet elégít ki állampolgári (demokratikus) viselkedésre ösztönöznek, szolgáltatási alternatívát jelentenek az állami közfeladat-ellátással szemben illetve kontroll mechanizmusokat hoznak létre. Ugyanazok a civilek más megközelítésben a döntéshozókat befolyásolják, hogy jobb döntéseket hozzanak, lobbijuk célja, hogy megfelelő súllyal essenek a latba a politikai mellett szociális, környezetvédelmi, méltányossági és további fontos szempontok.” Mindebből az következik, hogy a civilek szerepe mind a társadalomban, mind a döntéshozásban lényeges. Az érték- és érdekképviselet nem személyre szóló, nem egyéni, hanem csoportos. Tehát a civil szervezet nem saját ügyét, hanem egy közösség ügyét képviseli. A probléma akkor adódik, amikor egy civil szervezetnek olyan feladatot kell elvállalnia, ami nem is az ő feladatköre, de az illetékesek nem végzik el azt. Ezt a fajta tevékenységet végző civil szervezetet nevezi Bodó Barna az Észak-Nyugat-Balkánon a „politika szolgálólányának”. [1]

Ezek a „felügyelők” a politikum szemszögéből követik a feladatot, a civil szervezetek célja pedig az, hogy teljesen mentesüljenek ettől a fajta irányítástól. Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon a civilek érdekérvényesítésük útjaként a nyilvánosságot és kapcsolatrendszereit hívják segítségül, mivel az érdekérvényesítés jelentős részben kommunikációs kérdés. Minél hatásosabban tudja egy civil szervezet a nyilvánosságon keresztül érdekeit hangoztatni, annál nagyobb figyelemre tesz szert. Minél erősebb a közvélemény informálása, annál hatékonyabban tudja az adott civil szervezet ellátni feladatait.

A Kovács Csongorral készített interjú során megtudhattuk azt, hogy „a szolgáltatást egy civil szervezet akkor végzi, amikor valamilyen állami, vagy akár gazdasági feladatot próbál meg helyettesíteni. Ez akkor történik, amikor a civil szervezet egy állami tevékenységet végez el szolgáltatásként. A szolgáltatás lehet olcsóbb, lehet, hogy jobb, mint amit a piac, vagy állam tud biztosítani, de mindenképpen egy olyan tevékenység, amely valami hiányt helyettesít.(…) a szolgáltatást végző civil szervezetként beleesünk abba a hibába, hogy azt hisszük egy idő után, hogy az a mi feladatunk, valamint sikerül kiépítenünk egy rendszert és valójában nem tudjuk, hogy állam feladatát végezzük. Erre példa a védett területek kezelése: Nagyon sok civil szervezet próbál ezzel küszködni, és az a banális helyzet áll elő Romániában, hogy egy védett területre a Hollandiából, Magyarországról és Németországból hozzuk be a forrásokat, hogy ott valami történjen, hogy az az érték ne vesszen el és erre építjük a civil szervezetet. Az államnak kutya kötelessége lenne a védetté nyilvánított területekre forrásokat keresni és ennek a menedzsmentjét ellátni.”[2]

A civil kontroll megjelenése és erősödése egy új szemléletet ad a közvélemény civil szervezetekhez való viszonyulásában. Michael Walzer A civil szféra és társadalomban betöltött szerepe című írásából megtudhatjuk, hogy ebbe a témakörbe tartoznak azok a civil kezdeményezések, amelyekben a kezdeményezések nem az állami szervek vagy a politikum által történnek, hanem a civilektől érkeznek. Ezzel a kollektív érdekképviselettel a civilek egy erős civil politikai akaratot hozhatnak létre. Az egyik képesség, amelyet egy ilyen típusú érdekképviselet hoz magával az a preferenciális döntés különböző célok mellett.

A civil társadalom demokratizálási folyamatában betöltött szerep szerint a civil társadalomnak a nyugati világ fejlődésében betöltött szerepének változásai alapján Gordon White angol politológus négy pontot foglalt össze: a) A társadalom javára a civil szervezet megváltoztatja a hatalom egyensúlyát az állam és társadalom között. Ezek a mozgalmi tevékenységek szabadítják fel bizonyos állami cselekvés milyenségét, tehát ebben az esetben egy civil beavatkozásról beszélhetünk. b) A civil társadalom felügyeli az államot az elszámoltathatóság érdekében. c) A civil társadalom kapocs az állam és társadalom között. d) A civil társadalom növeli azon folyamatokat, amelyek erősítik és kezdeményezik a demokratizálódást és a legitimitás keretei között tevékenykednek elkerülve a politikát.[3]

Az erdélyi magyar civil szférában is megjelent a kontroll-szerep kapcsán, amennyiben a romániai magyar civil szervezetek mozgásait kívánjuk követni, elsőként figyelembe kell vennünk a civil szféra helyzetét és társadalomszervezési teendőit. Az egyik lényeges szempont az ilyen fajta kontrollgyakorlásban az, hogy a szervezetek rendelkezésére minél nagyobb információmennyiség álljon. Somai József szerint észre kell venni azt is, hogy a civil szféra működése szempontjából az egységekre széteső szervezetlen entitás és a közösségszervezési stratégia hiánya egyre több a bizonytalanságot jelent számukra.[4]

Ha egy civil szervezet egy állami szerv tevékenységét illetően kontrollt gyakorol, az nem azt jelenti, hogy magára vállalja az állami szerv tevékenységeit. Vannak bizonyos időintervallumok, amikor a szervezet magára vállal állami feladatokat, de ez nem szabad maradandó legyen. Ez a szolgáltatói civil szervezeti szerepvállalás addig tart, amíg a szervezet eléri azt, hogy az adott közhatalmi szerv elvégezi feladatát. Ez a fajta számonkérés, vagy esetleges civil szervezeti beavatkozás egy ügybe veszélyeztetheti a civil szervezet fennmaradását. Kovács Zoltán Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke a következőt mondta el ennek kapcsán: „Mi két lábon álltunk, úgymond, és amint egyre erősebben görgettük a tevékenységeket és egyre erőteljesebben jelentünk meg például a Verespatak kapcsán, vagy voltak még hasonló, csak kevésbé ismert kisebb léptékű hasonló projektjeink, annál inkább szorult a hurok a proaktív tevékenységeinkre bejövő forrásoknál.

Érezhetően minél forróbb volt a helyzet, minél több borsót törtünk bizonyos érdekcsoportok orra alá, nem közvetlenül kimutathatóan, de a forrásaink mindenképpen csökkentek. Azt hiszem, hogy itt, ha nem is lehet kimutatni a direkt összefüggéseket, de mindenképpen a tendencia az relevánsan követi ezt. Ez által gyakorlatilag annyira lecsökkentek 2013-tól a forrásaink, hogy a proaktív tevékenységeinket teljesen fel kellett számolni. Egy olyan helyzetbe kerültünk, amikor új utat kell találnunk magunknak ahhoz, hogy fenntartsuk, mint szervezet magunkat. Ezt az utat még nem találtuk meg.”[5]

A szakirodalomban jelen van az a gondolat, hogy a kisebbségi civil szféra háromszoros függőségi viszonyban működik. Akik ezzel foglalkoznak, például Papp Z. Attila (2006), Rogers Brubaker triadikus modelljéhez nyúlnak vissza. Brubaker szerint egy kisebbségi közösség hármas politikai erőtérben található: hatnak rá annak az államnak a hatalmi intézményei, ahol él, továbbá léte függ az anyaország politikai szerepvállalásaitól illetve nem utolsó sorban függ saját kisebbségi közösségének politikai képviseletétől. Ezt lefordítva és a magyar civil szférára vetítve azt jelenthetjük ki, hogy az erdélyi magyar civil szféra mozgását meghatározza a román nemzetépítő állam politikája, a magyar állam határon túli magyarokkal kapcsolatos politikája és az erdélyi magyar pártok, elsődlegesen az RMDSZ politikája. Szinte kizárt, hogy a közösségi felelősség jegyében nyilvánosan fellépő civil olyan ügyet képviseljen, amelyet mindhárom tényező pozitívan fogadjon. Ha a civil szervezet önjáró kíván lenni, pontosabban vállalt értékrendje és képviselt közössége érdekében kíván következetesen fellépni, akkor szinte biztosan ütközik valamelyik politikai szinten – és miként a Zöld Erdély elnöke elmondta, megritkul körülötte a világ, mind kevesebb támogatást kap. Miközben hangosan, a nyilvánosság előtt – lásd Verespatak ügyében a sikeres fellépést – ennek az ellenkezőjére számítanánk.

III. Az erdélyi/romániai magyar civil szféra

Az előző fejezetben a civil társadalom meghatározását és a fogalom értelmezésének változásait vizsgáltuk. A nem állami és az érdekeket aggregáló közösség a civil társadalom. Ez arról a kommunikatív közösségről szól, amely láttatja, hogy a kisebbségi civil társadalomhoz elengedhetetlen a közös kultúra eleme.

Nem biztos, hogy egyformán értelmezzük a civil szerepet, a civil felelősséget. A civil a közösség lelkiismerete, azért mert, ha szükség van a munkájára, akkor odaáll, ha mondandója van a közösség számára, akkor elmondja, és ha közbe kell lépnie egy ügy érdekében, azt megteszi. A civil szerep közvetítő szerep különböző társadalmi szférák között, vagyis ők azok, akik a megfelelő információt a megfelelő helyre eljuttatják. Mindez azt jelenti, hogy a civil szervezetek polgári magatartásra ösztönöznek, (ki)nevelik a polgárságot és ez által az új civil társadalmat.(BODÓ 2015)

„A civil társadalomról kialakuló kép tovább bonyolódik, ha nemzeti kisebbségek civil szféráját kívánjuk elemezni. Az idézett funkciók közül van olyan, amely kisebbségi léthelyzetben irreálisnak tűnik: a kisebbség képtelen a többségi nyilvánosság olyan jellegű és intenzitású tematizálására, hogy a kormány ezt közösségi felelősségre vonásként értelmezhesse. Ha a kisebbségi civil szervezet tevékenységi területe nem specifikusan kisebbségi, nem kötődik a kulturális, etnikai, vallási, nyelvi és más identitások védelméhez, akkor elképzelhető, hogy – pl. egy környezetvédelmi kérdésben – olyan reakciókra kerüljön sor a nyilvánosság szférájában, amelyek igazi felelősségre vonásként értelmezhetők. De ez esetben a civil szervezet elsődlegesen környezetvédelmi, és másodlagosnak mondható sajátossága, hogy alapítói/tagjai egy nemzeti kisebbséghez tartoznak.” (BODÓ 2015)

Kisebbségi közegben nem közvetlen és nem egyetlen irányba küldünk üzenetet. Minimum három irányba kell üzenetet küldenünk. Az első a többségi hatalom fele irányul, hiszen a román közigazgatás számunkra, ez a kisebbségiek számára is hatalmi intézmény. Ugyanekkor üzenetet kell küldenünk a képviseletünk felé is, hiszen a képviseletünk lehet, hogy nem minden esetben úgy jár el, ahogyan mi szeretnénk. A következő lépés, hogy nekünk, erdélyi civileknek üzenetet kell küldeni az anyaország felé is, mivel az támogatáspolitikát folytat, amiért felelősséget vállal. Van egy olyan értelmezés a támogatáspolitikában, hogy a támogatáspolitika maga nem más, mint Magyarország segítsége, hogy bizonyos feladatot ellássunk. Ehhez egy bizonyos fokú konzultációra van szükség. A támogatáspolitika két fél munkája: a civileké és a támogató államé. Szórványban azért bonyolult a helyzet, mert megtörténhet, hogy a civil az egyetlen közéleti szereplő, hiszen a helyi közösségben lehet nincs akkora erő, hogy képviseletet tudjon magának biztosítani helyi intézményben.

Bodó Barna tanulmánya szerint az egyik lényeges kérdés az, hogy milyen szervezetek tartoznak a kisebbségi civil szférához? Szerinte a kisebbségi civil szférához olyan szervezetek tartoznak, amelyeket maguk a kisebbségek hoztak létre, vagy amelyek a kisebbségi léthelyzet javításával kapcsolatos célokat fogalmaznak meg.(BODÓ, 2015)

Ha elfogadjuk azt a felfogást, hogy a helyi közösségek képesek önszerveződésre, mivel a civil szervezetek a demokrácia őreinek is számítanak, akkor a kisebbségi civil szervezetet úgy is meghatározhatjuk, mint a kisebbségi érdekeket képviselő, a kisebbségi közösség szolgálatában működő szervezetet. Maga a kisebbségi lét dilemmákat feltételez, mivel ez a szolgálat és ez a kisebbségi cél úgy kell megfogalmazódjon, hogy az a többségi társadalom számára is kedvező, vagy elfogadható legyen. Ezért fontos az, hogy a kisebbség és többség közti kommunikáció működjön. Ehhez a kommunikációhoz a civil szervezet felől egy pontos probléma, vagy célmegfogalmazás szükséges, a többség felől pedig a megfogalmazott kisebbségi szervezeti célok pontos megértése.

„A kisebbségi civil szféra, amennyiben a már jelzett opció mentén befelé, közössége felé fordul, lemond arról, hogy a kormány és általában a központi politika felé fontos üzeneteket fogalmazzon meg, akkor – bár tételesen nem mondja ki – szerintem éppen az ellenőrző funkció hiányára utal, lévén a civil társadalom által képviselt morális tartalom kulturálisan kondicionált.”(CSIHA 2009: 124)

A következő lépésben a kisebbségi társadalom fogalmának definícióját keressük. A kisebbségi társadalom definíciója nincs pontosan meghatározva, és, amíg a kisebbségi társadalom nem rendelkezik egyértelmű meghatározással, addig nehezen tudjuk definiálni a kisebbségi civil társadalmat is.  Itt felmerül az a kérdés, hogy táradalomként fogalmazhatjuk meg azt, „amikor a „társadalom” meghatározó intézményei bár a közösséget szolgálják, bizonyos értelemben „kapu-intézmények”, illetve reprezentálnak.” A kapu-jelleg azt jelenti, hogy kisebbségi az adott intézmény, de egy többségi társadalomnak az intézményrendszerében működik, annak szabályait kell követnie. Ez a kettős megfelelés kettős elvárás rendszerben való működést feltételez. (BODÓ 2015)

Az egyik fontos kérdés a kisebbségi civil szervezettel kapcsolatosan az, hogy az illető civil szervezetről honnan tudjuk meg, hogy kisebbségi? Kis Dénes tanulmánya rámutat arra, hogy a kisebbségi civil szervezet dokumentációban a többségi nyelvet használja, mivel a többségi nyelv az állam nyelve. A tagsággal való kommunikáció domináns nyelve pedig kisebbségi, és innen tudhatjuk meg azt, hogy az adott civil szervezet kisebbségi. (KISS, 2010)- Amit ehhez a gondolathoz hozzátehetünk az, hogy ez a fajta kommunikáció nem csak a hétköznapi beszéd interakciókat fedheti le, hanem a médiában való jelenléttel, az interneten szereplő hivatalos honlappal is megállapítható, hogy az adott civil szervezet kisebbségi vagy sem.

III.2. Kolozs megyei civil szervezeti tevékenység

Kiss Dénes 2010-es NKIO tanulmányában találhatunk adatokat a romániai magyar civil szervezetek tevékenységéről. Kiss Dénes leírja, hogy egy adott társadalom nonprofit szektorának tevékenységei tükrözik a társadalom igényeit. Megmutatja azt, hogy egy adott társadalomban melyek azok a tevékenységek, amelyekre társadalmi igény van. Ezek olyan igények, amelyeket sem az állam, sem a piac nem lát el. Itt fogalmazhatjuk meg azt a gondolatot, amit Kovács Zoltán Csongor a Zöld Erdély Egyesület elnöke az interjúban elmondott. Ő egyet ért azzal a kijelentéssel, hogy a társadalom olyan szolgáltatást igényel a civil szervezetektől, amelyet sem az állam, sem a piac, vagy az arra illetékes szerv nem lát el. A probléma szerinte akkor következik be, amikor egy civil szervezet teljesen átveszti az illetékes szervtől a feladatkört és nem kéri azt számon, hogy miért nem végzi el feladatát. Szerinte egy civil szervezet hosszú távon nem szabad, hogy állami feladatokat ellásson, mivel a szervezetnek egyik felelősségéhez tartozik az is, hogy felelősségre vonja az illetékes szerveket és rávezeti arra, hogy az adott feladatkör nem hozzá tartozik.

A társadalmi igény mellett a civil szervezetek pénzügyileg támogatással és pályázat segítségével tartják fent magukat. Kiss Dénes tanulmányában azt olvashatjuk, hogy a civil szervezet nem csak a társadalmi igényeknek kell megfeleljen, hanem az államnak is, mivel az állam olyan tevékenységet finanszíroz, amely lehet, hogy nem a legfőbb társadalmi igény. Tehát a civil szervezetet az állami tevékenység mellett az is meghatározza, hogy a pályázati rendszer révén az állam milyen tevékenységet támogat.

A civil tevékenység mellett Kiss Dénes elmondja, hogy a romániai magyar civil szervezetekkel foglalkozó szociológiai elemzések már a 90-es évek közepén felhívták a figyelmet arra, hogy a szervezeteknél a kulturális tevékenységet folytató szervezetek kiugróan magas arányban vannak jelen. (Kiss, 2010:17)

Az alábbi két diagram pont ezt az állítást készül igazolni. Az első ábra….

 

1.sz.ábra: Kolozs megyei civil szervezetek megalakulásának száma – évi bontásban [6]

Az első számú ábrán a Kolozs megyei civil szervezetek számát láthatjuk tevékenységük kezdetének évére felbontva. 1872 és 2009 között. A www.ispmn.ro honlapon összesen 178 Kolozs megyei civil szervezetet találunk. Azért hasznos ezt az internetes forrást használni, mivel ezen az oldalon szerepel a civil szervezetek létrejöttének az éve, a szervezet címe, elérhetősége, valamint a tevékenysége. A 178 Kolozs megyei civil szervezetből 23-nál nem szerepelt évszám, tehát nem lehetett egyik kategóriába sem besorolni. A második probléma, amely torzíthat az eredményen az, hogy annak ellenére, hogy egyre több civil szervezet alakul meg, az 1990-es években létrejött szervezetek lassan visszavonulnak, emellett rengeteg olyan szervezet van, amely támogatás hiányában alvó szervezetté formálódott át.

Az ábrán szemmel látható, hogy az 1900-as évek elején sokkal kevesebb civil szervezetet alapítottak, mint a 2000-es évek elején. 1872 és 1965 között 1-1 civil szervezetet találtam, amelyet Kolozs megyében alapítottak (lásd: a függelékben szereplő adatbázis). Feltehetően azért találunk ilyen kevés számban civil szervezeteket, mivel a kommunizmus ideje alatti időszakban nem létezett kisebbségi érdekképviselet.

A legnagyobb civil szervezeti alakulással rendelkező év 2002. Itt 13 civil szervezetnek a megalakulását találtam. A második magas civil megalakulással rendelkező év 2009. Ebben az évben 12 civil szervezetet találtunk a honlapon. Ebből egyértelművé válik az, hogy a szerezetek száma évről- évre fokozatosan növekszik.

A következő ábra, amely lényeges a szakdolgozat szempontjából az 1872 és 2009 közötti időszak civil szervezeti tevékenységeit mutatja. Az első és második ábrában a hasonlóság az, hogy mindkettő ugyanazzal a civil szervezeti listával készült, tehát az adatok a www.ispmn.ro oldalon szerepelnek.

1.sz.ábra: Kolozs megyei civil szervezetek főbb tevékenységének alakulása  – évi bontásban [7]

A fenti ábrán Kolozs megyei civil szervezetek tevékenység változásait láthatjuk százalékokban évekre lebontva. A horizontális vonal jelöli az éveket, amikor volt szervezeti megalakulás Kolozs megyében a vertikális vonal mutatja a százalékokat. A vertikális vonalon színkülönbségek vannak. Minden szín egy adott szervezeti tevékenységet jelöl. Azért láthatunk több jelölést, mivel a civil szervezetek többsége két, vagy több tevékenységet is folytat (lásd: a függelékben szereplő adatbázis). Ezeket a tevékenységeket úgy választottuk ki, hogy megnéztük a honlapból készített saját adatbázisban a leggyakrabban előforduló civil szervezeti tevékenységet. Az öt fő szervezeti tevékenység a következő: környezetvédelem, oktatás, gazdasági tevékenység, jogi tevékenység illetve kulturális tevékenység.

A tevékenységek kiválasztását követően megvizsgáltuk azt, hogy egy adott évben, amikor civil szervezet alakult, mi volt a fő tevékenység, milyen Kolozs megyei civil tevékenység volt a domináns a megalakulási években. Az elkészített ábrán láthatjuk, hogy Kiss Dénes állítása teljes mértékben releváns, mivel a 1990-es években a kulturális tevékenységek túlmenően meghaladják a többit. Ezt a tevékenységet követi az oktatás és a tehetséggondozás, majd következik a gazdasági tevékenység (beleértve a szociális munkát is).

A jogi (emberjogvédelem/kisebbségvédelem) tevékenység és a környezetvédelem számban egymás mellett állnak. Láthatjuk, hogy ezek a tevékenységek a 2000-es évek elején jelentek meg.

IV. Verespatak

IV.1. Verespatak – civil fordulópont Erdélyben

A RMGC[8] verespataki aranybánya terve immár több mint egy évtizede aggodalommal tölti el és intenzíven foglalkoztatja a romániai civil szférát és közvéleményt. A gigantikus bányaterv a kezdetektől fogva számos műemlékvédelmi, környezeti, jogi és emberjogi, gazdasági, erkölcsi problémát és kockázatot vetett fel.

A verespataki üggyel kapcsolatosan rengeteg pro és kontra véleményt találunk a sajtóban.[9] Vannak kimondottan figyelemfelkeltő akciók, amikor a vonatkozó szereplők a nyilvánosságot célozzák meg. 2013-ban hatalmas tüntetéseket szerveztek Bukarestben és több nagyvárosban, többek között Kolozsvárt. Ezekre odafigyelt a sajtó, tudósítottak róla. Volt olyan egyéni akció is, amely átlépte a média érzékenységi küszöbét az, amikor két civil fiatalember bementek a volt környezetvédelmi miniszter Borbély László irodájába és hozzáláncolták magukat a fűtőtesthez 2012 januárjában.[10] Ezzel a cselekedettel a két fiatal a médiában el tudta mondani véleményét Verespatakkal kapcsolatosan. Ez a két fiatal jeleníti meg számunkra a civil szerep kérdését.

Ha a civil kimegy tiltakozni az utcára, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy valaki valamit rosszul tett. Ebben az esetben azokról az felelős politikusokról van szó, akik megadták a Rosia Montana Gold Corporation-nak azt a kezdő lökést, hogy a vállalat eljuthatott odáig, hogy a megyében engedélyeket szerzett egy olyan vállalkozáshoz, amely feltételezhetően a bánya környékét veszélyeztette a hatalmas ciánmedencével, illetve 2000 éves, ókori örökség vesztét jelentette volna.

A bányaterv elfogadása során korrupciógyanú, valamint illegalitás gyanúja keltette fel az emberekben a kételyt. Ide tartozik:

  1. Az az eset, amikor 1997-1999-között a volt Ipari és Kereskedelmi miniszter 520 négyzetkilométeren 3 millió dollárért adott engedélyeket 20 éves időszakra.
  2. A Minvest vállalattól az engedélyek a Gabriel Resources Rt.-hez jutottak el.
  3. Egyes állami hivatalnokok, akik a Környezetvédelmi Minisztériumnál dolgoztak, olyan cégeknél foglaltak el helyet a hivatalból kilépve, melyek a bányanyitást kezdeményezték.
  4. Verespatak monoindusztriális területté vált.
  5. Független szakértői jelentéseket hamisítottak meg.

Ez az öt felsorolt Verespetakkal kapcsolatos probléma tette érzékennyé úgy a többségi, mint a kisebbségi civil szervezeteket. Miután Traian Băsescu államelnök is a verespataki aranybányák megnyitása mellett foglalt állást 2011 augusztusában. 77 romániai civil szervezet – köztük a Zöld Erdély Egyesület – tiltakozott a környezetromboló, felmérhetetlen veszélyforrást jelentő beruházás ellen. Az ügy tisztázása érdekében a civil szervezetek számtalan törvényszéki eljárást kezdeményeztek az észlelt problémák orvoslására. Ezek az eljárások közül a civil szervezetek már felsőfokon többet is megnyertek.[11] Ez a fajta civil szerveződés sikeresnek mondható. De voltak olyan eljárások, melyek sikertelenek voltak. Ilyen például a felsőfokon immár többször is semmisnek nyilvánított területrendezési bizonylat, amelyet azonban a hatóságok mindig újból kiállítottak. [12]

A civil szervezetek bizonyos ügyekre való érzékenységéről kérdeztem Bethlendi Andrást, az Igen, tessék! mozgalom ügyvezetőjét. Bár a szervezet nem vett közvetlenül részt a verespataki civil akcióban, de mivel létrehozatata a tárgyalt korszakhoz, folyamatokhoz kötődik, pontos képet ad arról, hogy hogyan válik fontossá egy esetleges társadalmi vagy környezetvédelmi probléma a civil szervezetek, vagy mozgalmak számára.[13]

Bethlendi András pontosan megfogalmazza azt a folyamatot, amelynek során egy civil szervezet mérföldkővé válik egy ügy kapcsán.[14] A civil szervezet egy ügy által érzett empátiája, vagy elutasító magatartása személyes, vagy közösségi érdeket formál. Az érdek megjelenése bizonyos esetben cselekvést késztető hatással bír. Ha valaki cselekedni akar, megfigyeli, hogy környezetében kik azok, akik szintén ugyanazt érzik az adott üggyel kapcsolatosan, ha nem talál, akkor meg próbálja meggyőzni társait. Ekkor az egyéni érdek, az egyéni ügyre való érzékenység csoportosul, melynek előnye az, hogy elindít megoldása érdekében szükséges cselekvéseket.  A dolgozat kutatási részében olyan eseményeket próbálunk a négy sajtóorgánumban találni, amelyek civil érzékenységet váltottak ki.

IV.2. Verespatak kronológiája röviden

Verespatak egy kis település Erdély szívében, Romániában, és évekig azokról a római viasztáblákról volt híres, amelyeket az aranybányákban találtak. Néhány éve azonban a falu más témával kapcsolatosan jelent meg a sajtóban, és vált a híradások folyamatos szereplőjévé.

[15] Az alábbi néhány oldalon azt próbálom bemutatni, hogy mely esemény miatt került be a köztudatba Verespatak és hogy az elmúlt néhány évben mennyit változott az akkor kialakult helyzet.

1997: létrejött a román-kanadai illetőségű RMGC bányászati vállalat, amely az érchegység kitermeléséra kap jogosultságot. A romániai RMGC fő részvényese a Gabriel Resources vállalat, aki a részvények több mint 80%-át tudhatja magáénak. A második részvényes az állam tulajdonában lévő Mivest Deva bányászati vállalat, aki a részvények 19,31%-át birtokolja. Ez a bányászati vállalat megalakulásától kezdődően a 2000-es évek elejéig számos geológiai felmérését finanszírozott. 1999-ben egy nem hivatalos licit útján engedélyt szerez a vállalat a bánya kitermelésére, az engedélyt a Minvest Deva vállalattól kapja.

  1. 2000. január 30-án baleset történt a nagybányai Aurul SA bányavállalatnál, melynek következménye, melynek következménye a tiszai ciánszennyezés. A Romániában történt nagymértékű környezetvédelmi károkkal járó eset bebizonyította azt, hogy egy államon belüli kár nemzetközivé is válhat, ha a szomszédos országok is érintettek az ügyben. Ekkor a verespataki üggyel kapcsolatosan kérdések merültek fel a bányaprojekt legalitása kapcsán.

2002-2006: a környezetvédelmi hatástanulmányok évei, melyben a bányaterv mellett állók az engedélyek megszerzésének hitelességét akarták bizonyítani, hogy a hivatalos engedélyeket is megkapják. A támogatott bányaprojekt partnerlétszáma csökken. Erre példa az, hogy 2002 októberében a Világbank megváltoztatja korábban hangsúlyozott véleményét Verespatakról: mégsem támogatja a beruházást. Ezt követte 2003 májusában a Román Tudományos Akadémia, amely szintén a beruházás megvalósulása ellen foglal állást.

2003 decemberében az ügyre felfigyelve az Európai Parlament képviselői látogatást tettek Verespatakon. A tájékoztatást követő év márciusában a román környezetvédelmi tárca leállítatja a verespataki a környezetvédelmi hatástanulmány megyei jóváhagyási eljárását, valamint egy év elteltével, 2005 májusában a romániai környezetvédelmi minisztérium elkészíti a szempontrendszert, amely alapján az RMGC-nek el kell készítenie a környezetvédelmi hatástanulmányt.

            „A 2006-2008 közötti időszakban a vállalat több ingatlant is felvásárolt a településen, arra ösztönözve az ott lakókat, hogy ingatlanjaiktól megválva, elköltözzenek onnan. Mivel Románia törvénykezése nem engedi meg egy település kisajátítását, ezért a terület feletti rendelkezés csak úgy oldható meg, ha valakinek vásárlás útján, hivatalos úton kerülnek a birtokába ezek a területek. A vállalat megalakulása óta több partnerre és társszervezetre is szert tett. A hivatalos honlapjukon feltűntetett partnereik között szerepel a Bukaresti Kereskedelmi és Ipari Kamara, a Külföldi Befektetők Tanácsa, a Romániai Amerikai Kereskedelmi Kamara, Romániai Bányaipari Munkáltatók Szövetsége, Európai Bányaipari Szövetség, valamint a Kanadai Üzletemberek Szövetsége.”(Márton,2012)

2008: az Alburnus Maior bíróság előtt megtámadja az RMGC engedélyek megszerzésére való törekvését. Ebben az évben az Alburnus Maior jogerősen érvényteleníti a régészeti mentesítési bizonylatot

2009: a Gabriel Resources érvel a bányanyitás mellett. Projektje 4 millió dollárhoz juttatná az államot. Kormányprogramba kerül a verespataki aranybánya. Ez utóbbi azonban komoly környezetvédelmi és műemlékvédelmi aggályokat vet fel, hiszen ciántechnológiával bányásznák ki a föld méhében rejlő aranyat és ezüstöt, ráadásul komoly kételyek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a beruházó rehabilitálja-e majd a hatalmas méretű zagytározót.

2010: az Európai Parlament is egyértelműen állást foglalt a ciántechnológiás bányászat európai szintű tiltása érdekében. 488 igen, 48 nem arányban szavazta meg az Európai Parlament az Áder János és Tőkés László képviselők kezdeményezte határozati javaslatot a ciántechnológiás bányászat európai szintű betiltásáról. A verespataki beruházó szerint ez Románia fejlődése elleni irányított, gátlástalan támadás.

2012: Fehér megye harmincöt településén kiírt népszavazáson nyíltan ellenezte és segítette a bányaprojekt ellen kampányoló civil szervezeteket (Mentsük meg Verespatakot mozgalmat, Alburnus Maior egyesületet).

  1. augusztus 27-én a Ponta-kormány benyújtotta a Pl-x 520/2013 számú törvénytervezetet. A törvénytervezet a külföldi beruházóval megkötendő új egyezmény elfogadásáról szólt. 2014. június 3-án a bányaprojektnek dedikált Verespatak-törvénytervezetet – amely minden jogi és közigazgatási akadályt elhárított volna a ciántechnológiás aranybánya útjából – a képviselőház véglegesen elutasította.

V.Kutatási rész

V.1. Sajtóelemzés

A szakdolgozatban szereplő sajtóelemzés megmutatja azt, hogy a civil szervezetek miként mutatkoznak meg a sajtóban. A kiválasztott kutatási módszer segítségével lépésről lépésre követhetjük a civil szervezetek tevékenységváltozását. Azért fontos mindezt vizsgálnunk, mivel a civil szervezetek sajtóban való szereplése befolyásolja a közvélemény róluk alkotott képét. Tehát, ha egy tevékenységváltozást nem közöl le a média kellőképpen, nehezebben történik meg a tájékoztatása a közvéleménynek. A tájékoztatás nagyon fontos szerepet tölt be a szervezeti tevékenység hatékonyságában. Mondhatnánk azt is, hogy, ha a közvéleménynek nincs tudomása, és nem is kapott információt az adott tevékenységváltozásról, akkor félretájékoztatás történt. Félretájékoztatás abból a szempontból, hogy

A félretájékoztatás, az információ elhallgatása lehet tudatos és nem tudatos tevékenység. Tudatos lehet akkor, ha az adott sajtóorgánum egy külső kényszer, külső függőség hatására nem mer, és nem tud a közvélemény, az olvasók számára teljes mértékű információt biztosítani. A második tudatos elhallgatása az adott tevékenységváltozásnak akkor következik be, amikor a média nem tartja fontosnak közölni a változásokat. A nem tudatos félretájékoztatás abból adódhat, hogy a média nem veszi észre a tevékenységváltozást, vagy a civil szervezet nem jelzi a média fele azt, hogy megtörténtek ezek a változások.

Fontos megnézni ebben a két aspektusában a nem tájékoztatásnak azt, hogy kinek a felelőssége az, hogy felfigyeljünk a közvélemény pontos tájékoztatására. Egyik felől ez a média felelőssége, másfelől a civil felelősségvállalásé. A civil szervezet felelősséget kell vállaljon azért, hogy a médián, mint a szervezetet és a társadalmat összekötő kapcson keresztül minden szükséges információt eljuttasson a társadalomhoz. A média felelőssége figyelemmel kísérni a civil szervezetek tevékenységét és esetleges civil szervezeti felkérésre publikálja az adott sajtóanyagot.

Úgy véljük, hogy a civil szervezeti tevékenység hasonló a független sajtóorgánumok tevékenységéhez. Ezt bizonyíthatja az is, hogy a médiát úgy nevezzünk, mint a társadalom őre („the watchdog of society”) és a civil szervezetet, mint a társadalom lelkiismerete. Mindkét intézményben megszólalhatnak a civilek és hangoztathatják véleményüket és érdekeiket, illetve mindkét intézmény dolgozói egy csoportos érdeket képviselnek. Mindkét intézmény felléphet illegalitások ellen, és felelősségre vonhatja a „bűncselekményt” elkövetőt. Azért fontos a civil szervezeti tevékenységváltozás ebből a szempontból, mivel gyorsabb és hatékonyabb felelősségre vonásról, közbelépésekről, vagy tevékenységekről beszélhetünk. Minél hatékonyabb egy civil szervezet, annál inkább bővül a tagsága és az őt képviselő csoport száma. Minél erősebb a média és a civil szervezet, annál kevesebb az esély arra, hogy egy demokratikus társadalom összeomoljon és a totalitaritás fele irányuljon. Minél erősebb a két intézmény, annál erősebb az érdekképviselet. Az érdekképviselet pedig a kisebbségi civil társadalom fennmaradásának mozgatórugója. Ez az érdekképviselet segíti elő a kisebbségi érdekek érvényesülését és megerősödését a többséggel szemben.

Azért fontos sajtóelemzést elvégeznünk, hogy megtudjuk azt, hogy mennyire tájékoztatja a sajtó a közvéleményt. Ebből a sajtóelemzésből nem derül ki, hogy maga a média tudatában volt-e, vagy sem a tevékenységváltozásnak, mivel ez a témakör eléggé szubjektív és további kutatásokat feltételez. A sajtóelemzésből annyit tudhatunk meg, ami szintén lényeges, hogy ez a tájékoztatás bekövetkezett vagy sem, a civil szervezetek tevékenységváltozása bekövetkezett, vagy sem. Megtudhatjuk azt, hogy más kontextusban megjelenő civil tevékenységek egy adott időintervallumba, amikor érzékennyé vállnak egy országos, vagy esetlegesen nemzetközi ügyre, mint például Verespatak, mennyiben változtatják meg más ügyekkel kapcsolatos beavatkozásukat. Ez alatt azt értem, hogy, amikor egy civil szervezet érzékennyé válik egy országokon átívelő problémára, lokálisan szolgáltatói tevékenységből mer váltani, mer mozgósítani, vagy sem. Ha bemer avatkozni egy nagyobb ügybe, meg meri ezt tenni lokálisan is.

V.2. Módszertan, a kutatás megtervezése

 

A fentiekben leírtuk, hogy miért fontos a dolgozat szempontjából és a tételmondatok igazolására alkalmazott sajtóelemzés. A második, kiegészítő kutatási módszer egy kereted ad a sajtóelemzéshez. A cikkek tartalomelemzése: Minden szövegben meg kell vizsgálni a cikkekben szereplő kulcsszavakat, és azt, hogy ezek milyen szövegkörnyezetben jelennek meg (pozitív vagy negatív). Külön megvizsgálom, hogy a cikkek általában mit közvetítenek a civilekről: az üzenet pozitív, semleges, vagy negatív.

Az interjúkból rengeteg olyan belső szervezeti információt tudhatunk meg, amely segít megérteni azt, hogy milyen nehéz fennmaradni egy kisebbségi civil szervezetnek. Az interjúból, mint keretből belátást nyerhetünk arról, hogy mitől mozgalmi egy civil szervezet.  Bethlendi András az Igen, tessék! ügyvezetője a civil tudatosságról beszél a szerepvállalásban és a civil szervezet mozgalmi tevékenységének fontosságáról:

„Attól leszünk egy mozgalom tagjai, mert egy ügyet nyilvánosan felvállalunk. A magyar nyelvhasználati ügyet nyilvánosan felvállalni nem azt jelenti, hogy egyszerűen csak használjuk a magyar nyelvet. Ez a kommunizmus után már igenis egy felvállalást jelent. Bízunk benne, hogy ez annyira részévé válik a hétköznapi életnek néhány éven belül, hogy már egyáltalán nem lesz szükséges a mozgalom szó, mint megnevezés.”[16]

A válaszából megtudhatjuk azt, hogy az újonnan létrejött nonprofit szervezetek egyre több feladatot képesek ellátni és egyre hatékonyabban tudnak közbelépni bizonyos ügyekkel kapcsolatosan. Az utolsó mondata az interjúalanynak egy újabb tételmondatot feltételez, mely szerint a civil szervezet tevékenysége még napjainkban is átalakulóban van, tehát nem áll meg a mozgalmi pozíciónál, hanem azon túllép.

A tételmondatok igazolása érdekében két magyar nyelvű újság online oldalait elemezzük. A két magyar nyelvű orgánum a Transindex és a Krónika. Azért tartjuk fontosnak ezt a két újságot elemezni, mivel ezek a sajtóorgánumok törekednek a pártatlanságra. Lényeges szempont az, hogy az ügyre hogyan figyelt fel a magyar sajtó, valamint észlelhetünk időeltolódást különböző események publikációinál.

A napilapok elemzéséhez kiválasztott kutatási módszer a tartalomelemzés, melynek során laponként elemezzük az újságokat. Mivel a két újságban megjelenő összes Verespatakkal ás a civilekkel kapcsolatos cikkek számának elemzése meghaladja a szakdolgozat terjedelmét, egy résztémát emelünk ki a verespataki ügy kapcsán. Ez egy olyan keresési téma lesz, amely a magyar orgánumban hasonló számban fellelhető.[17]

Mivel a két sajtóorgánum közül az egyiknek nem találtuk az online archívumát, a keresőbe a verespatak és civilek szavakat írtuk be, melynek során megtudtuk, hogy a Transindex van a legtöbb verespatakról szóló cikk. A második helyen a Krónika napilap online oldala áll. A Transindexen talált Verespatak szavat tartalmazó cikkek száma összesen 10 010, a Krónika oldalán pedig 836. Ez a szám az összes szótalálatot mutatja, ami a két sajtóorgánumban a megalakulásuktól napjainkig található.

Ahhoz, hogy az ügy egy fordulópontjáról megjelent cikkeket elemezzük, ki kell választanunk azokat a témaköröket, amelyek igazolják a tételmondatokat. Ebből a témakörből az egyik és legfontosabb a civil szereplők, civil szervezetek megemlítése a cikkekben, a verespataki ügy pozitív, valamint negatív bemutatása. Itt fontos megnéznünk azt is, hogy kik tartják pozitívnak és kik negatívnak a ciánkitermelést.  Ezen témakörökön kívül azt is figyelembe kell vennünk, hogy melyik sajtóorgánumban szerepel az adott cikk, mivel ez által megtudhatjuk a Transindex és a Krónika álláspontját is. A kiválasztott témakörök és sajtóálláspontok megfigyelése után mindegyik kiválasztott kutatási témakör végén egy rövid következtetést vonunk le.

V.4. A verespataki ügy fordulópontja, amely civil mozgalmiságot eredményezett

Verespatak a köztudatba való beágyazódása akkor kezdődött, amikor a Roșia Montană Gold Corporation cég aranybányát kívánt nyitni a településen. A ciánt alkalmazó technológia 16 négyzetkilométernyi területet tenne tönkre. A bánya tervezett 15 éves működését követően a környezetszennyezés száz évig tartana. A cég azért tervezi megnyitni az aranybányát, mert 42.82 négyzetkilométer területen 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt termelne ki. A Gabriel Ressources a település házainak nagy részét már felvásárolta, és a közeljövőben az összes házat fel szeretné vásárolni. A kitermeléshez szükséges dolgozók száma elérheti a 250 főt.[18]

A dolgozatban szereplő kronológia egy rövid összefoglalás volt a verespataki eseményekről, de a talált szakirodalomban nem szerepel civil tevékenységváltozást és civil társadalmi ügyre való érzékenységet bemutató esemény. A szakirodalomból nem tudtuk meg azt, hogy például egy Zöld Erdély Egyesülethez hasonló szervezet mikor érezte a váltás kezdetét.

A fenti kronológiában szemmel látható, hogy a 2000-es évek után nagymértékű változások történtek a verespataki ügy kapcsán. Az első ilyen észrevétel az, hogy a 2000-es éveket követően születtek meg olyan nemzetközi szabályozások, amelyek akadályozzák a beruházókat a bányaprojekt beindításában. A másik, a váltást befolyásoló esemény a nagybányai ciánkatasztrófához köthető.

Kovács Zoltán Csongorral, a Zöld Erdély Egyesület elnökével való beszélgetés során megtudtuk azt, hogy a verespataki üggyel kapcsolatos fordulópont a civilek számára akkor történt, amikor a Victor Ponta-kormány előterjesztette a verespataki törvényt. Később a bányaprojektnek dedikált Verespatak-törvénytervezetet – amely minden jogi és közigazgatási akadályt elhárított volna a ciántechnológiás aranybánya útjából – a képviselőház véglegesen elutasította.

A greeninfo- zöld iránytű a neten honlapon Kovács Zoltán Csongor leírja, hogy: „a Ponta-kormány tavaly augusztusban beterjesztett Verespatak-törvénytervezetének (Pl-x 520/2013) elutasítását június 3-án 301 képviselő szavazta meg, egyetlen egy szavazott az elutasítás ellen és hárman tartózkodtak. A döntés végleges. A törvénytervezet – amely tavaly ősszel tízezreket megmozgató utcai tiltakozásokat váltott ki és amely közhasznúvá és kiemelt fontosságú nemzetérdekké nyilvánította volna a verespataki aranybányaprojektet, mentesítve a beruházót számos hatályos törvény betartása alól – elbukott.

Ezt a Menstük meg Verespatakot! mozgalom és az utcai demonstrációkon résztvevő állampolgárok mindenképpen jelentős sikerként könyvelhetik el. Annál is inkább mivel a törvénytervezetet egy kétharmados kormány terjesztette a parlament elé és tavaly decemberben még 160 képviselő támogatta a bányászati törvény azon módosító javaslatát, amely ugyanezekkel az előjogokkal minden bányát felruházott volna.[19]

Kovács Zoltán Csongorral a ZEE elnökével készített interjúban pontosítva találjuk meg a verespataki ügy fordulópontját: „A következő nagy fordulópont 2013-ban az volt, amikor úgy-e mindenki Romániában ismerte Verespatakot, és tudott mondani két szót róla, vagy megvolt a véleménye róla. Akkor érkezett el a fordulópont, amikor a kormány azt mondta, hogy: Kész! Ezek a civilek folyamatosan ott állnak a projekt útjában. Nagy projektről van szó, nagy pénzekről van szó. Csináljuk úgy, hogy induljon be a folyamat! Ennek eredményeként beterjesztettek egy törvénytervezetet, ami arról szól, hogy ez a vállalat milyen törvényeket szeghet meg. A törvénytervezet arról szólt tételesen, hogy a Verespatak-beruházó mentesül X, Y, Z törvény alól, és X, Y, Z jogokkal ruházzuk őt fel egyénileg. Ez egy nagyon célzott törvénytervezet volt, és annyira durván, merészen és egyenesen volt ez megfogva és tálalva, beterjesztve a kormány által, hogy az emberek megijedtek. A törvénytervezetben nagyon súlyos kitételek voltak, például benne volt az, hogy felruházta a céget magánszemélyekkel szemben -a helyi jelenlegi tulajokkal szemben-, hogy kitelepíthesse és elkobozhassa a tulajdonaikat, ami azonban nagyon durva. Az emberek megijedtek, hogyha a kormány ilyent terjeszt be és ezt megszavazza, holnap lehet az én falumba az én városom mellett is lesz valamilyen nagy projekt és kisemmizik őket a saját tulajdonukból. Ez a 21. században egy jogállamban nem helyes. Rögtön megijedtek az emberek, nem tudták lenyelni az igazságtalanságot, és ekkor volt az, hogy a tömegek képesek voltak kimenni az utcára és mondani, hogy: Idáig és ne tovább! Ez nagyon lényeges volt, és erre, ami ráerősített az azt megelőző évtized, ami alatt rengeteg információ gyűlt be, illetve jutott el az emberekhez, és mindenki tudta, hogy miről van szó. Akkor lett ez egy erős úton megjelenő mozgalom, amikor felfigyelt rá a világ: Mi történik itt? Miért vonulnak az emberek az utcára és mi ez a durva szinte forradalom Romániában? Ez volt a mozgató.”[20]

A verespataki törvénytervezet benyújtását követően több ezer tüntetésnek lehettünk tanúi Románia területén. A több ezer fős tüntetések mellett az ügy nemzetközivé vált. Több tüntetés zajlott Románia nagyobb városaiban és a fővárosban is. 2013. szeptember elsején összesen 21 városban voltak világszerte tiltakozó demonstrációk, köztük Budapesten is, így a megmozdulás az egyik legnagyobb társadalmi mozgalmává nőtte ki magát.[21]

 

V.5. A két sajtóorgánum bemutatása

V.5.1. A Transindex

A Transindex egy erdélyi magyar internetes hírportál. A hírportál alapítóinak eredeti ötlete az volt, hogy az index.hu oldalhoz hasonló erdélyi kiadását valósítsák meg. Az eredeti terv meghiúsult, amikor 1999 júniusában már önállóan indult az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság és a Nextra Kft. támogatásával. Kiadója ekkor a Média Index Egyesület, felelős szerkesztője Kelemen Attila volt.

A Transindex portfóliójába tartozik további 18 népszerű webes felület, mint például a Palyazatok.ro, Sportoldal.ro, Adatbank.ro, illetve Hamlet.ro. A webes felületek mellett a Transindex hírportál változatos rovatokkal kecsegteti az olvasókat. A hírportál szerkesztősége Kolozsváron található, valamint több Erdélyi városban és Budapesten is rendelkezik tudósítókkal.[22]

 

V.5.2. A Krónika

A Krónika országos magyar közéleti napilap, melyet több mint egy évtizede, 1999 októberében alapítottak. A Krónika online változata 2000 májusában jelent meg. Több mint tízesztendős fennállása óta a napilap, a szolgáltatott tartalmon keresztül, mint egy információs kapocs hidalja át, köti össze az erdélyi olvasókat, míg a honlapon keresztül a világ bármely táján élő magyar olvasó számára aktuális információkat nyújtunk az erdélyi eseményekről.

Az egész napos hírközlést biztosító Krónika honlapja 2008 novemberében kapta jelenlegi formáját. Ez az újítás abban rejlik, hogy a honlapra up-to-date információkat közölnek a napilap lapzártáját követően is.  A Krónika munkatársai tehát arra törekednek, hogy exkluzív témákat azonosítva, olyan témákat is találjanak, melyekről az olvasó csak a napilapban olvashat, illetve olyan hírek, információk feldolgozását is fő szempontként kezelik a rovatban, melyek pozitívan kihatnak olvasóik gazdasági-pénzügyi helyzetére.

A lap legfontosabb része, mondhatni gerince az Erdélyi tudósítások rovat, amely főleg a magyarlakta vidékek lakóinak mindennapjait meghatározó eseményeket dolgozza fel. Célunk az, hogy a lokális, konkrét problémákat úgy dolgozzuk fel, hogy azokat egy másik térségben élő olvasók is hasznosnak, érdekesnek találják.[23]

 

V.5.3. A román lapok Verespatakról és a civilekről

Mivel a dolgozat kutatási részét a román sajtóorgánumok elemzésével is ki lehetett volna egészíteni két román lapot választottunk ki. Az első az Adevărul napilap és a második Ziua de Cluj  napilap. A két napilap keresőjébe beírva nagy eltérés észlelhető a magyar és román találatok száma között. Az Adevărul napilap merően meghaladta a többi három sajtóorgánum verespatakról közölt anyagait.

A kiválasztott pártatlannak mondható két sajtóorgánum az Adevărul és a Ziua de Cluj lett volna. Az elsőként említett napilapban megjelent cikkek száma a civilekről összesen 5.090, a másodikban 263. Ezek a számadatok nagyban eltérnek a Transindexben és a Krónikában talált cikkek számától. Ebből a számbeli elérésből megállapíthatjuk azt, hogy a román sajtó, sokkal több anyagot közöl Verespatakról. Annak érdekében, hogy azonos számú cikkeket találjunk Verespatakról az Adevărul napilap helyett a Libertatea napilapot választottuk. A keresőbe beírva a Verespatak szóra összesen 283 találat érkezett.

Ahhoz, hogy betekintést nyerhessünk arról, hogy hogyan ír a román sajtó Verespatakról be kell mutatnunk néhány az ügyel kapcsolatos cikket.  Ebben az esetben is a kiválasztott periódus a 2013-2014-es év, amikor a verespataki ügy kapcsán rengeteg civil megmozdulás történt. A Gabriel Ressources, valamint Gold Coorporation vállalatokkal kapcsolatos sajtóanyagot mind a négy sajtóorgánumban találtam. A két román sajtóorgánumban a cikkek száma nem tér el egymástól, tehát mindegyik orgánumban 5-5 cikket találtam a tüntetésekkel és a verespataki aranybánya beindításával kapcsolatosan.

A Libertatea napilap első a kiválasztott években megjelent cikkének lényege az, hogy 300 tüntető áll Bukarest központjában. Ehhez hasonló a hír megjelent a Transzindexen is. A román nyelvű lap leírja, hogy Verespatakon néhány bányász a bányába vonult el a tüntetés jeléül, éhségsztrájkkal fenyegetőzve.[24]

Egy másik bukaresti tüntetésről szóló cikk is megjelent a Libertatea lapban. A következő cikkben újabb információkat kaphatunk a verespataki üggyel kapcsolatosan. Az írás szerint több mint 2000 ember tüntetett Bukarestben, úgy fogalmaznak, hogy most Románia ostrom alatt áll. A tüntetők szerint Verespatak és Bárlad az ország tartópillére. A cikkben értesülünk arról is, hogy terv szerint egyidejűleg több helyszínen tüntetnek, továbbá van egy erre létrehozott Facebook-oldaluk.[25]

A Ziua de Cluj lapban talált első cikk szintén civil tüntetésekről szól. A Bányászok Napján Verespatakra 7000 ember ment ki a bányászokkal együtt érezve. A verespataki polgármester más polgármestert is maga mellé állítva felhívást indított a lakossághoz, h támogassák a munkahelyért küzdő bányászok ügyét.[26]

A következő cikk, ami a dolgozat számára lényeges az, hogy Mircea Badea műsorvezető elmondja, hogy ami a propagandát illeti, mind a Gold Corporation, mind pedig a civil szervezetek rengeteg pénzt belefektetett. Ugyanakkor elmondja, hogy őt személy szerint zavarja az olyan környezetvédők attitűdje, akik agresszívek mindazokkal szemben, akiket a verespataki ügy nem ingerel fel.[27] Azért tartom fontosnak megemlíteni ezt a cikket, mivel ebben a szövegben a civil szervezetek negatívumairól is olvashatunk. Ebben a cikkben a hangsúly a környezetvédelmi problémákra való figyelemkeltés a lényeges.

A harmadik Libertatea-ban megjelent cikk szerint a szakemberek ellenzik, mivel egy ciánkatasztrófához vagy ökológiai katasztrófához vezethet, a Román Tudományos Akadémia 21 ellenérvet sorakoztat fel, ezeket a cikk nem részletezi. A Távirati Iroda (Agentia de presa) is kiemeli azt, hogy 20 000 ember tüntetett, ezek békések tüntetések voltak.

A következő Ziual de Cluj lapban talált cikk egy a tüntetésekre válaszként érkezik. Korodi Attila környezetvédelmi miniszterként elmondja, h még hosszas az út, amíg az ügy eljut hozzá. Ő a civilek és az engedélyeket kibocsájtó intézmények szembenállását látja, megjegyzi, hogy a szakszervezetek szerint a Román Akadémia, Geológiai Intézet felületesen végezte el a szakmai szempontú felméréseket.[28]Nem Korodi Attila az egyetlen köztisztviselő, aki véleményt mond az üggyel kapcsolatban. A következő cikkben. Szabó József Andor nagykövet a magyar állam azon tervezetéről beszél, amely értelmében román területeket vásárolhat fel, főként magyarlakta részeket. Gheorghe Funar ellenségesen lép fel ennek a véleménynek a kapcsán. Elfogadhatatlannak tartja azt, hogy a magyar állam kivásárolhatja Erdélyt az altalajkincseivel együtt, hisz csak Verespatak értékét 10 000 milliárd euróra becsülik.[29]

A négy lapban megjelent cikkekben a két magyar sajtóorgánummal ellentétben a verespataki folyamat követhetően le van írva. A cikkekben megjelenik a civil beavatkozás, megjelennek a tüntetések. Találtam olyan szövegeket, amelyek rámutatnak arra, hogy a közvélemény és a média számára a verespataki ügy érzékeny téma. Egyes cikkek szerint a tüntetésekkel és a civil szervezeti tevékenységgel meg lehet előzni bizonyos illegitim döntéseket. Más cikkek szerint a civil szervezeti tevékenység csupán álca a pénzköltésre. A szövegekben láthatjuk, hogy a környezetvédelmi veszélyeztetettség a legnagyobb és legvitatottabb téma.

 

V.6. A két magyar sajtóorgánumban talált cikkek Verespatakról

A két sajtóorgánumban fellelhető cikkek száma 2013 és 2014 között összesen 5 mind a Transindexen, mind a Krónikán. Érdekes megfigyelni azt, hogy abban az időszakban, amikor a verespataki ügy a tetőfokára ért nagyon kevés anyagot találunk. A kiválasztott lapokban találhatunk civil szervezetről szóló utalások, anyagok. A Transindexen a kiválasztott időszakban megjelent öt cikk közül három cikk tesz említést a civil szervezetekről és a civil tüntetésekről.

Az első 2013 augusztusában megjelent cikk leírja, hogy heves reakciókat váltott ki a verespataki bányaberuházás ellen tiltakozó civil szervezetek között az, hogy a Roșia Montană Gold Corporation projektjét beindítani kívánják és ezt egy nyilvánosságra hozott dokumentum igazolja. „Utópisztikus gondolat, hogy valaha is hagyni fogjuk, hogy a ciántechnológiás kitermelés megtörténjen Verespatakon – fogalmazott megkeresésünkre Eugen David, a Mentsük meg Verespatakot (Salvați Roșia Montana) nevű kampányt szervező Alburnus Maior egyesület elnöke.”[30]

A Transindex hírportálon megjelent második cikk a 2013 legjei a leghitelesebb forrásból – súlyos kategória címet kapta. A cikk a verespataki üggyel kapcsolatban leírja, hogy a 2013-as év legjobb csapata a verespataki tüntetők. A szövegből megtudhatjuk, hogy ki a legjobb tüntető. A legjobb tüntető az, aki aktualizálja magát az adott üggyel kapcsolatosan, azt tovább adja másoknak, valamint a tüntetésekkor az első sorból figyeli az eseményeket.[31]

A harmadik a Transindex oldalán talált civil megmozdulással kapcsolatos cikk címe Verespatakon a bányanyitást támogatták polgármesterek, az országban ezrek tüntettek. A 2013. szeptemberi cikkből megtudhatjuk, hogy több polgármester verespataki aranybánya megnyitása mellett döntöttek. A tüntetés kiterjedt több romániai és külföldi nagyvárosra is. A civilek a polgármesterek döntése elleni tüntetését a bányaprojektet ellenző Alburnus Maior egyesület hirdette meg mozgósította.[32]

A Krónika lapban az öt kiválasztott cikk közül egy említi meg a civileket és a civil szervezeteket. Réty: újabb utcai tiltakozások a fafeldolgozó miatt című cikk szintén egy civil reakciót ír le, amely egy környezetvédelmi veszélyre hívja fel a figyelmet. A rétyi fafeldolgozó elleni tüntetés teljes párhuzamba van állítva a verespataki üggyel, mivel mindkét esetben komoly ökológiai problémákat takar.[33]

Mind a Transindexen, mind a Krónikában szereplő több cikk a környezetvédelmi kockázatokat vázolja fel Verespatakkal kapcsolatosan. A cikkekből megtudhatjuk azt, hogy a civilek fele küldött üzenet a média nélkül és az internetes kommunikáció nélkül akadályozva lenne. A nemzetközi sajtó és a globális környezetvédelem kapcsolatát ezeken a szervezeteken belül láttam. A szervezetek kampányukkal üzennek a médián keresztül a természetvédelem fontosságára.

A megjelent anyagokban információt kaphatunk magáról a szervezetekről, ami nem jutott volna el a társadalomhoz a sajtó nélkül. De ennek a média-szervezetek kapcsolatnak van egy kölcsönös ellenőrző funkciója. A média a szervezetek pénzügyi helyzetét ellenőrzi, míg a szervezetek a médián keresztül agresszív kampányokat is bevállalva közvetítik elveiket a világ fele.

A környezeti terhelések és károsodások, s ezek összegződéseként a globális környezeti válság fontos tényezővé váltak. [34] Az emberiséget világméretekben érintő gondok, államonként más-más impulzust fejtenek ki.  Az eltérő színvonalú a probléma tudatosulása, változó intenzitású, és ezt az emberiség nincs felkészülve egységesen egy esetleges természeti csapásra. Ennek orvoslása érdekében a természetvédelmi világszervezetek fontos lépéseket tesznek fejlesztésekkel és gyakran ismétlődő kampányokkal. A nemzeti és nemzetközi sajtóval való kapcsolattartás mindezért elengedhetetlen. Ő a közvetítő a szervezetek és a támogatók, az emberek között. Ha ez a közvetítő szerep megszűnne, a környezetvédelem irányába tett lépések is komoly akadályba ütköznének.

 

V.7. A Transindexen és Krónikán megjelent cikkek a civilekről

A tételmondatok igazolásához kiválasztott periódus a 2013-2014-es év, amikor a verespataki ügy kapcsán rengeteg civil megmozdulás történt. A Gabriel Ressources, valamint Gold Coorporation vállalatokkal kapcsolatos sajtóanyagot mindkét sajtóorgánumban találtunk. Itt a kulcsszó a civil volt. A civil szó keresésénél a Krónika oldalán 218 cikket találtunk, valamint a Transindexen 414 találat volt. Annak érdekében, hogy szemmel láthatóbb legyen az, hogy 2013 és 2014-ben hetente milyen mennyiségben írtak a sajtóorgánumok a civilekről, diagramot készítettünk. A két sajtóorgánum témával kapcsolatos cikktalálatok számában nem nagy az eltérés.

Az alábbi diagramok lebontják a sajtóorgánumokban talált cikkeket a 2013-2014-es évek hónapjaira, tehát a diagramokon látható lesz, hogy a Transindexen és a Krónikán hány cikk jelent meg havonta a civilekről.

3.sz.diagram: A Krónikán 2013-2014-ben közölt, Civilekkel kapcsolatos cikkek száma – havi bontásban, saját szerkesztés

Az 3. számú diagram a Krónikában szereplő civil szótalálatokat mutatja a 2013-2014-es időszakban. A horizontális vonal a cikkek számát mutatja, a vertikális pedig a hónapokat jelzi. Tehát megfigyelhetjük azt, hogy a Krónika online felületén 2013 decemberi hónapban jelent meg a legtöbb cikk a civilekről, ami összesen 13. 2014-ben a legnagyobb civil szótalálattal rendelkező hónapok február és március.

4.sz.diagram: A Transindexen 2013-2014-ben közölt, Civilekkel kapcsolatos cikkek száma – havi bontásban, saját szerkesztés

A fenti diagramban láthatjuk a Transindexen 2013-2014-ben megjelenő sikkek számát havi bontásban. A Transindexem már észrevehető, hogy nincsenek nagyon kiemelkedő hónapok cikkek számában. A legnagyobb civilekről szóló találat száma 2014 decemberére esik. Ez a szám 30. Szemmel látható, hogy az értékek a második évben növekedést mutatnak, tehát 2014-ben több cikk jelent meg a civilekről, mint 2013-ban.

A fenti diagramok azt mutatják, hogy alig van hét, amikor egy anyag sem jelenik meg a civilekről, valamint az egy hónap alatt megjelent maximális cikkek száma 30. 2013-2014-es időszakban a Transindexen 2014 decemberében jelent meg a legtöbb cikk a civilekről. Ebben az időszakban többféle tematikájú cikket olvashatunk. Az egyik tematika a tehetséggondozás, a másik a civil társadalom megszólítása, a harmadik a környezetvédelem, a negyedik a kultúra, tehát sok témában szerepel a civil szó. Ez a nagy szám köthető az év végéhez, köthető egyfajta lezáráshoz. Megfigyelhetjük, hogy mindkét sajtóorgánumban 2013 decemberében magasabb számban találhatunk cikkeket, mint az év többi részében, és ez látható 2014-ben is.

A fentiekben láthatjuk, hogy a Transindex hírportálon szemmel láthatóan több cikk jelent meg a civilekkel kapcsolatosan. A Krónika online oldalán 2013 októberétől decemberig írtak a legtöbb alkalommal a civilekről, civil szervezetekről. Ugyanezen az oldalon figyelhető meg az, hogy több héten át nem jelenik meg a civil szó egyik cikkben sem, a Transindex hírportállal ellentétben, amely a 96 hét alatt 3 hetet nem írt civilekről. A Krónika online oldalán ez a szám eléri az ötöt. A Transindex 2014.december. 16-23 közötti héten 14-es civilekről szóló cikktalálattal felülmúlja a Krónika napilapot.

Ahogyan a fentiekben láthattuk a diagramokból emellett kiderül az, hogy a novemberi és decemberi hónapokban felkapottabbak a civilekről szóló cikkek. A Krónika oldalán a 2013 decemberi hónapban összesen 19 cikk jelent meg a civilekről. A Transindex hírportálon 2014 decemberében találhatjuk a legtöbb cikket, ami összesen 30.

Ez az év végi fellendülése a cikkeknek nagyrészt az év lezárása előtti utolsó megmozdulásokra, kisebbségi értékekre hívja fel a figyelmet. A cikkekben olvashatunk civil megmozdulásokról, autonómiapetíciókról, amely azonnali cselekvésre készteti a civileket. A további cikkekben a magyar-erdélyi kapcsolatokról, pártok viszonyáról is olvashatunk, amely cikkeket a civilekhez címezte a sajtó, figyelmeztetve őket, hogy járjanak nyitott szemmel. A harmadik kategória az értékek megőrzésre sarkallja a közösségeket, a civil szervezeteket, és találunk olyan sajtóanyagot is, ahol a civilek eddigi sikeres tevékenységeit olvashatjuk. Az ilyen típusú cikkekben szerepel az oktatás, az egészséges életmód, a környezetvédelem, a kulturális értékek védelme, valamint a család tematikája is.

A Transindexen 2014. november és december hónapban jelent meg a legtöbb írás a civilekről. Ahogyan a Krónika napilapban a Transindexen is számtalan tematika közül olvashatunk. A Transindex hírportálon talált cikkek témája részben megegyezik a Krónika napilap online változatán találtakkal. Itt is találhatunk oktatással kapcsolatos cikkeket. Emellett megjelenik a karácsony ünnepének és a családnak a fontossága. Az ünnepek és az értékek megőrzésére való figyelemfelhívás mellett találunk cikkeket a tehetséggondozásról, a kisebbségi helyzet milyenségéről és a politikáról is.